Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-23 / 251. szám

DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 251. szám 1989. október 23., hétfő POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint n Szűcs Zoltán református püspök 53 éves, jelenleg az USA-ban, Ohio államban, Loratnban él. Az országot 1956 decemberében kényszerült elhagyni, s amióta a torvények megengedik, rendszeresen hazalátogat. Legtöbbet Szegeden időzik, itt él édesanyja és két testvére. Mint másodéves teológushallgató távozott, tanulmányait New Jersey államban. Princetonban fejezte be. A kinn élö magyar hívekkel és a hazat református egyházzal szoros kapcsolatot tart fenn. A néhány napja Szegeden tartózkodó püspök ez alkalommal nem csupán családlátogatóba érkezett. .- Október 28-án, Budapesten két, '56-ban elhunyt teológushallgatóra, Magócst Istvanra és Herczeg Lajosra emlékezünk barátaimmal. A két húszéves fiú teljesen értelmetlenül halt meg. Egyik este, miután egy idős hölgynek segítettek hazajutni, a sötét- utcán egy orosz tankból lelőtték őket. Holttestüket ideiglenesen a református teológia épületének udvarán hantoltak el, ott, ahol most emléktáblát állítunk tiszteletükre, mi, egykori barátaik, ismerőseik. — Ügy tudom, ön is részt vett a budapesti eseményekben. -T- Csak az október 23-ai tüntetésen Ott megsebesültem A rádió épületéből lőttek ránk; s engem is eltalált egy golyó. Ha akkor nem sebesülök meg, ma itthon élhetnék, Hiszen azonkívül, hogy ott voltam a tömegben, semmi különöset nem tettem. November végén az államvédelem névsort állíttatott össze a kórházak sebesültjeiről. Az orvosok úgy próbálták kijátszani az üldözőket, hogy csak azok nevét írták föl a listára, akikről biztosan tudták, hogy meghaltak, vagy fölgyógyulván külföldre távoztak. Miután rólam az orvosok azt hitték/ régen a határon túl vagyok, nyugodtan felírták nevemet a névsorba. Mikor megtudtam, hogy emiatt kereshetnek, kénytelen voltam menekülni. — Tulajdonképpen milyen események részese voit? — A tüntetőket Gerő Ernő rádióbeszéde bőszítette fel. Az ablakokba kitett, felhangosított rádiókészülékekből jól hallottuk Gerő demagóg szónoklatát. Ez a beszéd az akkori politikai vezetés igazi melléfogása volt. A sorsával elégedetlen, nemzeti függetlenségében, szabad gondolkodásában korlátozott nép nem bírta már tovább az égbekiáltó hazugságokat. Az addig békés tüntetők el akarták hallgattatni a szónokot, s mijután azt hittük, Gerő a rádió épületéből, élő adásban beszél, elindultunk a Bródy Sándor utcába Ott aztán már tudjuk, mi történt. A fegyveres őrség lött, nem törődve azzal, hogy gyerekek, asszonyok maradnak a földön. — Tartja-e a kapcsolatot itthon maradt barátaival? — Hogyne, '67 óta rendszeresen járok haza, s találkozom velük. Nagy szeretettel emlékszem vissza egykori dékánomra, Papp Lászlóra. Neki azt ígérték az ávósok, püspököt csinálnak belőle, ha elmondja, kik vettek részt a teológusok közül a tüntetésben O természetesen nem adott ki bennünket Pedig tudta, hányan és kik indultunk el 23-án délután _ a Bem-szoborhoz. Hallgatásáért meg is kapta a büntetését, félholtra verték, s egy dunántúli kis faluban fejezte be pályafutását. — ör, végül ic. . gyökeret vert kinn az ÜSAi-ban, nemrég püspökké széntelték. — Kocsis Elemér, a magyarországi református egyház zsinati elnöke szeptemberben járt kinn Ohiö államban, s abban a szerencsében volt részem, hogy ő szentelt föl. Végül is jól érzem magam Amerikában, de hogy gyökeret vertem volna, az túlzás. Ügy érzem, sem* mi olyat nem követtem el hazám ellen, amiért megérdemeltem volna ezt a száműzetést. S a református egyház sem okozott annyi kárt soha ennek az országnak, hogy indokolt lett volna tevékenységének ilyen mérté* kű visszaszorítása. A protestáns egyház mindig is a haladást, az ország felemelkedését szolgálta. Nálunk, Magyarországon, a XVI. században a reformáció nem vallási, hanem politikai tartalmakat hordozott. 1590-re a magyarok 90 százaléka vallotta magát protestánsnak.. Igaz, ez a szám az ellenreformáció idején, a „caius regio, eiüs religio" (azé a föld, akié a vallás) jelszó meghirdetésekor megváltozott, mert az osztrák királyi udvar csak a katolikus földbirtokosokat tűrte és támogatta. De a református egyház továbbra sem vészi-' tette el érzékenységét a haladást és a reformokat illetően. — S most mit gondol a magyarországi változásokról? — Boldogan figyelem a fejleményeket, és a kormány jó néhány tagját — főleg Pozsgayt, Szűröst és Németh Miklóst — hallatlanul tehetséges politikusnak tartom. A négy magyar református püspök kiváló ember, s minden tiszteletem Paskai bíboros úré. Ügy gondolom, ha a kormány engedi zavartalanul működni az egyházakat, az emberek azoktól jelentős erkölcsi, lelki és szociális támaszt remélhetnek. S ha Isten úgy engedi, még én is szeretnék részt venni ebben az országújító munkában. Idős koromra szívesen -élnék és tevékenykednék végre itthon is, hiszen ez az ország a hazám. Facsika Emília II szegfű bontogatja szirmát Szombati politikai fesztivál Újszegeden Tavaszias, szép időben érkeznek a vendégek az MSZP politikai fesztiváljára Egész napos programot kínált az MSZP szombaton az újszegedi Sportcsarnokban és kornyékén a városlakóknak és a megye polgárainak. A kulturális programban volt citeraszó és countryzene, román, szerb és magyar gyermekek népi játéka, délszláv és cigány néptáncegyüttes, sorsoltak tombolát és bemutattak szép ruhákat, derülhettek a nézők az egyszemélyes — Lehr Ferenc-féle — gitáros politikai kabarén Az óvodásokkal óvó néni gyurmázott, rajzolt, bábozott. A nagyobbak az általuk soha meg nem unt számítógépes játékokba feledkezhettek. S lehetett vásárolni játékokat, dísztárgyakat, pulóvereket, péksüteményeket, tejipari termékeket, háziipari cikkeket és banánt is. (Ez a gyümölcsszimbólum már pénteken a város szinte valamennyi üzletében kapható volt.) A politikai fesztiválon természetesen voltak „direkt politizáló" programok is. A déli nagygyűlés szónoka: Nyers Rezső, az MSZP elnöke; Pozsgay Imre, a párt köztársaságielnók-jelöltje és Vastagh Pál.vidéki titkár volt. A délutáni fórumra megtelt az SZBK nagyterme. összeállításunkban (lapunk 3. oldalán) a nagygyűlésen hangzott beszédekből közlünk részleteket és összefoglaljuk a fórum eseményeit. A politikai fesztiválon az érdeklődók, résztvevők száma kevesebb volt, mint mondjuk, ahányan az idén májusban, a reformkorok szegedi találkozója után a nagygyűlésen megjelentek. Lehet vitatkozni. hogy a távolmaradás oka a tömegek általános politikától való elfordulása, vagv az MSZMP—MSZP-váltás okozta bizonytalanság, netán a kiskertbe csábító jó idő volt-e. Nagy László felvitelei DM EXKLUZÍV Nem tanyát nézett Balástyán, csak ki akar látni a Mercedesből; szereti a fröccsöt — de a józan gondolkodást tiszteli; szereti a kényelmet, de a küzdelmet érte •— talán jobban; szereti a szép szavakat, amiket válogat és váltogat — csak a tartalmuk megmaradjon ... Nem akarunk találós kérdést föladni — ki az? —, csak a figyelmet fölhívni 3. oldalunkon olvasható külön interjúnkra, amelyet a szombati „szocialista fesztivál" után adott Pozsgay Imre, munkatársunknak. Sulyok Erzsébetnek. /"* ólszegény forduló A ^ szaknyelv régi-jó kifejezése újra előkerülhet a készletből, mert a kis októberi forradalom évfordulója előtti napok oly bágyadtságot árasztottak a futballpályákrá, hogy a labdát terelgetók szó szerint elfeledték, miért is játsszák ezt a sportágat. Null-null itt, egy-null ott, újra null-null amott — olasz forduló magyar öltözetben. No, nézzük a külsőt! Baja, hunyorgó kisváros, fehér harisnyás kislányok süteménynye), rendőrök, katonai rendeszek miegyébbel a kézben. A déli órákban szinte horkol a főtér. Az étteremben ' lökálos félhomály, egyetlen asztal fölött ég a lámpa A pincér Népsportot olvas, az edzői nyilatkozat értelmezésével bíbelődik, jól megemészti a magvas gondolatot, azután hoz négyőnknek egy étlapot. Kisétálunk a stadionhoz, a bajárat mellett kopottas tábla. Olvasom: IPARENGEDÉJEL ITJARMUÖRZÖ VAN. EZÉRT. FIZETÖPARKÓLO Na, mondom, ha itt a focit is így játsszák ... Persze le is intem magam, hisz láttam a Hunyadi téren a bajaiakat. Vannak jó futballistáik (Evanics, Morvái, Bojás), Farkast is jó kapusnak tartom, ráadásul a csapat ismeri a kifutásos védekezést, és ez — lássuk be — ezen a szinten csaknem a tökély. A bejáratnál Zádori Gyula szakosztályvezető álldogál, kezében két köteg jegy, várja a szegedi különbuszokat Késnek a szürkolók, fantáziátlan ember, aki ném tud elképzelni száz fiatal maBágyadtan gyárt, amint éppen hosszút kortyol — a ráérő időből. Már az ötödik percben járunk, amikor a főépület mögül föltornyosulnak a kékfehér-fekete zászlók, és kórusban szól a „szerbusztok". — Kik ezek? — kérdezi mellettem egy narancssárga védőszemüveges — Hát a szegediek — pok egyet a szotyíjával egy úr — Azt hittem, hogy az MDF Hát igen, kongíesszusos időkben mindenki sorra kerül, bár ahogy hallom, a villámgyors politikai eszmecserében Grósz neve többször hangzik el, mint Antall Józsefé. Szitkozódnak a nézők. Fölismerik Kunt, közös bölcsességgel azonosítják Szabó Gyulát, és nem kímélik a közelben álló fiatalkorúakat. Szalai Pista jut eszembe, azazhogy Dzsínó, a pályaedző, aki úgy fogalmazott a szombati serdülőmeccsen — Várszegiék nagyon elverték a Baját —, hogy ebben a bácskai kultúrvárosban föltűnően ronda szájuk van a szurkolóknak. A nézők bizonyítanak, újfent. Plasek játékvezető, akiről a nézők már a kezdés előtt leradírozták a szeplőtelenség látszatát, a szegedi tizenhatos előtt elnéz egy szabálytalanságot, s míg a bajai csatár bosszankodva veri a földet, az ellentámadásból gólt lő a Szeged. Plasek minden, csak nem homo sapiens. Mérem az időt, pontosan három perc telik el, míg a zaftos bekiabálásokat fölváltja néhány kegyetlen, ám legalább szellemes megjegyzés. Hogyaszongya „a giliszta egy gerinces állat hozzád képest", „neked áramot kellene vezetned, nem meccset". Derül és mérgelődik a nép. Plasek éppen annyit hibáz, mint egy-egy játékos. Mégis ő a céltábla. Kíméletlenül fröcskölnek felé. Közelben álló fiatalasszony megdöbbenve teszi ÍUl a kérdést: „ezeket a szövegeket hogyan lehetne lefordítani egy franciának"? A jelenlévőknek más a gondjuk. A Baja kihagy egy tizenegyest, Plasek jól és jókor ítélt, nyugodtan mehet az öltözőbe, most nem őrá haragszanak. Átvágok a szegedi szurkolódelegáción, egy fiú háttal ül a pályának, s ahogy jobban megnézerríNlátom: az egész világnak. Néhányan összebújnak, odébbgörög a sörösüveg. Az öltözőépület mögött, szorosan a falnál kupacban állnak az emberek, fejük fölszegve, ráncolt homlokuk, ívelt szemöldökük jelzi: hallgatóznak. Fölöttük a bajai öltöző ablaka, harsog a derék mester: „Ennyi mérkőzéssel a lábatokban nem érzitek, hogy félmeggyőződéssél csak kikapni lehet?!" Síri csönd a válasz. Spriccen a szóda; Nikoflex-szag árad ki az ablakon, serénykedik a gyúró Az edző lelki gondozói feladatokat lát el: „Ezek akarnak feljutni' Semmivel sem jobbak nálatok! Most mutassátok meg nekik, hogy jobb futballisták vagytok!" Van is foganatja a pszichés masszázsnak, legalább tíz percig rángatják az istrángot a bajaiak. De a gyeplő szegedi kézben van, s az kocogásra int. Bandukolnak a fiúk, lassan múlnak a percek Hegyeshalmit a földbe döngölik, bágyadtan anyáznak a fiatalok. A meccs végéig szitkozódó hazaiak végül ijedten egymásra néznek' „Ezek elviszik a három pontot!" A három pont pedig — ** ahogy elnéztem Evanicsék szemében a tompa fényt — már régen be volt csomagolva, jóval a meccs kezdete előtt kis tálcára kikészítették, mert ez itt a rend. A nagy magyar önadminisztrálós lab darúgásban, ha valakivel meg akarnak nyeretni egy bajnokságot, akkor azzal megszereztetik az aranyat Ez az érme ott csillog és csilingel a szegedi fiúk meze alatt éá azt ütemezi, amit a lelkes szurkolók: NB I! Nem vagyok savanyú, csak azt írom, amit egy ilyen lagymatag meccs után érez az ember A sör sem esik jól, nincs értelme böngészni a tabellát, csak várjuk a Kazincbarcika botlását és teltházas meccseket gondolunk a Tisza-parti stadionba. Íme, eljutottunk idáig. Olyan erős a csapat, hogy már rosszul játszva, bágyadtan is ... Hegesztőszemüvegben, uszonnyal a lábon, lejtőn fölfelé, hátramenetben Dlusztus Imre