Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

<fhl DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 253. szám 1989. október 25., szerda POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Hamburger mellé rádiót? Most van készülőben az új tájékoztatási törvény, ami a nem is olyan régen született sajtótörvényt hivatott megreformálni. Ügy hírlik, a honatyák még az idén döntenek arról, ki, milyen joggal bír információs ügyekben. Hol vannak már azok az idők, amikor hivatalok, különféle osztályok felügyelték a honi sajtót, rádiót, televíziót! Ma már bárki, alanyi jogon adhat ki lapot, indíthat rádióadást. Vagy mégsem? Nos, alighogy megszületett a határozat, máris moratóriumot hirdetett a kormány. Azaz egyelőre — bár a törvény lehetővé teszi a magánrádió működését — nem adnak újabb csatomára engedélyt. Máris megbukott volna a „maszek" rádiók ötlete? — Június óta küszködünk egy helyi kereskedelmi rádió létrehozásával — mondja Oláh Attila, az ismert szegedi szabómester, aki egyben a Gasztroszerviz Kft. ügyvezető igazgatója is. — Minek az öltöny és a hamburger mellé rádió? — Üzleti alapon, kereskedelmi adást szeretnénk készíteni. A Magyar Rádió szegedi stúdiója ugyanis csak a reggeli órákban sugároz. A nap többi részében a stúdió kihasználatlan. Ott áll u többmilliós technika. Ez adta az ötletet, hogy bérbe vennénk. — Es...? — Júniusban elkezdtük a pecsétvadászatot. Két stémplit sikerült is megszerezni. A" Magyar Posta, bár nem illetékes az ügyben, hiszen nem kérünk újabb csatornát, áldását adta, a Minisztertanács Hivatala is hozzájárult. — Akkor mi a gond? — írtunk a Magyar Rádió elnökének. 0 válaszra sem méltatott bennünket. Telefonon felhívták az ügyintézőt, aki csak annyit tudott mondani moratórium van! — Hát ezt nem értjük mi sem. A hallgatást mi indokolja? Politikai okok? Ez az adó nem akar politizálni. Nincs újabb csatorna? Mi nem is kértünk saját hullámsávot. Egy meglévő rádióadót akartunk bérelni, kihasználni, gazdaságossá tenni. Ez a szegedi stúdiónak is csak üzlet lehet. — Mit kíván tenni ezután? — Nem tudom. Még várunk egy ideig. Ez nem maszek rádió lenne, a bérlő egy kft., ami maga is jogi személy. Az adásokat pedig profik készítenék, részben a szegedi rádió munkatársai, részben a város lapjainak újságírói. Nézze, másba is fektethetnénk a pénzünket. Nem értem az elutasítást, a hallgatást. Mondják meg, mibe kerül egy-, vagy kétórára a stúdió — s mi kibéreljük. — Ha mégsem megy? — Elképzelhető, hogy érdemes lenne itt a szabóságban felállítani egy kis teljesítményű adót, s azon akkor sugároznánk, amikor kedvünk tartja. Csakhát, a moratórium ... * — Miért a rádió akadékoskodása? Nem akarnak albérlőt befogadni? — kérdeztük Vagasi Kálmán szerkesztőségvezetőt. — Sajnálom, hogy a Gasztroszerviz Kft. nem engem keresett meg. Meg tudtunk volna egyezni. De most már késő. Ma írták alá azt a szerződést, amelynek alapján egy kft. kereskedelmi adást indít november 13-ától Szegeden. Napi kétórás, délután 4-től 6-ig szóló műsort tervezünk. — Tehát, mégiscsak lesz kereskedelmi rádió Szegeden; — Igen. A kft. tagjai egy budapesti, és két szegedi vállalat. Az adások pedig a Danubius Rádió frekvenciáján. a 94,9 Mhz-en szólnak majd. — A vallalkozó ugy is érezhetné, hogy ellopták az ötletét! — De nem lenne igaza. Mi mar tavaly ősz óta spekulálunk ezen. Akadt volna egy svájci üzletember, aki tökével (is) beszállt volna. Ö napi 10-12 órás műsorra gondolt, de ezt végül olyan drágának találta, hogy elállt az ötlettől. — A moratórium a Magyar Rádióra nem vonatkozik, csak a maszekokra? • — Ez így nem igaz. Ránk is érvényes. De itt nem új adó alakult. — Miből áll majd a műsor? — Sok-sok zenéből és hirdetésből. Aki délután kettőig feladja a hirdetést, még aznap hallhatja is két alkalommal. Aktuális információkat, hireket is mondunk majd. — Mekkora haszonra számítanak? — A technika működtetése a szakemberek sokba kerülnek. Hatalmas nyereségről így nem áhítozhatunk. Egy biztos, nem lehet veszteséges ez az adó. — Mi lesz a muratórium sorsa? — Erről semmi biztosat nem tudunk. Minden jel arra mutat, hogy az új tájékoztatási törvény megalkotása után feloldják. — Akkor majd lehet magánrádió is? — A kis teljesítményű, 500 wattos adókat szinte bárki megveheti, olyan olcsók, ötven-hatvan kilométeres sugárban képesek szórni a műsort. A jövő, a helyi rádiózás, ezeken fog alapulni. Egymillió körüli befektetése egy kft.-nek is van. Nem lesz értelme bérelni a mi stúdiónkat, ha egy szabóműhelyből is szólhat rádió. Az más kérdés, hogy egy ekkora város hány rádiót képes éltetni. Kafai Gábor Szövetkezetekkel vayy anélkül ? „Nem a nagyüzemet, a mezőgazdaságot védjük" A técszszövetség tegnap, kedden sajtótájékoztatót hívott össze. Vélhetően önvédelemből, ugyanis a mezőgazdasági szövetkezetek kerültek össztűz alá az utóbbi hónapokban. Különféle pártok agrárprogramja úgy szól róluk, mint minden baj okozóiról. Nem hallgathatnak tovább, nekik is vannak érveik. Haskó Pál, a Teszöv titkára: — A termelőszövetkezetek rendkívüli kongreszszusát azért kellett decemberre összehívni, mert. a mezőgazdasági termelésben vészesen csökken a jövedelmezőség. Sérelmes intézkedések sorával a terhek elviselhetetlen szintre növekedtek. Az ország eladósodásával kényszerhelyzetbe került — a költségvetés-centrikusságtól szabadulni képtelen — pénzügyi politika fokozott mértékben vonta ki a pénzt az ágazatból. Ez a gondok valós oka, s nem a nagyüzem és kistermelés, valamint a mezőgazdasági termelés és feldolgozás közötti mesterséges viszSlykeltés lehet erre a megoldás. A demokratizálódás folyamata, a piacgazdaságra történő átállás valódi váltást igényel. S ebből nem szabad kirekeszteni a vállalkozó (családi) típusú, teljes önállósággal felruházott (felruházandó) állampolgári jogon szerveződött (szerveződő) szövetkezeteket. Ebben a szisztémában is valódi tulajdonossá lehet tenni a tagokat. Az érintettek döntsék el, miként kívánják ezt megvalósítani. Közben nem szabad feledni a felelősseget: a jelenlegi szintű élelmiszer-ellátás ne szenvedjen csorbát! Ábrahám Vince, a Rúzsai Népszabadság Tsz és az érdekvédelmi bizottság elnöke: — A paraszt mindig kész az újra. de mérsékeltebb a megnyilatkozása. A teljes agrárszféra nézetazonosságáról szó sincs. Szerintem a múltunkból a jót vállalnunk kell, s ebbe beletartozik a nagyüzemi keretek között egyes ágazatokban elért termelési színvonal is. A rendszerváltás folyamata új erőviszonyokat hoz, ezért nem biztos, hogy mai elképzeléseink minden elemükben idötállók. Most úgy látjuk, a pártoktól független érdekvedelem szolgálja a parasztság* érdekét. S ebbe beletartoznának az allumi gazdaságok, magántermelök is. Az érdekvédelem megnyilvánulási formáját gazdagítják az ágazati egyesületek, ugyanis a piacgazdaság igényli a napra kész információt és az önszabályozást. A szövetkezetek jövője azon dől el, mennyire képesek önmagukat megújítani. Seres Gyula, a Makói Kossuth Tsz elnöke: — A termelési folyamatban előttünk és mögöttünk is monopóliumok vannak. A szabad árak rendszerében, ha mi termelők nem tartunk össze, „közéjük" szorulunk. Ugyanakkor a társadalom az elszabadult áremelkedéseket a mi kontónkra írja, igy válunk bűnbakká. Hogy ez ne igy legyen, az eddiginél egyértelműbb és rámenősebb érdekvédelemre van szükségünk. Amit a „nagypolitika" meghirdet, intézményei lehetetlenné teszik. Csak egy példa az érdekeltség megteremtésere. A vagyonjegy — amit egyszer már leadóztunk — még ki sem lett osztva, de a PM már rendelkezik: a tag elvileg a jövedelmével összevonva adózik utána. Most magyarázzam meg, hogy a gyakorlatban ennek jó részét elengedik majd. Elhangzott még egy-két, megszívlelésre ajánlott nézet. — Eddig a népgazdasági érdekre hivatkozva vezettek bennünket az orrunknál fogva. Csak ezután jöhetett a szövetkezeti es az egyéni érdek. Holott az egyeni érdek magában hordozza az egészet. — Az egyéni érdekvédelemre az egyeni tagságú reformkörök egyesülete lehet a megoldás. — Azt se feledjük, a mezőgazdaság szakma. — Sürgősen össze kell hozni a pártokkal egy „agrárkerekasztalt"! Következnek a hosszú téli esték. Van mit meghányni-vetni. A jó megoldást csak vitákban, s érvek össztüzében lehet megtalálni. Ideje elkezdeni. T. Sz. I. A Démosz és adósai I Olcsó és nem ráz? Mostanság, hogy a napi megélhetés költségei a csillagos égig kúsznak, egyre több család kényszerül pénze szigorú beosztására. Föltehetően, szaporodik azoknak a háztartásoknak a száma is, amelyekben a költségvetés készítésékor a havi kiadásuk összege nagyobbra rúg, mint a bevételeké. Magyarán: föltételezem, hogy szűkebb hazánk polgárai is egyre inkább eladásodnak. Hogy a valóság igazolja-e ezt a hipotézist? Erre kerestem a választ, amikor a Démász szegedi üzemigazgatóságának háza táján érdeklődtem. Középhátvédként a csapat meghatározója Szinte alig vannak olyan tudósítások a Szeged SC labdarúgóinak mérkőzésairöl, amelyekben ne szerepelne a jok között Bogdán István neve. A szálfa termetű középhátvéd két éve érkezett a Tisza-parti stadionba. azóta csapata valamennyi találkozóján játszott, s nem is akárhogyan. Felkészültségével és játékintelligenciájával együttese meghatározója. Az Ntí 1-et is megjárt labdarúgó — no, nem azért, mert vándormadár tipus — főbb csapatnál megfordult, zátonyos vizeken evezve jutott el Szegedre, amit végleges kikötőnek tekint. Itt szeretné befejezni labdarúgó-pályafutását — mégpedig az NB I-ben! A süprögetöről Gyürki Ernő irt portrévázlatot, ami a 6. oldalon olvasható. A vállalat huszonegy pénzbeszedője járja a várast, hogy ,.behajtsa" rajtunk, tartozásunkat. Annak az áramnak. az el lenérteikét, amelyet négy hónappal korábban már elhasználtunk. Hiszen világítottunk, mostunk, vasaltunk. főztünk, melegedtünk, szólt a tévé. a rádió, és állandóan búgott a jégszekrény. Igen ám. de amikor mindezért fizetni kéne, a kinyújtott tenyér látványára többféleképpen reagálunk. — Megesik, hogy nekem alkalmam sincs nyújtani a markom — mondja A. I.-né, aki jó ismerője a Belváros, a lakótelepek és külterületek lakóinak, hisz kilenc éve látogatja őket. — A csöngetésre számtalanszor a gyerek nyit ajtót, s előfordul, hogy azt mondja: „Anyukám üzeni, nincs itthon." Van, aki efféle cselhez se folyamodik: egyszerűen maga kiáltja a zárt ajtón át: „Nem vagyok itthon." Ilyenkor nincs rr.it tenni, megírom a fölszólítócédulát, és továbbállok. Akivel netán a lépcsőházban találkozom, és nem akar fizetni, az se szégyellős. Odavágja: „Van pénzem, de nem váltom föl." Meg: „Ne használja az állam az én pénzemet!" — holott mi előlegeztük az áramot, nem ő a forintjait. Akadt, aki tájékozatlanságabaii a fejemhez vágta: azért olyan sürgős, mert a pénz fele az enyém. Sujncs, ennél durvább sértéseket is el kell tűrnünk. Vannak helyeki, ahová nem merek csak üres pénztárcával menni, és bevallom. a hideg ráz, amikor a hőzöngő családfő és háza népe fenyegetően körbevesz. Mondanom se kell, efféle helyekről üres bukszával is távozom... A 'akótelepek és a belvárosi lakók jó ismerőjének, A. V.-nének más tapasztalatai is vannak. Meglepő, hogy a legszerenyebb életvitelre kényszeritett nyugdíjasokra egy rossz szava nincs. — Nem igaz, hogy az idősek lennének a fő adósok. A nyugdíjas nénik, bácsik már kis pénzük átvételekor félrerakják a számla összegét. 2-án már az előlkészített pénzzel várnak. Belőlük nem veszett ki a tisztesség. De nem úgy a fiatalok! Ahol „OTP-s" gyerekek vannak, és ahogy sonra költöznek be az új lakók az északi panellakásokba, úgy nő a környéken a tartozók száma. Ezek a családok annyira elkötelezték magukat, erejükön fölül, hogy rengetegen eludósodnak. Számomra az Északi városrészben a legnehezebb az inkasszálás ... Ok l-jén, 2án nem fizetnek nekem, de 20-áig se hozzák be tartozásukat. KJ M. olykor nemcsak a lakóktól, a kutyáktól is. fél. Azon a környékien, amerre ö jár, megesett, hogy a villanyóraszekrénybe' zavarta be egy németjuhász. Hasonló tehetetlenséget érez. amikor meg kell győznie a számla összegét mindig túl magasnak tjartó lakókat, hogy a mérő jó. a számítás jó, valóban annyi a vállalat jogos követelése. Mi történik, ha a lakó a fölszólítás ellenére se fizet, ha hónap végéig személyesen se viszi be a penzbeszedókhöz tartozását? Csizmadia Gábor üzemigazgató-helyettes szerint igen türelmes a vállalat, hiszen tobb lehetőséget kínál a tartozónak. A fölszólítás utánt 8 nap időt ad. és var. A befazetöhelyen kiegyenlítheti a fogyasztó a tartozásat. Ha nem teszi meg, a penzbeszedö ajánlott levélben szólítja föl ismét, de akkor már csak1 3 nap a határidő. A következő lépcsőfok: az illető „összeállított bűnlajstroma" a kirendeltség csoportvezetőjéhez érkezik. Ott beosztják, mikor zárják le a villanyóráját. Ha a szerelővel találkozva, mégis hajlandó fizetni, még mindig megteheti, s ez esetben a kiszállási költségnek csak a felét. 125 forintot kell fizetnie. S ha ezután is hajthatatlan? Akkor következik -a per — Az órák lezárása erőinket messze meghaladó munka — mondja VörösLajos, a szegedi déli kirendeltség vezetője* — A szarnia behajtásának ez a kísérlete — nem túlzok, ha azt mondom — életveszelyes. Például a Búza, vagy az Árpa utcában a pénzbeszedőböl, három szerelőből és rendőrből áll az „inkasszálási körmenet". Ilyenkor késsel, baltával foíiadnak bennünket. Számtalanszor voltunk kénytelenek bemenekülni az UAZ-ba. S ha sikerült is lezárnunk az órát, nem mi győztünk: a legbravúrosubb ötletekkel, hamarosan visszakötik. Hüledezik az ember a történetek hallatán: feszültség alatt rákötik a vezetéket a környék esetleg egyetlen „tiszta" fogyasztójának órájára. mezítláb fölmásznak az oszlopra, puszta kézzel leszedik a csatlakozót... Valósagos csoda, hogy eddig baleset nem történt. S míg a Demász a penz<e után futkos — jobbra erdemei. szakképzett szerelői, ahelyett, hogy javító, fejlesztő munkát végeznenek, közelharcot vívnak a fogyasztókkal —, a vállalat hátraléka gyarapodik Szeptemberben 1443-an tartoztak a Demásznak, köztük 555-en szegediek. A két és fél milliós adósságbari 210 e/.er forint a szegediek lelkét nyomhatja, nem mindig a pénz, hanem a tisztesség híján. S végűi egy figyelmeztetés a szerelő hajlamú eladósodottaknak: való igaz. hogy az áram nem olcsó, de tessék megjegyezni: ráz! Chikán Ágnes