Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-21 / 250. szám

10 1989. október 19., csütörtök SPORT Vasárnap a Hunyadi téren: Sz. Dózsa—Szarvas Kurucz István : „Most már az élmezőnyhöz tartozó csapatokat kell legyőznünk!" Kovács Ferenc: Ki hitte volna? n^aján sem lesz könnyebb..." Maga a tuűdsitd som hitte volna, hogy balnokvorCsre kerül sor a lila iskolában. FVdtg ez történt a 100 p-cs roftUbda csatá­ban. Az első la is/, mában szét­nyitotta u s/x-godl csapatot a C.m-dc-1. Aztán tölt a íolvtatas. Altrtl lehetett tartani, most is percek alatt nyer a vendégcsa­pat. de nem WV történt. Remek sancm unkával. nyltásfögadás­sal Cs mozőnyözésscl nvert a Nyári-legénység. Még mindig „realista" voltam, mert 1111110*/. elötollel véstem be a Jegyzetfü­zetbe a/. «TedményT.~A harma­dik szett ezt látszott Igazolni. Kombinatív látókkal már 8:l-re vezetett .1 va-gvan csapat. Meg vezetett I3:lo-re. de uztnn pon­tot sem tudott csinálni, és nyert a Szeged. A befelezd .tátékrész­ben -zúgott a ..látszik a Sze­ged" buzdítás. Maidnem végiig vezetett, de fordítani tudott a Csepel. Csak egy pont hiány­zott a Játsnmanyttv.ilie/ (I1:U>. 1milkor"Tiag.vot produkált a ha­zai csapat. Több bravúros mo­mentum után nyerte a szettet, es így a mérkrtrést is. Hu most kaiánkoctnt akarnék, azt Imám: elaltatta ellenfelét az. epitö-s gárda, umlkor az első tulazmát slman elveszítette. Ezután a csel ulán csak egy Játszmát en­gedélyezett a bainokcsiapatnak. és telte sen megérdumelten nyerte a- mérkőzést Szegedi íplliik—Csepel SC 3:1 (—:i, 11, 13, isi. Férftmérközés. Lila l.síkola. 300 néző. V.: Hu­rvik. Hlró. Szeged: TOUt. Pclhcő. HUS7-­TA. HtILMANN. MF.DVE, Rácz. Csere: POLGÁR. IRvrhy. Hábá. Nusscr. l-klzö: Nvári Sándor — Imre — Magabiztos Az elmúlt heti Metripond elleni győzelem jó hangulatot varázsolt a Szegedi Dózsa há­zatajara, a Hunyadi téri pa­lyara. A lila-feherek úgy ve-­lik, hogy a megszerzett há­rom pont értékéből nem von le semmit a vasárhelyi Cser­nus kiallítasa es Szarvas saj­nálatos korai sérülésé. A Dó­zsa játéka javult, de a Szarvas ellen meg többre- lesz szük­ség. Két hete idegenben ep­pen a Metri pondot Verték meg, szervezett vedőmunku­val és gyors, korszerű táma­dasokkal. Kurucz István en­nek szellemében készítette fel csapatát a vasurnapi merkózesre. — Taktikai feladatunk — mondta a vezető edző —, hogy minden körülmények ko/.ott meg kell tartanunk támadójátékunk biztonsagát, uz Üres területeket pedig nem szabad átengednünk ellenfe­lünknek. Természetesen a tá­madásokra szeretnénk a fő hangsúlyt helyezni, ami azt igényli, hogy még gyorsabban és pontosabban játsszunk. Feltétlenül győzelemre áhi­tunk, hiszen csak ügy sze­rezhetjük vissza az elhullaj­tott pontjainkat, ha az él­mezőnyhöz tartozó csapato­kat — így a Szarvast is — itthon megverjük. Segitseget jelenthet Gruborovics játéka, aki a finn téli szünet alatt nálunk szerepel majd. A tervezett csapatom pedig a következő: Csehó — Kan­tor, Popot, Fabian, Kurucz — Katona, Kőhalmi, l'iko, Gruborovics — Fórizs, Sza­lai. A Szegedi Dózsa—Szarvas merközes a Hunyudi téren délután fel kettőkor kezdő­dik. A talalkozó játékvezető­je: Győri, segilői: Kovács II. L. cs Berger. • Ket soron következő mér­kőzésének egyikén mar si­kerrel túljutott a Szeged SC csapata, most az újabb, még­pedig a bajai akadaly követ­kezik. A Szarvast küzdelmes csatában, magabiztos játék­kal, szép ukciógólokkal győz­ték le a kek-fehér-feketék, tehát ismét van miért biza­kodni. — Mostani találkozónk semmivel sem lesz könnyebb, mint az előző volt — fejte­gette meglátásait Kovács Fe­renc mesteredző, amikor szo­ba került a vasurnapi össze­csapás. — Ettől függetlenül keptelen vagyok mást el1""?­zelni, minthogy mi nyerünk, mert nekünk nagyobb a győ­zelmi esélyünk! Természete­sen az idők folyamán lehet, olyan mérkőzés, melyet — bármennyire is akarjuk — meg jó játékkal sem tudunk megnyerni. Ilyen, nagyon re­melem, nem sok és nem mos­tanában lesz. Most es az elv következendőkben is azon vagyunk, hogy őrizzük, tart­suk kivívott pozíciónkat. — Gondolom nincs szándc­kaban az összeállításon vál­toztatni ... — Nincs, mert — külón öröm számunkra — minden­ki egészséges. Mindinkább olajozottan működik a gépe­zet, többnyire már ismerik egymás gondolatát focistáink, ez játékukon is látszik. Ezért is tartom fontosnak, hogy kerüljenek el bennünket a sérülések. Ha semmi nem jön közbe, a Leboniczky — Ma­gyar, Bogdán, Szabó, Tóth — Kovács G„ Takacs, Kovács J. — Barna, Kun, Bárány összetételű tizenegy kezd. győzelem A hazai JcosíVrIabida-hafrioRtkag mérkőzésein hoz/.lszok hatott a/, onubor. houry az ccselvlatolía­1*ts a kulfoldl vc-nriéKlötékosok novsooivai kesdódjk. Ha ilyen alapon vlzsisiljuk a Szexed SC férfi kosarasainak debreceni ventléklau-kat. akkor a 1 mérten nyelve a huzalaik felé mutatna. Az újdonsült. NH l-es csapatban Játsziik ugyanis n volt csehszlo­vák válorraiott •Ttrsbence.- vala­mint az az Iráni khirlun, akit a szegedi nézők is loi ismerhet­nok. hiszen ha rovtd Ideig ls, de a Tisza-parton ls vendéoes­Dcodeit. Ezzel szemben a kék­•l'ohOr-fe'ketAkTwM a kcM vendCx­lálékos közül csak a kengyel Gollnskl .látszott. Jugoszláv esa­nattarsu Kadbnjlca ugyanis meg mindig sérült. Meglepően nagy s/ainu néző­sereg. mintegy HIHI lelkes koewir­labdahtvö elölt kezdődött a meers. melyen a DEKO SE az újoncok szokásos lendületével próbálta lerohanni vendégéit. szünet utón átszervezte csa­pata la lék ál Fftldi Sándor, BZO­hoz lulott az a Dunai ls. aki aüg kóstolt még bele az NU I. léigkorébe. Ennek ellenére meg­lepően hasznos íátekot imutu­totl. és csátlakozoti hozza Go­lins'ki ls. A .második JátevtTéBZ közepére egyértelművé vált a Szeged SC fölénye, rutinos, higgadt Játékkal tartani tudtak előnyüket. Szeged SC—DEKO SE 83-67 (10-ni). N1J l-es íérflmérkózés, Debnrwn. varos! sportrssiTno'k, «oo nézd. Vezette: GOrgényi, Hu­la/s. Szeged SC: HélkerV) (7). Si­mon (8). Pali ez (10/6). Ttmar (8). Guoth (113) Csere: tw­NA1 c.i), Könya (7:i). GOLINS­K1 (11). Jahni (8). Edző: Földi Sándor. (halogh) Papírforma­vereség Rába F.TO—Tisza Volán 27-19 (16-10) Győr, NU l-es férfi kézilabdj­méfközés iwo nézö. Veztttte: Halmai. Kovács. Tisza V.olan: Arval — Sándor 6. Tenke 7 (J). Kell. Balogh ií< TAth C. 1. liarüny í. Cs.: Feke­te (kapus). Creindlea: 1 (kapus), Zsodl 1. Avar. DJurovJcs. Edző: Barabás Zsolt. A megszokott győri Ko­reográfia szerint indult a találkozol Ivancsik es Sán­dor megmozdulásaira nem volt ellenszere a. szegedi együttesnek sem. Fokozato­san növelte előnyét a hazai csapat, es az első i'éhdő vé­gén már megnyugtató, hat gólos előnnyel terhettek pi­henőre. A második játék­részben meglepő módon 11 percig nem lőtt gólt a Rá­ba. de aztán Iváncsik pará­dés alakítása után újra len­dületbe jött a bajnok. Jel­lemző, hogy a hazaiak még kettős emberhátrányból is kétszer betaláltak a kapuba Végül is, mint az várható volt, és az eredmény is mu­tatja, a vendégeknek csak a tisztes helytállás sikerült. Horváth Attila Ne csak óhajtsuk, tegyünk is érte! Változatosnál változato­sabb formában, számtalan­szor, és sok helyen hal­lottam már az aggódó kér­dést: szeretik-e isteniga­zaban Szegeden a labdarú­gást? Tudom, e sorokat * olvasva többen gyanakod­va ráncolják majd homlo­kukon a bőrt, csodálkozva meresztik szemüket, mond­ván, ugyan mi lehet • a szándékom ezzel a „költői" kérdéssel? Esküszöm, sem­mi hátsó gondolat nem ve­zérel, csupán arra vagyok kíváncsi, tényleg akarja-e a város az NB I-et, ké­pes-e tenni érte — vagy csuk óhajtja? Mert a kü­lönbség — ugye, ezt nem kell hangsúlyozni — óriá­si! Hatalmas, mert a költő szavaival élve: „Nem elég a jóra vágyni: / a jót akar­ni kell! / Es nem elég akarni, / de lenni, tenni kell!" Amikor a nyáron újjáalakult a Szeged SC labdarúgó-szakosztályá­nak vezetése, bátor és mindenképpen dicsérendő programot állított össze, aminek a lényege: feljutni az NB l-be! Kovács Fe­renc mesteredző személyé­ben olyan, a szukmut ma­gas fokon értő és művelő embert sikerült megnyer­niük, aki garancia az el­képzelés sikeres kivitele­zéséhez. Azért is, mert az indulásnál volt bátorsága kijelenteni, tűzoltó mun­kát nem vállal, egyetlen célért, az első osztályért hajlandó dolgozni! A klub és a szakosztály vezetése — többször volt alkalmam tapasztalni — az NB I-et illetően nem re­ked meg az elvi dolgok­nál, már most nekilátott a föltételek megteremtésé­hez. Elkezdte, mert tisz­tában van vele: „Nincs kedvező szél annak szá­mara aki nem tudja, me­lyik kikötőbe akar vitor­lázni." A Szeged SC-nél a szándék világos, a cél egy­értelmű, csakhogy ez ke­vés, nagyon kevés az üd­vösséghez! Hogy miről van szó? A „piszkos" anyagi­akról! A legutóbbi elnök­ségi ülésen köntörfalazást mellőzve hangzott el, a je­lenlegi költségvetés az NB II-ben való szereplésre, és nem többre elég. Ah­hoz, hogy a csapat — ha feljut, és nagyon remél­jük, igy történik — az el­ső osztályban szerepelhes­sen, még 10 millió forint szükséges! Ezt az összeget a klub és a szakosztály önerőből képtelen elöte­rerrlteni. Szeretik-e istenigazá­ban a városban a focit? — ezzel a kérdéssel nyitottam e dolgozatot, és nem vé­letlenül. Tudom, hogy sze­retik, de szerintem — vál­lalom a „megkövezést" e kijelentésemért — nem eléggé és nem mindig oko­san! A rajongás kimuta­tá.xaru nincs jobb példa annál a talán örökre em­lékezetesként megmaradó Vasas elleni mérkőzésnél, amit a nyáron a Tisza­parti stadionban játszot­tak. Tele volt az „aréna", olyanok is kint voltak, akik hosszú évek óta nem jártuk meccsekre. Az ak­kor ott megjelentek szim­pátiájára, lelkesedésére apellálok most. Ha vala­mikor, úgy most nagyon nagy szükség van a meg­értő, segítő szándékukra. Mert aki gyorsan ad, két­szer ad! Aki mostanában „kére­get", netalán arra buzdít, hogy adjanak, aligha szá­míthat szimpátiára. Még­is vállalom, mert imádom a focit, a szegedi labda­rúgást — mégha olykor bosszúságot is okoz —, és nagyon szeretnék jövő ősz­től NB l-es mérkőzéseket látni, tudósítani Innen, a Tisza partjáról . . Valójában kié ez a csa­pat? — kérdezték már tó­lem Sokszor, és nem kis malíciával. Természetesen a Szeged SC-é, s mint a nevében is benne van — a városé! És ez így van jól, de tényleg így legyen. Régen is ez volt a köztu­datban, de paradox módon — a nagyon is jellemző egymásra mutogatásból eredően — mindig magá­ra maradt a csapat, ha segíteni kellett. Vajon most hogyan ala­kulnak a dolgok? Ahhoz, hogy szilárd alapokat kap­jon a majdani építmény, minden adott. De csak er­re! Kollektív bölcsesség, no meg a veszélyhelyzet követelménye, hffgy a szándék, remélhetően nem reked meg ennél a kri­tikus pontnál. Nem több­ről, mint úrról van szó, hogy intézmények, válla­latok, gyárak, üzemek és magánszemélyek hajlan­dók-e kézzelfoghatóan is .segíteni a majdani NB I­es szereplést? (Amennyi­ben nem jön össze a 10 millió — természetesen a vezetes nem a sült galamb­ra var —, bajnoki cim ide, elsőség oda, a Szeged SC lemond az NB I-röl!) A klub nagyon korrekt és életrevaló szerződést kötött a Budapest Bank Rt. szegedi igazgatóságá­val, miszerint gyűjtőszám­lára tetszőleges összegek fizethetők. A bank ka­mattal honorálja a bizal­mat; nyilvántartja a be­fizetőket; szavatolja, hogy masra nem költhető el a pénz! Magyarán, a be­folyt összeg csak akkor használható föl, ha a csa­pat felkerül az NB l-be. Ha netalán nem így tör­ténne, a befizetők kamat­tal kapjak vissza pénzü­ket! Az ötlet ésszerűségét, gondolom, fölösleges bi­zonygatni. És azt is, hogy most, egyszer és minden­korra megvilágosodik: kell-e Szegednek NB l-es labdarúgócsapat? Én hiszem és vallom, hogy igenis szükség van rá, de tegyünk is érte! Gyiirki Ernő A gyűjtőszámla: Budapest Jiank Kt. 284-88884-70089. Magánszemélyek a bank pénztárába 50 ezer forin­tig rózsaszínű pustautal­vanyon: 50 ezer forint fö­lött zöld csekken fizethe­tik be pénzüket. (Csekk az egyesület pénztárában, Dó­zsa Gy. u. 2, vehető át.) A vállalatok átutalással, illetve az említett módon adhatnak pénzt. A szám­lát oktober 23-án nyitják, a zárás időpontja l'J90. VI. 30. Száműzetésben II. Kovács László, 42 eves kajakos edző két évet „önkén­tes" száműzetésben töltött az evezőssportban. Közben fel­nevelt „titokban" egy jugoszláv kajakos fiűt, aki edzés­tervei alapjai) több vilagbajnoksagot is nyert. Irt progra­mot a bolgár válogatottnak, amely Szöulban elkápráztatta a világot. Végül 1987-ben visszahívta a Szegedi Olaj­bányász, de rsak ötödik volt a fizetési rangsorban. Szá­molni kezdett mint minden olyan ember, akit tudásáért nem becsülnek incg. Bulgáriába távozott... Oktober else­jetól újra itthon van! * — Máshol, mondjuk. Nyugaton nem jártai volna job ban? — Biztosan. De megsejtettem, a lehetosegeket, hiszen olyan eredményeket, amiket elértek, azt papírról olvasva nem lehet megcsinálni. — Mi volt a feladatod? — A férfi kajakszakágat a nulláról kellett felvinnem a nemzetközi szintre. Tehát nem a menőket kaptam meg. hanem a leggyengébb versenyzőket. így akarták igazából lemerni az értékemet. A tobbj edzővel legalább nem lett konfliktusom. Én pedig elszörnyüMtödtem, amikor meg latiam, az embereket, olyan fizikai szinten voltak, mint minálunk az. ifisták. — Nem keseredtél el? Nem volt benned egyfajta meg­bánás? — Nem. A munkámat azzal kezdtem, hogy az újfajt.i Wing-lapátot elkezdtem vizsgálni. Azt akartam megtudni, milyen adottságú kajakosokkal lehet ezt a lapátot ered­ményesen használni. Állítom, sokan még ma sincsenek tisztában azzal, hogy ez nem mindenkinek fekszik. Száz óran keresztül végeztem mérésékét, mire magam is rá­jöttem. — Volt erre lehetőséged a Balkánon? — összehasonlíthatatlanul nagyobbak ott a lehetőee­gek, mint Magyarországon. Végül is. az idej világbajnok­ságon — az eddig még döntőbe sem került bolgár férfi kajak oeszakágból — érmesünk is lett, de ők jobban érté­kelték azt a negyedik helyet az olimpiai távon, ahol meg­verték a Csipes, Ábrahám magyar egységet. — Ez csak a te tudásod eredménye volt? Vagy vala­miféle különleges körülmények is befolyásolták verseny­zőid teljesítményét? — Amikor értekelték a munkámat, a szakmai részen kívül a pedagógiat emlegették, kiemelve, hogy sokkal bensőségesebb kapcsolatot tudtam teremteni a verseny­zőkkel, mint a bolgár edzők. A lehetős egek pedig óriásiak, az állami támogatás többszöröse az itthoninak. Például ket hónapra elmehettünk hatvan fővel egv görögországi edzőtáborba. A márciust, áprilist végigeve/hették a ver­senyzők. Olyan konvojjal mentünk, mintha megszállásra készültünk volna. Nemcsak orvosokat, gyúrókat, edzőket, 1 hanem különböző mérésekhez komputereket is vittünk. Szóval, megdöbbentem, hiszen ilyet még a magyar vá­logatottnál sem tapasztaltam, .. — Ezt volt az elmaradott Balkánon. Valahogy cz nem fér be a róluk alkotott képbe. Hogyan tudtak ilyen kor­szerű orvosi, műszaki parkot felvonultatni? — Állami szinten az NDK-val valamilyen formában összedolgoznak. Közösen építettek például, 2 ezer 250 mé­ter magasan, az összes sportig számára egy szuper edző­tábort. ahol keletnémet és bolgár versenyzők forgolód­tak. Oda még a madár se tud bejutni. — Te se? — Dehogynem, hiszen mj is itt kés/.üitünk. Ott min­den volt. Mintha egy steril intézetbe kerültem volna. A legmodernebb mérőeszközök álltak rendelkezésemre, olya­nok. amilyeneket az NDK-s úszók is használtak. Tapasz­taltam, edzés közben milyen regenerálószereket isznak. Ezek nem tiltottak. A bolgárok is ezeket használták, ná­luk viszont a botrányok ota nagyon komoiyak az ellen­őrzések.- Ezekből a szerekből hoztam haza a válogatott or­vosának elemzésre, de hozzá sem tudtak szagolni, talán nem is nagyon akartak, hiszen mindenki elégedett azzal, hogy. Gyulay és Csipes szállítja az érmeket. A kinti kö­rű.menyek között nekem is felgyorsult az észjárásom, a rögtön ki tudtam számolni, hogy az ottani húszéves ver­senyzőimmel a következő olimpián legalább négy aranyat szerezhetnék. Ez nem nagyképűség! — A szuper körülmények és a fejlődőképes verseny­zők közül mégis hazajöttél. — Amikor elmentem, akkor is azt mondtam, ha baj van az itthoni klubcsapatommal, akkor megszakítom a szerződésemet. A kinti sportminiszter, persze, mindjárt a világbajnokság után egy órával felajánlott még három evet. De a Szegedi Giajbanyasz megkeresett. — A körülmények viszont itthon meg sem közelítik a kintit. Es ebben a gazdasugi helyzetben nem hiszem, hogy egyhamar lesz ilyen. — így,igaz. De a bolgároknál megmaradtam mint ta­nácsadó. Ez arra lesz jó. hogy így hat hétre bejuthatnak a szegediek az ottani edzőtáborba. — Még sohasem. Tulajdonképpen úgy is vehetjük, hogy a klubomnak máris hoztam 400 ezer forintot, hi­szen ehhez hasonló edzőtábor legalább ennyibe kerülne. — Ha az információim nem csalnak, ekkor te mint vezető edző tértél liaza. Ne m esett ez rosszul néhány itt­honi kollégádnak? — Tényleg én felelek az. edzők munkájáért, de ne­kem js van csoportom, tehát nem karba tett kézzel ülök majd. Persze, lehet hogy egy-két kolléga megsértődött. Konkurrencia vagyok. Nem ls annyira az anyagiakról van szó, mint inkább a hiúságról. — A versenyzők közül, akiket átvettél, kikben látsz fantáziát? — Első helyen hadd említsem Schneider Imrét, akt éles háborút log vívni Gyulayvul. Meg merem kockáztat­ni, le is szorítja a trónról. Aztán ott van a két Petrooics és Szabó II. Gábor, akinél teehnikasabb kajakost nemigen lattam. Ök eddig valamikori versenyzőmnél. Svidró Jós­kanál voltak. Mjnoen további nélkül átadta nekem. Ö nem sértődött meg... Egyébként szó sincs arról, hogy'le­értékeltem volna valakit. Szeged bázisa a jó edzőknek . . . — De sok a civakodás köztük ... — Ezt meg örököltük ... Nagyon sok elnök megfor­dult itt, s mindig változtak az erőviszonyok, hol az egyik, hol a másik edző kerekedhetett felül. Csontos Szabolcs az általam ismert elnökök közül az, aki profi munkát kér. Lelkizéssel nála nem megyünk semmire. Es ő még a sporthoz is ért. Itthon mcst nagyon profihangulat van. — Mennyi időd van a tervek megvalósításához? —• Hosszú távon gondolkodunk, de már jövőre ered menyeket kell felmutatni. Ugv kepzeltm. hogy Schneider. a két Petrovics is Szabó az 1990-es világbajnokságon do­bugoa ltsz. Négy vagy ót eremert Valialom a felelősse­get! Cs. Cat Luszlu j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents