Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

79. évfolyam, 273. szám 1989. november 17., péntek Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Horn Gyula tanácsot kért Többpárti eszmecseré a városházán — Rusztrs szavaztak a színészek — Vihar után a Tömörkényben 1989. november 16. Hallgatom a rádiót, ahonnan még mindig a berlini fal lebontásán örvendezők hangja árad, s arra gondolok, hogy nélkülünk semmi sem történt volna Közép-Európá­ban. Hiszen az. erdélyi menekültekkel kapcsolatban kiala­kított, a korábbi hagyományokat sutba dobó új szándé­kunk indította el a politikai lavinát, ami most lassacskán, de iszonyú erővel födi el, dönti maga alá a keleti dikta­túrákat. Hiszen a magyar politika európaizálása után be­szélhettünk megsegítendő menekültekről — disszidensek helyett. Ennek a folyamatnak része, hogy a Németország keleti részébe zárt emberek is menekült státust kaphat­tak, a görög forradalmárok, az iráni koptok és a chilei kommunisták után, s ennek a döntő fordulatnak kó­szönhető, hogy a keleti németek is úgy élnek olykor-oly­kor, mintha ezen a kontinensen élnének: már nemcsak a fal árnyékából szöknek ki, hanem a hazug beszédből is. Ráébrednek arra, mit jelent az emberi követelés szentsé­ge. melynek keretében a tiszta szándék, az őszintén ki­mondott igény és a félelmet nem ismerő vélemény kerül a cinkossággal torzított beszédmód helyére. Ez jutott eszembe, amikor vettem a hírt: Horn Gyula bekopogtatott Európába, azaz hogy az Európa Tanács kül­ügyminiszteri bizottságába, ahol hellyel kínálták a későn jött, de még időben érkezett vendéget. Miért is hozom kapcsolatba a romániai menekültkér­dést és az európai rangú belnémet ügyet? Mert némiképp irigykedve látom, hogy a német a háborúból örökölt ha­táron innen és túl is német. Azaz. a menekült honfitárs, a testvér azonnal állampolgárságot kap odaát •. . Figyelnünk kell tehát, és sokat tanulnunk itt, Európa asztalánál. Dtusztus Imre Magyarország bekopogtatott ez fényévnyire nőjön. Kö­zös akarattal tudunk felzár­kózni, ez mindnyájunk ér­deke — mondotta befejezé­sül. * Hat vagy kilenc hónap múlva, tehát még 1990-ben az Európa Tanács teljes jo­gú tagjává válhat vélemé­nyem szerint a Magyar Köz­társaság — mondotta a csü­törtöki csatlakozási kére­lem teljesítésének várható időtartamát tudakoló egyik kérdésre válaszolva a stras­bourg-i tárgyalásai befejez­tével adott sajtóértekezleten Horn Gyula magyar kül­ügyminiszter. Előzőleg el­Catherine Lalumiere mondotta, hogy a minisz­teri tanácsban rendkívül po­zitívan fogadták a magyar csatlakozási kérelmet, töb­ben méltatták a magyaror­szági változásokat, és úgy ítélték meg, hogy igen gyors folyamat eredményeként le­het tagja a tanácsnak Ma­gyarország. * Horn Gyula és kísérete az Európai Közösségek Minisz­teri Tanácsa soros elnöké­nek minőségében Budapest­re látogató Roland Dumas francia külügyi államminisz­ter különgépén indult haza a késő délutáni órákban Ma­gyarországra. Fantasztikus fordulat A pluralista demok­rácia térhódítása Kö­zép- és Kelet-Európában új történelmi távlatokat nyit a kelet—nyugati viszony számára — jelentette ki Strasbourg-ban, az Európa Tanács miniszteri bizottsága előtt Horn Gyula magyar külügyminiszter. Köszönetet mondva a né­hány éve még elképzelhe­tetlennek tűnt meghívá­sért. Horn rámuta­tott : az Európa Ta­nács hitvallása az emberi jogok, a demokrácia, a hu­manizmus védelméről, erő­sítéséről egyetemes, civilizá­ciós hagyományok, értékek védelmét jelenti. Bebizonyosodik: a demok­rácia és intézményei a ha­ladó emberek küzdelmének vívmányai. Nincs külön pol­gári vagy szocialista demok­rácia. Az eddigi megkülön­böztetés csak arra volt jó Kelet-Európában, hogy el­leplezzék a hatalomnak egy elit által történő monopoli­zálását, demokráciaellenes­séget. Az elmúlt másfél-két esz­tendő alatt politikai téren — mondotta a magyar kül­ügyminiszter — eljutottunk a demokratikus rendszer olyan szintjéig, amely soha nem létezett Magyarország történetében, s amely meg­felel a civilizált Európa mai korszerű követelményeinek. A régi, az elit uralmát biz­tosított társadalmi-politikai rendszerhez már csak tör­vénytelen úton, erőszakkal lehetne visszatérni. A Magyar Köztársaság létrejöttében történelmi ér­deme volt és van a hatal­mon levő pártnak, mert ma­ga kezdeményezte hatalmi monopóliumának megszün­tetését — folytatta Horn Gyula. Hasonló fejlemény­re eddig egyetlen más ke­let-európai országban sem került sor. Hasonló küldetést töltött és tölt be a kormány, amely összefogva a Parlamenttel, végigvitte és viszi a de­mokratikus építkezést, a jog­állam megteremtését, az emberi jogok szabad ér­vényesítésének folyamatát. Az új status quo része a szoros kapcsolat kiépítése a nyugat-európai integrációs szervezetekkel. Bízunk ab­ban, hogy az együttműködés elvezet ahhoz, hogy része­sei, tagjai legyünk az Eu­rópa Tanácsnak, az EFTA­nak, vagy az Európai Kö­zösségeknek. Ezért adjuk át most az Európa Tanács-i tagságra vonatkozó kérel­met. A politikai katonai tömbökhöz való tartozás ma már nem jelenthet eb­ben akadályt — mondotta a miniszter, és utalt a négyek legutóbbi találkozójára, és az el nem kötelezettek moz­galmára. Végül Horn Gyula emlé­keztetett arra, hogy két év­vel ezelőtt egy ambiciózus, reformok iránt eltökélt po­litikai vezetés képviselői ko­pogtattak az Európa Tanács ajtaján, és ott jó szívvel fo-. gadták őket. Azóta — mon­dotta — alaposan megis­merkedtünk egymással, a Magyar Köztársaság politi­kai értelemben közép-euró­pai állam lett ismét. Bízom abban — mondotta —, hogy be is költözhetünk a közös európai házunkba. Biztosak lehetnek abban, hogy a ma­gyar nemzet megbízható, szorgos lakója, építője lesz a kibővített új, közös európai háznak. Nem idealizáljuk a nyugati társadalmakat — mondotta —. van ott is gond elég, de a magyar nemzet több évtizedes hátrányba került Nem akarjuk, hogy Miként reagált az Európa Tanács a magyar felvételi kérelemre — kérdezte meg csütörtökön az MTI kikül­dött tudósítója Catherine Lalumiere asszonyt az Eu­rópa Tanács főtitkárát. — Amikor Horn Gyula magyar külügyminiszter elő­terjesztette Magyarország csatlakozási kérelmét, a Mi­niszteri Bizottság nagy emó­cióval fogádta a bejelentést, s ami igen ritka dolog, min­denki tapsolt. Ez mutatja, milyen rokonszenv övezi az Önök országát, és jelzi az önöknél zajló események politikai, egyben a csatla­kozási szándék szimbolikus jelentőségét is. Mi minden erőnkből a reformok sike­rét kívánjuk, és ezzel azt, hogy az Önök országát mi­nél hamarabb alkalmasnak találják arra, hogy az Eu­rópa Tanács tagjává vál­jék — az Európa Tanácsé, amelynek létértelme a de­mokráciák befogadása és az emberi jogok védelmezé­se. — Miben lesz ez változás a nyugati demokráciák szá­mára? — Természetesen a Nyu­gat számára is nagyon fon­tos változás ez. Gondoljunk bele: az Európa Tanácsot 1949-ben a második világ­háború után azért hoztuk létre, hogy osszefogja a de­mokráciákat mindenfajta to­talitarizmus ellen — vagyis egyrészt a nácizmus ellen, de másrészt a másik totali­tarizmus ellen is, amelynek marxista—leninista dogmái veszélyesnek tűntek a mi szemünkben, hogy most a kelet-európai és a magyar­országi események nyomán ez a szervezet, ez az Euró­pa Tanács olyan országok előtt nyílhat meg, amelyek a másik Európához tartoz­tak, amelyek annak részét képezték, nyilvánvalóan óri­ási jelentőségű a mi szerve­zetünk számára — ez fan­tasztikus fordulat — mon­dotta a főtitkár asszony az MTI tudósítójának. • Svájc könnyít Svájc azt tervezi, hogy könnyíti a tnagyar, a lengyel és az NDK-beli turisták beutazását az országba — jelentette be szerdán a berni szövetsé­gi igazságügyi miniszté­rium szóvivője. E há­rom ország állampolgá­rainak mindeddig á kö­telező vízum mellett be kellett mutatniuk egy svájci vendéglátó meghí­vását is, avagy bizonyí­taniuk kellett, hogy sze­mélyenként és naponként legalább 100 svájci frankkal rendelkeznek. A svájci külügyminiszté­rium kezdeményezésére most az emiitett három országgal kapcsolatban felülvizsgálják a meghí­vólevéllel, illetve a pénz­zel kapcsolatos rendelke­zések szükségességét, és néhány napon belül dön­tést hoznak — közölte a szóvivő. Egyértelművé tette ugyanakkor, hogy a vízumkötelezettség el­törléséről továbbra sincs szó. Thatcher javaslata Közös a piac ? Magyarország keresi a Kö­zös Piachoz való kapcsoló­dás különböző formáit, de a magyar Kereskedelmi Mi­nisztérium megítélése sze­rint az Európai Közösségek­kel való társulásos viszony csak a későbbiekben jöhet létre — közölte Meisel Sán­dor, a minisztérium közös piaci referense az MTI munkatársával, ezzel rea­gálva a brit miniszterelnök­nek, Margaret Thatchernek az alsóházban elhangzott ja­vaslatára, amely szerint ha­zánknak török mintájú tár­sulástjavasolt a Közös Piac­cal. Magyar vélemény szerint az EK-val folyamatban levő szabadkereskedelmi meg­(Folytatás a 2. oldalon.) r lt egyszer egy ember Londonban, aiféle ezer­^ mester, szokványos családi háttérrel, szomszé­dokkal, s napra nap megszokottan folydogáló, jelen­téktelen történetekkel, mígnem egy reggel megdöb­benve azt veszi észre: körötte mindenki meghalt Nemcsak a családja, de a szomszédok is, az utcán szer­te halottak hevernek, melyek furcsa mód mégsem bomlanak. London élettelen, egy-két kóbor állattal ta­lálkozik csak hősünk. Archibald igyekszik berendezkedni a halott város­Ban. Most mindent megtehet amit eddig nem mert Beveti magát a szexnegyedbe, elhagyott luxusautókat, házakat használ; könnyű megélnie, a civilizáció, a fo­gyasztói társadalom hatalmas tartalékai állnak rendel­kezésére. Irracionális magánya azonban fokozatosan át­alakítja. Lassanként visszaindul azon az úton. amit az emberiség fejlődése során eleddig megtett, ósembere­sedik. Eldurvul, nyelve, tudata leegyszerűsödik. Archi­bald ekkor rájön: egyetlen dolog, amit tehet, ha ön­nön halálával váltja meg ezt a furcsa, bomlásmentes halálba dermedt világot. Így áldozza fel magát egy­kori ezermestersége emlékeként egy maga által kreált keresztre .feszítő szerkezet segítségével. Az áldozatho­zatal után London úgy éled újjá és éli tovább min­dennapi életét, mintha mi sem történt volna.. . E negatív megváltástörténet írója Határ Győző, Angliában élö magyar író. A könyv: Éjszaka minden megnő, talár, az első Határ-könyvként jelent meg. va­lamikor a nyolcvanas évek közepén (a Kádár-érában, természetesen). Határ Győző Gyomán született, az első világhá­ború kitörésének évében. Édesapja ekkor futárszol­gálatot teljesít, az anya. hogy a csecsemőt megmu­tassa, leutazik Szarajevóba; az apát közben az északi frontra vezénylik. S mert az anya ide is utánautazik, így járja be Határ Győző csecsemóként az egész mo­narchiát. Ezzel a nem mindennapi történettel kezdő­dik egy látványos és izgalmakban bővelkedő élet Határ Győzőnek persze sok mindenhez volt tehetsége: kezdetben gépészmérnök akart lenni, festett, rajzolt, majd egyre nagyobb területet hódít meg a tehetséges fiatalember lelkében az irodalom. Fiatal költőként Babitsot is felkeresi... 1943-ban letartóztatják. Az ügyész, halált kér, az ítélet öt évre módosul. Határ Győzőnek sikerül megszöknie, de a svéd nagykövetség mentesitőhivatalában még átél egy nyilas házkuta­tást — egy mennyezetig érő szekrény felső polcán, al­ma- ós szilvabefőttek között hallgatja, amint a nyila­sok üvöltöznek és lövöldöznek a házban. Akit találtak, a Duna-partra vitték ... A háború után Gerö megakadályozza, hogy mérnök­ként elhelyezkedjen. Orosz nyelvből fordít, a dolog könnyen megy, közben persze ír. főként hajnalban. A politikai élet fokozatos eldurvulásával, egyre inkább úgy érzi. el kell hagynia az országot. Embercsempé­sze azonban a szegedi ávó főhadnagya. Két és fél érv­re kerül újra börtönbe. 1952-ben szabadul. Űjra mér­nöki és fordítói munkák tömkelege, miközben regényei az asztalfióknak születnek. 1956 forradalmi forgatagá­ban az újjáalakuló kiadóknak hat könyvét adja el vi­haros gyorsasággal. Ezeket a könyveket ekkor azon­ban nem adták ki. Határ Győző, sok tízezer honfitár­sával együtt, elhagyja az országot. Angliában tele­Dedett le. Most itt van, Szegeden, tisztelettel üdvözöl­jük. Darvasi László Kálvária Bizakodás és keserűség jellemzi ma a vállalkozó lelkiállapotát. Bizakodik, mert a kormányzat segíti, támogatja az egyéni és cso­portos kitöréseket. És ezt a jó szándékot a nyugati or­szágok igen jelentős dollár­és márkamilliókkal inspi­rálják. Kesereg, mert a kül­földi segítséghez a kis ka­liberű vállalkozó a bürokrá­cia révén nem juthat hozzá. Olvastam, hogy a buda­pesti UNICBANK 1 millió márkát kapott kisvállalko­zások támogatására. Gon­doltam, itt a lehetőség, amit bűn lenne nem kihasználni. Világszínvonalú termékek előállítása és szolgáltatás — ez lebegett előttem, és eh­hez mindössze hatezer DM­re lenne szükségem. Elmen­tem az említett bankba: gé­pet szeretnék vásárolni az NSZK-ból. Nincs semmi akadálya — mondták —ad­tak egy pályázati nyomtat­ványt, valamint három Csongrád megyei takarék­szövetkezet nevét: a móra­halmit, a csanytelekit és a székkutasit, amelyek garan­ciát vállalnak a vállalkozás­hoz, mivel én szegedi lakos vagyok. Már másnap elmentem Mórahalomra, a takarékszö­vetkezetbe. Ott sajnálattal közölték, csak helybeli la­kosnak adnak garanciát, szegedinek nem. Ezután el­mentem a Postabankba, mi­vel úgy hirdeti magát: hogy „az ön bankja". Jelenleg még nem profiljuk a vál­lalkozásokra garanciát ad­ni, de keressem fel a Ke­reskedelmi és Hitelbankot. Ott érdeklődésemre előad­ták, hogy mivel a bank­nál nincs bankszámlám, nem áll módjukban segíteni. Nem volt mit tenni, az utolsó remény: Székkutas, ök ozerződést bontottak az UNICBANK-kal. Ezek után felmerül ben­nem a kérdés: az állam mi­lyen garanciát ad, hogy azok kapják meg a hitelt, akik mernek még vállalkoz­ni ebben az országban? A történtek után már nem tu­dom, hogyan lehet a vállal­kozásokat támogató nyugati tőkéhez jutni Szegeden. Jakab László

Next

/
Thumbnails
Contents