Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-27 / 255. szám

DÍLMAGYA 79 évfolyam, 255. szám 1989. október 27., péntek Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Jelző nélküli köztársaság Október 23-án Szúrós Mátyás Budapesten, a Parla­ment előtt kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Sokan ezt negyedik köztársaságként említették, de vita tárgya, hogy melyik volt az előző három? Érdekesség az is, hogy a köztársaság kikiáltása ismét egy jeles nemzeti ünnephez, az 1956-os forradalomhoz kapesolódik, bár ez ma (még?) nem piros betűs ünnep és nem munkaszüneti nap. Az 1949-es ..rákosisüi" alkotmányt augusztus 20-án ünnepel­tették velünk sokáig, háttérbe szorítva ezzel Szent István ünnepet. Remélhetőleg, a későbbiekben e két fontos ese­mény: az 1956-os forradalom és a köztársaság kikiáltása, bckcsen megfér egymás mellett, s ünneplésük nem egy­más rovására történik majd. Kiss Barnabástól, a József Attila Tudományegyetem Allamjogi Tanszékének adjunk­tusától a korábbi és a mostani magyar köztársaságokról érdeklődtünk — azok jogi státusát kutatva. — A Habsburg-ház trón­fosztását követően Magyar­ország monarchia volt vagy köztársaság? — Kossuth Lajost akkor kormányzó-elnökké válasz­tották — mondotta Kiss Barnabás. — A kormányfor­mát tekintve parlamenti köztársaság jött létre, bár hivatalosan a köztársaságot nem kiáltották ki. Egy ké­sőbbi időpontban szerették volna megtenni ezt, amit azonban a szabadságharc ka­tonai veresége meghiúsított. — 1918. november 16-án a Nemzeti Tanács a Parlament kupolacsarnokában kihirdet­te az öt cikkelyből álló nép­határozatot, amely szerint „Magyarország minden más országtól független és ön­álló népköztársaság". Jogi szempontból tehát Károlyi Mihály az első magyar köz­társasági elnök? — Károlyi Mihály a nép­köztársaság kikiáltásakor nem államfő, hanem kor­mányfő volt, mint a népkor­mány elnöke. 1919 januárjá­ban lett ideiglenes államfő; ekkor is egy későbbi idő­pontban kívánták megvá­lasztani az elnököt, de az ismert történelmi események miatt erre nem került sor. A tényleges hatalom birtokosa az őszirózsás forradalom ide­jén a népkormány volt, ezt váltotta fel 1919. március 21­én egy szocialista kormány­forma, amely a szovjet rend­szer mintájára épült. A ta­nácsköztársaság idején is és más szocialista berendezke­désekben is az államfői fel­adatokat egy kollektív testü­let gyakorolta — gyakorolja. — Losonczi Pált, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét külföldi latogatásai során Magyaror­szág államfőjeként fogadták s üdvözölték. Államfő volt-e valójában Losonczi Pál (il­letve azt megelőzően Dobi István), vagy nem? — Az Elnöki Tanács elnö­ke a nemzetközi kapcsola­tokban államfőként viselke­dett; ám az államfői jogokat a testület gyakorolta. Az ál­tala kötött egyezményeket a tárgyalásokról való hazaté­rése után az Elnöki Tanács­nak kellett jóváhagynia. Ö tehát az Elnöki Tanács meg­bízásából tárgyalt külföldön. Általában is igaz az, hogy a nemzetközi jogban egy szer­ződés megkötésének aktusa soha nem fejeződik be annak aláírásával. Ezt az illető or­szágban ratifikálnia kell az erre hivatott testületnek. A tényleges hatalmi viszonyo­kat egyébként a szocialista országok vonatkozásában külföldön is tiszteletben tar­tották, ami azt jelentette, hogy például a legmagasabb szintű magyar delegációnak azt tekintették, amelyet a párt első titkára vezetett. Sokszor Kádár János párt­és állami delegáció élén járt külföldön; ő maga tagja volt az Elnöki Tanácsnak, ily mó­don az Elnöki Tanács meg­bízottjaként vezethette a magyar állami küldöttséget. — 1946. február l-jén kiál­tották ki a köztársaságot, melynek elnöke Tildy Zoltán lett. — Igen, a köztársasági törvény így kezdődik: „Meg­szűnt a királyi hatalom gya­korlása; a .nemzet vissza­nyerte önrendelkezési jogát." 1989. október 23-án olyan változás történt, amely meg­erősíti a Parlament politikai súlyát, hatalmát. Eddig az Elnöki Tanács — mint kol­lektív testület — egyrészt el­látta az államlpi funkciókat, másrészt pedig helyettesítet­te — annak ket ülese között — a Parlamentet, sőt a Par­lament által hozott törvé­nyeket az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelettel meg­szüntethette, megvúltozta'­hatta; amint ez több ízbin meg is történt. A jelenlegi ideiglenes köztársasági el­nök — Szűrös Mátyás —, s az ezután megválasztandó elnök jogköre ennél keve­sebb lesz: az államfő ezután Magyarországon nem láthat el parlamenti funkciókat. Sandi István A gáz „kopog", Röszke ódzkodik... A történetet a végén kezd­ve; hosszú előkészítő munka eredményeként a gáz Röszke határában „toporog", A regi vágy, hogy a határ menti te­lepülés bekapcsolódhasson a gázprogramba, a. megvalósu­lás küszöbére éiVe, a lako­sok portáinak ajtaján kopog­tatva alig nyert bebocsátást. Az október 24—25-én meg­tartott két falugyűlés amo­lyan agitáló közvélemény­kutatás volt. A tanács veze­tői döbbenten tapasztalhat­ták, több éves előkészítő munkájuk eredményére, a je­lenlegi körülmények között, a vártnál jóval kevesebben tartanak igényt. Ez a tény pedig akár veszélybe is so­dorhatja a terv megvalósu­lását. Állami dotáció és cél­támogatás híján a gázt ön­erővel kell bevinni a faluba, ez pedig házanként előrelát­hatólag 30 ezer forintba ke­rül — s ebbe az összegbe a készülékek megvásárlása, felszerelése és üzembe he­lyezése még nem számolta­tott bele. A hasznos, sőt biz­tos befektetésnek mondott ráfordítások előteremtésére a Szőreg és Vidéke Takarék­szövetkezet hosszabb lejára­tú hiteleket ígért, mégis so­kan ódzkodtak attól, hogy a gázvezeték-fektetésre társu­lást hozzanak létre, s abba belépjenek — a pénzszűkére és a jövőre várható — előre kiszámíthatatlan mértékű — drágulásokra hivatkozva. Aki­nek van némi tartaléka, az most nem szívesen kockáz­tatja. A munkák elindításához szükséges beleegyező aláirá-. sok — úgy tűnik — mégis összejönnek. * Az utcán megkérdezett la­kosok keserű szájízzel be­széltek arról, ami bent a fa­lugyűlésen zajlott. — Higgye el, bunda az egész, meg van ez manipu­lálva. Néhány jelenlegi és volt vezető kapargatja ki most is a gesztenyéjét, mi meg szakadjunk meg. Ha a többséget sikerül bepaliz­niuk. azoktól is elvonnak majd valamilyen módon, akik nem írnak alá.. — A varosiaknak mindent az ülepük alá tesznek, a pa­rasztról meg lenyúzzák a búrt... Tudja mit, nem ké­rek belőle. A kultúrház zsúfolt, leve­gőtlen termében is hasonló éles, a vidék valóságát tük­röző kijelentések röpködtek, s az indulatok gyakran a ta­nácsi dolgozók becsmérlésé­be fulladtak. A fiatalok elé­gedetlenkednek — se gáz, se kerül tető alá hozni a gáz­ügyet, s bizonyára osztatlan sikert aratott volna egy sta­bilabb gazdasági helyzet­ben. AZ óhaj — hogy a gaz. a községbe jusson — ugyanis régi. Az igény és megvalósítása egy évtizede húzódik. Rösz­ke már korábban bekapcso­lódott volna a gázprogram­ba, hiszen az országhatárt is átszelő vezeték szomszédsá­gában ez gyorsan megvaló­síthatónak ígérkezett. A problémát az jelentette, Magad, uram... A falu komfortosításában a gáz, a telefon ós a ká­beltéve még nem minden. Uj ivóvizkút, belvízelvezetés, szemétszállítás és -elhelyezés, járdaépítés, útjavítas — mind-mind a napi gondok közé tartozik. Az utóbbiak külön-külön nem tűnnek túl nagy falatnak. Egyszerre — mivel mindegyik számit az önerőre, penzre, usasra és egyéb kulirnunkára — kissé szaporábba teszi a pul­zust. A pénzt meg kell valahol keresni, a munkahelyen helyt kell állni érte, s a házkörüli, egyaltalan nem n}ellékes primőr vagy hízódisznó szinten temérdek munkát, kötöttséget jelent. S emellett kell az árkot ás­ni, járdalapokat lerakni, az óvodaban szivessegböl játé­kot eszkábálni, festeni. A fiatalja még talán bírja is (egy darabig), az idősebbjében az akarat megvolna, de a „tehetség" már kevésbé. A feszültséget az előzmé­nyek nélküli, hirtelen gyorsítás okozta félelem váltja ki. Ott a példa: az országé. Balul sikerült „gazdaság­élénkítés", melynek egyetlen látható eredménye a min­dent maga alá söprő adóssághegy az összes következ­ményével. A kör bezárult, a falu „önerejének" csata­sorba állítása ennek egyenes következménye. Az önerő sok embernél a hitelt is magában foglalja. Az elsza­badult infláció, $ azt követgetö hitelkamat ingoványos mocsárra emlékeztet. At lehet ezen elsüllyedés nélkül kelni? Mindenki csak sajat magának adhatja meg a választ. Az is biztos, kockázat nélkül üzlet sincs, s nem belevágni: biztos vesztés. T. Sz. I. kábeltévé, se telefon? Szem­betűnő a falusiak esély­egyenlőtlensége. * Mint kívülálló, a tanácsel­nök óriási szervező munká­jába betekintést nyerve, csak becsülni tudom Magyar László tevékenységét, és egyben sajnálom is őt, mert ha a rajta kívülálló okok nem gátolják, hamarabb sí­Menekültek esélyei Fürdőnadrágban és mezítláb Ha csak annyit írunk, hogy a megyei társadalombiz­tosítási tanács, munkaterve szerint, megtartotta soron kö­vetkező ülését, ez olyan üres és száraz, hogy itt mindenki abbahagyja az olvasást. A Klauzál téri igazgatóság máso­dik emeleti termében azonban olyan dolgokról is beszél­tek, amelyek sokak számára a létezés feltételeit jelentik, a szó szoros értelmében. i Előbb a termelőszövetkeze­tek nyugdíjasainak, helyzeté­ről hallgattunk beszámolót Marsi Mihálynétól, a Teszov osztályvezetőjétől. örülni lehet és kell annak, hogy az egykori munkaadók — lehe­tőségeik szerint — példásán gondoskodnak idős egykori dolgozóikrol. Alkalmankénti pénzjuttatással, vagy termé­szetbeni segítséggel próbál­nak helyzetükön könnyíteni. A gondoskodásra szorulók száma és aránya egyre nó, a téeszek, nyeresége viszont sok helyen csökken Ezt az ellentmondást tartósan nem lehet kikerülni. Tetézi a ne­hézségeket. hogy az a nye­reség, amelyből az alacsony nyugdíjakat is kiegészítik, adóköteles, és ez tovább csökkenti a segítség lehető­ségeit. A kormányra pedig nem számíthatnák, amiint ezt Nagy Máté, a társada­lombiztosítási igazgatóság megyei igazgatója, a megyei társadalombiztosí­tási tanács titkára vár­ható tendenciaként fölté­telezte. A megoldás a biztosító­társaságok bevonása lenne, de énnek mikéntje még ki­dolgozásra var. * A téesznyugdíjasok után a Romániából jött menekül­tekről volt szó. Szilágyi De­zső, a tanacs csoportvezető­je nyár óta foglalkozik a menekültüggyel. A hét vé­gén kapott rendőri adatok szerint eddig 2200-an érkez­tek, különféle utakon. Vol­tak, akik továbbmentek (so­kan az NSZK-ba, keveseb­ben az USA-ba), illetve az ország más részeire települt, a többség viszont marad, és munkába állásuk, elszálláso­lásuk komoly gond. A me­nekültek 95 százaléka Sze­gedre jön, mert itt remélhet munkát magának. Munka még csak lenne, de nyelv­tudás nélkül nehéz az elhe­lyezkedés. Ez természetesen csak a nem magyar nemze­tiségűek problémája. Nyelv­tanfolyamokkal próbálnak segíteni rajtuk, aki végig­járja a kurzust — sok a le­morzsolódó —, könnyebben boldogul. Lakni viszont mindenki­nek kellene valahol. A köz­ségekben lenne szállás, ott viszont munka nincs elegen­dő. Az algyői barakk jelen­legi állapotában méltatlan arra. hogy emberi szállásnak nevezzék. Ebbsn — sajnos — jelentős szerepe van az ott lakóknak is, akik elad­ják azt. ami mozdítható, a maradékot pedig törik-zúz­zák. Az előadó szerint a meg­oldás az lenne, ha a Bel­ügyminisztérium beavatko­zásával bei'ogadóállomássa fejlesztenék — úgy 10 mil­lió forint költséggel. Erre annál inkább szükség len­ne, mert a menekülteket be­fogadó négy megyéből Sza­bolcs-Szatmárnak és Csong­rádnak nincs ilyen állomá­sa. Most az Ujszegedi KISZ­táborban, a Szőke Tisza ha­jón. a Sárkány Szállodában és magánszállásokon laknak. E helyeken kétszer három napra szállhatnak meg. köz­ben munkát ás másik helyet kell találniuk, ahol álomra hajthatják a fejüket. Sokan rokonokhoz mehettek. hi­szen Magyarországon körül­belül egymillió embernek van valamilyen rokoni kö­tődése „odaátra". A helyi tanacsok, a lete­lepedési segély ós OTP-köl­csönök adta lehetőségekkel élve, lakást is vehetnek a menekültek. Idén 14 csa­ládnak 2 millió 970 ezer forintot fizettek ki, letelepe­dési alapként. Ebbe az ősz­szegbe a segélyek is beleér­tendők. A tanácsnál augusztustól ötfős menekültügyi csoport igyekszik munkahelyet, szál­lást keresni a rászorulók­nak, ezenkívül meleg étel­hez is hozzásegítik őket. A Vöröskereszt 500 forint egyszeri segélyt és ruhát ad. Utóbbira is nagy szük­ség van, hiszen a nyáron előfordult. hogy egy szál fürdőnadrágban, mezítláb je­lentkezett valaki a tanács­nál, miután átúszta a Marost. A magánszemélyek kezdeti támogatása elapadt, A Vö­Summázatként elhangzott hogy az alapvető gondokat eddig sikerült megoldani, a helyi tanacsuk us a lobbi se­gítő szervezet áldozatkészségével. Az ENSZ menekültügyi hivatala megnyílik Budapesten, talán pénz is lesz a to­vábbi teendőkre. Addig is: Segítsünk nekik!" — fejezte be mondanivalóját Szilágyi Dezső.' Ny. P. róskereszt eddig más fel millió forint segélyt fizetett ki. A társadalombiztosítás, a méltányossági szempont ér­vényesítésével, igyekszik megtenni, amit lehet. Táp­pénzt gyost gyedet) és nyugdíjat fizetnek már a legrászorultabbaknak. Az egyház segítsége kez­dettől példamutató volt ők nyújtották ki leggyorsabban a kezüket a menekültek fe­lé. A felsővárosi plébánián pénzbeli ós dologi (például ruha-) segítsegre találnak az odafordulók. A menekültek beilleszke­dese hosszú ós nehéz folya­mat És nem is sikerül min­denkinek: többen az öngyil­kosságig jutottak elkesere­désükben. A társadalmi fo­gadtatás sem mindig pozi­tív. A romániai „bozgor" után Magyarországon a „ro­mán" elnevezés megszégye­nítő bélyegét ütik rájuk, hogy a szavak elé tett jel­zőkről már ne is beszél­jünk.' hogy a vezetékhez csak Du­rozsmán csatlakozhattak, hi­szen némi előrelátás hiján az utolsó elosztót oda tervezték, építették. El kellett hát menni Do­rozsmáig, de ehhez egy köz­ségnek nem lehetett elég ere­je, ezért összefogott azokkal, akik szintén lemaradtak az előző leosztásról. Domaszék, Röszke s két szegedi város­rész, Gyálarét és Mihulyte­lek tehát szövetséget kötöt­tek. s további erőgyűjtésként partnereket kerestek, majd találtuk. A vullalkozói csapatba a/, említett tanácsokon kívül bekerült a röszkei, a doma­széki és a mihályteleki ter­melőszövetkezet, valamint a Dél-Tisza Menti Afész, a Szőreg és vidéke Takarék­szövetkezet, a röszkei határ­őrség, majd később a Szege­di Paprikafeldolgozó, a SZOTE gazdasági igazgató­sága. A közös ügy koordiná­lását a röszkei tanácsra bíz­ták. A felmerülő műszaki problémák legyűrésében lÚ88-ban a Dégáz is segített, tarsadalmi munkaban ké­szítve el a szükséges tanul­mánytervet. AZ országos szervekhez a közvetítést Ju­ratovics Aladár országgyű­lési képviselő vállalta, siker­rel. A különböző műszaki engedélyek megszerzése után a megyei tanács a tervet az Ipari Minisztérium elé ter­jesztette, mely 1989. május 17-én engedélyezte azt. A szerződő felek végül megbíz­ták a Csomibert a további ügyletek bonyolításával, mig a Délterv befejezi a geodé­zia-felmérést. Jelenleg már csak az elosztó bővítéséhez kell kivitelezőt találni, hogy az alom végre megvalósul­hasson. Most Röszke lako­sain a sor ... Varga Ivan

Next

/
Thumbnails
Contents