Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

1989. november 13., hétfő 7 Feledtették előző „Hiányérzetem van, nem vagyok maradéktalanul boldog..." Tápé—Gyula 5-4 (l-l). Tápé, 800 nézö. Vezette: Kiss. Tápé: Berezvai — Bi­té, Körösi, Forgács, Kamp­ler — Suhai (Miklós Cs.), Zakar, Róka — Markó, Lo­novics, Völgyi (Vincze). Ed­zö: Kozma Zoltán. Már a harmadik percben gólt ért el a vendégcsapat. Ez fölrázta a Tápét, és a 16. percben sikerült egyenlíteni. Ügy látszott, nem jelent gon­dot a mérkőzés megnyerése, hiszen szünél után sikerült megszerezni a vezetést is. Ekkor jött a gyulai Kurucz, aki mesterhármast ért el. Ki­támadott a hazai csapat, aminek meg is lett az ered­ménye. Nemcsak egyenlíteni sikerült 2-4-ről, hanem élete első NB III-as mérkőzésén, a csereként, beállt ifista, Vin­cze, a győztes gólt is megsze­rezte. Küzdelmes, színvonalas, fordulatokban gazdag mér­kőzést nyert tehát a Tápé. Végig mezőnyfölényben játszott és csak két védel­mi megingása miatt lett szo­Megyei /. osztály ros az eredmény. Gól­lövő: Zakar (3, egyet 11-es­ből), Róka, Vincze, ill. Ku­rucz (3, egyet 11-esből), Jó­nás. Jók: Zakar (a mezőny legjobbja), Róka, Körösi, Bite, ill. Kurucz, Dávid. Ifjúságiak: Tápé—Gyula 3-1. Góllövő: pesenyei (2), Keresztes. A további eredmények: Bem SE—Mezőhegyes 4-0 (2-0), KTE—Miske 1-0 (1-0), Orosháza—Dabas 0-1 (0-1), Kiskunhalas—Nagyszénás 0-1, Rákosmenti TK—Kis­kőrös 2-0 (1-0), Szentes— Mezőkovácsháza. 2-1 (1-0), Malév—Csongrád 3-0 (1-0). A BAJNOKSAG ALLASA: 1. Kersk. TE 13 10 2 1 26-9 32 2. H. Bem SE 13 9 3 1 31-14 30 3. N-afiyszénás 13 8 3 2 21-14 27 4. Miske 13 5 6 2 23-13 21 5. Mezők.-háza 13 6 3 4 17-14 21 6. Rákosm. TK 13 5 3 5 26-21 18 7. Dabas 13 5 3 5 16-17 18 8. Malév 13 5 1 7 18-17 16 9. Gyulai SE 13 4 4 5 18-19 16 10. Csongrád 13 4 4 5 11-15 16 11. Orosháza 13 4 3 6 12-14 15 12. Tápé 13 4 3 6 17-29 15 13. Szentes 13 4 2 7 17-24 14 14. Kiskőrös 13 4 1 8 25-23 13 15. Mezőhegyes 13 3 1 9 9-30 10 16. Kiskunh. 13 1 4 8 11-25 7 II Öttalálatos" mérkőzések Két héttel ezelőtt elma­radt a Mindszent—Apátfalva mérkőzés, mivel a békés megyei játékvezetők nem ér­keztek meg. Az apátfalviak nem fogadták el a szükség­játékvezetőket. A szövetség illetékeseinek döntése sze­rint a három pontot, 3-0-ás gólkülönbséggel a Mindszent kapta. Meglehetősen szoros a tabella állása, de egyre job­ban leszakad a Fábiánsebes­tyén és a Nagymágocs. Tisza-Üj KSK—Apátfalva 5-0 (2-0). Újszentiván, 300 néző. Vezette: Somogyi. Egy­értelmű volt a hazaiak győ­zelme. Góllövő: Kéri (3), Molnár, Tóth. Jók: Molnár (a mezőny legjobbja). Kéri, Kiss F., ill.: Kovács. Ifjúságiak: Tisza-Űj KSK —Apátfalva 6-1. Székkutas—Balástya 0-0. Székkutas, 300 néző. Vezette: Keresztúri. A helyzetei alap­ján a Székkutas közelebb állt a győzelemhez. Jók: Ke­néz, Vajda, Máthé, ill.: Mé­nesi. Ifjúságiak: Balástya— Székkutas 2-0. Tanárképző Főiskola—Fá­biánsebestyén l-l (0-1). Kisstadion, 100 néző. Vezet­te: Bajnóczi (kitűnően). Ira­mos mérkőzés, igazságos eredménnyel. Góllövő: Tö­rök, ill.: Szlupoczki. Jók: Paksi, Tóth, Török, ill.: Szlu­poczki, Nagy S. Szentes—Bordány 1-0 (0-0). Bordány, 200 néző. Ve­zette: Madácsi (jól). Az utolsó percben szerezte meg a győztes gólt a végig táma­dó Bordánnyal szemben a Szentes. A hazaiak büntetőt is kihagytak. Góllövő: Mu­hel. Jók: Muhel, Stráma, ill.: senki. Ifjúságiak: Bordány— Szentes 2-1. Kiskundorozsma—Mó­rahalom 1-0 (0-0). Dorozsma, 250 néző. Vezette: Horváth. Tiz emberrel is nyerni tu­dott a Dorozsma. Góllövő: Simonics. Jók: Mucsi, Mi­hálffy Zs., Simonics, ill.: Császár. Kiállítva: Mucsi (Dorozsma). Ifjúságiak: Kiskundorozs­ma— Mórahalcm 5-2. SZVSE—Nagymágocs 5-0 (2-0). Nagymágocs. 100 néző. Vezette: Végvári. Egy percig sem volt kétséges az SZVSE győzelme. Góllövő: Süli (2), Puskás, Pipicz, Lipták. Jók: Süli, Pipicz, Lipták, ill.: Pin­tér, Párkány. Sándorfalva—Szegcd­Szőrcg 2-2 (l-l). Sándorfal­va, 400 néző. Vezette: Né­meth. Közepes színvonalú mérkőzésen két öngólt is vé­tett a hjízai csapat. Góllövő: Pataki, Sebestyén, ill.: Ta­kács, Ferenczi (mindkettő öngól). Jók: Gémes, Kiss, Sebestyén, ill.: Gréczi, Kisis­tók, Nagy R. Kiállítva: Dé­kány, ill.: puskás. Ifjúsagiak: Szeged-Szőreg —Sándorfalva 5-1. Makó—Mindszent 5-1 (2-0). Mindszent, 300 nézö. Vezette; Köböl (jól). Telje­sen formán kívüli volt a Mindszent. Góllövő: Polyvás (2), Vágó (2), Andok, ill.: Budai. Jók: Vágó, Polyvas, ill: senki. Ifjúságiak: Mindszent­Makó 0-0. A bajnokság állása: 1. Dorozsma 2. Szőreg 3. Makó 4. SZVSE 5. Mindszent 6. Tisza-Üj 7. Székkutas 8. Bordány 9. Mórahalom 10. Ealástya 11. Apátfalva 12. Szentes 13. Sándorfalva 14. Tanárképző 15. F.-sebesty. 16. Nagymág. összeállította: 14 11 1 14 9 3 8 4 7 5 7 3 6 5 6 2 6 1 6 ­5 3 5 2 4 3 3 5 4 2 2 2 2 1 2 23-8 34 2 33-14 30 2 35-16 28 2 31-15 26 4 31-17 24 3 21-10 23 6 11-29 20 7 20-27 19 8 27-21 18 6 16-22 18 7 16-25 17 7 22-22 15 6 13-18 14 8 25-34 14 10 16-30 8 11 9-41 7 IMRE LASZLÖ A minap, az ifjúkori ba­rátnak, Radics Jánosnak kö­szönhetően az SZKV-klub­ban kellemes órát tölthettem Grosics Gyulával. Az idő — már ami küllemét illeti — nem hagyott nyomot rajta, alkata és mozgása, mint ré­gen, kedélye viszont — amin az általa megéltek miatt aligha csodálkozhatunk — keserédes ... A világhírű ki­váló művésszel, az operaéne­kes Gregor Józseffel kötetle­nül beszéltek életükről, ez­után húzódtunk félre, forma­ságokat mellőző társalgá­sunkhoz, hiszen ismeretsé­günk — szerénytelenség nél­kül állíthatom — nem mai keletű. — Gyuszi' Tudom, kétszer is megjártad az AVH börtö­neit, az ötvenes években kémkedés gyanújába keve­redtél. Emiatt két évig nem lehettél válogatott, százszo­ros válogatott, mi több, ami­kor 57-ben családoddal ha­zajöttél, rabkocsival vártak a határon, mert azt mond­ták, „átdobtak" a kapitalista hírszerzők. Engem mégis mellbevágott, hogy a 63 éved alatt történteket, a tőled so­ha el nem vehető sikereket, és megaláztatásokat egybe­vetve mondod: hiányérzeted van, nem vagy maradéktala­nul boldog. Ilyen korban már megbocsáss, leginkább csak a szépre emlékezik az em­ber ... — Már aki teheti' Nekem igenis hiányérzetem ván, nem vagyok maradéktalanul boldog, pedig ha visszatekin­tek a labdarúgásban eltöltött pár évtizedre, több volt a szép, mint amit szívesen el­felejtenék! Amit egyébként nem lehet elfelejteni. A ma­gánéletemben oly sok kelle­metlenség ért, melyeket nem tudok különválasztani a sporttól, a labdarúgástól, mert pályafutásom alatt ér­tek ezek a behatások. Ez az egyik. A másik, hogy az 54­es, elvesztett világbajnoksá­got nem lehet pótolni sem­mivel, még az olimpiai aranyérem sem képes betöl­teni azt az űrt, amit ben­nem előidézett az a vereség! Mély, túlságosan mély nyo­mokat hagyott bennem, olya­nokat, melyeket nem tudok semmisnek tekinteni. — Most mivel töltöd nap­jaidat? — Nyugdíjas vagyok ... A feleségem jóvoltából a Szent István körúton van egy di­vatáru üzletünk, amit három éve hoztunk létre. Nyugdíjas korszakom kezdetének első három hónapja azért volt szép, mert a Balatonon tölt­hettem. Az ösz beköszönté­vel azonban reggelente, ami­kor felkeltem, oly hiányérzét vett erőt rajtam, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem a semmittevéstől. Nejem, látva kínlódásomat, vergődésemet, javasolta, találjunk számom­ra valami elfoglaltságot, mert ez így nem mehet to­vább. öt évre felfüggesztenék minden nemzetközi kapcsolatot!" — Ne haragudj, ahogy én téged ismerlek, nem hiszem, hogy ez a foglalatosság ki­elégít! — Élete során az ember sokszor kerül olyan szituá­cióba, amikor el kell hitesse magával, az adott pillanat­ban éppen az adott feladat a leginkább - testhez álló, azt kell megoldania! Azt szok­tam mondani ilyenkor, ne­kem nem hiányzik a labda­rúgás, már öt évé nem fog­lalkozom a focival, még meccsre sem járok . . . — Ez így nem lehet igaz; — Igen, ez — lényemet te­kintve — egy nagy ellent­mondás. Mert érdekel a foci, az, hogy mit csinál, milyen eredményt ér el a magyar válogatott, és persze sokat mérgelődöm miatta. Nem le­het letagadni egy életpályát, de én belül hordom .. . — Tehát, mégis csak érde­kel, nyomon követed a honi foci történéseit. Szerinted mi az oka, hogy ily mélyre süly­lyedt labdarúgásunk? — A magyar labdarúgás tökéletesen beleillik társa­dalmunk keresztmetszetébe. Ezt nemcsak most mondom, már 15-20 éve is ez volt ó véleményem' Neked fölösle­ges magyaráznom, miiven is társadalmi életünk. Kérdem, miért éppen a foci lenne ki­vétel ? — Annak idején, a 70-es évek vegen, a 80-as évek ele­jén, mint a Volán ügyvezető elnöke hallattad Szavad: tisztességes alapokra kell he­lyezni a magyar focit, ha kell, drasztikusan vessenek véget a bundázásnak, mert az akkor járt út nem visz se­hova, pontosabban a magyar labdarúgás összeomlásához vezet. Neked lett igazad. — Sajnos, így van. Klub­elnökök értekezletén mond­tam el, a kialakult helyze­tért mi vagyunk a felelősek. Gondolhatod, mekkora „si­kerem" volt. Tudod mit vá­laszoltak? Mit akarok én, keresztre akarom feszíttetni magam? Egy Krisztust már megfeszítettek, többre nincs szükség, értelmetlen! Akkor én eldöntöttem, amint úgy érzem, hogy a Volánnal szemben nincs tovább köte­lezettségem — befejezem ténykedésemet! Ez 1984-ben történt. Egyszerűen oldottam meg: reggel felébredtem, s eldöntöttem, részemről vé­ge! Bementem az egyesület­be, összehívtam a társaságot és elmondtam: uraim mától nem vagyok az egyesület el­nöke! — Ne haragudj, hogy köz­bevágok, de ha jól tudom, el­határozásodat megelőzte, nem kis mértékben befolyá­solta az 1984-es bundabot­rány. — Na, ez egy érdekes eset volt. Engem leginkább az háborított föl, de mérhetet­lenül, ahogyan a 6-6-os ered­ménnyel végződő Volán—Bp. Honvéd mérkőzés után az MLSZ akkori vezetői nyilat­koztak, indokolták döntésü­ket. A rádióban elhangzotta­kat magnóról játszották visz­sza nekem, mert az adás napján az NSZK-ban voltam. Véleményük lényege, hogy a Volánt már csak azért is ki kell zárni az NB I-ből, mert játékosai és vezetői éveken át adták-vették a meccseket. Ez a kijelentésük, mit ta­gadjam, tarkón csapott! Azért is, mert mint sportve­zető soha nem vállaltam szerepet semmi néven neve­zendő csalásban, bundázás­ban. Az ilyesmikét mélysé­gesen titkolták előttem, mert tudták, ha kiderül, egy-egy ilyen ügyben arra is hajla­mos vagyok, hogy vizsgála­tot kezdeményezzek! Mindig viszolyogtam a bundáktól, mert — véleményem szerint — három hátulütője is van. Mégpedig, hogy törvénytele­nül szerzett pénzek cserél­nek gazdát; a játékos így eleve nem gyakorol, dolgozik ügy, mint ahogyan kellene, tehát eleve a maga szabta (viszonyaink között legtöbb­ször helytelen) irányelv sze­rint él; és ami ugyancsak lényeges, sorozatban becsap­ják, félrevezetik a közönsé­get, a szurkolót, aki nélkül elveszti értelmét, létjogosult­ságát a foci! Ez pedig senki­nek sem jó. — Nem vitatható, sporto­lóként és magánemberként egyaránt óriási élettapaszta­lattal birsz. Meglátásod sze­rint ebből a beláthatatlan mélységű szakadékból, ami­be labdarúgásunk zuhant, hogyan lábalhatunk ki? — Nem biztos, hogy osz­tatlan sikert vált ki vélemé­nyem, mégis elmondom. A radikális megoldást választa­nám, mégpedig azt, hogy öt évre felfüggesztenék minden nemzetközi kapcsolatot! Erre az időszakra kimondanám a tiszta amatőrizmust, abból az alapelvből indulva, hogy azok a focisták, akik szívvel­lélekkel vállalják a tenniva­lókat a magyar labdarúgá­sért, azok megérdemlik, hogy öt év múlva igazi profikká válhassanak. Nagyon lénye­ges viszont, ez bennem igen élesen megfogalmazódott, akik ebből a játékból csak élnek — miután nincs benne üzlet — biztos, hogy lemor­zsolódnának! A labdarúgás megtisztulhatna a visszahú­zó erőktől, azoktól, akik az elmúlt húsz-huszonöt év alatt szemünk előtt csapód­tak a sportághoz. — Te segítenél a tisztulá­si folyamat megindilásában, hajlandó lennél-e tenni ezért? — Ezért, de csakis ezért, igen! De annak a folyamat­nak, ami ma kísérője a ma­gyar labdarúgásnak, nem kí­vánok résztvevője lenni. A lyukas zsák foltozásához én alkalmatlan vagyok. Most űj zsák, felelősséget vállaló sze­mélyek kellenek. Mert unos untalan azt hangoztatni, az­zal elintézni a magyar fo­cit nem lehet, hogy nincse­nek tehetségek, hogy rossz a szakmai munka. Ez így, le­egyszerűsítve, nem igaz! Szerintem, az általam mon­dottakat véve alapul, a mai focisták és edzőik áldozatok, de erről ők is tehetnek! Saj­nálom őket, mert ha így folytatják, nem lesz élmé­nyük, nem lesz mire vissza­gondolniuk, emlékezniük pályafutásuk végén. Gyürki Ernő Eladó üzlethelyiségek! Szegeden, Rókus városrészben a Kukovecz Nana u. 5. sz. alatti lakóépület földszinti részén 4 új üzlethelyiség eladó: 3 helyiség: 20 m2-es, 1 helyiség: 17 m2-es. Két 20 m2-es és egy 17 m2-es helyiségből egy 57 m2-es irodaegyüttes alakítható ki. Felvilágosítás, ügyintézés: Délép, Szeged, Bocskai u. 10—14. I. emelet 119-es szoba, értékesítési csoport. Telefon: 23-122, 22-133/221-es mellék. A MOBIL—COPI Szolgáltató Kisszövetkezet tájékoztatja kedves ügyfeleit, hogy a Komócsin Zoltán tér 3. szám alatt MÁSOLÓSZOLGÁLATÁT MEGNYITOTTA' Azonnalra vállalunk A/5—A/0-ás méretig fénymásolást, ' kívánság szerint színes papírra, fóliára, pauszra is. Minden kedves ügyfelünknek egy A/4-es példányt ingyen másolunk. )VTSON iwi-v>mo BAJIÁU TJUNYEI 6|BJ9 gi—O£'Z :(6|>|8iu8d IPIPPAQ) UONODBU IQQPI -BIEJO GI—0£'0I. :U?WBU S?Í|AN >{unpB lAuaujpeöuaj? ipu^ina^aiujai saA6g Í|8)|U!9|3PU8J -Baoi sa iBi(U!OiJ?S9A !i8|nzp>| sa (uaA6a s8Apa>t >(nüBA IBÍüjOJd nuiBJB86u8Á6 sp niuEjpspja 5|0SB)BI|B6|0ZS SJOA6 pZpqup|rP| IUIÜJBIBA T8>|8ZS8J1B>||B nwBJBsp.18 BqqBAOi 'jBipizsBipA S8|8ZS >jd)()|p qaA6a sa nÁuBAjzspinjdiu JOIOIU S8Anoipi[BQ 'OJiAunj 'jojow -zsainpoii '0J|AuA|868zsnj :vnyTV103IAi XNCIiyN HNfinoaziAuazs ii/vi-vxnao B ue|e zs qi j6s s !J9lad B 'uapa6azs 'ua-gi. jaqiuaAOU '6861 iXniANOaiAI íxniANoaiAi ÓJBiu eípnj.

Next

/
Thumbnails
Contents