Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-12 / 242. szám

DEL M AGYA KOKSZ AG 79. évfolyam, 242. szám 1989. október 12., csütörtök Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Áz MSZP elnökségének tanácskozása Vastagh Pál megbízott vidéki titkár RÉSZLETES TUDÓSÍTÁSUNK A 2. OLDALON. Titkárok dilemmái Szegeden indul a köztársasági elnökválasztási kampány Korábbi tapasztalatokból tudom: sosem voltak meg ennyien városi titkári értekezleten, mint tegnap délután, a Tisza-parti pártszékházban. Révész Mihály legelőször bemutatkozott: „Az MSZMP szegcdi elnökségének elnöke voltain, tegnap délutántól az MSZP városi ideiglenes szervezőbizottságának a vezetője vagyok." egyéb, csak más nevet adtak a gyereknek. Ugyanazok a tagok és ugyanazok a vezetők, akik '72 óta, mióta én tag vagyok, lejáratták az MSZMP-t. Nem tudok hinni a megújulási szándék őszinteségében. Ami a kongreszszuson történt, engem igazol, a hitetlenségemet. Pártszervezési kampány Tulajdonképpen a titkári értekezletet is csak megszokásból és jobb híján nevezhetjük így, hiszen a volt MSZMP-alapszervezeteknek a vezetői most jöttek először össze, hogy tájékozódjanak a kongresszusi küldöttektől; s amennyiben úgy döntenek, hogy MSZP-tagok lesznek, megismerkedjenek a rájuk váró szervezési feladatokkal. A következő rövid — október ;u-éig tartó — időszakban ugyanis nekik kellene vállalni az új párt szervezését, bonyolítani a tagok regisztrálását. A minél előbb összehívandó alapszervezeti taggyűléseket úgy célszerű megszervezni — hangzott el a tájékoztatón —, hogy azokon részt vehessenek baloldali gondolkodású, az ország dolgát szívükön viselő, ám eddig pártonkívüli emberek is, hiszen őket is várja az MSZP. A városi szervezőbizottság viszont ötleteket vár az alapszervezetektől: hocyan hozzák létre a helyi választmányt? Ebbe a menetrendbe kapcsolódik a köztársági elnökválasztási kampány, amely — a hírek szerint — Szegeden indul: október 21-én nagyszabású politikai matinét szerveznek az újszegedi Sportcsarnokban és környékén. A plenáris tájékoztató után kisebb csoportokban konzultáltak a volt alapszervezeti titkárok a kongresszusi küldöttekkel. Igen, vagy nem ? Az öt csoport mindegyikében nem lehettem jelen egyszerre, néhány kérdést azonban mindegyikben hallottam: miért ilyen kevés az idő a döntésre?; mondják meg, mi a valódi vízválasztó: a hozzáférhető dokumentumokban ezt nehéz megtalálni; mit mondtak a „négyek" a zárt ülésen a közöttük lévő ellentétekről?; hogyan érveljenek az alapszervezetekben a fizikai munkásoknak és a nyugdíjasoknak: szükség van-e rájuk az új pártban? Míg a küldöttek — nem könnyű helyzetben — igyekeztek válaszolni, a volt titkárokat kérdeztem: Vass Vilmos '45 óta volt tagja az MSZMP-nek, húsz évig munkásőr, onnan az önkéntes rendőrséghez került. — Gyálaréten 23 fős alapszervezet titkára vagyok 1964 óta. Mivel régi elvtársakkal dolgozom, bízom benne, hogy továbbra is vállalják a közös munkát és velem együtt belépnek az MSZP-be. Gyuris Ernő 38 éves, a Szatymazi Homokgyöngye Tsz-ben volt alapszervezeti titkár, amúgy háztáji ágazatvezető. — Nem regisztráltatom magam. Nem történt itt Úgy tűnik, hogy át van festve „Ha a régi apparátust olyan sok mindenért lehet kárhoztatni, akkor miért választottak az elnökségbe mégis nyolc pártalkalmazottat?" — kérdezték az egyik csoportban. „Ezzel a programmal Ribánszki is egyetérthet és akkor aláír. Honnan fogom tudni, hogy kik még?" Az ilyen és hasonló kérdésekre válaszolva beszéltek, beszéltek a jelenlévő küldöttek (Böle István, Polgár Erika, Fraknóy Gábor. Sze»tJVÖrgyi Pál. Szalay István, Takács László. Lovászi József, Eperjesi György, Annus József, Novákné Halász Anna, Révész Mihály). Andrássy Lajos, aki lakóterületen titkárhelyettes és a városi pártbizottság tagja volt, alighanem tipikus nyugdíjasdilemmákat fogalmazott meg. — A nyugdíjasok nem létés életidegen közegben élnek, hiszen gyerekeik, unokáik vannak. Nem közömbös számukra, hogy döntéseikkel miként befolyásolják a jövőt. Legtöbbjük bűntelen, tehál nem érti, miért ütik; talán ezért követelik ők a leghangosabban, hogy büntessél meg a valódi bűnösöket. Mivel karriert már nem akarnak csinálni, ez nem befolyásolja döntésüket, de tudják, akik eddig hittel szolgálták a nép ügyét, gazemberek, ha az új pártba nem lépnek be. Viszont, ha belépnek, úgy tűnik, át van festve a cégtábla; a tömeges átlépés nem lehet hiteles. Én tudom, hogy az ellenzék számára az tenné az új' pártot hitelessé, ha a volt MSZMPtagok közül körülbelül húsz százalék igazolna át az MSZP-be. Csakhogy, hol lesz akkor a párt tömeghatása? Kovács Sándor uz szmtben alapszervezeti titkár; egyelőre gondolkodik. — Mint szakszervezeti funkcionárius, a pártoktól független tevékenységet kell folytatnom, és ha harcolok a kormány tömegeket sanyargató intézkedései ellen, igencsak meggondolandó, hogy belépjek-e abba a pártba, amelyben a kormányfő elnökségi tag. Mindenképpen fájdalmas lesz a döntés. Tizenkilenc éves voltam, amikor az MSZMP megalakult, és akkor is ugyanezek a szavak hangzottak el: elhatárolta magát az elődjétől. Akkor én elhittem ezt, pedig nem volt igaz. Honnan tudjam, hogy most' igazat beszélnek ugyanazok a vezetők, akik az MSZMP-ben is vezettek? ' Sulyok Erzsébet Németh Miklós Prágában Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke szerdán délután Prágába utazott. A miniszterelnöki találkozóról Ladislav Adamec csehszlovák kormányfő legutóbbi budapesti látogatásakor állapodtak meg. (Beszámolónk a 2. oldalon) DM-EXKLUZÍV Misako Shittia asszony Tokióból repnlt ide, Európa közepére Magyarországra, liogy mint a Nemzetközi Nóoktató Szervezet japán tagja megtudja, milyenek a magyar nők, hogyan élnek, van-e Hungáriában emancipáció? Érdekes, színes egyéniség. Kilenc évig tanított angol—francia nyelvet, évekig Tsukuba város oktatási bizottságában tevékenykedeti, s most regényt ír — mint fanyar mosollyal mondta — „kötényes" képviselőségéről. A japán hölggyel Slag Edit beszélgetett, melyet a 3. oldalon ismertetünk. Vetélytársakat sem tűrt meg eddig... Az elmúlt hétfőn, a postai világnap alkalmából rendezett szegedi ünnepségen Oláh László vezérigazgatóhelyettes nem csupán köszöntőt mondott, hanem a hazai posta jövőbeli átalakulásáról is szólt. Kapva kaptunk az alkalmon, hiszen a szervezet szétválásáról, a klasszikus szolgáltatások és a távközlési ágazat önállóságának tervéről, a Magyar Posta minőségi felzárkózásának esélyeiről. a készülő postatörvényről egymásnak meglehetőst ellentmondó nyilatkozatok és vélemények láttak eddig napvilágot. Ügy véltük hát, olvasóink figyelmére érdemes, amit kérdéseinkre a nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező szakember válaszolt. — Sosem csináltak abból titkot, hogy a levél- és csomagforgalomból, a hírlapterjesztésből keletkező veszteségeit a Magyar Posta a nyereséges távközlési agazatból atcsurgatott pénzzel próbálja mérsékelni. Nem tart attól, hogy ha majd e két alayazat financiálisán és szervezetileg is különválik, a növekvő postaforgalmi veszteség további minőségromláshoz, végső soron akár elsorvadáshoz is vezethet? — A világ számos országában tapasztalható: a klaszszikus postának a tarifafoldozgutással egybekötött különválás után voltak problémái abból, hogy megszűnt a keresztfinanszírozás, s a saját bevételeiből kellett önmagát fönntartania. Nőttek a bérterhek (nálunk még ma is 55-60 százalékos a „kézi munka" aránya!), s lassan-lassan csökkentek csak a költségek. De ha nyereséges nem is, nullszaldós még lehet... — Számításaik szerint, miként? — Az a csomagterv, amit mi a kormány elé letettünk, a szükséges feltételek állami garanciáját igényli. Ezek pedig: a többi szolgáltatáshoz képest 15-18 százalékos bérlemaradás egyszeri kiigazítása (800 millió forint), adókedvezmény, az önállóvá válást követően évi másfél milliárd forint állami dotáció és a jelentősebb beruházásokhoz szubvenció. Csak igy tudjuk az önköltséget csökkenteni, a müveleteket gépesíteni, azaz munkaerőt felszabadítani — átirányítani, és a kereskedelmi-üzleti szemléletű postaforgalmat napi valósággá tenni. — Az üzleti alapokon azt is érthetjük, hogy a Magyar Posta lemond monopóliumairól? Ez elég hihetetlennek tűnik azt is szá„Lányok, sicc kifelé, gyerünk, gyerünk!" Rablók a leányosztályban Tegnap délelőtt 10 órakor a Vasvári Pál Szakközépiskola oktatói rémülten riasztották a rendőrséget: — Valakik a földszir«H ablakon bemászva, molesztálják a lányokat, azonnali segítséget kérünk! A hívás után nagy erőkkel (mintegy tíz. gépkocsival) érkező rendőrök azonhan a hívatlan vendégek hűlt helyét találták csupán. Mi is történt a nagyszünetben? Kik hatoltak, be a lányosztályba? Az eset egyik főszereplője a becsöngetéskor éppen órájára induló gazdasagtantanár így emlékszik a történtekre. — Sikitozásra lettem figyelmes, mikor kiléptem a tanáriból. A folyosó végéből elsős lányok futottak felém. A teremben három 20 év körüli férfit láttam a padokon ugrálni, randalíroztak. Hirtelen azt hittem, erőszakoskodni akarnak a lányokkal, ezért mivel egyedül voltam, rájuk csuktam az ajtót és kintről megtámasztottam, nehogy kijöjjenek, a lányokat pedig segítségért küldtem. Nem akartam hősködni, mert valami volt a kezükben, de nem láttam jól, hogy mi. Mivel a lányok azt mondták, hogy piszkálták a cuccaikat, ezért mégis'kinyitottam az ajtót, és ekkor már csak egyikük volt benn, majd a padokon át az ablakig futott és kiugrott. Utánuk néztem: a sarkon még megálltak, a pénzt számolgatták, majd meglehetős nyugalommal tovább indultak. A kimerült, megviselt lányok egyike-másika még délután 5 órakor is a rendőrkapitányságon volt, nem szívesen beszéltek a történtekről. — Meg voltatok ijedve? — Nem is tudom, volt, aki igen, volt, aki nem. Az elején heccnek indult az egész. A srácok belökték az ablakot és bejöttek. Nem tudtuk, mit akarnak, de volt valami a kezükben, én nem tudom, mi, a többiek mondták, hogy pisztoly meg kés. Azzal küldtek ki minket, hogy lányok. sicc kifelé, gyerünk, gyerünk! — Ekkor kifutottatok? — Előbb megkérdezte valamelyikünk- Mi van fiúk, eltévesztettétek a házszámot? De aztán kimentünk szép sorban, néhányan sikoltozva elfutottak. — Ügy tudom, pénzt is loptak ... — Ja, az egyik lánynál volt háromezer forint, mert kabátot akart venni, de másoktól is loptak 10—20 forintokat pénztárcástól. .* — Mi a véleménye a történtekről? — kérdeztem Miklós Ferenc századost. — Mit mondjak, az tény, hogy pénzt loptak, de végül is nem használtak kényszerítő eszközöket, ezért tettük nem meríti ki a rablás fogalmát. — Igaz, hogy fegyver volt náluk? — Meglehet, mert a teremben találtunk két riasztópisztolyba való patront. Szerintem tényleg heccnek indult a dolog, de aztán, mikor látták, hogy szabad a terep, nekiestek a táskáknak, kabátoknak, pénztárcákat kerestek és találtak. A három keresett szemely feltehetően cigány volt, most készül személyleirásuk. A RENDŐRSÉG tELHlVASA Kérjük mindazokat, akik az alábbi személyleirások alapján bármilyen felvilágosítással szolgálhatnak a tettesek személyét, hollétét illetően, telefonon vagy személyesen jelentkezzenek a szegedi rendőrkapitányságon: A keresett személyek leírása a következő: 180 centiméter magas, izmosnak látszó, vékony testalkatú, 20-25 év körüli, fekete, hátra fésült hajú, borostás arcú, sűrű, fekete szemöldökű, kis bajszú, kreol bőrű szemely, aki márványkoptatott farmerdzsekit és -nadrágot viselt. 160-165 centi magas, sportos testalkatú, göndör, fekete hajú, tömött bajszú, borostás, ápolatlan külsejű személy, aki barna bőrdzsekit és farmernadrágot viselt, melynek oldalsó zsebein V alakú bőrbetoldásfolt látható. 170-175 centi magas, közepes testalkatú, gesztenyebarna hajú személy, akin fehér elejű, vállán piros, kék ujjú orkándzseki volt látható. Varga Iván mításba véve, hogy konkurenciát sem igen tűrt meg eddig... — Szakmai körökben eltérőek erről a vélemények. Például a hírlapterjesztésben látjuk annak lehetőségét, hogy versenytársaink legyenek. A nemzetközi küldemények továbbításában maris piac van kialakulóban. — Nem tartanak attól, hogy az új vállalkozások majd csak a nyereséges üzletagakból kívánnak részesülni, a tanyavilágbeli újságkézbesítés pedig marad a Magyar Posta reszortja? — Az aggodalom jogos, éppen ezért a nyugat-európai postákhoz hasonlóan mi is azt mondjuk: rugaszkodni kell bizonyos monopóliumokhoz, a versenyt ott kell megteremteni, ahol minőségileg jobbat tud produkálni az új vállalkozás. Van ennek a kérdéskörnek egy nemzetközi vonatkozása is: ha az „egyesült Európa"koncepció szellemében fel kívánunk zárkózni a nálunk fejlettebb postai szolgáltatóhoz, az egységes postai arculat -alapelvei szerint kell már 1992 előtt is munkálkodnunk. Ügy gondolom tehát, hogy ha jövőre befogad bennünket a „24-ek" postai és távközlési szervezete, Zöld könyvük ajánlásait már az elfogadás előtti új postatörvényben is érvényesítenünk kell. — Gondolom, ezt nemcsak a klasszikus posta ra érti, hanem a távközlésre is. Hiszen, ami a lemaradásunkat illeti, ott a legszembeötlőbb. — Olyannyira, hogy a Világbank az újabb hitelcsomagja folyósítását feltételhez kötötte: fel kell gyorsítanunk a távközlés fejlesztését. S mert ennek az önállóság az előfeltétele, szervezeti változtatásokra mindenképpen szükség lesz. Más kérdés, hogy az előkészületekre optimálisan 2-3 évet kellene szánni! Tehát, én nagyon nem szeretném, ha a kormány most úgy döntene: 1990. január elsejétől tessék átszervezni a Magyar Postát. Egyszerűen működésképtelenné válna! Arról nem szólva, hogy a vagyonfelértékelés és -szétosztás két hónap alatt lehetetlen feladat, csatlakozásunk a nyugat-európai országok postai szervezetéhez ugyancsak igényel felkészülési időt. Csak címszavakat sorolok: számítástechnika, hitelkártyarendszer, feldolgozási technológiák, tarifapolitika . . Palfv Katalin t