Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-30 / 257. szám

1989. október 26., csütörtök 3 Húsmizéria, vagy mégsem? TIII-IOIÍ taktika J ^^ A Daras/.tember nem veri manát a földhöz on.me Rémhírek, vagy tények; ezt szerettük volna kideríteni, amikor elindultunk a város élelmiszerboltjaiba, a gyártókhoz cs a termelökhöz — személyes vásárlói tapasztalataink, meg a legkülönfélébb híresztelések nyomán. Objektív képet — tudjuk — nem sikerül adnunk az alábbiakban. Elsősorban azért, mert az ellentétes érdekek meghatározzák a nyilatkozók magatartását: nem ritkán egymásnak szembeszökően ellentmondó véleményeket hallottunk „húsügyekben". Mit tehetünk? Ezeket közvetítjük. Szalámi és körlevél Tömött pultok, ütes kampók — Hahó. élelmiszerüzlet, Széchenyi tér. — Asszonyom, milyen hentesárujuk van jelenleg? — Kis türelmet, megnézem.,. — Brrr. (Másik készülék.) — Igen, szerkesztőség. — ötvenedik házassági évfordulónkat szerettük volna megünnepelni fél rud Pick-szalámival, de egyetlen lakótelepi boltban sem 'kaptunk, öt éve ettünk... az imént érkezett 600 kiló hentesáru, közte ket mázsa ... utoljára. Mondja ... turistát. Szalámiról... hová teszik? ... szó sincs! — Egy pillanat... Köszönöm a hívását uram, éppen ez ügyben érdeklődök... igen, hallgatom. — Füstólt us száraz áruért lassan úgy kell könyörögni, de a jobb minőségű — 200 forint feletti — felvágott is hiányzik. Utoljára Soltról kaptunk néhány kilót. Változóan feltöltött hűtők mögött mind gyakrabban maradnak árván a sonkák és szalámik felfüggesztésére használatos kampók. Legtöbbször csak füstölt szalonna, turistaszalámi, esetleg lángolt kolbász kapható. A déli szomszédaink áltál kedvelt Kölcsey utcai élelmiszerbolt mostanában kéthetente kap szárazárut, akkor is csak két mázsát. Vagyis 13,9 napon keresztül „üresek" a kampók. A Károlyi utcai húsboltban tömött pultok, kielégítő a választék. Persze a füstölt termékek innen is hiányoznak. A Csillag téri ABC-ben két érdekesebb esemény is történt a múlt héten. Megérkezett az első jugoszláv autóbusz a lakótelepi boltba. A pultot majd benyomták, minden szárazárut megvettek. (Húst nem szabad kivinni, a parizer és az olcsóbb felvágott pedig nem áll el.) Sonka nem volt, pedig márkát is adtak volna érte. Az idegenvezető szerint a busz már régóta keringett — egyre nagyobb köröket írva a városközpont körül — mire idetaláltak. A másik újdonság egy körlevél formájában érkezett az Éliker-központból. A határon elkobzott* — jelentős engedménnyel árusított — szárazáruból rendelhetnek majd az üzlet dolgozói. A vámparancsnoksággal korábban is volt kapcsolatuk, akkor azonban csak eredeti csomagolású kávét és apróságokat vásároltak vissza. Biztosan mindent exportálnak, nemcsak a jugoszlávok viszil^, továbbítom a feltételezést Lovászi Istvánnénak, a szalámigyár közgazdasági főosztályvezetőjének. — Tavaly az első kilenc hónapban 1900, idén eddig már háromezer tonna szalámit adtunk el belföldön. A hétszáz tonnányi kolbász csak fele a tavalyinak, de makói gyárunknak év elején többször is le kellett állnia. Egyszerűen nem fogyott a kolbász. Amikor azután beindult a turistaszezon ... — Nincs valami kedvező jeltételű, soron kiviili exportjuk? — Sajnos, nincs. Minden a tendenciáknak megfelelően alakul, lényeges változásról szó sincs. — Már a Maros utcai üzletben sincs szalámi! — Ma reggel még tömve volt, kilencre pedig mar mind elfogyott. — Idén már nemy js 11agyon. lesz? — Nálunk .hosszabb az átfutási idői a negyedik ne» gyedévi készlet a raktárakban van. Azt, hogy ez végleg elég is lesz, már nem állíthatom. * Csökken a sértésállomány. Lesz jövőre elég alapanyaguk? — kérdezem Forro Sándort, a szalámigyár felvásárlásért felelős főosztályvezetőjét. — Nálunk már a biztató jelek látszanak, jelentősen megnőtt az érdeklődés a malacok iránt. — Ügy tudom, a szabadpiaci malacárak is emelkedtek ... — Ennél is fontosabb, hogy egyre több vemhes kocára van igény, ötszázat azonnal ki tudnánk, helyezni, de hát az előállításukhoz idő kell. — Teliat, jövőre minden rendben lesz? — Eddig is így kezdődtek a felfelé ívelő szakaszok nálunk. Ebből persze csuk a jövő év végére lesz vágóállat. —••• F.s' addig? Melyik lesz a" legiléhezebb negyedév? — Sertésügyben ez mindig a harmadik. A parasztember nem veri magát a földhöz örömében, amikor a jövő évi sertésfelvásárlási arakra gondol. Gondolni rá muszáj, hisz azt a kocát már búgatni ityell, azt a malacot már ajnározza, amiért hízóként pénzt varhat. A legnagyobb baja, hogy nem tud kalkulálni. Mennyibe fog kerülni a táp. milyen lesz majd a minősége, ot vagy nyolc hónap alatt erl el vele a leadási súlyt? Elszigeteltsége is zavarja; igaz, ott a téeszben a háztáji integrátor, de ki tudja a legjobb boltot fogja meg a nevében? Csak bősz szántó, ha a szomszédos faluban lakó sógor azzal henceg, hogy ó bizony kilónként öt forinttal többet kapott; a portékáért. A mostani átmeneti ailapot sem különb. Több gazdaval beszélgettem, legtöbbjük azt mondta, a mostam hatvan-hatvankét forintos ár a jelenlegi hivatalos. takarmányárral összevetve elfogadható. Ha a húsipar, vagy az exportőr tudta, hogy most év végen gazdaságos lesz a kivitel, akkor ezt az árat nem a nyáron kellett volna megadni, hanem már a tavasszal. Nem így tortént. Továbbra is csökkent a koca- és vágósertés-állomány. Ez a folyamat nem újkeletű, ha valaki változtatni akart volna rajta, megtehette volna (időben). Az egyik balastyai téeszben a tagok tavaly ket hetente átlag 120 disznót adtak le, most 80—90 ez a szám. Domaszéken ennél kisebb visszaesést tapasztaltam, ott a hétezerről hatezerre modocsult a mennyiség. A negyedik negyedévi szokásos csúcs a statisztikák szerint elmarad. Domaszéken a múlt évitől való lemaradás zöme epp a mostani hónapokra esik. Itt a homokvideken az idén többen hizlalnak nagy súlyú, szaláminak való sertést. Ennek úgy rendeztek az árút, hogy első látásra megéri. Ha úgy veszi a tenmelő a malacot, mindjárt azt számolja, hogy több marad, ha az ezernégyszáz forintot a 180 kilós árból vonja le, s nem a százkiloséból. Tele a vidék mendemondával: hogy a szomszéd faluban a maszek hentes, másutt egy felvidéki húsos cég, az alvégen meg a dunántúliak portyáztak. Röpködnek a számok: az itteni 60—62 forinttal szemben 65-öt adnak, talán hetvenet is Valaki hallotta, hogy „valaki látta uzt az autót", amelyiken 84 forintos disznót vittek. Állítólag, a sofőr szerint, még így is megéri az előexport. Megint c?;ak mendemonda, de szívósan fészkeli magát a köztudatba. Azért ez u felbolydulás, mert uz oroszok többet veszné^ a tüntetések óta. A másik változat szerint, a lengyel élelmiszersegélv feladóállomása kicsiny országunk. S a nyugat busásan fizet érte. Lehet. hogv fe'e sem igaz. lehet ez rmk töredéke az igazságnak. Mindezt eldönteni csak akkor lehetne, ha korrekt információkat kaphatnánk ez ügyben. Ha túl .sokáig várunk a „felvilágosítással", érthető magyarázattal, szegény kocával tolunk ki. Talán mégsem viszi el a gazda búgatni. Húshagyó szombat A száraz- és fústöltáruk mellett az olcsóbb húsfélékből, melléktermékekből — húscsont, belsőség .stb. — sem kielégítő a kínálat. Ennek lehet egészen egyszerű magyarázata is. Ezek nem exportcikkek, a kereslet sokszorozódott meg az életszínvonal ismert irányú változásával. Kapcsolatok. A hiánygazdaság szükségszerű velejárói. Autóalkatrésznél szinte már örök, építőanyagnál elmúlóbun, sörnél szezonális.' Ma már az élelmiszer- és húsboltok vezetői egyre jobban függenek tőlük az árubeszerzéseknél. Gyakran ezen múlik egy-egy üzlet ellátási színvonala, s ennek köszönhető néhány külterületi bolt kritikán aluli választéka is. Mindig többet kell menni a kurrens áruért, de lassan mar nem érdemes. Kialakulóban van egy száz kilométeres belső határsáv, amelyen belül az egész országban — legyen az Dunántúl, vagy Észak-Magyarország, hasonló a helyzet. ...Élénken emlékszem még azokra az időkre, amikor „megszálltuk" Bécset, s ezerszám hoztuk haza a hatalmas hűtőládákat. Akkor fordult meg a fejemben először, lesz-e majd elég hús, amivel a masinák feneketlen bendőjét.megtölthetjük? Megy az ember fia a boltba, hogy megvegye a hétvégi „disznóságokat". Beáll a sorba, s akaratlanul is hallgatózik. Sor van, hús nincs. — Tudja mi lesz a jövő évi menü? — fontoskodik" egy negyvenes úr nem sokkal előttem. — Két kenyérjegy között egy húsjegy. — Kész Románia! — sipákol egy háziasszony. — Lassan minden hús kikopik a boltból.. Egész héten hajthatom, kutathatom, hogy hétvégére legyen a családnak mit enni. Hol vannak már azok az idők, amikor csak pénzünk nem volt, hús meg igen. Most se pénz, se posztó ... Akarom mondani: hús. 1IP mOr , ; i 4öö I" A tények h sioft«!*)&>! ÍSSKSÍ.ÍÍ yáüt' • • • " ' .i^MlS 1 ' . C,1 < I 4 ' , i teSü' m? Megye összesen * ebből: kisüzem „Ez az elmúli tiz év legalacsonyabb szeptember végi sertésállománya" — olvasható a Központi Statisztikai Hivatal 1989. harmadik negyedévi állatszámlálási jelentésében. A kilencmilliós állatszám a tavalyinál hét, a két évvel korábbinál öt százalékkal kevesebb. Szarvasmarhánál a csökkenés mérsékeltebb, a fenti sorrendben öt-, illetve háromszázalékos. Megyénkben szeptember végén 598 ezer sertést tartottak, tíz százalékkal kevesebbet, mint két évvel korábban. (Tavaly ősszel nem volt kisüzemi állatr számlálás.) Utoljára nagyon régen fordult elö 600 ezer alatti sertésállomány! Az állatoknak több mint a fele kisüzemi gazdaságqk tulajdonában van, Itt az állomány mérsékeltebben, nyolc százalékkal csökkent. A szarvasmarhalétszám visszaesése is erőteljesebb az országosnál; a 99 ezres állomány a két évvel korábbinak csak 95 százaléka. A kisüzemekben egytizedével kevesebb állatot tartanak jelenleg, mint 1987 őszén. — Kiviszik, külföldre! Exportál a húsipar, a szalámigyár, no meg a bevásárlóturisták. Lassan kiszorulunk a saját 'boltjainkból. A határon meg mázsaszám veszik el a jugóktöl a nyershúst, mert nem szabad átvinni... — Azt hallottam — fúzi tovább a törtenetet a sorban előttem álló —, hogy a határról az állati feherjegyárba viszik az elkobzott combot, karajt. Nezze meg az ember! A polgárnak nem jut, tápnak meg jó a százhatvan forintos/ karaj... Hallani persze sok mást •is. Jövőre lehet hogy több hús sorakozik majd a polcokon, de nem lesz, aki megvegye. Januártól ugyanis szabadáras kategóriába sorolják. — így is eleg drága. — És elég rossz is! — teszik hozzá a napi bevásárlásban rutint szerzett háziasszonyok. — Mire hazaér az ember a parizerrel, mar meg is zöldül, pedig nem zöldborsósat kértem. 'Legtöbben a hiány mellett azon morfondíroznak, hogy vajon hogyan lehet százhatvan-száznyolcvan forint a termelőtől ötvenérthatvapért felvásárolt hús! Kinek a zsebét dagasztja a különbözet? — És nem is csodálkozom, hogy nincs mit enni! —magyarázza a boltos. — Mi hiába rendelünk, nem szállítanak. A termelőnek már inkább ráfizetés, mint haszon disznót tartani, ki fog azért gürcölni, hogy az állam, meg a nagyvállalatok meggazdagodjanak? Mire sorra kerülök, már nem is nehéz a választás: a nincsből nem lesz se pörkölt, se sült. Meg szerencse, hogy eszembe jut, két sarokkal odébb van egy jó csirkebolt. Ott még talán kapok valamit. 1989. október utolsó hétvégéjén sokan arra gondolnak: mi lesz jövőre? Az összeállítást készítette: Kovács András, Tóth Szeles István, Katái Gábor és Somogyi Károlyné (fotó).