Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-12 / 242. szám

1989 október 12., csütörtök 3 Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium Nyilatkozat Tőkés László ügyében A Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiuma néven működik tovább a kormány által ez év áprilisában létrehozott nemzetiségi kollégium. Erről — a kollégium tagjai — szerdai ülésükön döntöttek. A testület tagjai támogatták a kormány azon elképzelését, hogy Magyarország adjon otthont az európai nemzeti kisebbségek nemzetközi konferenciájának 1990. első felében. Az ülés kezdetén Pozsgay Imre államminiszter, a kollégium elnöke mutatta be a titkárság tisztségviselőit, vezetőjét, Tabajdi Csabát, aki miniszterhelyettesi rangban áll a titkárság élén. A napirend megvitatása előtt a kollégium nyilatkozatot fogadott el Tőkés László temesvári református lelkész ügyében, amelyben kéri a magyar kormányt: emelje fel szavát a román kormánynál Tőkés László védelmében. Javasolja az illetékeseknek, hogy járjanak közben a Román Szocialista Köztársaság főügyészénél a törvényesség betartása érdekében a Tőkés László ellen indított bírósági eljárás során. A kollégium tagjai kinyilvánították véleményüket, hogy a testület emelje fel szavát. £ presbitérium, a temesvári gyülekezet védelmében is. A napirend ismertetését követően Tabajdi Csaba a kollégium munkáját ért kritikákkal szemben szólt arDM-EXKLUZÍV ról, hogy Trianon óta ez az első alkalom, hogy a határainkon túl élő magyarság helyzetével, illetve a hazánkban é'ö nemzetiségek sorsával nyilvánosság előtt vállalt, legálisan működő szervezet foglalkozik. Cáfolta, hogy bármiféle alá-, illetve fölérendeltség lenne a kollégiumon belül a nemzetiségi ügyek kezelésében. Hangoztatta: évtizedek „problémakötege" gyűlt öszsze e kérdésekben, s aligha hihető, hogy a kollégium mandátuma idején ezeket rendezhetik. A titkárság vezetőjének szavai után a testület elfogadta a kollégium ügyrendjét, majd a munkatervről döntött. A kollégium nevének változásáról Pálfy G. István főtanácsost, titkárságvezetőhelyettest kérdezte az MTI munkatársa. A kollégium azért változtatta meg a nevét — mondta —, mert a nemzetiségi kollégium elnevezés szűknek bizonyult. Igazában nem felel meg a tudományos és a nemzetközi normáknak, hiszen vannak olyan etnikai közösségek, amelyeknél' még nem tisztázott, hogy nemzetiséggé szerveződtek-e vagy sem. Magyarországon viták vannak a cigányság helyzetét illetően, a nemzetiségi törvényre vár a cigányság is, hogy ez a jogi helyzet tisztázódjék. Alkotói támogatás A városi tanács által meghirdetett alkotói támogatásra 29 szegedi művész jelezte igényét. Tegnap kilenc alkotót tartottak erre érdemesnek. Pályakezdő alkotói támogatásban részesült: Felletar Melinda hárfaművész, Kaimán János kürtmüvész, Szabó Tamás restaurátor, Szervét Tibor színművész, Szanda Éva magánénekes. Egyedi alko.tói támogatást kapott Czilzer Olga költő, Király Levente szipmüvész, Pataki Ferenc festőművész és Vajda Júlia magánénekes Igent mond-e a pénzügyminiszter? Az ápolónők követeléseit kedden továbbították a pénzügyminiszterhez — közölte az MTI kérdésére Pesta László, az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke. Az ápolónők — mint ismeretes — tiltakozó tüntetést tartottak szeptember 26-án a Szociális és Egészségügyi Minisztérium épülete előtt, követelve igen nehéz anyagi helyzetük megoldását, munkafeltételeik javítását. Követelték továbbá: részesedni kívánnak a közvagyon azon részéből, amely pillanatnyilag az MSZP — tüntetésük idején még MSZMP — őrzésében van. Petíciójuk átvételekor Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke ígéretet tett arra, hogy kéréseikkel megismerkednek a Parlament tagjai. A szakbizottság hétfői, Vácott tartott ülésén azonban — sok képviselő távolléte miatt — a . téma nem került napirendre. Időnyerés végett a bizottság úgy döntött, hogy Pesta László — Lestárné Varga Mária kíséretében — felolvassa a petíciót az adórendelet módosítását tárgyaló építési és közlekedési parlamenti bizottság keddi ülésén. A választ az Országgyűlés legközelebbi ülésére várják — közölte Pesta László. A japán csoda egyik titka Kötényes képviselő az oktatásról Misako Shima asszony Tokióból repült ide, Európa közepére. Magyarországra, hogy mint a Nemzetközi Nőoktató Szervezet japán tagja, megtudja. milyenek a magyar nők, hogyan élnek, van-e Hungáriában emancipáció? Érdekes, színes egyéniség, kilenc évig tanította diákjait francia, angol nyelvre, négy esztendőt dolgozott Tsukuba város oktatási bizottságában, mo6t éppen könyveket ír. Regényben örökíti meg tanácstagságáruik történetét — melyről fanyar mosollyal annyit mondott, ..kötényes képviselőnek" csúfoltak. Belefogott egy másikba, amelyből tudható lesz;, mit tettek a nők Tsukubáért. Lett volna meséinivalónk kölcsönösen a férfiakkal való egyenjogúságunkról. de engem jobban izgatott a japán csoda titka. — Hogyan látja egy ambiciózus, háromgyerekes tanárasszony, mitől oly hallatlanul szervezett és produktív hazája gazdasága, honnan a japán emberek lenyűgöző fegyelmezettsége, szerénysége, szorgalma? — Azt hiszem itt, Európában, egy nagyon idealizált képet látnak Japánról. Keveset tudnak rólunk, az önök. által modellnek nevezett szisztéma részleteiről. Ennek okát lehet a roppant nagy távolságban keresni, de az is elképzelhető, keveset mutatunk magunkból. A látványos gazdasági sikerek egy folyamat végeredményei. Ebben a folyamatban, amit a nagy közösség, a társadalom vezérel és határoz meg, mi nagyon kemény árat fizetünk. Nálunk egy gyerek még meg sem születik, amikor a szülők már elkezdik egyengetni az útját. A társadalom olyan szigorú követelményeket támaszt állampolgáraival szemben, aminek képtelenség lenne megfelelni, ha a „dresszírt" nem kezdenénk kicsi korban. E magas mércéhez természetesen igazodik oktatási rendszerünk, is. — Hogyan foglalkoznak a kicsikkel, az iskolásokkal? — Mint említettem, a gyerek még magzat, de a szülök már keresik neki a megfelelő óvodát. Ami ugyan nem kötelező, mégis, szinte minden kicsi három- vagy négyéves korában elkezdi. Azért, .hogy szokja a közösséget, megtanuljon benne mo-. zogni, megismerje a többséghez való alkalmazkodást, annak szabályait. Korábban divat volt az óvodai iskolásdi, szerencsére, mostanában újra inkább játszatják a kicsiket. Hatévesen indulnak az elemibe. Nálunk az oktatási év áprilisban kezdődik, és márciusban ér véget. Hatnapos egy tanítási hét. Oktatási rendszerünkről azt mondanám: Amerikától átvett szisztéma, japán tartalommal töltve. Az állami és a magániskolák között, nincs nagy különbség, természetesen, az utóbbiak drágábbak, és talán . többet nyújtanak a tehetségeseknek. Kevés az egyházi jellegű, buddhista és keresztény iskola. A típusoktól függetlenül, véleményem szerint, a szülők rengeteget áldoznak a gyerekek taníttatására. Szinte egy se akad köztük, aki ne járna valamilyen különórára. Nagy az iskolakultusz Japánban, Mindegyik intézménynek egyenruhája, himnusza van, s ezek a szimbólumok is az együvé tartozás. ugyanakkor a másság érzetének erősítésére hivatottak. — Milyen a tanárok-diákok viszonya? — Szerintem egyértelműen tekintélyelvű. Ez persze elsősorban a tanúr tudásán alapszik, jóllehet, az iskolában a tanulókat nemcsak az egyes tantárgyakra tanítjuk, mondhatnám, az életre készítik, trenírozzák őket. Az egyes tantárgyak az életben való megfelelés eszközei. A gyerekek is rendkívül eredménycentrikusak, hiszen az előmenetel perdöntő. Szinte rá vannak kényszerítve egy folyamatos készenlétre, mert állandóan teszteket töltenek, dolgozatokat írnak. Sajnos, a mindenáron való megfelelés kudarcokkal is jár, nem véletlen, hogy egyre több a gyermeköngyilkosság. De ismerek esetet, amikor a gyerek egyszerűen nem akart iskolába járni. — Ügy tűnik, ön nem nagyon rajong a „japán tartalomért". Úgy véli. nincs arányban a tanulásra fordított energia a tudás társadalmi elismertségével? — Csak azt akartam érzékeltetni, milyen ára van a sikernek. De a tanult embernek óriási a társadalmi tekintélye, s a tudás igazi rangot ad. S ez szerencsére ösztönzi a diákokat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy például a gimnázium nem kötelező, mégis elvégzi a fiatalok 90 százaléka. Egyébként a diploma nem garantál nyugdíjas állást. Hat évvel ezelőtt vezették be például a pedagógusok osztályozását. Amikor kitudidott, elég nagy felháborodást keltett, de most máinem lázadoznak az évenkénti minősítés ellen, hanem inkább azon igyekeznek, megfeleljenek a követelményeknek. — Tsukubában, az ön városában milyen feltételei, lehetőségei vannak az iskoláztatásnak, a tanulásnak? — Ahonnan én jöttem, az fiatal város, tipikusan értelmiségi. Tokiótól északra, körülbelül 60 kilométerre, 25 éve alapították, jelenleg 120 ezren lakják. Két egyetemünk van. amelyekben 8 ezer hallgató tanul. jövőre elkészül a harmadik. A csak állami kezelésű kutatóin fezetek száma eléri az ötvenet Ezek mintegy kétezer egyetemi oktatót és kutatót foglalkoztanak. Ha >61 számolom, összesen 45 az általános iskolánk és gimnáziumunk, ezettbo körülbelül tízezer gyerek jár. Egv tanárra — akiknek a tanult szülök is igencsak feladják a leckét — harminc diák jut; Vagyis, a lehetőségek korlátlanok Tsukubában, de úgy tűnik. Japánban sincsenek csodák. Mag Edit Anarchia a megállóban Esettanulmány Az egyszerűség kedvéért vegyük példának az SZKV 2-es számú járatának útvonalát, megállóit, közlekedési körülményeit. Első pillantásra e vonallal semmi gond. Az utasok igazán nem panaszkodhatnak, a busz útvonala — gyakori megállókkal — két külváros között átszeli a Belvárost, a menetrendi járatsürüség is kielégítő, így viszonylag gyorsan el lehet érni a város egyik pontjáról a másikat. Az, hogy a sofőröknek gondot okoz a megállókba való ki- és beállás, hogy a szabálytalanul parkoló jármüvek a szűkebb utcákban időrabló szlalomozásra késztetik a csuklós buszokat, hogy bizonyos útkereszteződésekben csak rutinos manőverekkel lehet bekanyarodni; nos, ez az IkarusA buszt ezetüket számtalan szabály köti, melyeknek legkisebb áthágásáért is büntethetők. Ez így van rendjén, hiszen városi tömegközlekedésről van sző. A napi több tízezer utas biztonsága megköveteli ezt. De vajon felelősségre vonhatók-e azok a szakemberek, akik objektív (pénzügyi és egyéb) okokra hivatkozva, képtelenek — lorgalombiztonsági-szervezcsi — feladataik ellátására? Jogilag őket is különböző rendeletek kötik, de mivel nem túlzsúfolt buszok kabinjaiban ülnek, megtehetik, hogy széttárják karjaikat, míg az autóbuszvezetők két kézzel markolva a kormányt, igyekeznek korrigálni hibáikat, mert elég egy rossz mozdulat. .. szabványos buszmegállók kiépítésere költenenk pénzünket, mások azt kérdeznék, miért nem a közvilágítással, az utak állapotának javításával foglalkozunk. Eves terveinkben mindenre szánunk egy keveset — toldozunlv foldozunk, többet jelenleg nem tehetünk. Számtalan, folyamatban lévő munkánk van, s közben a rendeletek, az adottságok állandóan változnak — ervei a vezető beosztású tanácsi alkalmazott. „Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak." így szól a mondóka, de a nap egyre kevesebbet süt október elején. Az algyői óvodások is hiába hívogatják, mert az elmúlt napokban alig-alig kukkantott ki a felhők mögül. A gyerekek pedig fáznak, ugyanis egészen keddig nem tudták fűteni az óvodaépületeket, és azóta is csak az egyikben van meleg. A másik épületben kényszerűségből beállított, elkerített és őrzött hősugárzók enyhítik valamelyest a 12 Celsiusfokos szobahőmérsékletet. Az óvodában a nyáron kapcsolták rá a központi fűtéses rendszert a gázhálózatra. A Dégáz társadalmi munkában harmadik éve dolgozik itt, a sokáig hiányzó égőfejek fölszerelését viszont már nem vállaltak így, tekintettel a feladat komolyságára. Egy ideig az sem tisztázódott, vajon a Dégáz, vagy a munkába bekapcsolódó Prometheus végezze a fölszerelést. Múltak a napok, jött a hideg, és az óvoda Vezetője hiába sürgette levélben a gázosokat. A Gamesz közreműködése is kellett ahhoz, hogy múlt hét pénteken végre terepszemlét tartsanak. Hétfőn megjelentek a szerelök, és kedden már működött is az egyik kazán. A munka tovább folyik, jövő héttől talán már a másik épületben is kikapcsolhatják a hősugárzókat. Érdekesség, hogy a munkát irányító művezető még semmiféle megrendelőlapot nem kapott, úgymond „a saját szakállára" dolgozik. A gyerekek persze mit sem tudnak az egész hercehurcáról, és tovább éneklik naphívogató dalocskájukat, amíg be nem rekednek a fűtetlen helyiségekben. Ny. P. monstrumok vezetőinek problémája. Ha azonban a megállók rossz kivilágítása, kijelölése miatt az utas lemarad a buszról, odacsukják a hátsó ajtóknál, vagy (csak) nem tud kényelmesen fel-leszállni, mert a csuklós fara túl messze áll a járdaszegélytől, ha ezért tócsába, sárba keli lépnie, bizony a sofőröket átkozza el. Pedig ők legjobb tudásuk szerint precízen beállnának a megállókba, ha azok úgy Volnának kialakítva. Nem hagynák ott az utast, nem csuknák rá az ajtót, ha látnák járművük hátsó fertályát, de a jelenlegi körülmények között ezt a legtapasztaltabb vezetők sém garantálhatják. Az útvonal kijelölői — állítólag — tehetetlenek. Lehetőségeiknek szűkös költségvetésük száto határt, de a sofőrök panaszait azonnal kivizsgálják, és ha módjukban áll, segítenek. Most legutóbb is ez történt. Az útfenntartók és -kezelők, így a tanács, a közúti igazgatóság, illetve az SZKV illetékesei — a rendőrség képviselőjének kivételével, aki nem tudni, miért nem jelent meg — mikrobuszba ültek és bejárták az útvonalat, a sofőrök panaszait kivizsgálandó. (A hatályos rendelkezések értelmében az útvonal vizsgálatát ugyanolyan gépjármüvei kell végezni, mint amilyen az adott vonalon közlekedik, tehát ez esetben 280-as csuklós Ikarusszal, de ettől a szakértők eltekintettek, mivel tapasztalataik úgyrhond ezt feleslegessé tették.) Fölmérésük nyomán néhány megállóban három méterrel meghosszabbították a sárga cakkozott vonalat — mely más gépjárművek ottani parkolását tiltja —, egy szakaszon megnyírták a fák sörényét — a jobb látóviszonyokat biztosítandó. Többre nem futotta. Tehetetlenségi tényezők — Állandó harcban állunk a közvéleménnyel és a költségvetéssel. Nekünk arra kell törekednünk, hogy valamilyen módon fenntartsuk az egyensúlyt. Ha mondjuk egy megállót a sofőrök kedvéért áthelyeznénk, azonnal csörögnének telefonjaink, s a lakosság azt követelné, csináljuk vissza az egészet Ha Minimális elvárások — Tudjuk, hogy a helyzet nem változtatható meg egyik napról a másikra, mi kompromisszumokra törekszünk — jegyzi meg a sofőrök egyike. — Azt szeretnénk csupán, hogy a kihelyezett tábláknak érvényt szerezzenek az illetékesek, hogy a megálló valóban 38 méter hosszban tegye lehetővé a ki- és beállást, hogy a szabálytalanul parkoló gépkocsivezetőket megbüntessék, a munkába, iskolába igyekvő kerékpárosokat a meglévő kerékpárutakra tereljék, s a jelzőlámpák 5-től 23 óráig üzemeljenek. Sokkal biztonságosabb volna így a közlekedés. Kérdem én, ki biztosítja munkafeltételeinket? Ebben a városban csak ránk érvényes a szabályok szigora? A varos parkolási gondjai nyomán kialakult közlekedési anarchiát tétlenül szemlélik. Megoldásként legutóbb a szabálytalanul várakozó gépkocsik elszállítása merült fel. Az autóbuszvezetők egyelőre még türelmesek... Varga Iyán