Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-30 / 257. szám

1989. október 25., szerda 5 Példátlan betöréssorozat Szegeden Védtelen iskolák Szeptember 15-én éjszaka a Rókusi l-es számú iskolából 59 ezer 42 forint tunt el. Ennyi készpénz sosem szokott lenni. A betörőnek szerencséje volt. kifogta a napközis pótbefizetés időpontját. Egy hét múlva, 22-én reggel a Radnóti gimnázium tanárait vandál módon összedúrt irodák várták. Az iratok, a különféle dokumentumok szanaszét dobálva, az egyébként biztonságos páncélszekrényen fűrészelés nyomai. A szekrényt, minthogy megtalálták a kulcsát, azzal nyitották ki. Éppenséggel fölöslegesen fáradoztak. De a rongálással 7 ezer 500 forintos kárt okoztak, a fiókokból pedig'4 ezer 600 forintot loptak el. Ugyanezen a hétvégén újabb 3 iskola következett. A József Attila sugárúton, a kereskedelmiből 60 ezer forintot vittek el, a textilipariból 3 légpuskát, a Szabadkai úton lévó élelmiszeripariból pedig zsebszámológépeket, meg 500 forintot. A következő iskola Üllésen esett áldozatul. Három Commodore 64-es számítógépet vitt el a betörő. Eltelt pár nap; október 2-án a Móra iskolát találták kifosztva. A Dózsa Általános Iskolában szombaton osztálytalálkozót tartottak. így vették észre, hogy péntek éjszaka oda is betörtek. A tettés nyilván pénzt kereshetett, üres kézzel távozott, ötezer forintos kárt okozott. Vajon a felsővárosi lila iskola utolsó-e a sorban? Onnan videókazetták hiányoznak. Vedd magad! Szegeden példátlan méretű iskolai betöréssorozat zajlott. Az elkövetők felderítéséért öt nyomozó dolgozik a városi rendőrkapitányságon. Nehéz a dolguk. Az elkövetők nyomot alig hagytak maguk után. Gyanúsítottak már vannak, akikről természetesen a rendőrök nem beszélnek. — Mi az. amit viszont föltétlen szóvá kell tenni? — Védtelenek az iskolák — válaszolják szinte kórusban — Az új és a régi épületeken egyaránt a legegyszerűbb ajtók, ablakok találhatók, elég egyet lökni rajtuk, oly primitívek azárak. Nem egy iskolába nyitott ablakon jutottak be. még az üveggel sem kellett babrálni. Hiányoznak a riasztók, ugyanúgy, mint az óvodákból, a művelődési házakból, a kisebb üzletekből. A betörésekre pedig számítani kell. mert a vagyon elleni bűncselekmények száma vészesen növekedik. A korábbinál.nagyobb óvatosságra van szükség, legalább zárjanak mindent, amit lehet. Egyfajta védekezés az is. ha az értéket házon belül a legbiztonságosabb helyiségbe gyűjtik. Egy vasráccsal ellátott ajtónyílás még az iskolában sem olyan rémisztő látvány. Vagy csak azt a helyiséget szereljék föl riasztóval. hátha így nem kerül olyan sokba. S még egy általánosítható, szomorú tapasztalat: a környezet közömbössége. A nyomozók nem bánnák, ha tíz bejelentésből kilenc alaptalannak bizonyulna, csak szólna rögtön, aki lát, hall valami gyanúsat, nekik az az egy is megérné. Riasztóhiány S még kinek? Tari Ferencné, a városi tanács művelődési osztályának munkatársa: — Rettenetesen nyomasztó, ami az iskolákkal történik. Újszegeden a Mező Imre Általános Iskolának legutóbb 14 ablakát ütötték be. Egyszerűen nem győzni üveggel. Hát még pénzzel! Kérdezze meg á Gamcszt! Nógrádi László, a Gamesz igazgatója: — Összesen 95 intézményt üzemeltetünk. A tanácstól évi 15—16 millió forintot kapunk karbantartásra, ebből kellene valahogy kigazdálkodnunk a riasztók árát. Minthogy nyugati készülékek, nagyon drágák, 150—200 ezer forint egy-egy darab. Tavaly 15 általános iskolát sikerült fölszerelnünk, de idén, azt hiszem, már nem futja egyre sem. — Miért? — Fölemelték a napközi díját. ezért sokan nem kérik, nagy a hiányunk. Ha nem pótolja a tanáés. ami valószínű, nem lesz riasztó. — Tavaly hogyan rangsoroltak az iskolák között? Amelyik hamarabb kért. az kapott? — Higgye el. nem Húz a szívem egyikhez sem jobban. Adtunk elóbb annak, ahová szinte odaszoktak a betörők, és ahol a legjobban kiszolgáltatottak, a város külterületein. Vagyis, tanítani lehetne, milyen áldatlan és megoldatlan az oktatási intézmények vagyonvédelme s mint kiderült, biztosításuk is majdhogynem szívességből van. A tettes ismeretlen, a biztosító fizet Gáspárné Szokol Márta, a Gamesz jogtanácsosa: — Az Állami Biztosítóval tartjuk a kapcsolatot a 155/1962 (PK. 30) PM rendelet alapján. Biztosítási díjat nem fizetünk, viszont a hozzánk tartozó intézmények betöréses kárait teljes mértékben, a főkönyvben szereplő fogyóeszközök — magnó, rádió, diavetítő — esetleges kárértékének felét térítik. Minthogy olyan sok a betörés, összegyűjtjük a kárlistát és évente egyszer nyújtjuk be a biztosítóhoz. — Mi lenne, ha a rendeletet visszavonnák ? — Akkor szerintem egy fillért sem kapnánk, mert nincs pénzünk biztosításra. — Úgy tudom, a biztosító csak a nyomozás befejezése után fizet, ha a betörő ismeretlen. Önöknek hogy, jobb? Ha megtalálják a tettest vagy ha nem? — Bűnügyi szempontból persze az a kívánatos, hogy elfogják a betörőt, nekünk vi* szont az jó. ha ismeretlen marad. Szinte behajthatatlan rajtuk a követelés. A gimnáziumok, szakközépiskolák nem tartoznak a Gameszhez. Ha akarnak és tudnak. kötnek biztosítást. — Önöknek van biztosításuk? — kérdeztem Bánfalvi Józsefet. a Radnóti igazgatóját. — Nincs, ahogy riasztónk sincs. Eddig nem volt rá szükség. most meg már pénzünk nincs. Nagy nehezen sikerült találnunk, szolgálati lakás fejében. házmestert. Amikor betörtek hozzánk, éppen még nem volt. Egyébként az utca. az udvar rendben tartása a feladata. persze a vagyonvédelem is. de hát. ki várhatja el. hogy szembeszálljon egy betörővel? Talán egy kutya? Az ebtartást viszont a Köjál nem engedélyezi. Üllléscn. mint az igazgatónő mondta, végső kétségbeesésükben már arra gondoltak: maguk takarítják az iskolát. A számítógépparkjuknak azonban fuccs. Mag Edit A Magyar Művészetért díjazottjai Ruszt nullszaldós lesz... A díjak odaítélésének szempontjait. a művészek munkásságának értékelését november 10én este 7 órakor, a Nemzeti Színházban, Sarkadi Imre Az elveszett paradicsom című előadása elótt ismertetik a kuratórium által felkért, neves szakértők. Ugyanitt veszik át a tizennégy kategória győztesei az elismerést jelentő díjakat, kategóriánként 100—100 ezer forintot és egy-egy egyedi készítésű erdélyi tűzzománc plakettet. író: Nádas Péter. Költó: Utassy József. Zenész: Kocsis Zoltán (nyíregyházi Cantemus Gyermekkórus). Filmrendező: Ragányi Elemér. Színházi rendező: Ruszt József. Férfi színész: Mensáros László. Nöi színész: Törócsik Mari. Festészet, grafika: Szalay Ferenc. Szobrász: Szervátiusz Tibor. Népművész: Halmos Béla. Fotó: Gink Károly. Tánc: Zsuráfszky Zoltán és a Kodály Táncegyüttes. Határokon túli magyar művész: Sütő András. Különdíj: Kunkovács László (a kultúra és a művészet áldozatos szolgálatáért, a fotográfia megszületésének 150. évfordulóján). Posztumusz díj: Szirtes Ádám, Ratkó József, Mészáros Ági, Tóth Menyhért, Mocsár Gábor, Fehér Ferenc, Darázs Árpád. * Tegnap délelőtt a Kisszíni házban A félőlény című musical próbáját „felügyelő" Ruszt Józseftől. a Szegedi Nemzeti Színház főrendezőjétől azt kérdeztem, milyennek találja a fönti névsort. — Előkelő. Megtiszteltetés nekem, hogy benne vagyok. Es meglepetés. Többet nem is tudok mondani, mert éppen egy pillanattal előbb mutatták meg a munkatársaim a Vasárnapi Hírek közleményét... — Nekem valahogy azt mondja a névsor: akik megőrizték identitásukat .. — Utassy József... Megvan nekem a „Kilencek" antológiája. hét vagy nyolc dedikációval. Sütő András Szuzai mennyegzójét a szabadtérin rendezem a nyáron. Milyen furcsa... Most reggel, hogy a színházba jöttem, találkoztam Nikolényi Istvánnal, és azt kérdeztem tőle: nem tudna a szabadtéri némi előleget fizetni? Le vagyok égve, ahogy az angol mondja: anyagilag össze vagyok törve... — Akkor jól jön a százezer? — A nyáron felújítottam a pesti lakásomat, aztán meg kölcsön adtam egy barátomnak lakásra, aztán rámjött valami eszeveszett vásárlási láz, CDA Magyar Művészetért Alapítvány tizenkét tagú kuratóriuma — melynek Sinkovits Imre az elnöke — szombat délelőtt hozta nyilvánosságra azok névsorát, akik megítélésük szerint ez évben a legtöbbet tették a magyar kulturális, művészeti életért. lemezjátszón akartam hallani a kedvenceimet... Szóval' rengeteg az adósságom, ezzel az öszszeggel talán a nullszaldós leszek. De nem ez a lényeg. — Hanem? — Anyám jut eszembe, aki kecskeméti fénykoromban eljött előadást nézni. Egyszerű, kedves, aranyos asszony. A kollégák, barátok körülrajongták; és amikor mindenki eltűnt a büféből, azt súgta nekem: „Nagy ember vagy, Dodó!" Ebből aztán ironikus-önironikus szállóige lett az idővel Kecskeméten. De az ilyen pillanatokban kiszáll belőlem az önirónia; egyszerűen csak örülök, és újra elkezdek hinni abban, hogy van itt valami dolgom... A díjazottak közül a szűkebb pátriához kötódik még: Szalay Ferenc vásárhelyi festőművész, a szegedi Tömörkény művészeti szakközépiskola igazgatóhelyettese; Mocsár Gábor író, a — sajnos — posztumusz díjas, akinek Debrecen mellett „második hazája" volt Szeged; Zsuráfszky Zoltán koreográfus, aki az egyetemi Bálint Sándor Néptáncegyüttes művészeti tanácsadójaként dolgozott itt; Kunkovács László 4 a különdíjas fotóművész, akinek ezeken a hasábokon számos fotója megjelent. S. E. Kéglidal A lakásbérlők egységes erőként lépjenek föl más — például állami — érdekekkel szemben, segítsék a tanács és az IKV munkáját és az új lakáskoncepció kialakítását — így jelölte meg a lakásbérlök egyesületének céljait Halasi Gábor, az egyesület szegedi elnöke azon a fórumon, amelyet pénteken délután tartottak az Eszperantó utcai szakszervezeti székházban. Nagypál Miklós, a városi tanács igazgatási és építési osztályának vezetője arra a kérdésre, hogy van-e a tanácsnak hosszú távú lakásgazdálkodási terve, azt válaszolta, hogy még az országos koncepció sincs kész. A „torony alatt" ülők egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, mivel mind kevesebb elosztható — és eladható — lakás épül. A megoldás a magánerős építkezés ösztönzése lenne, de már az is csak úgy képzelhető el, ha a lakosságra hárítják a közművesítés költségeit. A közművesített, átlagos nagyságú telek ára ugyanis megközelíti az egymillió forintot, ami csaknem eladhatatlanná teszi. Beszélt a tanácsi elosztású lakások megvásárlásának ellentmondásairól is. A belvárosi tilalmat a városkép megóvásával indokolta, mondván: a lakók saját költségükön nem tudják felújítani a házakat; ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy felújításra fordítható pénze a tanácsnak is egyre kevesebb van. Európa nagy mumusa Expedíció a burjátok földjén A barguzini búcsújárás elótt nem nagyon járt magyar régész Szibériában. A múltat kutató szakma fintora, hogv a burját földre csörtető honi magánakció nem arra használta ásóját, amire ott a Vereckei-hágón innen élőknek érdemes lenne. A népvándorlás koráról úgy voltak kénytelenek magyar régészek könyveket írni, hogy Kijevnél messzebb nem juthattak. Pedig a nomád kultúrák nyomait ennél keletebbre is érdemes lett volna keresni. Trogmayer Ottó régész a moszkvai egyetem meghívására kéthetes szibériai expedícióban vett részt nemrég. A negyvenfős régésztábor Irkutszktól nem messze, Nukut faluban, az •Unga partján sátorozott. Egyetemi tanárok és hallgatók végeztek itt ágynevezett tanásatást. — Szibéria Európa nagy mumusa. Az Urálon inneniek számára tabu. Gondolom azért nem lelfiuett eddig itt ásatásokat végezni. — Szibériai a szovjetunióbeli régészek számára is tiltott terület \olt ez idáig Ennek nyilván politikai okai lehettek. Nagy temető ez, s ha igazán megnyílnak a kapuk, több rétegben lehet majd itt ásatásokat végezni. A több százezer négyzetkilométeren szinte érintetlen föld őrzi a neolitikum, a népvándorlás, és más ősi kultúrák rekvizítumait. de ugyanúgy a tizenkilencedik század dekabristáinak, a magyar szabadságharc elhurcoltjainak s a sztálinizmus áldozatainak csontjait. — A moszkvai egyetem expedíciója mit keresett az Unga mentén? — Elóször egy neolitikus falu szélét találták meg a régészek. majd tovább ásva tizedik századi emlékekre bukkantak. Igazán izgalmasak az utóbbi leletek voltak számomra, hiszen a népvándorlás korának rituális szokásaihoz szolgáltattak adalékokat. A honfoglalás kori magyarok feltételezett szertartásairól is meséltek ezek. Áldozati helyeket tártunk föl az Unga-parti dombok, halmok tetején. A sámánhitű népek — s a honfoglalás kori magyarok is ilyenek voltak — isteneiknek lovat, birkát áldoztak. Miután a még élő állat mellkasát késsel megnyitották, aortáját kézzel eltépték. Ezután megnyúzták, megsütötték, s bizonyos csontjait az előre kiásott áldozati gödrökbe dobálták. Mindez egy domb tetején történt, ahova két oszlopot is felállítottak, s a lenyúzott állat bőrét ezekre akasztották. A burjátok ma sem adták fel ősi hitüket, titokban most is mutatnak be néha áldozatot. — S a barguzini „magyar leletről" mi a véleménye a moszkvai régészkollégáknak? — Mosolyognak rajta. Azt mondják, nem szabad komolyan foglalkozni vele, mert újabban minden évben találtak itt egy „dekabristát". S természetesen mindig annak a csontjait lelik meg, akit éppen nagyon keresnek. Egyébként a tizenkilencedik század demokratáinak nagy kultusza van errefelé. Mint tudjuk, az 1825-ös felkelés elítéltjeit legtöbbször a hozzátartozók is követték a száműzetésbe A' tehetősebb családok a fogolytáborok közelében házat építettek. Pétervár akkori művelt politizáló arisztokráciájának java települt ide udvartartásával s élte tovább itt, az Isten háta mögött, a világtól és Oroszországtól elzártan életét. Nemrég felújították és múzeumnak rendezték be Volkonszkij herceg házát. Ennek gyönyörű koncerttermében töltöttünk egy felejthetetlen estét. Úgy éreztem, valamiféle szellemidézésen veszek részt, mikor a falikarok gyertyáinak fényétől ragyogó teremben a múzeum igazgatója Chopin- és Csajkovszkij-müveket zongorázott nekünk. — Milyenek a szibériai falvak és városok? — Sajnos a sztálini időszakban tönkretették a települések arcát. A hangulatos faházak helyére betonlakótelepeket építettek. Az Irkutszkban többször megpihenő kínai császár palotát építtetett magának, az erre járó orosz kereskedők pedig pravoszláv templomokat. Ezeket az ötvenes években lebontották. — Milyen körülmények között dolgozott az qxpedício? — Nomád életet éltünk, a legszerényebb körülmények között. Ilyen helyzetben tudja meg az ember, milyen jól tisztít a patakvíz, milyen szuper főzőedény a vödör, milyen finom táplálék a tíznapos kenyér és milyen változatosan lehet elkészíteni a szovjet konzervet. Irkutszk megye gyönyörű, akkora mint az egész Németalföld. Franciaország és Ausztria együttvéve, s annyi lakosa van, mint Párizsnak. Itt folyik az Angara, melynek egyik partjáról alig látni át a másikra, a Bajkál tó vize olyan tiszta, mint a kristály és napos időben hómérséklete már a plusz 8 Celsiust is meghaladja. Ottjártamkor éjjel 11 órakor ment le a nap, s bár Európában a nyár már vége felé közeledett, Nukutban akkor nyíltak az orgonák. Varázslatos vidék s kincsesbánya ez a régészek számára is. Pacsika Emília Prágai Tibor, az IKV igazgatója arról beszélt, hogy harmincéves elmaradást nem lehet rövid idó alatt behozni. 1975-ig ugyanis kb. ötezer állami lakás felújítása késett. A bérleti díjak csak a fenntartásra elegendók, az állami támogatás pedig véges. Példaként említette a Bajcsi-Zsilinszky utca 28. számú 44 lakásos házat, amelynek fölújítása több, mint százmillió forintba került. Forrai György főtanácsos — a lakásbérlók országos elnökségének képviseletében — azt állította, hogy igenis létezik lakáskoncepció, de az egész úgy rossz, ahogy van. A kormány fölkérésére az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium megalkotott egy közös tervezetet, amit viszont a Parlament különbizottsága határozottan elutasított, mert úgymond „az egész csődtömeget — vagyis az elhanyagolt lakásokat — az állampolgárok nyakába akarta varrni." A lakásbérlók egyesületének elképzelése az, hogy a bérlakásokban lakók ön kormányzati közösségeket szerveznének, és megkapnák azokat a kezelési jogokat, amelyeket eddig az IKV egyedül élvezett. Dönthetnének a lakbér, vagy a helységbér fölött, gazdálkodhatnának a befolyt pénzzel, a valódi piacon kiválaszthatnák a legelőnyösebb ajánlatot kínáló munkavállalót, akár az IKV-t is! Ehhez viszont törvényváltoztatásra is szükség lenne, s amíg ez megtörténik, társadalmi szervezeteknek kellene végezni az ellenőrzést — ezzel a kölcsönös vádaskodás is megszűnne. A szünet után Nagypál Miklós és Prágai Tibor az írásban benyújtott kérdésekre válaszolt. Szegeden legalább 70-80 ezer ember él bérlakásokban. Erre a fórumra kb. nyolcvanan jöttek el. Sokan nem is hallottak még a lakásbérlők egyesületéről, hiszen még csak néhány hónapja működik. Minden kedden délután 3 —5-ig fogadóórákon várják az érdeklődőket a szakszervezet megyei székházában. Ny. P.