Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

79. évfolyam, 274. szám 1989. november 18., szombat POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint ü nemzeti hócipő Áz Európai Közösség ígér — Vádak a kormány ellen „Pluralizmus" az NDK-ban — Királyi kezdeményezés 1989. november 17Mintha szélsebesen, száguldó forgón ülnénk: ahogy zuhognak ránk a hírek, nap nap után, s leszünk tőlük — idegesítő paradoxon — egyre tanácstalanabbak, a változás-száguldás élvezete helyett mind többször: émelygünk. A hazai politikai huzavonák közepette talán még fölkapjuk a fejünket, ha Közép-Kelet-Európa valamelyik országában — most éppen az NDK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában — ugyanúgy megindul a föld, mint nem is olyan régen nálunk, de a napi helyzeltudatunkat egyre erősebben határozzák meg a letaglózó hírek — a gazdaságunkról. A brit Guardian nem kertel, „borzalmasnak" minősíti a helyzetünket, es további romlást jósol. Sovány vigasz, hogy a Nyugat — most az Európai Közösség „helyzetfelmérői", de más is. — segítséget ígér. a Kelet (rubelreláció) viszont tartozik. A szakszervezetek főtitkára megállapítja, hogy nyugtalanok vagyunk, a nemzeti sportcsarnoknak egy óriási hócipőt akasztana ki, ami persze tele van, ostorozza a kormányt, elitéli a politikai hazárdjátékosokat, egyszersmind bejelenti, hogy tán neki. is választási párt kellene.. . Hadakoznak a honatyák is — mikor merre. A jövő héten összeülő Országgyűlés címére megszámlálhatatlan követelést adtak föl már eddig. Pedig a még feketébb leves majd a decemberi ülésszakon jön, hiszen a jövő évi költségvetésről és más. meghatározó gazdasági törvényjavaslatokról a már most (december 18-ára) összehívott T. Háznak kell döntenie. A „térség", e miénk, további leépülését jósolják a mindig jól értesült, s' a legkülönfélébb „körökhöz közelálló" zsurnaliszták, szerte a világon. Mi pedig itt. a vidéken, az MSZP-elnökség állásfoglalásából megtudtuk, hogy „a nemzetet alkotó lakosság döntő többsége tájékoztatásának meghatározó bázisát képezzük" Sulyok Erzsébet Szakszervezet A mozgalom föltételeket szab Ezzel azonban nem mindenki értétt egyet. E tekintetben sokan intettek önmérsékletre, mert az senkinek sem lehet érdeke, hogy az ellátásban zavarok legyenek. A tennivalókat elsősorban a mozgalom erősítésében jelölték meg, mondván, hogy ha a szakszervezeteknek valós erejük van, akkor kezdeményezéseiket sem lehet egy kézlegyintéssel lesöpörni az asztalról. Ezzel összefüggésben többen vélekedtek úgy, hogy a tagdijak megadóztatásának javaslatával a kormány a mozgalom szétverésére törekszik, amit semmiféleképpen sem engedhetnek meg. Egyébként is csak kritikái észrevételt kapott a kormány. Az a megfogalmazás, hogy ezt a kormányt az emberek nem tekintik sajat juknak, mert politikája csak a kilátástalanság érzetét erősíti, még a legenyhébb volt. Dumas Magyarországon Helyzet van... Az ország minden tájáról összesereglett több mint ezer résztvevő a Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának kezdeményezésére mintegy munkaértekezleten vitatta meg a mozgalom álláspontját a dolgozók széles rétegeit érintő kérdésekben. Útelágazáshoz érkezett a magyar társadalom, s ebből adódóan a szakszervezeti mozgalom is — kezdte beszédét Nagy Sándor, a SZOT főtitkára A változások fő irányát kedvezőnek minősítette, mert esélyt ad hazánknak arra, hogy ne szakadjunk le végérvényesen a világ, s ezen belül Európa .meghatározó gazdasági-társadalmi fejlődési tendenciáitól, sőt, belátható távlatokban a felzárkózás reményét is megcsillantja. Véleménye szerint a mozgalom nem törekedhet együttműködésre a magukat nyíltan jobboldalinak valló, vagy programjuk alapján annak minősíthető partokkal, s némiképp hasonló a helyzet a liberális elveket valló pártok. politikai tömörülések esetében is. Mivel jelenleg hazánkban nincs szervezett, konszolidált és befolyásos baloldal, a jelenlegi helyzetben a legnagyobb esélyt abban látja, hogy valamilyen partneri viszonyt alakíthat ki a centrumhoz sorolható pártokkal. Az alakuló baloldalról szólva — amely a szakszervezeteknek mindig is történelmi partnere volt — kiemelte: amennyiben e pártokban, köztük az újjáalakulni látszó MSZMP-ben elsősorban a korábban ki vételesen nagy politikai lehetőségekkel rendelkező, de azzal élni nem mindig tudó személyek jutnak meghatározó szerephez, e pártok nem számíthatnak a szakszervezetek támogatására. A szakszervezetek elfogadják a struktúraváltás szükségességét, és támogatják azt, még akkor is, ha tudják, hogy elkerülhetetlenül foglalkoztatási feszültségekkel jár. Ezzel kapcsolatban azonban leszögezte: az átalakítás, a modernizáció arát nem fizettethetik meg kizárólag az érintett munkavállalói, szakmai csoportokkal. A szakszervezetek azt ajanlják, hogy a kormány az adórendszer módosítása során olyan javaslatot terjeszszen a Parlament elé, amely a vállalkozások nyereségét terhelő adók mérséklésével egyidejűleg kötelezővé tenné a nyereség meghatározott százalékainak befizetését egy központi foglalkoztatási . és intervenciós alapba. A szakszervezetek ' által követelt minimális feltételek között említette még: a kormány tekintse elsődleges feladatának az infláció letörését. További követelmény a reálbérek csökkentésének megállítása, A Nagy Sándor által említett alapkövetelményekkel a felszólalók szinte kivétel nélkül egyetértettek. Mint mondották, ez az a minimum, amelyekből a szakszervezetek nem engedhetnek Egyesek szerint a mozgalom attól sem riadhat viszsza, hogy megvalósításukat sztrájkkal kényszerítsék ki Magyarországi látogatásának első munkanapján, pénteken reggel a Külügyminisztériumban kezdett tárgyalást Roland Dumas államminiszter, a Francia Köztársaság külügyminisztere, az Európai Közösség Tanácsának soros elnöke és Jdcques Delors, az Európai Közösség Bizottságának elnöke. Az európai integráció két prominens képviselője azt hangoztatta Horn - Gyula külügyminiszter előtt, hogy magyarországi látogatásuk célja a helyzetfelmérés, a reformfolyamatok helyes értelmezése. Erre annál is inkább nagy szükség van, mivel a jövő héten összeülnek az EGK pénzügyminiszterei, illetve a központi bankok vezetői, s megbeszélésük témája éppen a magyar és á lengyel pénzügyi helyzet lesz. Horn Gyula arról tájékoztatta vendégeit, hogy befejezéséhez közeledik JJlagyarországon a politikai rendszer átalakítása. A jogállamiság kiépítését szolgáló törvényeknek már mintegy 80-90 százalékát elfogadták. E folyamat megkoronázása a köztársaságielnök-válasz tás, illetve a parlamenti választás lesz. A hazai átalakulási folyamatot taglalva a külügyminiszter felhívta a figyelmet arra a kedvezőtlen vonásra, hogy a politikai reformokhoz képest jóval lassabban halad a gazdasági váltás. Ennek okai között megemlítette, hogy a korábbi gazdaságirányítási rendszer maradványai még mindig érezhetőek, s a kormány a feltételezettnél súlyosabb gazdasági nehézségeket örökölt előadeitől. A kormány úgy véli, hogy e súlyos helyzetben a népszerűtlen intézkedéseket -is vállalnia kell. Ezzel kapcsolatban egy veszélyforrásra is rámutatott: a jobboldali és a baloldali szélsőséges erők egyaránt megpróbálkoznak azzal, hogy a gazdasági átalakításból fakadó szociális feszültségeket saját céljaikra használják ki. A külügyminiszter különös hangsúllyal szólt arról, hogy Magyarország problémáinak megoldásában számít a Nyugat segítségére. Király kontra Maróthy Király Zoltán a jövő heti parlamenti ülésszakon bizalmatlansági indítványt kezdeményez Maróthy László környezetvédelmi ess vízgazdálkodási miniszter ellen Ezt az ellenzéki képviselőcsoport ülésén jelentette be, tegnap. — A nagy horderejű, de hibás döntéseknek személyi következmenyekkel kell járniuk, s itt az ideje, hogy ezt ne csak hangoztassák, hanem valóban történjenek éz irányú lépések — mondta a képviselő. Az ellenzéki képviselőcsoport ülésén az adótörvény módosításáról szóló előterjesztést, valamint a jövő évi költségvetés irányelveit vitatták meg. Lengyel László közgazdász és Kupa Mihály adóügyi szakértő bevezetőjét követően. A vitában kifejthették véleményüket több ellenzéki párt — így a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Kereszténydemokrata Néppárt — gazdasági szakértői is. Bizottsági ülések Vissza az adótörvényeket! Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága — folytatva csütörtökön megkezdett ülését — pénteken úgy határozott: javasolja a kormánynak, hogy vonja vissza a személyi jövedelemadóról, a vállalkozási nyereségadóról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslatokat. A bizottság javaslatához a terv- és költségvetési bizottság támogatását is kéri. A jogi bizottság egyebek között nyilatkozattervezetet fogalmazott meg a népszavazás kiírásával kapcsolatban, válaszolva az Országgyűlést ért vádakra. Ismeretes, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége nyílt levélben fordult az Országgyűlés elnökéhez, amelyben a Parlamentnek az állampolgári kezdeményezésre kitűzött népszavazásról szóló hatá(Folytatás a 2 oldalon) Bevásárlóturizmus Az „invázió fff Szerkesztőségünk 248 szegedi polgár aláírásával levelet kapott tegnap, amelyben tiltakoznak az aláírók a napról napra rosszabbodó áruellátásra, és a magyar vásárlók „megaláztatása" ellen : „A jugoszláv bevásárlóturizmus már olyan méreteket öltött, amely lehetetlenné teszi mindennapi közszükségleti cikkeink beszerzését. Az illetékesek nyilatkozatai ellentmondanak a gyakorlatnak, mert munkaidő után a magyar vásárló az üzletekben üres polcokat és pultokat talál. Arra sem időnk, sem energiánk, hogy földerítsük ,saját városunkban' mely üzleteket nem érintette még a .jugó invázió'. Nem irigyeljük egyes üzletvezetők 100-200 ezer forintos prémiumát, egyes pénztárosok 16 ezer forintos havi keresetét, bár annak az az ára, hogy a magyar vásárlótól (ha egyáltalán bejutott az üzletbe) szomszédaink nemcsak az üres kosarat, de kosarainkból az utolsó flakon olajat is kikapják. Mindent felvásárolnak, s olyan mennyiségben, amelyből arra lehet következtetni, hogy áruink a határ túloldalán ismét kereskedelmi forgalomba kerülnek azok busás hasznára, akik miatt a szegedi adófizető polgár kénytelen elviselni az erőszakosságot, a megaláztatást, s akik miatt hónapok óta nem jut jó rtéhány áruféleséghez. A hatályos vámjogszabályok szerint a tőkehús nenl vihető át a határon. Akkor hogyan lehetséges, hogy féldisznónyi mennyiségben vásárolják? Ekkora rizikót vállalnának? Követeljük a vámjogszabályok módosítását, elsősorban a hazai lakosság jobb áruellátását szem előtt tartva. Nem fogadjuk el tiltakozásunkra azt a választ, hogy a magyarok ugyanezt teszik Ausztriában. Ott a magyar bevásárlóturizmus az ország bevételét, itt déli szomszédaink felvásárlása a hiánycikklistát növeli, s a különben sem rózsás hangulatú szegedi polgárok elkeseredését váltja ki" — fejeződik be a levél. Az együttérzés kevés Végigolvasva a szegediek tiltakozását, legszívesebben azt mondtam volna: mit lehet még erről írni? Egyetlen mondat mégis idekívánkozik a levél végére: igazuk van! Azután rögtön adódik is a kérdés a fejemben: az állam miért éppen a saját polgáraihoz a legszigorúbb, és más nemzet, más ország adófizetőihez a legliberálisabb? Hiszen a nemrégiben hozott valutarendelet ezután megakadályozza azt. hogy mi hasonló „inváziót" kezdjünk a bécsi kereskedők ellen. Bór ott ezt semmi esetre sem tartják tiltakozásra érdemesnek, sokkal inkább örülnek neki. Miért hát nálunk az ellenérzés? Mint annyi minden más nyavalyának, ennek is a hiánygazdálkodás az oka. Mert képzeljük csak el, ha lenne hús. vaj, sajt elég — a kutya sem venné zokon, ha másnak is jutna. Sovány vigasz, tudom jól, de Beck Tamás kereskedelmi miniszter is értesült a szegedi „hadiállapotokról". Meg is írta a városatyáknak, hogy együttérez velünk, hiszen egy évtizedig maga is szegedi polgár volt. Sovány vigasz! — mondhatnánk rá, még úgy is. hogy a jövő héten Szegedre küldi helyettesét, tájékozódjon a helyszínen a már-már elviselhetetlen állapotokról. De azt is tudomásul kell venni — így a miniszteri levél —, hogy „a hazánkban megforduló 22 millió külföldi ellátása — a lakosság jó ellátási színvonalának fenntartása mellett — emberfeletti feladatokat jelent". Dehogy is várunk mi emberfeletti erőfeszítést a minisztertől! Sakkal inkább józan, a magyar adófizetőket (is) védő törvényeket, vámjogszabályokat. Hiszen csak nekünk tűnik furcsának, hogy „megkülönböztetjük" a vásárlókat. A nyugati országok többsége természetesnek veszi. hogy saját nemzetgazdaságát védővámokkal, kiviteli és behozatali tilalmakkal bástyázza körül. A világon mindenhol az adófizető polgár az első; Tudom, tudom: szükségünk van a konvertibilis valutára! De hadd keressek a kákán is csomót! Hiszen magam is körbejártam már néhányszor a szegedi valuta(fekete)piacot. Kinek jó az. ha a jugoszláv turista bevált 19 márkát a bankban, elad húsz üveg konyakot, átvált 100 márkát feketén, és fél évre telerakja otthon a mélyhűtőt. Az ebből élő seftelőkre már nem is vesztegetem a szót Igaz, néhány szegedinek így futja Toyotára, így sikerül valutát szerezni (ha méregdrágán is) Suzukira, Golfra, Opelre. Semmiféle megkülönböztetésnek nem vagyok a híve. Akadt olyan telefonáló is, aki azt javasolta, a külföldiek csak reggel 9 és délután 5 óra között vásárolhassanak. Útlevélre, személyi igazolványra vigyük haza a sajtot? Számomra ez elképzelhetetlen. Sokkal inkább szükség lenne szigorúbb, ésszerűbb vámrendeletre. Ahogyan ez már jól működik a világ más tájain. Nehogy előbb-utóbb a pénzügyminiszter után a kereskedelmitől is megkérdezzék a képviselők: mennyire érzi szilárdnak a bársonyszékét? (rafai)