Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-14 / 270. szám

1989. november 14., kedd 5 Milyen legyen a városi MSZP-vezetés? Legfontosabb feladatnak ma a Szegeden szerveződő MSZP-ben a városi pártszervezet — -struktúra — meg­határozását, s annak felállítását érzem. Miért? Mert az MSZP — mint minden politikai párt — politikai érde­keit. megfogalmazására és érvényesítésére törekszik. Üj pártunk egyik legfontosabb célkitűzése a párton belül a demokratikus működés, amit sokan „alulról építkezésnek" tekintünk. Ez azt jelenti felfogásunkban, hogy a tagság véleményének (akaratának) integrálása az elsőrendű fel­adat. S ehhez kell egy ennek megfelelő szerkezet. Ma ráadásul az MSZP sem bővelkedik az idővel. Nem követhetjük el az a hibát, hogy a tökéletes megoldás ke­resése címén az időt elhúzzuk, s közben elmaradunk a politikai versenytársainktól. Olyan városi szervezetre van szükségünk, mely a növekvő párthoz, a gyorsan változó politikai feltételekhez rugalmasan, tud alakulni. Jelenleg az MSZP elnöksége csupán az egyetlen vá­lasztott testület. Szegednek is szüksége van egy válasz­tott. s ezáltal elfogadott vezetésre. Felfogása szerint is, ez a vezetés a legkevesebb áttételen keresztül épüljön a párt tagságára, mert ez lehet biztosítéka a torzulások elkerü­lésének. Az eddig leírtakat figyelembe véve — s tudva, hogy ez csak része a teljes feltételrendszernek — az a vélemény alakult ki bennem, hogy a szegedi MSZP-szervezet a kö­vetkező kongresszusig a megalakult és megalakuló alap­szervezetek titkári tanácsának vezetése alatt dolgozzon. Tehát a titkárok tónác-a lenne a legfelső, döntéshozó fórum a városban. Ez biztosítaná, hogy a városi testület az alapszervezetek legjobb embereit fogná össze. hisz', gondolom, titkárnak a legmegfelelőbb embert választják az alapszervezetekben. Ugyanakkor az új alapszervezetek is azonnal helyet kapnának a városi vezetésben. A napi ügyek intézésére, az operativitás megőrzése érdekében a titkárok tanácsa választhatna egy nem túl nagy. de kellő létszámú elnökséget. „Nem túl nagy?" — kérdezem magamtól. Eddigi ta­pasztalataim alapján, ez mindenképp tíz alatti számot je­lent. mondjuk, a hetet. A hétfős elnökség kellő feltétele a titkárok tanácsa által hozott döntések megvalósításának, feltételezve a ma már szinte egyértelmű társadalmi mun­kában való tevékenységet. Ezért sem gondolom, hogy az egy-két tagból álló elnökség elegendő lenne. Az appará­tusnak pedig a titkárok tanácsa és az elnökség szakértői csoportjának kellene lennie. Nagysága, összetétele két té­nyezőtől függ. Minél nagyobb létszám a tartalmas, megfelelő meny­nyiségű munka záloga lenne, de elsősorban anyagi lehe­tőségeink felülről szabnának határt. Az alapszervezetek anyagi támogatásától nagyrészt függ majd, hogy milyen szakértői gárdát tud a városi szervezet megfizetni! A tervek szerint november 20-án. a város MSZP-tag­jai összejövetelén kerülne sor a várasi vezetés .megbízá­sára.' Az idő rövidsége lehetetlenné teszi, hogy például a kongresszusi küldöttek választásához hasonló választási és jelölési megoldást válasszunk. A titkárok tanácsa ném is igényel jelölő- és választói munkát, csak döntés kérdése. Egy elnökség személyi összetételét viszont már most el kell kezdeni kialakítani. Hogyan? Ügy. hogy a már mű­ködő alapszervezetek — de egyének is — javaslataikat küldjék el a szegedi szervezőbizottsághoz, illetve kezdjék meg jelöltjeik megismertetését Erre egyébként a megválasztandó testület formájá­tól függetlenül is szükség van rövid időn belül, mert a szegedi MSZP-szervezetnek olyan vezetés kell, akikben a tagság maradéktalanul megbízik. Ahhoz, hogy a lehető legrövidebb időn belül az érdemi munka meginduljon, a szervezeti és személyi kérdéseket minél előbb le kell zár­ni. Igaz, ez nem jelentheti az örökérvényüséget, hisz az alapszabály és az új pártprogram is állandóan a tagság által ellenőrzött tevékenyséset feltételez, melyben a tag­ságnak van és lesz joga dönteni szervezeti és személyi kérdésekben. Nem szeretek újságcikket írni, mert nem értek hozzá. S hogy mégis papírra kínlódtam ezeket a so­rokat, annak egy valódi oka van. Szeretném, ha ezek a gondolatkörök az MSZP-tagok felében az enyémhez ha­sonlóan, alaposan megforgatva letisztulnának, mert a ter­vezett november 20-i összejövetel csak arra les? alkalmas, hogy a letisztult vélemények alapján döntsünk. Várkonyi Bernát, az MSZP városi szervező­bizottsága tagja „Az életről szóló magyarázat úgy viszonylik az élethez, mint egy szilvásgombóc leírása a szilvásgombóchoz" (T. Williams) Ezért mi nem magyarázunk, hanem megmutatjuk: MIT? • Egyedi tervezési-rézbútorok, hálószoba-garnitúrák, lámpák (Esztergom). • Világszínvonalú pehelypaplanok. párnák (Hungarofeder). • Ágynemű-garnitúrák minden méretben (Mindszent). • Szőnyegek, szőnyegpadlók (Sopron). MIKOR? November 14-étól 17-éig naponta 8-tól 19-ig. HOL? Szegeden az MTESZ Székházban (Kígyó u. 4.) „Az okos asszony nem kérdi hol volt a férje, az okos asszony tudja" (J. Achard) NYILVÁN: AZ ACHOLA-INFORMATIKA ÁRUSÍTÁS­SAL EGYBEKÖTÖTT KIÁLLÍTÁSÁN. 6720 Szeged, Takaréktár u. 2. Tel.: 6213-751. November 17. Nemdohányzó nap November 17-e legyen nemdohányzó nap Magyar­országon is — erre hívja fel a cigarettázókat az Or­szágos Egészségvédelmi Ta­nács dohányzás bizottsága. Az Egészségügyi Világszer­vezet ugyanis ezt a napot nem dohányzó nappá nyil­vánította az európai régió országaiban, s e kezdemé­nyezéshez csatlakozott ha­zánk is. Az akció szorosan kapcsolódik a világszerve­zet Egészséget mindenkinek 2000-re! elnevezésű prog­ramjához. A WHO felmérései igazol­ják: a dohányzás terjedése ellen — a közhiedelemmel ellentétben — érdemes fel­.venni a harcot. Például Angliában, az Egyesült Ál­lamokban és Kanadában a cigarettázó orvosok kéthar­mada hagyta abba a do­hányzást, s példájukat any.­nyian követik, hogy a do­hányáru-forgalmazás a ko­rábbi növekedéssel szemben fokozatosan csökken. A néhány hónapja alakult magyar dohányzás bizott­ság felhívásával elsősorban a fiatalokhoz szólj szeretné elérni azt, hogy minél több ifjú ember gondolja meg: rágyújtson-e. (MTI) Halál a vadászaton Eck Antal honvéd ezre­des, budapesti lakos, vasár­nap a délutáni órákban Ipolydamásd külterületén vadászat közben megláttó. Ormándi Mihály 41 éves szobi lakost, akinél saját maga által átalakított kis­kaliberű távcsöves puska volt, s egy elejtett vaddisz­nót vitt. Eck Antal — aki a budapesti székhelyű Zrí­nyi Vadásztársaság tagja, s tudta, hogy a vadásztársa­ság területén engedéllyel más nem vadászik — fel­szólította, hogy álljon meg, mire Ormándi Mihály két­szer. rálőtt. Eck a lövésekét viszonozta, eltalálta Ormán­dit, aki halálos sérülést szenvedett. A Budapesti Katonai Ügyészség- Eck An­talt őrizetbe vette és fegy­ver-, valamint orvosszakér­tők bevonásával megkezdte a vizsgálatot. Koncert zenére és táncra A Mezítlábasok táncegyüttes Olaszországból SSBÍ,'ém A sötét színpadon egyetlen fénysugár fókuszában he­lyezkednek el a jazzmuzsika elengedhetetlen hangszerei, és egy-két. a keleti hangzás megteremtéséhez szükséges kellék: kicsiny dobok és gongfüzér. Belép a két ze­nész (Giovanni Tommaso, Ettore Fioravanti) és elkez­dődik a koncert. Pár perc múlva fény árasztja el a színpadot, amelyet felsza­badult örömmel veszi birto­kába hat mezítlábas, kibon­tott hajú lány. Elkezdődik a tánc. Finom, kecses mozdu­latokkal adják át magukat az örömnek és a zene ritmu­sának. Egy-egy pillanatra a Három grácia közismert szo­borkompozíciója -tűnik fel a folyamatosan hullámzó, di­namikus táncfantáciában; repülésszerü ugrásaik a fék­telen kedv kisugárzásai. Bár Divertissement-ük hét rész­ből áll. az egyes kompozí­ciók között nincs éles határ­vonal. Egyik mozgássor a másikba nő át a folytonos átalakulások és gördülékeny mozdulatok következtében. Az olasz együttps táncstílu­sának az az egyik fő jellem­zője. A másik (amelyről ne­vük is árulkodik) a meztelen talpak érintkezése a padló­val, amely hihetetlen termé­szetességet kölcsönöz tán­cuknak. A mezítlábasság egyben gesztus is, amellyel elhatárolják magukat a me­rev, klasszikus technikától, c szabad folyást engednek ér­zelmeiknek, zenei ihletésű „táncgondolataiknak." A természetességük zálo­ga, hogy a koreográfus (Pat­rizia Cerroni) elképzelései mellett a táncosokra Egyéni­leg jellemző érzelmi-hangu­lati tónusok is szervesen be­épülnek a produkcióba Táncukban szinte rabul ejti a nézőt az, hogy mennyire könnyedén és magától érte­tődően tudják ötvözni az amerikai modern tánc ele­meit a keleti táncfilozófiá­val. Mit jelent ez? Azt, hogy miközben a művészetek archaikus egységét, a zene és a tánc közös gyökereit ké­pesek érzékeltetni e kétmű­fajú, de egynemű koncert keretében, nem kell feladni­uk a modern táncirányzat általuk magas fokon elsajá­tított bizonyos kötöttségeit. Érdemük, hogy nem utánoz­zák a keleti motívumvilágot, hanem hasonulnak igazi lé­nyegéhez: a test és a lélek egységéhez. A zene és a tánc dinami­kus együttműködésében lát­szólag sok a spontán ritmus, rögtönzött mozdulat, de va­lójában ez az érzékcsalódá­sunk is a természetesség re­velativ erejéből fakad. E szabadfantáziájú táncok mindegyike történetnélküli. A koreográfiának nem cél­ja a mesélés, inkább hétköz­napi életühk benyomásait, feldolgozott és feldolgozatlan élményeit indukálja kompo­zícióiba (Férfi és a nö; Ván­dorlások). Csoporttáncuk ott válik igazán misztikussá és emocionálisan követhetővé, ahol a zenészek és a tárcosok egymásrahangoltsága rituá­lévá teljesedik (Hínár-tánc vagy Ring a tó: Legyezők). Egy modern, XX. századi közösségi élménnyé, leg­alábbis számunkra és azok számára, akik megszeretik táncukat. Nagy Márta „Ruszt-ügyn — sokadik felvonás A színészek kérdeznek - a válaszra várni kell Miután a múlt héten, finoman szólva, fölborzolódtak a kedélyek — a színházban ' és környékén — a lapunkban november 4­én közölt Ruszt József-interjú miatt (Ruszt egyébként a hét végén átvette a Magyar Művészetért-alapítvány díját), nem ért vá­ratlanul a tegnapi postában talált levél. Az aláírók csapata, a színház prózai ta­gozatának 36, illetve 40 tagja (Jakab Ta­más és Törők Vera telefonon, Juhász Ká­roly és Müller Júlia táviratban fejezték ki a levél tartalmával egyetértésüket) Müller Józsefnénak, a szegedi tanács ügyvivő el­nökhelyettesének címezte, de Nagy László színházigazgatónak is megküldte a levelet. A november 8-i társulati ülésen azt mondta az igazgató, hogy Ruszt megbíza­tása december 31-én lejár. A színészek kér­dései ezzel kapcsolatban a következők: 1. Hogyan alakul a prózai tagozat vezetése és az évad második felének bemutatói? 2. Ki az illetékes jelenleg a tagozat napi munká­jából adódó problémák megoldásában? 3. Ha a betöltetlen főrendezői állásra pályá­zatot írnak ki, akkor azt milyen határidő­vel (?) és kik-'fogják elbírálni? Voltak mellékletek is a borítékban. Az egyik szin­tén égy levél, Müllernétől Rusztnak, amelyben felkéri, hogy az 1989—90-es évad­ban lássa el a színház pró­zai tagozatának művészeti vezetési feladatait, úgymint: évad-előkészítés, szerződte­tés, műsorterv-összeállítás, szereposztások, a darabok ellenőrzése, a prózai társu­lat szakmai ügyeinek teljes körű gondozása. Amennyi­ben rendez is, az külön megállapodás szerint törté­nik. „E felkérés elfogadása esetén megbízásom alapján a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója köti meg a konk­rét feladatokra vonatkozó szerződéseket, s felkérésem így megbízássá válik" — zárul az 1989. augusztus 31­én keltezett levél. A másik melléklet, ikta­tószámmal ellátott színházi ügyirat, Nagy igazgató és Ruszt művészeti vezető alá­írásával, június 2-ai dátum­mal, Ruszt József kiváló művész úr megszólítással, így szól: „A Szeged Megyei Városi Tanács elnökhelyet­tesének felkérése alapján megbízom Ont a Szegedi Nemzeti Színház 1989 90-es évadjának szakmai előkészí­tésével (társulatfejlesztés, szerződtetés, színházi stúdió programjának előkészítése, szereposztások összeállítása, egyeztetése). Ezért a mun­káért felajánlok Önnek 35 000. — azaz harmincöt­ezer forint megbízási díjat." * A színészek fönti kérdései olyannyira természetesek, (miután nem 1989. decem­ber 31-éig, hanem 1990. jú­lius 31-éig tart az évad), hogy a társulati ülés után még nekem is eszembe ju­tottak. A múlt pénteken el is értem telefonon Müller Józsefnét, és azt tudakol­tam, milyen papíron szere­pelhet a Nagy László igaz­gató által emlegetett decem ber 31-ei dátum. Fogalmam sincs — válaszolta az elnök­helyettes, a művészeti veze>~ tö megbízása nem tanácsi hatáskör, érdeklődjem az igazgatótól. Megtettem, ám mindössze annyit tudtam meg: ahogy a színészek kérték, 48 órán belül, való­színűleg a csütörtökre ösz­szehívott tagozatértekezle­ten válaszol azokra a kér­désekre, amelyeknek meg­válaszolására illetékes. A pályázat? Mint már megírtuk, a tanács vb-től fölhatalmazást kapott Mül­lerné a meghirdetésére, a művelődési közlönyben je­lenik majd meg, azért nem tudni, mikor, mert a köz­löny oldalai nincsenek gu­miból . . . Mindenesetre a fönntartó tanács azt szeret­né, hc. a. következő évad szerződtetéseit már az új főrendező végezné el — kaptam a fölvilágosítást az elnökhelyettestől Van azután még egy le­vél — a színházi próbatáb­lán. Ezt a balettegyüttes ír­ta, s az a lényege, hogy 1. a balett tagjai deklarálják: ök egyetértenek a saját ve­zetőikkel (értsd: nem kíván­ják Bokor Roland volt ve­zető „rehabilitációját"); 2. a 8-ai társulati ülés nem volt megfelelő fórum a ba­jok megoldására, csak arra hogy sértő és kulturálatlan megjegyzések hangozzanak el Rusztról; 3. akivel egyéb­iránt a balett jól tud együtt dolgozni. * Vendégem is jött tegnap, Somló Gábor színész, a bé­késcsabai társulattól, akit Sze­gedről nem a tavalyi 16-tal — vagy: 22-vel? — „vágtak ki", bár tervezték; de csak az idén májusban „kötöttek útilaput a talpára". Azért jött, mondta, mert nyilvá­nosságra akarja hozni: az elküldött 3zínészek máig sérelmezik, úgy kellett tá­vozniuk, hogy az új fönök, Ruszt nem is ismerte a ké­pességeiket. Helyet kellett csinálni a saját embereinek. Bár tudja, ez igy szokás: minden színház minden fő­rendezője viszi magával a sleppjét; de az eljárás em­beriesebb is lehetett volna. Ruszt ugyanis azt nyilatkoz­ta akkoriban, hogy az el­küldöttek a segédszinész­szintet sem ütik meg. (sulyok)

Next

/
Thumbnails
Contents