Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-21 / 250. szám

4 1989. október 21., szombat Kristályvilág A Móra Ferenc Múzeum­ban nemrég kiállítás nyílt Asványvilág címmel, me­lyet a rendezők a múzeum saját ásványtárából, a JATE Ásványtani Tanszékének anyagából és a szegedi ma­gángyűjtők kollekciójából állították óssze. A tárlaton ízelítőt kaphatunk a bányá­szat történetéből is, vala­mint gyönyörködhetünk (Barta Éva ötvösművész és iPerczel Erzsébet textilmű­vész alkotásaiban. A kristály a tisztaság, a üemesseg szimbóluma, hi­szen sok-sok idő kell ahhoz, míg a parányi részecskék helyükre kerülnek a nekik megfelelő rácsszerkezetben. Az emberiség története is csupán egy parányi csepp a földtörténet irdatlan nagy évmillió tengerében. A ma­gát a természet csúcsának tekintő ember e nagy ten­ger titkait próbálja meg­fejteni évszázadok óta, tu­dományos kompjuteres vizsgálatokkal sok mindent ki is derített már az anya­gokról. De a természet tár­gyiasult szépsége előtt ugyanolyan értetlenül, s Jenyügözve áll a XX. száza­di akadémikus, mint az óko­ri kultúrák egyszerű embe­re. A föld, a hegyek kihűlt kohóiból előkerült ásványok, kristályok hordozzák a lo­gikát, a szerkezet pontossá­gát, az idő s az időtlenseg pecsétjét, s megbabonáznak bennünket, rövid életű ha­landókat. Egy-egy gyémánt­darabkáért öltek már em­bereket, az azuritot, a ma­lachitot, az ametisztet, mar­kazitot pedig ősidők óta ott találjuk az uralkodók koro­náján, a leggazdagabb fér­— ÉLETKÉPEK 89 fiemberek gyűrűjében, kardmarkolatán, óvcsatján, vagy az isteni hölgyek dia­démján és nyakékén. De hogy a kevésbé nemes ásvá­nyok is milyen fantasztikus formát tudnak ölteni, azt ezen a kiállításon is szem­ügyre vehetjük. Ki hinné például, hogy a háztartási boltban, fehér por formájában kapható gipsz kristályos változata ilyen is lehet, mint amilyen­nek az egyik tárlóban lát­juk. S hogy ezt az átlátszó iivegszerü lemezt valamikor mermüves, ólombetétes ab­lakok rekeszeibe illesztették a mesterek. Megcsodálha­tunk itt jó néhány kvarc­kristályt, melyek orgonalila és az ibolya szín legszebb árnyalataiban pompáznak. A baritok néha nyüzsgő alakokkal teli, barokk dom­borművekre, máskor a hat­vanas évek konstruktív kis­plasztikáira emlékeztetik az embert. A limonit egy­szer olyan, mint egy színes expresszív festmény, relief, máskor mint valamely hon­foglaláskori, régészeti lelet, rozsdamarta fémdarab. A termésréz-kristályok úgy ül­nek a kőzetdarabon, mint zöld moha szokott a fa kér­gén, a mangánokalcit csilla­gok pedig olyanok, mint a frissen hullott hópihék. A pirit aranyszínű kristály­halmaza mint feltenyérnyi bizsu csillog-villog a vitrin­ben, a rodokrozitok pedig egyszer leányszobák rózsa­színeit idézik, másszor túl­érett mandarinszeletekhez hasonlatosak. Nehéz az iparművésznek, Barta Éva ötvösművésznek Ranglétra Ür és szolga Feudaliz­musból ránk örökített sza­vak ezek. Ügy'tanultuk, eb­ben a társadalmi környezet­ben életképtelenek, hisz itt állítólag megszűnt ember­nek ember általi kizsákmá­nyolása, megalázása, itt nincs gazdag és szegény, nincs kiszolgált és kiszolgá­ló — nincs följebb- és alatt­való: ez az egyenlők társa­dalma. Ezt bifláztuk,.bifláz­hattuk, közben meg sorra megcáfolt bennünket vagy csak fura fintoraival zavar­ta meg ideológiánkat a való élet. És zavargatja ma is, apró, finom KH JÍU*. • sekkel is. Kipufogógázos, poros, za­jos délelőtt a szegedi utcán. A keskeny úttestre teljes vállszélességben ráterpesz­kedik a kukásautó. Hatal­mas hengertestevei nagyo­kat szuszog és csörömpöl, míg mögötte, előtte alázato­san várakozik néhány Tra­bant és Dacia. Igaz, ha a szemeteskocsi az út jobb oldalára húzódna, a forga­lom zavarmentes lehetne, de hát aki dolgozik, úgy teszi, hadd legyen látszatja. A szereplők: vékony don­gájú kis fekete ember, gör­geti a tele kukákat. Jól megtermett társa eközben csípőre tett kézzel várja, hogy aztán együtt lódítsák a súlyos tartályt a monst­rum bendőjébe. — Kész! — kurjant az óriás. Mozdul a kocsi, s arrébb vonszolja magát. Görget a kis fekete — lódítás, csö­römpölés, szippantás, szu­szogás, csörömpölés. — Kész! — hangzik, és is­métlődik az egész kép elöl­ről. — Várjanak már, csak egy pillanatra! — próbál versenyre kelni a dübörgés­sel egy gyengécske nöi hang. Madárcsontú kis asz­szony küszködik a nehéz kukával az előző ház előtt. Igyekezne szegény, hogy ne várakoztassa az embereket, de hát tele a tartály, azt se tudja, hol fogja, hogy gör­gesse, és bizony nosszú most az a 6—8 méter az autóig. — Hajnalban kell azt ki­tgnni! — kiáltja kioktatón az óriás, kezét csípején pi­hentetve, és feddő tekinte­tével követi az ügyetlenke­dőt. Az asszony tűri a leckéz­tetésf, nyog nagyokat, kéri az elnézést, de csak nem gördül gyorsabban a kuka. A vékonydongájú nézi, nézi egy darabig, aztán csak elindul. Elébe megy a nénikének, s szótlanul meg­szabadítja terhétől. Ismét lódítás, csörömpö­lés, szippantas, szuszogás, csörömpölés. Az asszony odatipeg az odahajított, lábai elé gör­dülő, üres kukához, s elre­beg egy hálás köszönömöt. Az óriás kihúzza magát és odavágja: — Ez az utolsó eset, hogy elvisszük a szemetet, ha ilyen későn hozza ki! Az­tán még hozzáteszi, jelentő­ségteljesen: — ... mert a sofőr nem szereti ám, ha várakoznia kell'. A so-főr, az nem sze­reti! — ismétli meg kissé tagoltan, hogy nyomatékot adjon mondandójának, majd erélyesen elkiáltja magát: — Kész! Mordul a monstrum, ara­szolgat utána a kocsisor. És itt most mindenki tudja, hogyan osztoztak eme epi­zód szereplői egy icike-pi­cike társadalmi ranglétra egyes fokain. Micsoda ré­szegítő érzés lehet — leg­alább egy percig — „úrrá" lenni, egy percig állni a helyzet — és a létra — ma­gaslatán! Chikán Ágnes versenyre kelni az ásvá­nyok száz színben és for­mában pompázó változatai­val. A művész olyan éksze­reket, bizarr nyakékeket, medálokat, karkötőket, gyű­rűket sorakoztat fel, melye­ket féldrágakövek és egy­szerű tengeri kavicsok ih­lettek; Az anyag törvényei­hez alkalmazkodva, annak organikus szépséget hangsú­lyozva, nemes alázattal nyúl Barta Éva a természet al­kotta formákhoz. Ugyanak­kor az ötvösművész által megálmodott, fémből ké­szült míves részletek nem csupán kiegészítik, keretbe foglalják az amorf köveket, hanem sokszor azoknál ér­dekesebb, izgalmasabb for­mát is öltenek. A finom mí­vű, cizellált ezüstfoglalatok­ban legtöbbször mély színű feldrágakövek, opálok, ma­lachitok, azuritok ülnek. A selymes fényű súlyosabb tengeri kavicsokat a vasko­sabb, egyszerűbb ékszerek készítésénél használja fel a művész. Az utóbbiak egé­szen ősi formákat, archai­kus szellemet idéznek. Fi­nom, esztétikus, elegáns da­rabok ezek a nemesfém­tűzzománc-ékkőkombiná­ciók. Perczel Erzsébet rusz­tikus felületű szőttesei, erősszálú gyapjú, len, ken­der fonalból készült texti­liái kellemesen egészítik ki °7 ékszerkollekciót. Mind­jét művész a természetes anyagok elkötelezettje, nyil­ván ezért vállalták szívesen, hogy ásványkincsek társasá­gában mutatják be alkotá­saikat a szegedi közönség­nek. Pacsika Emília Lapkiadók egyesülete A Magyar Lapkiadók Egye­sülésének igazgató tanácsa úgy döntött, hogy 1990. ja­nuár l-jétől egyesületként látják el a lapkiadói érdekek képviseletét és védelmét. A 35 tagvállalat képviselői a Magyar Lapkiadók Egyesü­lete elnökévé Németh Jenőt, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatóját vá­lasztották, főtitkárává Orbán Sándort nevezték ki. (MTI) A szemtanú a bombázásról A tegnapi bombariadóról szóló tudósításunkat olvasva keresett meg Tóth László, aki 1944-ben, a bombázás idején a szegedi Nagyállomáson dolgozott. — Az ön cikkében néhány pontatlanságot fedeztem fel, bizonyára félreinformálhat­ták — kezdte mondandóját. — Először is, a vasútállomá­son abban az időben nem so­rozatvető, hanem légvédelmi gépágyú, „légfúró" állt. A fel nem robbant tüzérségi löve­dékek nem akkor szóródtak szét, mikor a gépágyú meg­sérült, hanem akkor, mikor az ottlévő zárt vagonok tüzet fogtak és berobbantak, ugyanis a németek azokban tárolták a sorozatvetők hoz használatos muníciót. Ezt persze mi sem tudtuk, mert a partizánoktól féltükben a németek a lőszerszállítmá­nyoknál szokásos jelzéseket leszedték és a vagonok tar­talmát ócskavasnak tüntet­ték fel. Mikor a szerelvény egy gyújtóbombától lángra kapott, félelmetes tűzijáték kerekedett, a lövedékek fül­siketítő száguldással több ki­lométerre is elrepültek. A városon kívül becsapódó re­peszek egy lovas kocsin ha­zatérő parasztot megöltek, több épületet megrongáltak. Jellemző, hogy a történtek után a lövedékek hatástala­nítására zsidó munkaszolgá­latosokat vezényeltek ki. Vé­leményem szerint a most ta­lált robbanófejek nem köd­savval, hanem trotillal voltak töltve. Ezzel magyarázható a lassú égés is, mivel ez az anyag csak zárt szelvényben robban. Azért merem ezt ál­lítani, mert annak idején mi is többet szétszedtünk: ha a hüvely megsérül, levegőt kap, már csak füstöl... Hogy ak­kor nem történt nagyobb baj, az annak köszönhető, hogy kollégáink egyikének sikerült három kocsit lekapcsolnia a szerelvényről. Később a né­metek kitüntették, de ezért negyvenöt után nagyon kel­lemetlen helyzetbe került. V. I, Bálint Sándor-díj Lang Ernő, Ausztráliában élő néprajztudós, megala­pította a Bálint Sándor-dijat, mellyel a magyar szakrális néprajzkulatást kívánja támogatni. A dijat a Magyar Tu­dományos Akadémia kuratóriuma ítéli majd oda az arra érdemes — akár külföldön elö — magyar néprajztudós­nak. A díjazott a jelentős pénzösszeg mellett átveheti még Borsos Miklós Bálint Sándor emlékére készített plakett­jét is. Á korengedményes nyugdíjazásról Idén néhány hónap alatt nak fizetendő teljes költsé­már csaknem 600-an vették geKet. Mivel általában az igénybe a foglalkoztatáspoli- egyébként is nehéz anyagi tikai célú korengedményes körülmények között gazdái­nyugdíjazás új, 50 százalék- kodó vállalatok kényszerül­ban a Foglalkoztatási Alap­ból finanszírozott formáját —, tájékoztatta Molnár Györgyné, az ABMH foglal­koztatáspolitikai és területi főosztályának főmunkatársa az MTI-t. Az erőteljesebb struktúra­váltással várhatóan együtt­járó nagyobb arányú lét­számleépítések tették indo­kolttá a korengedményes nyugdíjazás feltételeinek módosítását. Áprilistól lehe­tővé vált, hogy ne csak az adott gazdálkodó egység megszűnése esetén vállalja magára a Foglalkoztatási Alap e nyugdíjaztatási forma társadalombiztosítási terheit, hanem meghatározott ese­tekben — így eredmény nél­küli vagy veszteséges gaz­dálkodásnál, illetve jelentős létszámleépítésnél a vállalat, szövetkezet átszervezésekor 25 a férflaknál a 35 éves — a befizetés felét ebből az szolgálati idő, illetve a mun­alapból fedezzék. (A másik káltatónál eltöltött öt év. A 50 százalékos rész továbbra legtöbb korengedményes ,,,..,.. . , nyugdíjazásra Borsod-Aba­is a munkaltatot terheli.) üj_Zemléni Bükés megyében. A korengedményes nyűg- valamint a fővárosban ke­díjaztatás 1987 végén vált rült sor. Kevésbé éltek ezzel általánossá. A gazdasági egység felszámolásánál a Foglalkoztatási Alap, átszer­vezéseknél a munkáltató vi­aílte a társadalombiztosítás­tek struktúraváltásra, keve­sen tudták csak vállalni a korengedményes nyugdí­jaztatással járó teher teljes egészét. Nagy segítséget je­lentett, hogy áprilistól a költségek fele részét a Fog­lalkoztatási Alapból finan­szírozott nyugdíjaztatásra 74 esetben került sor az idén. A vállalatoknál saját esz­közből a rendelet 1987. év végi bevezetése óta egyéb­ként több mint négyezer esetben járultak hozzá ah­hoz, hogy dolgozóik — nem sokkal az öregségi nyugdíj­korhatár elérése előtt — megkapják a kedvezményes nyugdíjat. A kérelmek száma ennél valamivel tobb volt, de nem egyszer hiányzott nőknél a a lehetőséggel Nógrád, Győr­Sopron és Vas megyében. Az így nyugdíjba vonulók vala­mivel több mint fele fizikai dolgozó. Alapítvány a rokkant gyermekekért A Magyar Vöröskereszt A felsorolt betegségekben Csongrád megyei vezetősége szenvedő gyermekek több­kuldte el szerkesztőségünk­nek az alábbi sorokat. Az ENSZ hivatalos ada­tai szerint Földünk lakos­ságának egytizede valami­lyen fogyatékosságban szen­ved. Hazánkban is tobb százezerre tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik testi, érzékszervi, szellemi képességeik korlátozottsága, vagy más, súlyos betegség miatt az egészséges embe­rekhez képest hátrányban vannak, és fokozttan rá­szorulnak a társadalom gon­doskodására. Részben a koraszülések rendkívül magas (10 szá­zalékos) számaránya miatt Magyarországon a gyerme­kek 5 százaléka látáskáro­sodott; tobb mint 1 százalé­ka mozgássérült; közel 1 százaléka halláskárosodott; 5 százaléka szellemi fogya­tékos. Évente 75 új leukémiás és 160 daganatos beteg gyer­meket diagnosztizálnak, akik állandó orvosi felügyeletre szorulnak. Gyakori a szív-, a vese-, valamint a cukor­betegség. Igen magas az nyíre egeszségi állapotuk miatt kimaradnak a közös­zatosan növelhető önbizal- Az alapítvány az alapí­muk, cselekvőképességük, és tók szándéka szerint az ezzel párhuzamosan csők- egészségkárosodott gyerme­ken a betegségtudatuk, ki- kekkel együttérző emberek ségi életből, izolálódnak, sebbségi érzésük. Egészsé- és közösségek önkéntes se­személyiségfejlődésük lelas­sul, szocializációjuk bizony­talanná válik. Tapasztalatok bizonyítják, hogy ahol egész­ségileg károsodott gyerme­ket gondoz a család, ott rit­kán futja autóra, víkend­házra, közös családi nya­ralásra. A beteg gyerme­kek általában nem vehet­nek részt az egészségesek számára szervezett táborok­ban, mert egészségi álla­potuk ezt nem teszi lehető­vé. A Vöröskereszt 1979 óta szervez speciális reha­bilitációs üdültetést szá­mukra. A tíz év alatt be­bizonyosodott, hogy a kö­zösségi vakációzás élmé­nye nekik is megadható. Jó szervezéssel, fokozott gon­doskodással és néhány spe­ciális feltétel biztosításával gi állapotukat természetesen gítőkészségének társadalmi mindvégig orvosok és úpo- kifejezése, s mint ilyen — lónők ellenőrzik. A prog- nyitott valamennyi magyar ramban egyaránt helyet és külföldi állampolgár, ha­kapnak az ismeretterjesztő, zai és külföldi jogi sze­sport- és játékfoglalkozások, mély, valamint jogi sze­vetélkedők, csoportas kirán- mélyiséggel nem rendelke­dulások — és biztosított a ző közösség számára, akik pihenés, a kikapcsolódás is. céljával egyetértenek, és azt A Magyar Vöröskereszt kezdeményezésére a Szoci­ális és Egészségügyi, a Művelődési Minisztérium, a Medicor Kereskeaelmi Rt , a Medimpex Gyógyszerke­reskedelmi Közös Vállalat, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt., a Gyógvásza­ti Segédeszközök Gyára és a Hungária Biztosító más­fél millió forintos alaptő­kével, társadalmi alapít­ványt hozott létre „Egész­„ . „,., . .., .. ségkárosodott és rokkant a fogyatekossaggal sújtott, gy*rmekek táboroztatásáért krónikus betegségben szen­vedő gyermekek esetleg vál­lalkozó szellemű, egészsé­ges társaikkal együtt is üdültethetők. A táborban testre szabott, és üdültetéséért" zéssel. megneve­az általuk felajánlott anya­gi eszközeikkel, természet­beni támogatásukkal, eset­leg módszertani segédanya­gokkal óhajtják támogatni. Az alapítvány vagyona ter­mészetesen kizárólag a meg­nevezésében feltüntetett cél­ra használható fel. Felügye­letét és kezelését kuratóri­um végzi. Aki az alapít­vány céljaival egyetért, és azt támogatni kívánja, a Vöröskereszt vezetőségein kaphat befizetési csekket, il­letve kívánság szerint az alapítók sorába is léphet. Befizetési csekk kapható a vagyonból Magyar Vöröskereszt megyei allergiás gyermekek száma is (pl. lisztérzékenység, aszt- • játékos, készségfejlesztő fel­ma) adatok megoldásával foko­Az alapítványi a táboroztatásra vállalkozó és városi vezetőségein. Sze­szervezetek pályázat útján ged, Lenin krt. 47., IV. eme­kapnak támogatást, mely- letén és a Szent Mihály u. nek odaítéléséről a kurató- 1.-ben. Csekkszámlaszám: rium dönt 216-11234.

Next

/
Thumbnails
Contents