Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-23 / 251. szám

1989. október 21., szombat 3 — MIT SZÓL HOZZÁ? Háborgok Úton-útfélen, egyre gyakrabban: háborgok. No. nem azért, mert mostanság mifelénk divat háborogni, Éppen fordított a helyzet: én a divat miatt háborgok. Amiatt a módi miatt, amit röviden úgy nevezhetünk: közlekedési mordltalansdg. Ami ebbe „belefér", azt hosszasan sorolhatnám — s biztos vagyok benne, hogy tudna még hozzátenni kedves olvasóm is. Ugye elég. ha a közútjainkon dívó nemkívánatos gépkocsivezetői magatartásmódból csak az agresszivitást: a másokra nem figyelést, sőt másokat veszélyeztetést: az értelmetlen versengést: a száguldozást: a kivagyiságot; az erőszakosságot említem? Következményeit, a véres emberi és autóroncsokat naponta láthatjuk: eddig soha nem tapasztalt mértékben szaporodnak. A közlekedésbiztonságiak minapi szegedi tanácskozásán arról hallottunk, hogy a balesetek száma a közutakon az utóbbi egy évben 16 százalékkal több. mint korábban. Tessék belegondolni: ennyivel több halál, árva, szenvedés, rokkantság, anyagi kár\ S képzelje el, hogy a következő áldozat ön is lehet: testi épsége, családtagja, autója! Az egyre romló közlekedési morál — szerintem máris moráltalanság — potenciálisan mindenkit veszélyeztet. Mindenkinek kellene hát tenni ellene. Legelsöbbcn is önkorlátozással és felelősségérzetünk felélesztésével. Annak magunkban való tudatosításával, hogy a másik kocsiban is ember ül — emberül kell hát viszonyulni hozzája! Aki pedig erre képtelen, akinek nincs önkontrollja, azt kontrollálják jobban mások. S ne csak a rendőrség feladatául tudjuk ezt az ellenőrzést (bár azt is jó lenne erősíteni). Bátran csinálhatunk belőle „lelkiismereti kérdést". Mindjárt az autósiskolában, a vezetés oktatása során, a jogosítvány odaítélésekor. Merjenek nemet mondani azoknak, akik nem valók a volán mögé! S merjünk rászólni arra, aki több pohár szesszel magában akar autót vezetni! Vegyük a fáradságot, hogy a friss jogosítványú gyerekünk mellé beüljünk elsó útjain! S tegyünk erőszakot magunkon és az autón a városi forgalomban még akkor is, ha tudjuk, hogy a nyugati kocsicsoda ideális sebessége száz... Arról ugye már ne is „papoljak", hogy hajdan létezett az irányjelzö időben történő használata, holmi udvariasság, valamiféle segítőkészség és autósszolidaritás... S akkor kevesebb volt a baleset. — Mondják erre, persze, mert kevesebb volt a gépkocsi is. Lehet. De szabadjon emlékeztetnem arra. hogy volt közlekedési morál is. Sőt, divat volt (olyannyira, hogy megálltunk az országúton a kocsiját szerelő márkatárs mellett, hátha tudunk segíteni). S ennek a módinak idején nem volt háborgás úton-útfélen. — Most van. A tempó fokozódik. Önnek mennyi a része benne? Szabó Magdolna Repkényes verebek Lombszínezö október. Festői lélek sem tudna szebb színeket kiverni az ószi napsugárnál. Hullani készülő levelek barna, piros, aranysárga és szivárványszín árnyalatai jelzik az esztendő múlandóságát. Gyönyörködik tőle szemünk s agyunk itt a körtöltés ölelésén belül. Egyik nevezetes színcsokor a Gáz utcai panelházon nyújtózkodó csodálatos repkényóriás. Az itt lakók szeretik s büszkék rá. Életüket kimondatlanul és észrevétlenül formálgatja ez az élö ernyő. Az ablakok ívét, s a függönyöket is többen hozzáigazították, akár egy régmúlt lovagvár boltíves, mohos köveihez illik a vér s arany villanású borostyán. Valamit közvetít a színes repkény az ösi természet világából, amelyben mi már városlakók nem tudunk igazán benne élni. amelyből kirekesztődtünk. A panelra fölkapaszkodó színes levelek visszahozzák a másik világnak az egyszerűséget, ártatlanságát és szépséges harmóniáját. S mostanában a színek mellé hangok és „perpétumszárnyalás" is szegődött az itt éjszakázó verebek „jóvoltából". A veréb kollektív lény, kiáll minden viszontagságot, eltűr jó és rossz bánásmódot. A háziveréb a mezeinél sokkal arcátlanabb. mivel üldözésnek kevésbé van kitéve, míg a falusi veréb agyafúrtabb kópé. Nos. a hideg éjszakák beköszöntekor a „nemszeretem napok" során menedéket keres a szél ellen, s ilyenkor messzi alkonyati repülőutat tesz meg egy-egy meleget és védelmet nyújtó „éjjeli menedékhelyhez". Ilyen verébszálló mostanában a Gáz utcai repkény is. A szélrózsa minden irányából kisebb-nagyobb csapatokban érkeznek az éjszakázó madarak, s hangosan ciKamarazene Immár huszonegyre emelkedett azoknak a zeneműveknek a száma, amelyeket a szegedi tanács felkérésére, az itteni kamarazenei napokra alkottak a szerzők. Az idei háromnapos programsorozat holnap, kedden kezdődik a Tisza Szálló termében, a Weiner Kamarazenekar fél 8-as koncertjével. A Mozart-. Schubert*. Ránki György-, Hindemith-múvek között a bemutató: Szúnyogh Balázs: Memoriola című, vonószenekarra írt darabja. A koncerten Weninger Richárd vezényel, közreműködik Szecsóái Ferenc hegedűművész. Szerdán a Magyar Rádió Kamaraegyüttesének hangversenyén Ligeti András vezényel, bemutatják Kalmár László: Kamaraváltozatok címú művét (Hommage a Johannes Brahms). A csütörtöki zárókoncérten ismét szegedi együttes, a Salieri Kamarazenekar lép fel Pál Tamás vezényletével. Bemutatják Kurtág György Stephan Stein emlékének ajánlott kompozícióját. vakodnak, csiripelnek egy-egy elónyösebbnek vélt zugocskáért. S ahogy ez már szokott lenni, az egyik embernek muzsika a verébzsinatolás, a másiknak szörnyűséges, fejfájdító zajongás. S bizony a röpködő madarak jól látható meszeléseket hagynak az ablaküvegeken, s a corpus delicti ilyetén szemlélhetősége minden alternatív lehetőség nélkül egy platformra gyűjtögeti a háziasszonyokat, akik kénytelenek hetente ablakmosással is törődni. S így félthetjük a repkényt! Mert ha nincs repkény, bizony nincsenek verebek sem ilyen szépszámban. Elhangzott már néhány „ki kellene talán vágni" mondat is. Csak súgni tudom semmiképpen ne tegyék, hiszen a repkény porfogó, nyáron lakáshűtő ökológiai hatása észrevehetően hiányozni fog. S lehetetlen felsorolni azt a sok lelki, érzelmi emocionális hatást, amit a repkénynek köszönhetnek az itt lakók. Tehát mitévők legyenek a ház lakói? A városi tévében bemutatott „Zöldág" műsorban látott músólyomnál jobb megoldás nincs... Keményebb fehérpapírból kivágott ragadozó madáralak, nagy szembogarakat ráfestve és az ablakon spárgán kilógatva elriasztja a közelből a zsinatoló, éjszakázó verébesapatot. Persze nemsokára az első komoly fagyra lehulló levelek hiányában eltűnnek a háziverebek ezres tömegei s visszaköltözik a Gáz utcai házba a csönd, s talán egy kicsit hiányoztii is fog a „törpverebek" csipogása, a „friss hírek" nyüzsgése, lármája... : sokan vágyakozva gondolnak majd a rügyező repkény duzzadó ereire... a messzi tavaszra... zöld levelestül, verebestül. Csizmazia György Edes anyanyelvünk — Vasárnap a Sátoraljaújhely melletti Széphalmon, a Kazinczy Mauzóleumnál, a nagy nyelvújító. Kazinczy Ferenc sírjának megkoszorúzása után kihirdették az Edes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny országos döntőjének eredményét. A gimnazisták, szakközépiskolások és szakmunkásképző intézeti tanulók számára meghirdetett nyelvhasználati verseny országos döntője péntektől három napon át tartott. írásbeli és szóbeli fordulóval. Az idei döntőn a 19 megye és Budapest 120 középfokú iskolájának 120 diákja vett részt. A verseny szegedi győztese: Galántai Rita (Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium). Két tanár — Pleskó Ilona (Orosháza) és Csákvári Sándorné (Szolnok) —, akiknek növendékei már több alkalommal eredményesen szerepeltek az országos döntőn, szintén kitüntetésben részesült. A Kazinczy Társaság különdíját Baranyai Mária, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola diákja kapta meg. A Kazinczy Társaság bronzplakettjét vette át Deme László professzor, aki több évtizeden át kimagasló eredménnyel munkálkodott a magyar beszédkultúra fejlesztésében. Ezúttal először vettek részt az országos döntön. versenyen kívül indulva, határainkon túli magyar diákok. A politikai színjátszás vége(?) Cigányönkormányzat Szegeden Cigányönkormányzat alakult Szegeden, szombaton, a Bartók Béla Művelődési Központban. Az önkormányzatot öttagú bizottság irányítja, dönt és határoz a város cigánysága nevében. Alapszabályban rögzített céljaik a Szegeden élő cigányok érdekegyeztetése — és képviselete, a belső konfliktusok megszüntetése, a kisebbség egyenrangúságának elismertetése. Küzdenek a cigányok és nem cigányok közötti előítéletek ellen. Az önkormányzat bizottsága részt kíván venni minden, a város egész lakosságát érintő tanácsi határozat előkészítésében, véleményezésében. A megalakított testület nem politikai szervezet, független minden pártos alakulattól, de együttműködni kész azokkal. Igényli az egyházak és a tanács segítségét. — Döntött tehát a Szegeden élő mintegy 2000 cigány, miként képzeli a demokratikus jogállamban való szervezett jelenlétét? — erről és a további részletekről Szirtesi Zoltán dorozsmai körzeti orvost kérdeztem. — Sok-sok cigányszervezet alakul manapság. Akadnak, akik a demokrácia jelszavával próbálnak híveket toborozni, mások kulturális hagyományainkra építenek. Fönt, Pesten hirdetik az alulról építkezést, de hogy mi van alul, fogalmuk sincs. Szépek, zengzetesek a politizáló cigánytestvéreink deklarációi, csakhogy azokkal mi semmire sem megyünk. S ahelyett, hogy egységessé tennék népünket, bomlasztják, tagolják, összeugratják a törzseket. Láthatta, akik itt az önkormányzatra szavaztak, milyen véleménynyel vannak róluk. — Ön 20 éve körzeti orvos Dorozsmán, szinte már név szerint ismeri a szegedi cigányokat. Könnyű volt az önkormányzatot megszerveznie? — Hát, nemigen találna egyet sem köztük, aki ne ismerne engem, vagy a feleségemet. Bárkik, bármit is mondanak, bármivel is vádolnak, én mindig a cigányokért dolgoztam. S ezt itthon tudják. Elismernek, bíznak bennem. Úgy fél éve kezdtünk el beszélgetni a nemzetségek vezetőivel, mit lépjünk és hogyan. — Mit értsek a nemzetségeken? * — Erősek a családi hagyományok. Ma is, negyedíziglen, mondhatnám szépapáinktól számítva a városrészekben megvannak azok a cigány férfiak, akiknek tekintélye, hitele van a többiek előtt. Hát miért Budapesten keressünk mi magunknak képviselőt, amikor köztünk élnek, sorsunkban osztoznak olyanok, akik a közakarat által irányításra hivatottak? — Ók kerültek az önkormányzat bizottságába? — A dorozsmaiakat Kolompár Sándor, a vajda és Kolompár János a helyettese képviseli. Az állattenyésztőkereskedő nemzetséget Raffael Sándor, a Cserepes sori közösséget Kovács Gusztáv. A város különböző részein és a Repülő téren élő munkás cigányokat Petrovics István, a kereskedők pedig a feleségemet jelölték. Ót választották egyhangúlag a bizottság elnökévé is. — Ön hogyhogy nincs a vezetőségben? Tavasszal lemondott az Országos Cigánytanács elnöki tisztéről. Az abból kiváló demokratikus cigányszövetség vezetői azt mondták, éjszaka jöttek Önhöz küldöttségbe, vállaljon köztük vezető funkciót. Nemet mondott, s ha jól tudom, nem nagyon szívelik egymást. — Engem nem a hatalom érdekel. Ma sokan összetévesztik a politizálást, a közéleti szereplést a hatalomvágygyal. Az MCDSZ céljaival nem értek egyet, ezért nem ájltam közéjük. Az önkormányzat — mint Apátfalva példája is bizonyítja — életképesebb. Ez a forma igazán, alulról szerveződik, helyi, elfogadott vezetőkből. A tapasztalataimmal tanácsadóként segítem a bizottságot. — Valamelyik résztvevő űgy fogalmazott, ahová Szirtesiné nem jut be, oda a doktor űr biztos bemegy. Irodalmi Kávéház: — Mit mondjak? A feleségem is húsz éve családsegítő. Előbb társadalmi munkában, az utóbbi hat esztendőben főállásban cigánysegító. Bár a szegényebb magyarok is hozzá fordulnak már. Otthon a konyhában tartja a félfogadást. — Nem tart attól, hogy kikezdik Önöket a többiek? Szerintem az MCDSZ biztos nem hagyja szó nélkül a szegedi önkormányzatot. Vezetőik három hete jártak a városban, a szegedi szervezetük megalakítása érdekében. Ugyanitt ültünk, majdhogynem fölöslegesen, mert mindössze háromnégy szegedi cigány tévedt be. S biztosan tud róla, novemberben újra próbálkoznak Dorozsmán. — Mondjanak, amit akarnak és jöhetnek újra, bármikor. Én inkább még féltem is őket. Csak úgy ne járjanak, mint Apátfalván, ahonnan elkergettek Mezeiéket. Látta, ami összejövetelünkre eljött a kisgazdák-, az SZDSZ-, a népfront képviselője és egy lelkész is. — Hát még ha a tanács is kitüntette volna figyelmével Önöket! Annál is inkább, mert az önkormányzat vállalt feladatai szorosan összefüggenek a tanácsi szakigazgatási szervekéivel. Ön melyeket emelné ki? — Mindegyik egyformán fontos. De hangsúlyoznám, a cigánygyerekek iskoláztatását, a keresőképesek munkavállalását, a bűnmegelőzést, a többszörösen hátrányos helyzetűek felzárkóztatását, a cigánycsaládok lakáshoz juttatását. Már több konkrét elképzelésünk is van. Egyébként a tanács végrehajtó bizottságát írásban értesítjük céljainkról. — Az önkormányzat megtiltja-e a szegedi cigányoknak bármely más cigányszervezetbe vagy a pártokba való belépést? — Erről szó sincs. Mag Edit Kiszely professzor 80 éves Sok év után Verdi Rigolcttóját az elmúlt hét végén láthatták a szegedi operakedvelök a Nagyszínházban. Képünk a pénteki premieren készült. Vajda Júliáról (Gilda) és Gyimesi Kálmánról (Rigoletto). A hétvégi előadásokról a közeli napokban közlünk kritikát. Öröm és megtiszteltetés, hogy házigazdája lehetek annak az irodalmi, kávéházi estnek (hétfőn, október 23-án este 6 órakor) a Royalban, melynek vendége és egyben ünnepeltje Kiszely György professzor, a SZOTE Orvosi Biológiai Intézetének nyugalmazott igazgatója. Az ünneplés — bármily hihetetlenül hangzik is — Kiszely professzor 80. születésnapjának szól, aki mint mindig, .most is sokkal fiatalabb a koránál, s kisugárzó egyénisége a hosszú évek alatt semmit sem változott. Kiszely professzor orvosok generációit oktatta és nevelte hivatásukra, emberségre, a betegek iránti megértésre és szeretetre, s emlékezetes előadásaival az orvosi biológiát az egyik legvonzóbb tantárggyá tette a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Tanítványainak nemcsak a tiszteletét, de őszinte szeretetét is kivívta. Neki köszönhető, hogy a humángenetika oktatása abban az időben nyert polgárjogot, mikor az még hőstettnek számított. Alapítója és elnöke volt a Magyar Humángenetikai Társaságnak. •Tudományos ismeretterjesztő munkássága példaértékű volt. Mindent megtett a felvilágosítás érdekében, mint a TIT Csongrád megyei Biológiai Szakosztályának hosszú ,• éveken át volt elnöke. Nemcsak szervezömunkája, de személyes. elragadó előadásai is mágnesként vonzották a hallgatóságot, s Ő sohasem mondott nemet, ha előadásra hívták, függetlenül attól, hogy szakembereknek. vagy középiskolás diákoknak kellett beszélnie. Nyolcvanadik születésnapján szívből gratulálunk, s a Vele való találkozásra mindenkit, volt tanítványait, tisztelőit és az érdeklődőket szeretettel várjuk, hogy kifejezzük hálás tiszteletünket és szeretetünket, s kívánjunk Kiszely profeszszornak minden jót a következő évekre. Szemere György