Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-04 / 234. szám

tr 5 1989. október 4., szerda —LATLELET Reformretorika „Már letetik elképzelés az új társadalombiztosítási törvényről, a korszerűsített talán 1991-re elkészül" — hallottam Nagy Mátétól, a Csongrád Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetőjétől a szegedi körzeti tv-stúdió hétfői adásában. A fórumra meghívott beszélgetőtárs, Karácsonyi Sándor professzor, országgyűlési képviselő néhány perccel később megjegyezte: „Az Országgyűlés szociális es egészségügyi bizottsága mar (?) 1985-ben hangoztatta a független finanszírozó költségvetési intézet — igazi biztosító — létrehozását, mégpedig az egészségügyi költségvetés emelése érdekében. Persze, egy jól működő biztosítási rendszerhez feltétlenül ismerni kellene, mennyibe kerül a beteg ellátása, gyógyítása, mennyit ér az egészségügyi szolgálat által megtermelt munka stb. Létezik is mindezek felmérésére tíz kísérleti egészségügyi intézménye az országban." Erre futja 1985, vagy még később óta: kísérletre, próbákra, feltételes módokra, esetlegekre és talánokra. Miközben az egészségügy intézményei működésképtelenné lesznek a műszer, gyógyszer, személyzet hiányában. Miközben a végzetes kórok korai felismerését lehetővé tevő korszerű diagnosztikai berendezések nemléte .okán halnak ezrével emberek. Miközben némely orvosok a társadalmi létminimum határán tengődnek, némelyek viszont rendesen sarcolják a népeket az állami intézményekben művelt magánpraxisuk során. Miközben a magyar nép egészségi állapota már csak a katasztrofális jelzővel illethető. Miközben összeomlóban van az egészségügy és a szociálpolitika. Miközben kisnyugdíjasaink torkán megakad a csirkenyak, és hosszan sorolhatnám. Még mindig csak ha és talán és esetleg, no és egyetlen határozott lépés: a törvénytelenség. Mert mi mással illethető az a tény, miszerint a költségvetéstől immáron függetlenné vált társadalombiztosítás többletbevételét — 20-21 milliárd forintot — az állam elvonja. Nem befektetésre, nem pénzforgatásra, nem az alap növelésére. Az isten tudja, mire. mert hogy a társadalombiztosítási önkormányzat nem tudhatja. Ez a szerv ugyanis nerr. létezik. Megszervezése tervbe van véve, épp úgy. rrint a társadalombiztosítás, az egészségügy, a szociálpolitika reformia. Reformretorikából naponta kitűnőre vizsgázunk, miközben helyben járunk a gödör legszélén. Kalocsai Katalin Korrigáló tanácselnök években, az 1934-ben betiltott Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületének aktivistája volt (az említett Gayer Imrével együtt), és kitűnően eszperantóul. 1956-ban az ő „védőszárnyai" alatt alakult meg a mai Eszperantó utcában levő kultúrotthonban a szege),, di eszperantista csoport. A eszperantistakat, megalakult csoport kezdeMeghökkenéssel értesülhettünk a minap az Eszperantó utca nevének megszüntetéséről szóló javaslatról. Az eszperantó története az üldözések története. Hitlernek például egyik szívügye volt a nemzetközi nyelv elleni fellépés, olyannyira, hogy már főművében, a Mein Kampfban kifejtette, milyen nagy veszélyt jelent az emberiségre ez a nyelv. A Szovjetunióból elindult üldözési hullám pedig 1949ben érte el Magyarországot. Itt nem kifejezetten eszperantista tevékenységért végeztek ki hanem mindig más ügyek ben. Az első áldozat például az éppen negyven évvel ezelőtt a Rajk-perben elítélt, majd kivégzett Szalai András volt. (A Rajk-perben említett szegedi születésű Gayer Imrét külön perben ítélték halálra és végezték ki.) Nálunk „csak" megszüntették a mozgalom minden szervezetét, kiadóját és a rádióadásokat. A levéltitok megsértésével még azokkal szemben is felléptek, akik eszperantó nyelven írtak magánleveleket. Az országban az elsők között Szegeden vetettek véget ennek az állapotnak, és megkezdődhetett a mozgalom újjászervezése. Éppen a városi tanács akkori elnökének, Tombácz Imrének voltak ebben elévülhetetlen érdemei. Az egyébként puritán életviteléről ismert tanácselnök fiatalon, a húszas ményezésére — és ismét csak Tombácz Imre közbenjárására — a Szegedi Nyomda vállalta a Paco című lap magyarországi számainak beszélt elkészítését akkor, amikor más nyomdák még húzódoztak az ilyen „kényes" feladattól. A nyomdai korrektor pedig nem más volt, mint maga a tanácselnök. A világ sok városában van Eszperantó utca, de eddig még csak két országban fordult elő, hogy ezeket az utcaneveket megszüntették: a fasiszta Németországban és a sztálini Szovjetunióban. Ezért űgy véljük, hogy a döntés csak egyféle lehet: a javaslat elutasítása, és az utca elején álló épület emléktáblával való megjelölése. Üj utca nyitásakor, reméljük, figyelembe veszik majd Tombácz Imre, Szeged egykori tanácselnöke nevét is. Az Eszperantó utca elnevezést pedig fel kell venni a várostörténeti jelentőségű, történelmi, védett utcanevek jegyzékébe. Rátkai Árpád Fényes évadnyitás Amikor a tehetség játszi könnyedséggel repül a muzsika szárnyán. Körülbelül ez a lényege a Pál Tamásvezette szegedi szimfonikusok pompás évadnyitó filharmóniai koncertjének, melyet a 75 éve született és Szegedről elszármazott világhírű karmester, Fricsay Ferenc emlékére rendeztek hétfőn este a Nemzeti Színszívesen műsorra tűzött Beethoven- és Csajkovszkij-müveket. Megnyerő az a könynyed, oldott elegancia, ahogyan a kompozíciókhoz nyúl. Beethoven III. Leonóra nyitányánál is ez a minden, házban. Pál Tamás ismételt erőlködéstől mentes, természegedi „pódiumfoglalója" hatévi szünet után fényesen sikerült. Méltóan a nagy előd emlékéhez. Imponáló biztonsággal fejből dirigálta a hajdan Fricsay által is BÚCSÚ'CSÓk 1 Kinek forog a lápai bolondkocsi? A búcsúi vásáros sohasem pironkodott amiatt, hogy piacot remél az áhítattal megtöltött ünnep környékén. A mézeskalácsból sütött tükrös szívet, a similabdát és a törökmézet mindig is ünnepi, felemelt áron árulta a sátoros kereskedő, a bolondkocsi és a napi infláció szabta áron fordult körbe tengelye körül a búcsúban sok év óta. Mert ez az ünnepség mindig is a népévala, addig a pillanatig, amíg a nép köztársasága annak rendezési jogát át nem adá a Hivatalnak. S most, amikor az erőviszonyok mozdulni látszanak — ki hinné — a falusi búcsú tulajdonjoga is kérdésessé válik. Vagyis, hát, még egy búcsúi vásár megrendezése körüli bonyodalmak is plasztikusan kifejezik manapság a hatalmi viszonyokat. >A perpatvar a faluvezetés és a falut hivatalból szórakoztatni köteles intézmény között tört ki. „Kihelyezett" kultúra Történt pedig úgy háromszáznegyven évvel ezelőtt, hogy Tápé búcsútartási jogot kapott. Azóta minden évben a templomban és a falu erre alkalmas vagy kevésbé alkalmas helyén megrendezik a búcsúi sátoros vásárt, forgóval, hajóhintával, vattacukorral, céllövöldével. Mert hát a vásárt mindig is az ökörsütők, a portékájukat áruba bocsátó sátorozok kirakodókedve mozgatta, sohasem kelletett ehhez valamiféle nagy központosított szervezőerő évszázadokig. Nem úgy az utóbbi évtizedekben, amikor is a decentralizálás, a körzetesítés, a hálózatosítás, a közigazgatási átszervezés és egyéb ideológiai okok miatt a tápai búcsút a városi vezetés megpróbálta a közművelődés terepévé, a népszokásokhoz kapcsolódó hivatalosan is szentesített ünneppé tenam a Müvetartozó a faluban működő, szegedi Bartók Béla lödési Központhoz kultúrház munkatársaira bízták, ök voltak kötelesek biztosítani a búcsú kulturált arculatát, s még a Népművelési Intézet is igyekezett ehhez a koordinátákat megadni, és a munkát ellenőrizni. A népművelők népi iparművészeket, népi együtteseket, okleveles népművészeket hívtak meg a búcsú alkalmából. Ezzel valamiféle messianisztikus cselekedetet hajtván végre, miszerint is a „tiszta népi" kultúrát próbálták az elműanyagosult búcsúba viszszalopni. Az anakronisztikus törekvések azonban meghiúsultak, mert magasabb erők megtorpantották a népi iparművészet, a népi díszítőművészet virágzását, s mint tudjuk, mindenféle amatőrnek nevezett mozgalmat. A csapda Ügy, a nyolcvanas évek közepén kólintotta fejbe a magyar közművelődést a bevétel, a termelés parancsa. Mely szintén fentről, az égből sarjadzott, és kemény próbára tetté a Bartók erejét is. Eléggé el nem ítélhető módon ez az intézmény is besétált a búcsúi vásár csapdájába. Tavaly Szent Mihály napkor már két diplomával rendelkező népművelők játszották el a mutatványos szerepét, hogy az államilag dotált (?) intézmény bevételhez juthasson. Gondolom, nem szakmai elhivatottságból tették ki magukat annak, hogy rajtuk mosolyogjon a falu, és a hozzácsatolt Szeged város népe. Idén azonban nem vállalták ezt a szerepet. A programok beköltöztek a Heller Ödön Művelődési Házba, és annak udvarán felállított szabadtéri színpadra. Tették ezt nemcsak azért, mert úgy érezték, nem szolgálják ki tovább a ni. E munka oroszlánrészét vásári ceremóniát, hanem mert a falu vezetői úgy döntöttek, nincs szükség a búcsún a drága kultúrműsorra, főleg arra, hogy a liartókosok ott kasszájukat megtömjék. Vagy ha igen, hát fizessék ki az árát. Bevetelükből juttassanak a falu bukszájába is. Igy a kultúra a saját, neki megfelelő helyre költözött be, a népi együttesek gálaműsora, s a gyermekfoglalkozás-sorozat a művelődési ház területén szórakoztatta a közönséget. S valljuk be, így va« ez rendjén. Mindenki teremtsen kínálatot a maga udvarán, s nyújtson olyan színvonalat, amilyenre predesztinált. Szabad a vásár! Ügy is mondhatnám, sza*bad a vásár! De a helyzet nem ilyen egyszerű a mai, reformokat és új struktúrát követelő falu—város viszonyban. Itt kérem, furcsa erőviszonyok működnek. Ugyanis a búcsú előtti pénteken már a szerkesztőségünkben járt ifjú Lele József tápai néprajzos, aki kéziratában már előre megfogalmazta a vasárnapi búcsú tanulságait. Sajnos, ter jedelme miatt írását közölni nem tudjuk, de idézünk belőle. Tápén a búcsútéren értetlen vendégek tömege állt tavalyi helyén, várva, mikor kezdődik a néptáncosok délelőtti mű sora. Azok meg csak délután érkeztek a szokásos felvonulással, s tartottak egyenesen a kultúrház udvarába. Ott volt ugyanis a gála, s ott voltak a gyermekeket szórakoztató azon játékok, melyekért a Bartók nem volt hajlandó helypénzt fizetni a falu kasszájába. A bazárosok a falu vezetőinek nyakába szakadtak a forgósokkal együtt..." Kérem szépen, az ördögi kört sikerült négyszögesíteni Tápén. Mire egy művelődési intézmény megtanult volna a búcsúban létezni, s azt megfelelően kiszolgálni, addigra elűzték onnan. S miután, hogy házába. költözött, s a búcsú népét odacsalogatta, ezért a falu most kiátkozza. Vagyis, úgy sejtem, nem a falu, hanem annak új vezetői, vagy magukat annak aposztrofált személyek, akik a falu minden pontján hatalmaskodni akarnak. S ebben a róka fogta csuka-világban sajnos, minden demokratizálódó folyamat ilyen kérdésekkel kezdődik: kivel lehet leszámolni, kivel lehet megfizettetni, kin lehet behajtani, kitől lehet elvitatni a hasznot, ami viszont nevetségesen kevés. Vagyis, hát, ha jól sejtem, a tápaiaknak sem a Bartóktól kell félteniük a búcsújukat, hanem félek, hogy a saját vezetésüktől. Hiszen, nem az a tápai döntés, melyet a falu nevében egy bizottság a falu feje fölött hoz meg. S óvakodni kell azoktól, akik a civakodást használják fel arra, hogy glóriájukat szidoloztassák. Pacsiké, Emília szetes muzsikálási mód párosult elragadóan a profi precízséggel, s fantáziadús, érzékeny formálókészséggel. Bízik muzsikusaiban, hagyja őket kedvükre játszani. Pál Tamás keze alatt olyan természetességgel nyílik ki a zene, mint ahogyan a mezők virágai tárják rhagátói értetődő virulással szirmaikat a nap sugarai felé. Beethoven III. Leonóra nyitányának tolmácsolásában is sikerült a legfontosabb. A klasszikus formák harmonikus keretei között, a derűs fegyelem fogta színes, kifejező muzsikálás. Akár az Adagio bevezetés első pillanattól szuggesztív megformálására, akár az Allegro találó karaktereire gondolunk. Az örvendetesen megnövekedett létszámú, szegedi szimfonikusok igen jó diszpozícióban szerepeltek. Az igényességre törekr vés mellett szinte érezhető melegséggel sugárzott az együttesből a karmester elképzeléseivel való azonosulás, s a muzsikálási kedv. Ez igen fontos tényező zenekar, s karmester kapcsolatában. Ügy tűnik, Pál Tamásnak sikerült ezt az egészséges viszonyt megteremtenie. Csajkovszkij varázslatosan szép, nem véletlenül egyik legnépszerűbb — az V. szimfónia, e-moll — alkotásában is remekelt az együttes a dirigenssel együtt. Plasztikus formálást, tiszta. emelkedett értelmezést, a romantika kontrasztos érzelmi hatásait elevenen megé'.ö igaz, őszinte előadást kaptunk. Egyaránt feltűnt a vonóskar (első s másodhegedűk) mozgékony könnyedsége, vagy a mélyvonósok kifejező, szép meleg tónusa s egységessége. A IIII. tétel (Vaíse. Allegro moderato) játékosan szökdelő témaadogató játéka a fafúvók és vonósok között bravúrosan sikerült. Egyébként is az est folyamán a fafúvós szekció végig igen magas színvonalon produkált. Végül, de nem utolsósorban említjük Beethoven tündéri vidámságú C-dúr zongoraversenyét, melynek őszinte életöröméről a Szegeden először bemutatkozó fiatal kitűnő pianista, Szokolay Balázs csak még fokozottabban győzött meg. Rendkívül elasztikus billentése, fényes tónusú zongorahangja briliáns könnyed virtuozitással púrosu|, ugyanakkor végtelenül tiszta, világos, rendezett zenei értelmezése is elragadó. A lassú tétel (Largo) szemérmes férfi lírával daloló tolmácsolása finom egyensúlyt tartott az érzelmesen álmodozó attitűd, s a klasszikusan tárgyilagos alapállás között. A III. tétel tempóját oly sodró lendületűre álmodta, hogy egyedül itt, a témabemutatásnál, nem tudta méltó könnyedséggel követni az egyébként önmagát felülmúló vonóskar. Am ez csak múló árnyéknak bizonyult a tétel egészének fényes, elementáris erejű bemutatása mellett. Az emelkedett hangulatú, pompás hangverseny előadóit meleg ünneplésben részesítette a szép számban megjelent publikum. Bcrényi Bogáta Nyitott rendelő a köjálban Híreltük már a nyár de- ról, a táplálkozásról, a helyrekán, hogy a Csongrád Me- telen szokásokról tudakológye, Köjál az egészségmeg- zó adott- -vála' J ° szókból, illetve a szurovizsorzesi programot segítendő, gálat egyéb adataiból kideúgynevezett nyitottrendelő- rül, hogy a „páciens" akciót indított. A hetente egy alkalommal — kedden, 14—17 óráig — mindenki előtt nyitva álló orvosi rendelőben alapos egészségügyi szűrővizsgálatot végeznek, természetesen díjtalanul. A laborvizsgálatok, a vérnyomásmérés, az ideális testsúly meghatározása melegeszségének visszaállításához, megőrzéséhez elegendő-e a rizikótényezők megszüntetése, avagy már gyógykezelésre van szükség. Ez utóbbi esetben az illetőt a megfelelő gyógyintézménybe irányítják. Ha viszont a helytelen életmódból fakadó rizikófaktorok megszüntetése is elégséges az egészség illetve lett kérdőív segítségéveimé- visszaállításához, rik fel mindazokat a rizikó- ..... tényezőket, amelyek szere- megorzesehez, akkor a nyipet játszanak a betegségek tott rendelő szakemberei kialakulásában. Az életmód- nyújtanak segítséget. A testsúlycsökkentő kiscsoportos kurzusok a fogyást hivatottak könnyíteni. A stresszfeldolgozás elsajátításához nyújt kapaszkodót az életvezetési tanácsadás, az autogén tréning, valamint a jóga. A tervek között szerepel még egy dohányzásról leszoktató kurzus is. A köjál-székházban a Derkovits fasor 7—11. szám alatt várja a segítségre szorulókat a helytelen életmóc) megszüntetésére és az egészT ség megőrzésére hivatott nyitott rendelő. K. K.