Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

2 1989. október 12., csütörtök Á szocialista egy lesz az egyenlők között (Folytatás az í. oldalról.) hogy a korábbiakban min­dig az operatív hatalomnak volt döntő befolyása. A megyei küldöttcsopor­tok nevében szőlők: az alap­szabály-tervezettel kapcso­latban számos ponton egy­mással ellenkező véleményt fogalmaztak meg. Így vita tárgya volt a munkahelyi pártszerveződé? kérdése, az apparátus kialakítása és felépítése, a megyei párt­szervezetek szerepe. Elhang­zott olyan vélemény, hogy a megyei szervezetek helyett regionális pártapparátust kell kiépíteni, s annak kell nagyobb szerepet adni. Má­sok úgy vélekedtek, hogy a választások miatt továbbra is szükség van a megyei szervezetekre, ám ezek ap­parátusa lényegesen kisebb, s hatóköre korlátozottabb legyen, mint az MSZMP ál­tal kialakított rendszerben volt. Ismét mások vélemé­nye szerint kis létszámú, a szakapparátust kinevező megyei elnökségre van szükség, s emellett létre kell hozni a vidéki Magyaror­szág gondjait, problémáit, jól ismerői profi politiku­sokból álló vidéki országos titkárságot. E témához kap­csolódóan hangzott el Bara­nya megye küldöttjének ja­vaslata az alapszabály bőví­tésére; eszerint a Magyar Szocialista Párt a választá­sok idején választó párt­ként működne. Kezdemé­nyezte azt is, hogy a párt tagsága tekintse kötelező­nek a jelöltek támogatását, s a választás végéig ne foly­tasson frakciózást, plat­formharcot. A vétőket szi­gorúan meg kell büntetni — vélekedett. Gesztusértékű felszólalás is elhangzott a tanácskozá­son. Az l-es számú küldött — Bodó László Baranya megyéből — bejelentette; amennyiben a kongresszus elfogadja a Szolnok megyei­ek javaslatát, amely szerint a küldöttsorszámok alap­ján osztják ki az űj tagsági igazolványokat, lemond jo­gáról Nyers Rezső javára, aki sokat tett az új párt lét­rehozásáért. Felzárkózhatunk Európához Szűrös Mátyás, Hajdú-Bi­har megyei küldött, az Or­szággyűlés elnöke a vasár­nap délelőtti vitában el­hangzott felszólalásában ki­je len tette: a Magyar Szo­cialista Párt életrehívása újabb, fontos állomás az or­szág demokratikus átalaku­lásában. egyben segíti Ma­gyarország felzárkózását Európához is. Az európai tapasztalatok azt bizonyít­ják. hogy egy életképes szo­cialista mozgalom, nélkül nem valósitható meg a de­mokrácia. Leszögezte: a lát­ványos és gyökeres változá­soknak azt is szolgálniuk kell, hogy az új szocialista párt szervezeti felépítésé­ben, szerveződési elveiben is más legyen elődjénél. Olyan pártot kell teremteni, amely programjában és vezetési összetételében egyaránt biz­tosítja a párt hosszabb távú versenyképességét, helytál­lását a választási küzdel­mekben. Az MSZP-nek olyan szervezeti kereteket kell kialakítania, amelyek nem teszik lehetővé új oli­garchia létrejöttét, éppen el­lenkezőleg, a tagság akara­tának érvényre juttatását biztosítják. További fontos követelményként jelölte meg Szűrös Mátyás a vég­rehajtó és az ellenőrző szer­vek elhatárolását. Ennek szellemében pontosan el kell különíteni a létrejövő elnökség a választmány jogait, kötelezettségeit an­nak érdekében, hogy ne alakuljon ki ismét az a vi­szony, ami korábban a Központi Bizottság és a Po­litikai Bizottság együttmű­ködését jellemezte. A szocialista pártnak fel kell készülnie arra is, hogy egy többpártrendszerű de­mokráciában egy lesz az egyenlők között, remélhető­leg az első az egyenlők kö­zött — tette hozzá. Ügy vé­lekedett: a politikai küzde­lem és az érdekegyeztetés igazi színtere a jövőben az Országgyűlés lesz. A párt­nak szervezeti felépítésében és vezetési elveiben erre a szempontra is messzemenő­en figyelnie kell. A közelgő választások különösen fon­tossá teszik, hogy a párt ál­talános programja mellett egy ütőképes választási programot is dolgozzanak ki. A szervezeti kereteket egyben úgy kell kialakitani, hogy segítsek az izmosodó magyar többpártrendszerű demokrácia megerősödését, vagyis a szocialista párt szervezeti rendjének lehető­vé kell tenni a többi de­mokratikus párttal és moz­galommal való együttműkö­dést. Erre annál is nagyobb szükség lesz. mivel az egész nemzet érdekeinek körvona­lazása, képviselete, a sza­bad, demokratikus Magyar­ország megteremtése csak együttesen, lehetséges. Magyarország előtt az a történelmi feladat áll, hogy visszailleszkedjék Európá­ba. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy de­mokráciákkal csak demok­V ráciák képesek igazán együttműködni. A szocialis­ta part egyik fontos felada­ta, hogy jó partnerkapcsola­tokat ápoljon a nemzetközi munkásmozgalom pártjai­val. Legyen szó akár a Szovjetunió Kommunista Megkérdeztük az ellenzéket Raffay Ernő: „Ha valóban szocialista párt lesz..." Néhány nappal az MSZMP utolsó kongresszusa előtt, többen is úgy nyilatkoztak — a kongresszusi köz­pontban történő vita a párt bel­ügye. Ezt alighanem maguk a meg­nyilatkozók sem gondolták komo­lyan, hiszen a politikától távol ál­lók is érezték (és érzik) — e hét végén Magyarország jövőjéről is beszélnek a küldöttek. Vasárnap reggelre pedig az is nyilvánvalóvá vált — valami egészen új kezdőd­het a magyarországi baloldali tör­ténelemben, mert a Magyar Szocia­lista Párt valami egészen mást ígér. De lehet-e hinni az ígéretnek? Va­lóban nagy fordulat szemtanúi va­gyunk? A kérdést tegnap délelőtt feltettük az ellenzék képviselőjének. Raffay Ernő szegedi lakásán került papírra e rövid párbeszéd: — Tehát Magyar Szocialista Párt. Mit szól mindehhez Csongrád me­gye első, s mindeddig egyetlen el­lenzéki országgyűlési képviselője? — Ha ez a párt valóban egy eu­rópai értékeket képviselő olyan párt lesz, amely a nyugati szocialista, szociáldemokrata nézetekhez közele­dik, akkor csak gratulálni tudok. De egy ilyen pártnak megítélésem szerint, szakítania kell a kommu­nista hagyományokkal, olyan irá­nyítási, kormányzási módszerekkel, mint például a demokratikus cent­ralizmus, a proletárdiktatúra, vagy mondjuk, a kormány kézi vezérlé­se. Ha ez sikerül, a változás csak­is használhat most formálódó, új országunknak. — Bízhatunk ilyen radikális át­alakulásban? — Erre most még nehéz válaszol­ni. de az biztos, hogy olyan nagy formátumú vezető irányilásával, mint például Nyers Rezső, van esély az átalakulásra. Bár betegsé­gem miatt nem tudtam figyelemmel kísérni a kongresszus minden moz­zanatát, azt láttam, hallottam, hogy ö olyan gondolatokat — és úgy — fogalmazott meg a szónoki emelvé­nyen, amilyenre még nem volt pél­da a kelet-európai baloldali pártok történetében az elmúlt negyven évben. — önkéntelenül is adódik a nagy kérdés: az ellenzék milyen kapcso­latot képzelhet el ezzel az új típusú párttal? — Elárulom: egyelőre támadni fogja. Rövid távon ugyanis két ok miatt sem tudok elképzelni szoro­sabb együttműködést. Az egyik: az új pártot jórészt azok a vezetők irányítják, akik a kommunista párt­ban is döntő hatalommal bírtak. A másik: ma is számos tisztázatlan, kérdés, így például a pártvagyon helyzete, indokolja a szembenállást. De mint mondtam — ez a rövid távú kapcsolatokra vonatkozik. Hogy mi lesz később? Hát ez dön­tően a választásoktól, az ott szüle­tett eredményektől függ. — Nem tudom, hallott-e arról, hogy a szocialista pártot akarók között sok olyan van, aki nyíltan hangoztatja: ennek az új pártnak már csak azért is erösebban kell kötődni az ellenzékhez, mert a visszarendeződés éppúgy veszélyez­teti az MSZP-t, mint mondjuk a Ma­Magyar Demokrata Fórumot. Vagy­is a kemény vonal szemében mind­kettő közös ellenségnek számít. — Egy ilyen veszély bizony, min­denképp összefogást hozhat a néze­teikben nagyon is különböző cso­portok között. De én úgy látom, hogy a Magyar Szocialista Párt, az ellenzék és a kormány lesz olyan erős, hogy visszarendeződésről szó sem lehessen a jövő Magyarorszá­gában. Bátyi Zoltán Pártjáról, akár a Spanyol Szocialista Munkáspártról. Szűrös Mátyás végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a szocialista pártnak fel kell karolnia az egész magyarság ügyét. Az elnöklő Berend T. Iván. szavazásra bocsátotta a Zala megyei küldöttcso port javaslatát, hogy a kongresszus a továbbiakban T- egy korábbj ügyrendi határozatot megváltoztatva — folytasson általános poli­tikai vitát a programnyilat­kozatról. A küldöttek a kez­deményezést jóváhagyták. Az alapszabály vitájának felfüggesztése után a kül­döttek áttértek a párt prog­ramnyilatkozatának általá­nos politikai vitájára. El­sőként a kongresszuson szer­veződött Nemzet egészsé­géért elnevezésű platform képviselője kapott szót, s röviden vázolta az egész­ségügyben, illetve a társa­dalom egészségi állapotá­ban a nyolcvanas évek kö­zeprére kialakult, már-már tarthatatlan helyzetet. A ki­lábalás esélyeit latolgatva hangsúlyozta: az egészség­ügy kereteit meghaladó, tár­sadalmi méretű beavatkozás szükséges, összegezte azo­kat az elveket, amelyek mentén az űj párt kialakít­hatná egészségügy-politiká­ját. Első számú alapelvként jelölte meg, hogy az egész­séghez való jogot alapvető emberi jogként kell kezelni. Mindehhez szükségesnek tartotta az egészségügy nem­zeti jövedelemből való ré­szesedésének európai szín­vonalra emelését, egy biz­tosítási alapon működő el­látási rendszer kialakítását, a hálapénzek megszünteté­sét. Óvatosságra intett azon­ban az egészségügy priva­tizálása kérdésében. Hátravan a meggyőzés A Reformszövetséget kép­viselő Gazsó Ferenc azt hangsúlyozta, hogy a kong­resszus távlatos kihatásait ma még korai lenne érté­kelni. Létrejött ugyan a Magyar Szocialista Párt, életkép>essége, politikai be­folyása, esélyeinek kérdé­sei azonban még nem dől­tek el. Az űj párt megala­kításának, működőképessé tételének feladatai még a küldöttek előtt állnak. Megítélése szerint a párt programnyilatkozata és alap­szabályának meghatározá­sa mellett sorsdöntő jelen­tősége van annak, hogy a küldöttek milyen vezetősé­get választanak a párt élé­re. A párt ugyanis csak ak­kor lehet életképes, ha a vezetés személyiségei a tár­sadalmi rendszerváltás el­kötelezettségét, a kialakult diktatórikus szocialista vi­szonyok gyökeres átépítésé­re való hajlandóságot, il­letve az erre való készsé­get reprezentálják. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy ho­mogén, reformelkötelezett elnökségre van szükség, mert bár ez a párt meg­őrizte az előd, az MSZMP konglomerátum jellegét, sok, egymástól elütő, egymást ki­záró áramlat működik ben­ne. ezért csak egységes ve­zetés tudja egyben tarta­ni. Csak így tudja megte­remteni a feltételeket ah­hoz, hogy a társadalom új viszonyai között is akcióké­pes, a társadalmat formálni akaró és formálni is kép>es szocialista elkötelezettségű erőként meg tudja őrizni a szocialista fejlődés pers­pektíváját. Ez az igazi tét. A programot, a szervezeti szabályzatot, a vezetés ösz­szetételét e szempontból kell végiggondolni. Gazsó Ferenc szerint az elhatárolódás még nem tör­tént meg attól a politikától, amely „ezt az országot az MSZMP vezetése alatt a to­tális csőd állapotába juttat­ta". Azoktól sem határo­lódott el az űj párt, akik az MSZMP irányításával ezt a helyzetet előidézték. A kongresszusnak ez is fel­adata. A párt hitelképessé­ge ugyanakkor nem a ki­nyilatkoztatásoktól függ — figyelmeztetett —, hanem attól, hogy milyen tettekre képes. Kifejezte meggyő­ződését: az MSZP-nek esé­lye van arra, hogy részben a hatalom birtokosának örö­köseként, illetve a kor­mánnyal szoros kapcsolat­ban álló pártként olyan vál­toztatásokat kezdeményez­zen a magyar gazdaság, a társadalmi élet minden te­rületén, amelyek rövid idő alatt is képesek meggyőzni a nemzetet arról, hogy va­lóban űj párt született. Az Ifjúságért platform ne­vében Konqz Dezső azt kifo­gásolta: a dokumentumban még csak utalást sem talál arra, hogy az új* párt mit kíván tenni az ifjúság érde­kében, a fiatalok megnyeré­séért. A vidék esélyegyenlőségé­ért platform képviseletében ketten kértek szót. Lakos László az agrár- és a vidéki platform megerősítésének szükségességéről beszélt; ezeket a kongresszus után célszerű lenne tagozatként tovább működtetni. A vidék jelentősen előrehaladt a po­litizálás gyakorlatában, s közvetlen részvételt követel a politika alakításában. Az űj párttól annak kimondását várják, hogy a föld, a közös vagyon sorsáról csak annak tulajdonosai, a szövetkezetek tagjai dönthetnek. Törvé­nyes garanciákkal alátá­masztott esélyegyenlőséget követelt az agrárágazatnak, a vidéknek. Mádlné Maár Ilona az önkormányzatok je­lentőségét méltatta a jövő alakításában. Ezzel összefüg­gésben azt sürgette, hogy a mai értelemben vett, mes­terséges közigazgatási hatá­rokra épülő megyék ne ren­delkezzenek döntéshozatali és forráselosztási jogkörrel. A programnyilatkozatról folytatott vitában kért szót Kótai Géza, aki az MSZP megalakulása és a nemzet­közi környezet összefüggé­seit elemezte. Kifejezte meg­győződését- a „nagy vállal­kozás kudarcához vezetne", ha a külső feltételeket fi­gyelmen kívül hagynák. Ha­zánk nem feledkezhet meg lehetőségeiről, csak mozgás­terének józan mérlegelésével szavatolhatja a demokra­tikus átalakulás külső felté­teleit. Mint mondotta, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy nemzetközi feltétel­rendszerünk alapvetően ked­vező, s azzal sem béníthat­juk meg reformlendületün­ket, hogy közvetlen környe­zetünkben barátságtalan, sőt ellenséges erők kísérelnek meg próbálkozásainknak, változtatásainknak gáncsot vetni. A szocialista világban folyamatos polarizálódás megy végbe. A magyar de­mokratikus áthlakítás nem kerülhet közös nevezőre egyes rendőrállamokkal, il­letve olyan országokkal, amelyek ma is két évtized lidércnyomásaival küszköd­nek, vagy emberkereskede­lemnek minősítik a magyar kormány humanitárius lépé­seit. Kótai Géza hangoztatta: senkivel nem keressük a konfliktust, ellenkezőleg, a Hangsúlyt a kölcsönös érde­keltségre helyezzük. Elemi érdekünk — mondta —, hogy elejét vegyük az elszi­getelésünkre, a beavatkozás­ra irányuló kísérleteknek. Létérdekünk az is, hogy kezdeményezzük a reform­erők nemzetközi koalícióját. A szovjet, a magyar, a len­gyel és a jugoszláv érdekek e tekintetben nyilvánvalóan közösek. Megítélése szerint rendkívüli jelentősége van a gorbacsovi politika sikeré­nek. Nemzeti érdekünk, hogy mindenkor egyenjogú, baráti viszonyt ápoljunk a Szovjetunióval. A magyarországi változá­sokat a nyugati országok közvéleménye, felelős kor­mányzati körei és más, mér­tékadó politikai erők rokon­szenvvel fogadják — mond­ta a továbbiakban. Ugyan­akkor a tőke habozik, s olyanok is vannak, ' akik egyenesen a kudarcunkat kí­vánják. A magyar moderni­záció a fejlett Európához való szerves kötődésünk igé­nye megköveteli, hogy mind­azokkal szorosan együttmű­ködjünk Nyugaton, akik a kölcsönös előnyök alapján hajlandók közreműködni egy demokratikus, stabil Közép­és Kelet-Európa létrehozá­sában

Next

/
Thumbnails
Contents