Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-13 / 243. szám

1989. október 13., péntek 3 Citicorp( a ) Régi óhaja az állampolgárnak;-de jó is lenne, ha ebben az országban végre felnőttként kezelnék. Nos, az új valuta-jogszabályok — ha rövid időre is — de azt sejtették, hogy nagykorúnak tekintik végre az állampolgárt. No es az államot? Hivatalaink, szakembereink mikor érik el végre a felnőttkor küszöbét? Miért a furcsa kérdés? Nos, mióta feltalálták a pénzt, a művelt Európa, azon gondolkodik; hogyan lehetne (kész) pénz nélkül; egyszerűbben megoldani a bankóforgalmat. Nyugat-Európában ezt is kitalálták az elmúlt évtizedekben. Idehaza minden eddigi kísérlet csődöt mondott. Csekk ide, csekk oda — vagy elfogadják, vagy nem. Az elmúlt hónapokban a külföldre utazó állampolgár kizárólag készpénzben kapta a nyugati valutát. A külföldi bankok úgy voltak vele, ez a biztos. A csekk mögött vagy van fedezett, vagy nincs. És utánnu jött a Citicorp, ami minden bizonnyal kezességet vállalt kishazánk bankjaiért. Az is bizonyos, mindezt üzleti megfontolásból tette, azaz nem ingyen. De csekk nem létezik annyiféle, ahány pénznemben számol a világ. Marad az átváltás: a hivatalos véleménnyel ellentétben jókora ráfizetéssel. Mármint a turista zsebe laposodik ettől is. A 10-15 százaléknyi kezelesi költség ugyanakkor a külföldi bankok zsebét dagasztja. Ha egyáltalán elfogadják a csekket. Hiszen akadt olyan turista is, aki dolgavégezetlenül kényszerült haza, mert Törökországban nem ismerték ezt a csekket. . Számoljunk csak. Az MNB minden bizonnyal fizet a Citicorpnak. Az állampolgár fizet a beváltó banknak. A haszon pedig továbbra is szépen kicsordogál az országból, A felnőttnek tekintett állampolgár ezután aligha tudja magát az államot felnőttnek nézni. Hiszen botor fejében még az is megfordul, ha a régi szisztéma helyett nem tudtunk jobbat, miért kellett újra felcserélni? Hogy jól járnak a külföldi bankok? Hiszen a Citicorp(a) mindössze őket gazdagítja... A bosszúság, a ráfizetés viszont megmarad nekünk. Adósságtól terhes országunk így gyarapítja az amúgy se szegény nyugati bankok kaszszáját. Hát ezt tessék megérteni felnőtt magyar állampolgárok ... -ragPályázati felhívás Menedzserképzés, holland segítséggel A Holland Királyság kormánya azon szándékától vezérelve. hogy segítséget nyújtson Magyarországnak menedzserek képzéséhez, az alábbi ösztöndíj-lehetöségeket ajánlja fel: 1. Az egészségügyi ellátás, 2. a nem nyereségorientált szervezetek, valamint 3. az üzleti szféra menedzselésének témájában, egyenként 9 hónapos időtartamú ösztöndijakat. 4. A szervezéstudományok és informatika témájában (hálózatok, rendszerek, adatbankok használata) egyenként 3 hónapos időtartamú ösztöndijakat. A képzés nyelve az angol, tehát csak olyan, egyetemet vggzett fiatal közgazdászok jelentkezését várják, akik jól beszélik a/j angol nyelvet. Az ösztöndíjak havi összege 1050 holland forint. Pályázni október 24-éig lehet az Országos Ösztöndíj Tanács titkárságán (Bp. V., Szalay u. 10—14., VI/650.) a főhatóságon beszerezhető nyomtatvánnyal (adatlappal), s az ahhoz mellékelt részletes szakmai életrajzzal. A képzés még az idén megkezdődik. Kinek jutott a tortából? Jósda a klubban Autósok ötleteit várják Ismerősöm meséli, hogy amikor vizsgáztatni vitte külföldről - -hozott,-kitűnő állapotú autóját, s már be is állt a diagnosztizálásra várók sorába, egy arrajáró — mint utóbb kiderült, az autóklubnál dolgozik szerelőként — megszólította. „Figyelje meg, rossz lesz a kocsija hátsó féke!" Már (hogy volna rossz — hessegette el az esetleges fékhiba gondolatát ismerősöm — hiszen megbízhatóan működött hazafelé az úton. És .sorra került. „Sajnos, uram, ennek a kocsinak rossz a hátsó féke, szíveskedjék javítás után visszahozni vizsgára" — kérte a vizsgáztató és nem volt apelláta. Ismerősöm megkereste a jósnak bizonyult autószerelőt, vélekedése magyarázatát kérve. „Tudja, a műszaki vizsgák követelményrendszerét — és szerintem a műszerparkot is — Trabantokra, Ladákra méretezték. Ezek a nyugati kocsik annyival jobbak, hogy az már meghaladja kívánatost. Vagyis vizsga előtt gyöngíteni kell a fékhatást, s meglátja, hálás lesz a tanácsomért." S lön. Ismerősöm térült-fordult, majd a műszaki vizsga után visszaállíttatta a hátsó féket az eredeti állapotába ... Ezt megírom — gondoltam a történet hallatán — hadd okuljanak belőle mások. Nem csak azok, akik ezután ikerülnek hasonló helyzetbe, hanem á vizsgáztatók is. Az is eszembe jutott, hogy az autóklubos szerelő jóstehetsegét „intézményesíteni" kellene, hiszen úgy látszik, szükségük volna az autósoknak effajta eligazitó-tanácsadó szolgálatra. Nyitott kapukat döngetek — tudtam meg utóbb az autóklub Csongrád megyei szervezetének titkárától. Kórász Lászlótól. Maguk is felismerték: a magánimportban behozott autók gazdái jogi tanácsra éppúgy rászorulnak, mint műszaki segítségre. S felkészültek erre? iA folyamat elindult. A klub jogi bizottsága efféle érdekképviseletre is vállalkozik. Ügy látják, a hitellevelek, biztosítási formák közötti eligazítás, az autóvásárlás előtti és utáni bizonytalanságok eloszlatása épp a klub munkatársainak feladata lehet. Ami pedig a műszaki kerdéseket illeti, vidéki márkaszervizek hiányában a javításra is fel kell készülniük. Vizsgáztatási igényükkel az autósok máris megtalálták a klubot — Szegeden havonta 30-40 nyugati .kocsi kap „működési engedélyt" a Kossuth Lajos sugárúti állomáson. Hogy még mit várnának a klubtagok szervezetüktől, azt a közelmúltban vélsménykérő lapokon is tudakolta a megyei elnökség, de az elkövetkezendő hónapokban is lesz alkalom a közvetlen informálódásra. Megkezdődnek ugyanis az előkészületek a jövő év októberében esedékes, szervezeti megújulást hozó választásra. Először a klub történetében, minden kilubcsoportnál 'jelölőbizottságot szerveznek, melynek tagjai 1990. február elseje és március 31. között kifaggatják a tagságot. Nyilvánvalóan nem csupán az új társadalmi vezetőségekre kérnek majd személyi javaslatokat, hanem a klubélet jobbítására is. A megyei küldöttközgyűlést egyébként június 4-én tartják majd — addig levélben és személyes találkozásokkor valamennyi Csongrád megyei autóklubtagnak lehetőséget kívánnak adni a vélménynyilvánításra. Ennek mikéntje igazából csak Szegeden kérdéses még, hiszen több ezer autós él a városban, s nincs nagyterem, ahová egyszerre beférnének. Az látszik hát valószínűnek, hogy rendszeresen ismétlődő találkozási aLkalmakat, például fórumnapokat hirdetnek majd meg, illetve levélben kérnek javaslatokat a klub tagságától (Szívesen vennék, ha valaki jobb szervezési ötlettel állna elő!...) Ez a tagság egyébként az utóbb'i időben örvendetesen gyarapodik: a klub vezetősége úgy kalkulált, hogy az év végére 19 ezer autós neve lesz a nyilvántartásban. S mára — az „egy plusz egy" tagszervező mozgalomnak, a nyílt napoknak, a különféle kedvezményeknek és új szolgáltatásoknak is köszönhetően — elérték a húszezret! P. K. A

z elmúlt évtizednek talan éppen azok voltak a legsikeresebb időszakai, amikor már a jövőnket éltük fel? Mind gyakrabban hangzik el a kérdés — a fiatalabb nemzedék szájából vad — mostanában. Az életszínvonal romlik, a fogyasztás abszolút mértékben is csökken. Es relatíve? Fogyasztásunk az Európát valamelyest reprezentáló Ausztriáénak a felet sem éri el. Átlagosan. Élelmiszerből valamivel jobb a helyzet, szomszédaink csak másfélszer annyit esznek (es isznak), mint mi. Ruházaticikk-fogyasztásuk viszont mar háromszorosa a miénknek. Olyan gyorsan bújnak új ruhába, hogy nincs idejük elhasználni a régit Az utóbbi időben ebben már mi is segítünk nekik. Közlekedésben, hírközlésben a különbség négyszeres, ugye, ne is mondjam, kinek a javára? Autóparkunk átlagos* életkora lassan eléri a kamaszkort, a telefon arannyal egyenértékű. Joggal merül fel a kérdés, mikor s hogyan tettünk szert ekkora lemaradásra? Megettük a jövőnket? A mai huszonévesek egy jelentős része szinte tökéletes esélyegyenlőtlenségre eszmél. A családi körülmény, a jó indulás egyre meghatározóbb. Ennek hiányában életművé magasztosul a lakás, amely egyszerűen nem bírja ki a pályakezdő értelmiségi bér első 3-6 évét. A továbbélő köldökzsinór léte, vagy nem léte szelektálja igazán a holnap értelmiségét. Ez az a réteg, amely lakásra spórolva képes volt — egy darabig még lesz — arra a bűvészmutatványra, hogy az induló húsz négyzetméternyi lakás árához még öt éven keresztül havi fizetésének egyharmadát hozzátéve, 19 négyzetméterre csökkenjen megtakarításának értéke. Egy nagyon türelmetlen, kompromisszumra képtelen nemzedék ez. amelv hamar válik, egy gyermeke és négy-ötezer forintos OTP törlesztése van. A harmincasok még elcsíphettek valamit a jövő tortájának utolsó szeletéből. Ifjú korukban időnként étteremben is vacsorázhattak, bár lehet, hogv némelyik már a torta terhére ment. Hátizsákjukkal körbejárhatták Európát de legalább kétévente a Balatont. Belátható időn belül lakásbeugrót spórolhattak össze. Egy részük panelházakban kezdett, törlesztésük egy-kétezer forint. Mára esetleg két gyermekük és háromnegyed autójuk van. életszínvonaluk megtartásához 14 órát dolgoznak, ök is gyakran válnak. A negyveneseket már nem nagyon ismerem. Sokan élnek közülük állami lakásokban, persze van, akiknek csak szövetkezeti jutott. Havi törlesztésük egy mai, szerényebb napszámmal egyenlő. Megtakarításaikat, értelmesebb befektetés híján, hétvégi házakba ölték. Ezeket egy évben körülbelül 19 és fel napot használhatják. Nálunk gazdagabb országok sem igen engedhették meg maguknak, hogy ekkora tökét ilyen, nagyrészt haszontalan módon halmozzanak fel. Ez is benne lehet abban a tortában. Mire felnőtt ez a — rendszerrel körülbelül egy idős—nemzedék. minden konszolidálódott. Talán túlságosan is. Gyermekeik mostanára nőnek fel, mire minden megváltozott... Az ötvenesekről és idősebbekről már nagyon keveset tudok. Ismerték a félelmet, nagyon sokat dolgoztak, s még hittek valamiben. Talán hagyták magukat becsapni, de ezt ma nehéz felróni nekik. Nem biztos, hogy volt más választásuk. Azt a bizonyos tortát azonban valamikor ez idő tájt kezdhették szeletelni. Egy közgazdász inkább folyamatokban gondolkodik, és az erőltetett államosítással. iparosítással kezdi. Ez önmagában is olyan erős kényszerpálya volt, amelyről máig sem tudtunk igazán letérni. Ha felhalmozásaink értelmesebbek, akkor ma senki sem kérdezi, megérdemeltük-e azt, amit elfogyasztottunk. A fejlődés látványos szakaszában senki sem kérdezősködött. A hetvenes évek olajválságát sem vettük komolyan. Míg Nyugaton a lakosságot is keményen érintő intézkedéseket hoztak, addig nálunk semmi sem változott. A nadrágszíjon már akkor húzni kellett volna egy jó eröset, ehelyett a gazdálkodókat kezdtük el dotálni. Mire ea a védőburok is szakadozni kezdett, megjelent a befektetésre áhítozó szabad tőke. S foldozásra meg is felelt egy ideig. Ennyi körülbelül elég is volt. mert a visszafizetéseket gazdaságtalan exportból teljesítettük, s ezt gyakran hitelből finanszíroztuk. Ez az „öngerjesztő" folyamat jnáig is tart. E

gy vezető szociáldemokrata mondta a közelmúltban: egyáltalán nem sürgős azonnal választást nyerni. Annyi elodázott, szorító. s ígv népszerűtlen intézkedés halmozódott fel. hogy ebbe bármilyen párt koalíció belebukhat az az elkövetkező öt évben ... Kovács András „A Feri bácsi is megélt belőle" A párttitkár üzlete A szatymazi tanyavilágban levő Homoki csárdát és boltot kerestem. Az útbaigazítás jól sikerült egy kanyar jobbra, egy kanyar balra, s a kőkereszt mögött már meg is pillanthattam a takaros kis épületet. Az újdonsült vezetője, Faragó Mihályné a kocsi zajára kijött az udvarra, s úgy invitált beljebb. — Szeptember közepén nyitottuk meg a kis boltöt, s egy-két héten beiül fogjuk a „kocsmahivatalt". — Ügy tudom, ő még községi párttitkár. Egyben itt beosztott? — Segítő családtag. De erről vele beszéljen. Faragó Mihályt másnap reggel, a „hivatalában" kerestem. föl, az MSZMP községi irodáján. „Státusszimbólumát", az öreg Barkast már a parkolóban megpillantottam. Feltétlen beszélni akartam vele, mert a faluban sokféle mendemondát "hallottam róla. Ilyeneket, hogy bagóért kapta meg az épületet az áfésztól, meg' a tanácselnökségre is pályázik, s emiatt elmérgesedett a viszonya a helyi vezetőkkel. Most csapot-papot otthagy, kivonul a közéletből, s vállalkozó lesz... — Függetlenített párttitkár voltam 1983 óta, mostanáig'. Ebben a hónapban már kétezer forint tiszteletdíjért töltöm be a posztot. Különben az sem kizárt, indulni fogok a tanácsválasztáson. Azt viszont visszautasítom, hogy emiatt kritizálom. a községi vezetőket. — Az „olcsón" vett boltépület? — Az áfész már több mint egy éve nem talált ide embert, zárva bolt a bolt és a kocsma is. A felújításba nem kívántak befektetni. Úgy látták, a maszek ott megélhet, ahol a szerződéses Változás a vonatközlekedésben A MAV-igazgatóságtól kapott tájékoztatás szerint október 16-ától, hétfőtől a Szegedről 12 órakor induló személyvonat Jánosszállás megállóhelyen is megáll. Pályafelújítási munkák miatt október jfi-án és 17-én Kistelek és Csengole vasútállomások között 7-től 9 óráig és 12-től 14 óráig vonatok helyett vonatpótló autóbuszok közlekednek Új vállalkozásba fog a Tisza Füszért Raktárból piac Üj vállalkozásba fog a Tisza Fűszert. A Felső Tiszaparti Diszkont Áruház melletti, jelenleg raktárként üzemelő Maros utcai csarnokot kívánják a jövőben fedett piaccá, bevásárlócsarnokká alakítani. Terveik szerint a létesítményben bokszos elrendezéssel helyet kapnának a különböző portékákat áruló kofák, valamint a kisiparosok, kiskereskedők. A vásárcsarnokot fedett átjáró köti majd össze a Diszkont raktáráruházzal, így komplex bevásárlóközpont jönne létre A tervezés stádiumában lévő beruházás lakossági kezdemenyezésre indult, s most a vállalat vezetői a lakosság, illetve a jövendő árusok véleményére, ötleteire kíváncsiak. Ezért november közepén lakossági fórumot rendeznek. Ennek helyét és pontos idejét majd lapunkban is közöljük. A raktárépület átalakítását 1990-ben szeretnék megkezdeni, hogy 1992-re befejezhessek, s átadhassák a vásárlóknak Megemlékezés Dávid Lajos egyetemi tanárra, a szegedi tudományegyetem volt dékánjára emiékeznek holnap — születésének szazadik évfordulóján. A SZOTE Gyógyszerésztudományi Karának (Eötvös u. 6.) épületében szombaton 10 órakor, majd ezt követően, fél 11-kor az egyetemi gyógyszertárban (Dóm tér 11.) avatnak emléktáblát a neves gyógyszerészprofesszor emlékére. A jubileumi tudományos ülés — melyen Dávid Lajos életútját, munkásságát, oktatói tevékenységét méltatják — 11 órakor kezdődik a SZOTE oktatási épületében (Dóm tér 13.). Ezután, délután fél egykor koszorúzzák meg a professzor sírját a Belvárosi temetőben forma már veszteséges. Az Inlaik felbecsülte az ingatlant, s áfával együtt fizettem érte 230 ezer forintot. Plusz vállalnom kellett, hogy legalább öt évig nem szüntethetem meg a boltot. Eladtam az egyéves Ladámat, vettem egy öreg Barkast, s a különbözeten építőanyagot vásároltam, s az induló árukészletet is ebből álltam. — Miért a felesége a vezető? — Érdekes dolog ez. Eredeti szakmám kereskedő. 13 évig dolgoztam az áfésznél. A tüz ép telepről mentem a pártházba. Mivel nem vollt élelmiszeres gyakorlatom, nem kaphattam mefi az „ipart". A feleségem az ételbáros tanfolyamával igen. — Gondolom, ennek is van jelentősége, ha már említi. — Igen. A munkaügyi szolgáltató irodán bejelentkezett, hogy munkát keres, s jelezte, ha nem talál megfelelő helyet, vállalkozásba fog. Újrakezdési kölcsönt kért. Most intézzük, szükségünk van arra a 300 ezer forintra. Abból bővítjük majd a csárdarészt. — Érdemes ide ennyi pénzt, munkát befektetni? — Régen is maszek bolt volt itt, a Feri bácsi is megélt belőle. Gyerekkoromban jártam is ide vásárolni. Most a falu js erre terjeszkedett, miért ne lenne ez jó hely. A csárdát nemcsak a környék lakosságának szánom. Mivel kicsi és családias, a faluból is érdeklődőket várok. Távolabbi terveim összefüggnek még a tanyai turizmussal is, az új nemzetközi út is itt vezet valaha. Programokat fogunk szervezni, s szerintem: politizáló fórumnak is megfelel majd ... Tóth Szeles István