Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-24 / 252. szám

1989. október 17., kedd 5 —SZONDA Szerencselevél Elveszítettem cipóm sarkáról a flekket. Sajna, gondoltam, egy ötvenessel növekszik költségvetésem kiadás rovata. Két busz ment el az orrom előtt. A fenébe is, morogtam. Sorolok az ABC-pénztár előtt, leakad a kocár füle, minden ragad a kiömlött málna­szörptől. Jézus, kiáltok kétségbeesve. Hasonlítom ,a lottó nyerőszámait az enyéimmel, kettő majdnem ta­lált. Dühöngtem. Régi ismerősöm kiabál utánam, le­velet lobogtat: Nézd. mit kaptam, csinálj vele amit akarsz! A borítékon feladó nincs, a postai bélyegző sze­rint Székesfehérváron adták föl. Majdnem olvashatat­lan, az eredetinek sokszoros másolata az írás. Na­gyítóval silabizálom a betűket. „Just ane center vine­setli legenda e biethe...", így — ha így — az első sor. Ez egy fohász, ha nem tudnák, Hollandiából való, amely kilencszázszor bejárta a világot. Mit jelent? Az teljesen mindegy. Alább ugyanis ott a lényeg, ma­gyarul : A szerencse Önhöz érkezett. Ezen levél kézhez vétele után kilenc nappal szerencse éri. Ez nem tréfa!..." Akár ne is kínlódtam volna tovább, eszembe ju­tott, majd húsz esztendeje milyen derekasan skribol­tam magam is a szerencseleveleket. Mit nekem indi­gó, hússzor írtam le ugyanazt. Még a bélyeg árára is emlékszem. Meg arra, milyen jót nevettem a bepali­zott osztálytársakon. Ártatlan, gyermekded hecc, má­ra kedves emlék. A mi Leveleinkben éppen a vice volt a lényeg, holmi fohászról szó sem esett bennük, büntetni pedig végképpen nem akartunk. Ez a fe­hérvári meg fenyegetőzik: ha nem készül róla 96 óra múlva húsz másolat, akár a két lábomat is elveszít­hetem. Vagy elbocsátanak a munkahelyemről. Már-már azon voltam — annyi pechsorozat után — hónom alá veszem a lábomat, hogy biztosan be tudjak menni a főnökhöz, fölmondani. (Mert hogy én még egyszer nekiüljek ilyen baromságokat — bocs'! — firkálni, azt már nem! Még indigóval se.) Aztán észbekaptam. A szerencselevél egy hete hányódik az íróasztalomon. Rég lejárt a határidő. Akkor most már jöjjön, aminek jönnie kell. Mag Edit Pályadíjak A múzeumban a Csong­rád megyei néprajzi és nyelvjárási gyüjtőpályázat díjait a napokban adta át Juhász Antal kandidátus az arra érdemes pályázóknak. Felnőtt kategóriában első díjat kapott Szigeti György (Budapest) Apátfalva népi jogélete című munkájáért. Második díjban részesült Bitó Józsefné (Balástya): A szegényparasztok életmódja régen és ma, gyermekeik munkára való nevelése című dolgozatáért. Földvári László (Hódmezővásárhely): Hódi István tanyai gazda életraj­za, valamint Orgoványi Já­nos (Szentes); A kosárfonás múltjáról, jelenéről és a ko­sárfonók életéről című leírá­sáért, valamint a Szentes környéki kisparaszti gazda­ságokban használt, vessző­ből, gyékényből készült tár­gyakról szóló tanulmányá­ért harmadik díjat kapott. Az ifjúsági kategóriában első díjas lett a Nagyfalusi Ilona (Csanádpalota): Népi gyermekjátékok Csanádpa­lotán, című dolgozata, máso­dik díjban részesült Nagyfa­lusi Éva (Csanádpalota): Kukoricatermesztés Csanád­palotán című írásáért. Vélemények, javaslatok A Szakszervezetek Csong­rád Megyei Tanácsa elnök­sége szb-titkárokkal tartott együttes tanácskozásán a kö­vetkező állásfoglalást hozta: A szakszervezeti tagok életkörülményei gyorsan romlanak, mivel a napi fo­gyasztási cikkek árai folya­matosan emelkednek — ja­nuártól korlátok nélkül —, ezért 1991. január l-jétől inflációt követő, rendszeres béremelésre van szükség. Emellett olyan bérrefor­mot követelünk, amely fo­kozatosan megszünteti a vi­déki bérek elmaradottságát, és amelyeknek alapelve, hogy a napi 8 órai munká­ból származó minimális bér biztosítsa a családok meg­élhetését, a gyermekek fel­nevelését és tartalék kép­zését is. Olyan adórendszert kell kialakítani, amely csökken­ti a bérből és fizetésből élők adóterheit, és nem bünteti a többletteljesít­ményt. Tiltakozunk az ellen, hogy a kormány és az Országos Társadalombiztosítási Fő­igazgatóság a biztosítottak egyetértése nélkül döntsön a társadalombiztosítás többlet­bevételeinek felhasználásá­ról. Igényeljük, hogy a bizto­sítottak és a gazdálkodó szervek képviselőiből álló önkormányzati testület mi­nél előbb alakuljon meg, és addig is a társadalombiz­tosítási alap pénzeszközei­nek felhasználásáról az Or­szágos Társadalombiztosítási Tanács döntsön. Követeljük, hogy a több­letbevételt elsősorban az el­látások (nyugdíj, családi pótlék) emelésére, érték­megőrzésére, a tartalékalap növelésére és a saját va­gyon gazdaságos gyarapítá­sára fordítsák. Egyre erőteljesebben fo­galmazódik meg az az igény, hogy a szakszervezet első­sorban saját tagjait védje. A tagsági viszony legyen védjegy mind a munkavál­lalás, mind az esetleges le­építés során. Ki kell mon­dani és érvényt kell sze­rezni annak, hogy: az egyé­ni érdekvédelem tagsági viszonyhoz kötődik. Szeged, 1989. október 19. Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa elnöksége Felhívás az MSZP értel­miségi tagozatának megala­kítására. A Magyar Szocialista Pártba aláírt értelmiségiek csoportja kezdeményezi az MSZP értelmiségi tagozatá­nak megalakítását. Felhívásuk hangsúlyozza, hogy a baloldali értelmi­ség nem lehet közömbös a demokratikus szocializmus jövője iránt, illetve a párt­nak szüksége van a bal­oldali értelmiség támogatá­sára. Ezért az ideiglenes szervezőbizottság tagjai hív­nak minden MSZP-be tö­mörült értelmiségit, illetve azokat, akik rokonszenvez­nek a baloldali mozgalom­mal, a párttal, jöjjenek, ve­gyenek részt az MSZP ér­telmiségi tagozata munká­jában. „Célunk, hogy ha­zánkban, a magyar közélet­ben, a pártban valóban de­mokratikus politikai kultú­ra verjen gyökeret, hogy rátaláljunk azokra a politi­kai értékekre, amelyek egy európai szocialista párt ösz­szetartó erejét jelenthetik, hogy hidat építsünk a szo­cialista mozgalomtól eltá­volodott értelmiség és a párt közé, hogy együttműködjünk azokkal a szakszervezetek­kel, amelyekben értelmisé­giek tömörülnek, hogy ismét látható arca legyen a magyar baloldali értelmiségnek!" — hangsúlyozza a felhívás. Az értelmiségi tagozat első ösz­szejövetelére 1989. október 26-án, csütörtökön 18 óra­kor kerül sor az MSZP vá­lasztási centrumában (XI., Villányi út 11—13.) Tanárképzés Hollandiában A professzort 20 évvel ez­előtt egy kísérleti program kezdetén hívták meg az ut­rechti egyetemre. Beszámo­lójából kitűnt, hogy a két évtizeddel ezelőtt beindított iskolareform eredménye­ket és sikereket hozott a középiskolai tanárképzés­ben. Hollandiában a mi ál­talános iskolánknak meg­felelő úgynevezett alapozó iskola hat esztendeig tart. A hatodik osztályból a gimná­ziumba lépnek át a tanulók. A középiskolai hat év után felvételi nélkül iratkozhat­nak be az egyetem valamely szakára. Aki a zenetudomá­nyi szakot választja, annak egy-egy szemeszter idején, 'kötelező és szabadonválasz­tott témakörökben, meg­határozott pontszámot kell gyűjtenie. Az egyetemet 4­6 év alatt lehet elvégezni, kemény napi nyolc órai munkával, de ez még nem jelenti azt, hogy valaki ez­után tanári diplomát kap. Az egyetemi bizonyítvány­nyal rádióhoz, újsághoz ze­nekritikusnak szerződhet, vagy más, a zeneelmélettel kapcsolatos állást vállalhat a holland fiatal, de a közép­iskolában nem taníthat. Hogy tanári képesítést kap­jon, ehhez még részt kell vennie egy 14 hónapos kur­zuson. Itt már nem a zene tudományához kapcsolódó ismereteit bővítheti, hanem a pedagógia gyakorlatát sa­játíthatja el. A hallgatók a kurzus első felében a gya­korló iskolában tanári kí­sérettel 140 órát hospitál­nak és 30-at tanítanak. A második félévben önállóan 110 órát kell megtartaniuk az egyetemhez tartozó kö­zépiskolában. Vagyis el­mondhatjuk, hogy Hollan­diában csak az vállaljon ta­nári hivatást, aki hajlandó erre hét évig keményen ké­szülni. A tanárképző kur­zusra egyébként nem feltét­lenül a kitűnő bizonyítvány­nyal rendelkezőket veszik föl, ennél sokkal fontosabb a hallgató pólyára való al­kalmassága, hogy milyen személyiségjegyekkel ren­delkezik, hogy milyen szo­Hát én, immár mit válasszak? A 14 éves gyerekek még a szülők és tanáraik segítségé­vel is nehezen tudják eldön­teni, milyen pályát, tovább­tanulási lehetőséget válasz­szanak. Nagy segítséget nyújthat ehhez a nemrég megjelent, az 1990/91-es tan­év középiskolai továbbtanu­lási lehetőségeit ismertető pályaválasztási tájékoztató. A Csongrád megyei pedagó­giai intézet által kiadott könyvecskét eddig minden i vidéken A Csongrád Megyei Ta­nács Gyógyszertári Köz­pontja értesiti a megye la­kosságát, hogy az Uniphar­ma Rt. által gyártott, és ez ideig kizárólag csak a Fő­városi Tanács Gyógyszertá­ri Központja által forga­lomba hozott gyógynövény komponensü Psoriasis el­leni, külsőleg alkalmazandó Psoricurolaj 1989. november l-jétől megyénkben azaláb­bi gyógyszertárakban is kapható: Hódmezővásárhely, Kossuth tér 6., Csongrád, Felszabadulás u. 4., Makó, Lenin tér 8.,Szeged, Dugonics tér 1., Szentes, Kossuth tér 5. Mindazok az igénylők, akik a Psoricurolajat a Fő­városi Tanács Gyógyszertá­ri Központjától postai úton már megrendelték, azok a kapott visszaigazolási sor­számra való hivatkozással a jövőben a készítményt bármelyik fenti gyógyszer­tárban is megvehetik. Azok a betegek, akik a Psoricur­olaj folyamatos utánpótlá­sát a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjától megrendelték, és beszerzése­iket a jövőben a megye ki­jelölt gyógyszertáraiban kí­vánják bonyolítani, azok a posta utánvétes szállítását a Fővárosi Tanács Gyógy­szertári Központjánál írás­ban mondják le! A Fővárosi Tanács Gyógy­szertári Központja a készít­mény postai utánvétes ér­tékesítési formáját változat­lanul fenntartja, ezért azok a betegek, akik ezt a be­szerzési formát választják, megrendeléseiket és igényü­ket továbbra is a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Köz­pontja címére: 1051 Buda­pest, Zrínyi u. 3. küldjék meg. A Fővárosi Tanács Gyógy­szertári Központjához a Psoricurolaj iránt még igénybejelentést nem tett betegek a készítményhez a forgalmazó gyógyszertárak­ban kapható adatlap ki­töltése és leadása után azon­nal hozzájuthatnak. Az adatlap kitöltése után a be­jelentkező beteg nyilvántar­tásba kerül, és legközelebbi igényét az adatlapra felírt névre való hivatkozással a gyógyszertárban kapja meg. A készítmény alkalmazá­sáról, kezelésének módjá­ról a forgalmazást bonyolító gyógyszertárak részletes fel­világosítást adnak. A készít­mény ára gyógyszertári for­galmazás eseten 400 Ft/100 g. hetedikes és nyolcadikos ta­nuló ingyen kapta kézhez. Idén csak azok juthatnak hozzá, akik előre megrendel­ték, s akik 34 forintért meg­vásárolják azt. Czene László, az ismertető kötet összeállí­tója tájékoztatott bennünket erről. A készíttetők eddig minden iskolának megküld.­ték a kiadványt, de nem na­gyon tudhatták, mi lett a sorsa. Most az intézet mun­katársai személyesen viszik ki a füzeteket a helyszínre, és a befizetett pénz ellené­ben a gyerekek kezébe ad­ják. A 7000 példányban megjelentetett pályaválasz­tási segédkönyvecskét nem­csak a nyolcadikosok vásá­rolhatják meg, jut belőle a hetedikeseknek is. Sőt, ha igény van rá, az intézet még rendel belőle a nyomdából (jelenleg a kiadványt bárki megvásárolhatja a Kózép fasor 1—3. szám alatt). Nagy szükség van a pálya­választó tanulók korrekt tá­jékoztatására, mert a beisko­lázási lehetőségek igen meg­változtak. A fölvételi esé­lyek csökkentek, nehezebb lesz egy-egy iskolába bejut­ni. A tájékoztató kiadvány­ból viszonylag pontosan ki­olvasható, kinek mennyi esélye van arra, hogy felve­gyék az általa kiválasztott középiskolába, szakmunkás­képzőbe, vagy szakiskolába. P. E. A múlt hét végén a Kodály Társaság Csongrád megyei szer­vezeteinek meghívá­sára Szegeden tartózko­dott Véber Gyula, az utrechti egyetem muzi­kológus professzora. A hollandiai ének-zene tanárképzésről tartott előadást az érdeklődő szakembereknek. ciális és interakciós képies­sége van. A professzortól megtud­tuk, hogy a magas szintű követelmények mellett igen nagy szellemi szabadság uralkodik az egyetemen és a középiskolában is. A kri­tikus szemléletű fiatalok provokatív kérdéseire ma­napság nem könnyű megfe­lelően reagálni, ezért Hol­landiában az számít jó ta­nárnak, akit nem lehet kér­désekkel sarokba szorítani. Az eleve elrendelt tekin­télyelvűséget nem ismerik ebben az iskolarendszer­ben. A piedagógus az együtt tanuló csoportnak nem irá­nyítója, hanem a legértéke­sebb tagja kell legyen, olyan személyiség, aki a legtöbb információval, ta­pasztalattal, toleranciával rendelkezik. Véber Gyula az utrechti egyetemen nemcsak az ének-zene tanárképzés irá­nyítója, de mint muzikoló­gus, a barokk zene szakér­tője is. Megkérdeztük tőle, milyen témákat tanít a hall­gatóknak legszívesebben. Kiderült, a professzor nem a legnépszerűbb barokk zeneszerzőkről és műveikről tart szívesen előadást. Az a véleménye, azokról a mes­terekről és időszakokról kell többet beszélni, melye­ket senki sem ismer. Bach­ról, Hándelről mindenki ol­vashat eleget a szakiroda­lomban. De mondjuk, a XVII. századi ausztriai ze­nei életről, az olaszországi miseis'kolákról, vagy az operaária fejlődéséről már kevesebbet tudhatnak a hallgatók. A professzor büszkén mesélte, hogy a holland hallgatók járatosak a magyar barokk zenében is, az Esterházy-kantátákat legalább olyan jól ismerik, mint a magyar ének-zene szakosok. Pacsika Emília Szegedi reggeli tévé A Magyar Televízió szege­di stúdiója november il-én, reggel 6-tól 8 óráig kísérleti jelleggel információs maga­zinműsort sugároz. A műsor­ban lehetőség lesz amatőr videofelvételek bemutatásá­ra is. Aki tehát úgy érzi, hogy az általa készített fel­vételek televíziós sugárzásra alkalmasak, kérjük, hogy 1 VHS rendszerű videokazet­tán 1989. november 10-ig juttassa el szerkesztőségünk­höz (Szeged, Űttörő tér 22 ). A legjobb felvételeket nemcsak sugározzuk, hanem alkotóját jutalmazzuk js. A borítékra kérjük írják rá; Virradóra. Fantom És akkor jött Antoniewicz Roland egy otromba, kép­telen testcsellel — jobbra fordul, balra húz — s be­csapta az egész méltóságos és komoly honi törvényho­zást. Egy kissé szégyenkez­tem. A Parlament megdöb­bent, majd egy emberként felsikoltott: soha többé nyi­lasokat, fasizmust, soha töb­bé! A magyar társadalom és a tömegkommunikáció nem kevesebb bölcsességet, felelősséget és ijedelmet ta­núsítva velük együtt sikol­totta, hogy soha, soha, soha! Minek utána a Fantomtól cirka tízmilliónyi magyar határolta el magát viharos gyorsasággal. A Fantom meg fölöttébb elcsodálkozott. Figyelni kezdte egykori magamagát, de sehogyse látta. Merthogy ő nem volt, nem létezett, és akkor egyszerre mégis min­denki beszélni kezdett róla. No, ez igencsak furcsa. Mert ami nincs, attól nem kell félni, attól nem kell elhatárolódni. Mindez fe­lesleges. És a Fantom meg­nyugodva azt gondolta, hogy egy nagy humbug ez az egész. Ö megnyugodott, nem úgy a valóság. A mi elhatárolódásunk csupán annyi volt, hogy be­dőltünk ennek a testcsel­nek. A játéktéren hirtelen mindenki egy kupacba sza­ladt. A félelem magvacskái­ból szép nagy növények nőttek. Gyökerük a törté­nelembe fúrt. Mondjuk, elég lett volna „csak" fejet ingatni, amúgy komolyan, tanárosan elmosolyodni. Ennyit. Nem sokkal többet. Legfeljebb még odaszólni: barátaim, ugyan, ugyan! Majd elfordulni száznyolc­van foknyit és odamutatni: „Látod öt? Ö az. Nem Fan­tom. Valóságos, tehát veszé­lyes." • Jdindenki úgy tett, mint­ha nem tudná, hogy hol az igazi veszély, melyik oldal­ról gorombáskodik alatto­mosan és sunyin. Ha a fé­lelem labirintusszerű, akkor most jól eltévedtünk benne. Ceausescu újfasiszta dik­tatúrájáról olvastam. Így: újfasiszta. A fogalmazás a valóság megszólításakor, noha jószándékú — vagyis realista — mégis fölöttébb történetietlen, s azt jelzi, benne vagyunk a dologban, benne, amit pedig megne­veznünk kellene; a mozdu­lat épp ezért problematikus. Egy brit európatárs piros cseréptetős, örökzöld pázsi­tos házacskájából valószí­nűleg pontosan látja — ha nem is érzékeli fizikálisan —, mi a különbség egy sztálini típusú diktatúra és a hitleri fasizmus között. Nem az egymásra feltűnően hasonlító politikai eszkö­zökben, hanem a történeti gyökerekben. Sajna úgy van ez, hogy a mi kelettel há­zasított közepes régiónkban kialakult szocializmusfajták emlegetése éppúgy komoly félelmeket ébreszt a kelta férfiúban, miként Hitler űr fasizmusának emlegetése. Jól látja, hogy ez a Rém arca jobb, illetve bal felől. De mégsem ugyanaz. Azt meg nekünk kell belátni, hogy még a mi legvidá­mabb bárakkszocializmu­sunk is eleddig éppúgy az Európának elkeresztelt ked­ves hölgy mumusa és rém­képe volt, miként más csú­nya társadalmi formációk. Nem fantom, hanem valósá­gos, reális rémképe. Ceau­sescu diktatúráját nyugod­tan lehet szocialista dikta­túraként emlegetni, leg­alább ugyanolyan súlyosan fogalmazunk, mint föntebb, ráadásul pontosabban. Most ezt, meglehet, nem teljesen V THX 1{*>!1 ho+zá. hogy elrettenjünk tíz, húsz, narminc, negyven év előtti magunKon. Jgy európai egészséggel elrettenjünk a Roland barátunk képviselte mérkőzés- és játékeszmé­nyen. Darvasi László

Next

/
Thumbnails
Contents