Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-17 / 246. szám

79. évfolyam, 246. szám 1989. október 17., kedd Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Javaslaté munkásőrség megszüntetésére A Minisztertanács hétfői ülésén jelentést hallgatott meg a magyar—csehszlovák és a magyar—osztrák kor­mányfői tárgyalásokról. A Minisztertanács konzultációt folytatott időszent belpolitikai kérdésekről A kormány javasolja az Országgyűlésnek a munkás­őrség megszüntetését, és ezzel összefüggésben a honvéde­lemről szóló törvény módosítását. A Minisztertanács áttekintette a teli időszak energia­ellátási helyzetét. (A szóvivői tájékoztatóról lapunk 2. oldalán számo­lunk be.) Menekültügyi hivatal Elsőként csatlakoztunk A genfi menekültügyi egyezmény szellemében ok­tóber 15-tól a Belügyminisz­térium Menekültügyi Hiva­tala jár el a menekültek­ként hazánkba érkezők ügyében — közölte Gál Zol­tán, belügyminisztériumi ál­lamtitkár hétfői sajtótájé­koztatóján. Emlékeztetett arra, hogy hazánk ez év ta­vaszán csatlakozott a kon­vencióhoz. Mint mondta, a magyar kormány magára nézve kötelezőnek tekinti azokat az értékekét, ame­lyek az emberi jogok tiszte­letben tartását jelentik. Gál Zoltán elmondta, hogy jelenleg 22 583 Romániából érkezett menekült tartózko­dik hazánkban. Közülük 17 788-an magyar, 3498-an román, 1267-en pedig né­met nemzetiségűek. Az el­múlt év január elseje óta több mint 28 ezren érkez­tek Romániából, s közel 26 ezren kaptak tartózkodá­si engedélyt. Ez idő alatt harmadik országba 2500-an lúvoztak, míg saját elhatá­rozásból 528-an visszatér­tek Romániába, 2500-at pe­dig a magyar hatóságok irá­nyítottak vissza. Áz állam­litkár hangsúlyozta: a ma­gyar kormánynak változat­lanul az a törekvése, hogy minden nemzeti kisebbség a szülőföldjén gyakorolhassa emberi jogait. Az államtitkár szólt ar­ról is. hogy az október 15­én életbe lépett törvényere­jű rendelet a menekültként elismert személyek jogállá­sáról, valamint a Minisz­tertanács rendelete a me­nekültként való elismerés­ről,' ideiglenes szabályozás­nak tekinthető. Jövőre, a tapasztalatok birtokában, er­ről törvényszintű szabályo­zást kívánnak alkotni. El­mondta azt is, hogy a ma­gyar nemzetiségű mene­kültekkel nem kívánnak kü­lönbséget tenni, de azt min­denképp figyelembe kell venni, hogy ök mégis más­ként kötődnek az anyaor­szághoz. Ahhoz, hogy a Ro­mániából érkezett magyar nemzetiségűek megkapják a magyar állampolgárságot, módosítani kell a magyar— román állampolgársági egyezményt. Ha a magyar kormánynak ez a törekvése nem sikerül, akkor fel kell mondani az egyezményt. Az államtitkár rámuta­tott: a hivatalosan is me­nekültnek nyilvánított sze­mélyeket néhány kivétel­től eltekintve megilletik majd a magyar állampol­gárok jogai. A menekültek azonban nem kapnak vá­lasztójogot, s nem vonatko­zik rájuk a hadkötelezett­ség, s nem tölthetnek be olyan tisztségeket, amelyek­hez a magyar állampolgár­ság szükséges. (MTI) Népszavazás ? 0 kampány folytatódik A Szabad Demokraták Szövetsége már több mint 100 ezer aláírást gyűjtött össze annak érdekében, hogy az állampolgárok nép­szavazáson nyilváníthassa­nak véleményt a munkásőr­ségről, a munkahelyi pártszerveződésekről, az iMSZMP, illetve annak jog­utódjának vagyonával való nyilvános elszámoltatásról, valamint a köztársasági el­nök megválasztásának idő­pontjáról. Haraszti Miklós az MTI érdeklődésére el­mondta, hogy újabb 50 ezer aláírást adtak át a Parla­ment elnökének. Hozzátet­te még: ezután is folytatják az aláírásgyűjtési jsam­pányt. A Belügyminisztérium vá­lasztási irodájának vezetője, Csiba Tibor elmondta, hogy 100 ezer aláírás esetén az Országgyűlés köteles elren­delni a népszavazást. Az aláírásokat a Parlamentnek 8 napon belül kell megkül­denie az országos választási elnökségnek, s annak 30 nap áll rendelkezésére, hogy megvizsgálja az aláírások hitelességét. Ezt követően az Országgyűlésnek a be­nyújtást követő 'legközelebbi ülésszakán, de legkésőbb 60 napon belül kell döntenie a népszavazás elrendelésé­ről, s a lebonyolítására 3 hónapon belül kell sort ke­rítenie. Ennek részleteiről azonban egyelőre korai len­ne beszélni, mert a népsza­vazásról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a nép­szavazás lebonyolításánál a választójogi törvény irányadó, ez azonban csak most kerül a Parlament elé. Annyi azonban bizonyos, hogy a népszavazás akkor ervényes és eredményes, ha a választásra jogosult ál­lampolgárok tobb mint a fele érvényesen szavaz, il­letve több mint a fele azo­nos választ ad a megfogal­mazott kérdésekre. Őszidő Zsombón Az őszi Nap felhöfoltok közül nézett le a falura az­nap, amikor Zsombón jártam. Meleget és fényesseget, di­dergést és borongást váltogatott, jeleként az öszidönek. S mintegy szimbólumaként ama másik őszidőnek, az idős kornak, aminek itteni jellemzőivel ismerkedni jöttem. A Szegedről kirajzók fel­kapott települőhelyén, a vá­ros körüli villanegyedre em­lékeztető többszintes új há­zak között minthacsak az „ófalu" jött volna velem szemben: fekete fejkendős, garabolyos idős asszony. Míg azt hitte útbaigazítandó ide­gen vagyok, barátságosan ad­ta a szót, mikor kiderült, hogy őfelé tapogatom az utat, zárkózottá vá^lt: — Nincsen énrajtam újság­bavaló. Magamban élek. de még mindent győzök. Nem szorulok se pénzre, se gon­dozásra. — S ha szorulna, monda­ná? Lenne kinek? — Lenne hát, vannak gye­rekeim — siet a válasszal. Aztán elnéz mellettem s las­san hozzáteszi: — De nem mondanám, míg végképp le nem esek lábrul. Megvan a maguk baja, maguk élete. „Kevés is elég..." Vontatott beszélgetésünk a gyerekek életétől gyorsul, hogy mire jutottak, azt a mama szívesen sorolja. Hogy ő mire jut? — Nem szóbeszédre való: Majd elrendezi a sors. Latja, nincs még gondom. A hetven évemmel is elballagtam most is az új boltba. Egy órája nyi­tották. Kíváncsi voltam ra. mi van benne. Bár nekem már kevés is elég. A többi zsombói idős em­bernek 'vajon elég-e, és mennyi az a kevés. Firtatom a tanácsnál. Faragó M. Vil­mos tanácselnök és illés Zol­tánné, a szociálpolitika fele­lőse — s mint kiderül an­nak emberséges szándékú, mindenben segítőkész „min­denese" — adatokat sorol: A falu 2 ezer 170 fős össz­lakosságából 529 a nyugdíjas korosztályú idős ember, kö­zülük 94 él egyedül, 54 ta­nyán. Egyre többen neheze­dő helyzetben: pénzbeli se­gélyre is, gondozásra is szo­rulva. A tavalyi 230 ezer he­lyett idén 340 ezer forintot tud adni a tanács segélyek­re. Ügymond hivatalból utal­tuk pénzt ebben az evben mintegy hatvan embernek; az öt-hat alkalommal jutta­tott eseti segély év végére összesen 8—10 ezer forint is lehet. „Naprakészen" ismerik a rászorulók helyzetét — jel­zik a tanácstagok, a gondo­zási központ és a tanács dol­gozói, az orvosok és asszisz­tenseik, sőt a postás meg a szomszédok is. Illésné mond­ja: — Jók itt az emberek. Szá­mon tartják egymást, jelzik a gondokat. Eb ben nem adunk a formaságokra, nincs ügyfélfogadási idő, bárki bármikor megtalál. Megtalálni az igazságost Mástól tudom, hogy kere­sik is a „Rózsikát" sűrűn — s mindenfelével. Akár vasár­napi ebédfőzés közben is. — Van, mikor nehéz ez a munka. A jogszabályok igaz­ságtalanságait nehéz szívvel magyarázza az ember az öre­geknek. A mostani segelye­zési forma rossz. Kap, aki kér. És aki nem kér? Rá le­het erőltetni? És kire meny­nyit? Higgye el, nagyon ne­hez megtalálni az igazságos­ságot. És nehéz együtt kezel­ni az emberi problémákat. A tapintatos, igazságos megkö­zelítések sok fejtörést okoz­nak. Ez nem nyolcórai hivatali munka. Biztos vagyok ben­ne, hogy Illés Zoltánné haza is viszi a gondokat, a töp­rengést; élethivatásszerűen végzi ezt a tevékenységet. Ami persze nem mindig há­lás és nem túl látványos: de alapvetően fontos ahhoz, hogy a községben az embe­rek közérzete jó legyen. Ami­re ebben a faluban hagyomá­nyosan törekedtek az utóbbi években. Legutóbb például azzal, hogy közadakozással, köz­munkával átépítsék a régi orvosi rendelőt — az idősek klubjává, gondozási központ­tá. Az idén új funkciót ka­pott, szépen felújított epület, Botránykeltés a Szeged SC-nél Lapunkban október hato­dikán számoltunk be a Sze­ged SC elnökségi ülése alap­ján az egyesület gazdasági helyzetéről. Akkor, a veze­tők elmondták, hogy biztató jövő elé néz a klub, s egyik ••szakosztályt sem fenyegeti a megszüntetés réme Mint közzé tették, a vállalkozások jó úton haladnak, hiszen az első félévben a nyereség tisztán 5.7 millió forint volt, amit a szakosztályok támo­gatására fordítanak. Ezután meglepődve olvas­tam a Sport Plusz 42. számá­ban, hogy újabb visszaélések vannak az egyesületben. Legalábbis ezt tükrözi az a névtelen levél, melyet a fo­galmazóik) „Szeged SC spor­tolók és edzőjük" aláírással juttattak el a sportlaphoz. A magukat csak homályosan megnevezők a következő so­rokkal kezdték dolgozatu­kat: „...A városi sportegye­sületnél (Szeged, Dózsa u. 2.) különböző gazdasági tevé­kenységet folytatnak úgy, hogy sportérdekek álcája mögött bizonyos egyesületi személyek és a kapcsolataik révén közreműködők a fő haszonélvezők. A vezetési módszerek pedig enyhén szólva diktatórikusak, és nem fair-ek Az ügyvezető elnök és a vállalkozásokban közreműködő élősködők, a KISZ és az MSZMP emlőin nevelkedtek, és élvezték (él­vezik) a korrupt tanácsi ve­zetők támogatását, így meg­szokták és megtanulták, hogy szinte mindent csinál­hatnak a legkisebb veszély nélkül." A továbbiakban a levélben felsorolják az állí­tólagos szabálytalanságokat, melyek igazságtartamát nem feladatunk eldönteni, ám igyekeztünk kideríteni, vajon kik lehetnek azok, akik ezt a levelet megírták. Minden szakosztályból meg­kerestünk valakit, azzal a kérdéssel, hogy foglalkoz­tak-e a névtelen bejelentés­sel. A válasz mindig ugyan­az volt; „Megbeszéltük és véleményt formáltunk" — mondták. A szondázás vég­eredménye pedig egyöntetű: „Elhatároljuk magunkat a Sport pluszban megjelent, nevünkben írt levéltől!" Ezenkívül szinte mindenki hozzáfűzött valamit ördögh István, súlyemelő vezető edző szerint, azok a verseny­zők, akik a beígért bérüket és teljesítményükért a pré­miumot megkapják, ilyesmi­vel nem foglalkoznak. Feke­te Péter karate vezető edző, és Papp István a vízilabdá­sok technikai vezetője olyan ember bosszújáról beszélt, aki sértődött, akit eltávolí­tottak az SC-től. Laluska Pál a kosaras férfiak inté­zője — aki „mellesleg" a jo­gi egyetemen tanár — sze­mélyre szóló támadást vélt felfedezni a szövegben, s — mint mondta — a vállalko­zások említése csak körítés, hiszen a felsoroltak nagy ré­szénél a levélből nem derül ki, hogy mi is a probléma. Trényi Imre az adóhivatal ipari osztályának főelőadója, az atlétikai szakosztály igaz­gatója kijelentette: „Beosz­tásomnál fogva mindenna­pos kapcsolatban vagyok a Szeged SC gazdasági mun­katársaival, s csak annyit mondhatok, hogy sterilen, korrektül dolgoznak!" A fent említettek szerint, nem a sportolók írták a le­velet, legalábbis az elbeszél­getések során — melyet Zá­dori Gyula labdarúgó szak­osztályvezető összegez majd, és küld el a Sport pluszhoz — senki nem vállalta magá­ra. Kire gyanakszik az egye­sület? ..Olyan információk van­nak a levélben, — nyilat­kozta Szél János egyesületi elnök — melyekhez sporto­lók, edzők nem • juthatnak hozzá. Csak az ügyvezetésen belüli személyről lehet szó. Mi is vizsgáljuk az ügyet, de minden bizonnyal a gaz­dasági rendészet sem hagyja szól nélkül." A megyei rendőrkapitány­ság, népgazdasági és társa­dalmi-, tulajdonvédelmi osz­tályvezetője, Róth Imre azt a felvilágosítást adta, hogy az ominózus levél már szep­tember 22-én birtokuk­ban volt, de azt átküldték a városi sporthivatalhoz, ahon­nan csütörtökön az a válasz érkezett, hogy nem illetéke­sek az ügy kivizsgálására. Így a továbbiakban a gazda­sági rendészet foglalkozik a bejelentéssel, de csak a meg­felelő keretek között, hisz nyomozás nem indulhat. A névtelen levelet tartalmazó dossziét pedig november 10­én zárják le. » Akármelyik félnek is lesz igaza, egy valami megálla­pítható: ez az ügy nem a sportot szolgálja! Cs. Gát László pázsitos, fás, bokros, virágos udvarán egy Lada Nivát ke rülünk: — Ezzel visznek naponta tizennyolc ebédet a külterü­letre, a tanyákra, hozzák el a vendéglőből a klubban ét­kező tizenhat öreg etelét és a házakhoz vitt nyolc adagot — világosít fel Illésné, míg belépünk a gondozási köz­pontba. Megcsap a meleg, szem­nyugtató a tisztaság. Az elő­szobai fogasokon „öreges" kabátok, alattuk a földön szatyrok, kosarak. Az épület bal oldali szárnya „személy­telen". A férfiaknak szánt pihenőszobában három új heverő, kényelmes fotelok, látszik rajtuk, hogy nemigen használják őket. A mellette lévő csempézett, zuhanyozós fürdőszoba fregoliján mutat­kozik csak némi jele a hét­köznapoknak: kockás flanel­ingek. fekete szoknya szárad. — A gondozónők itt mos­nak, vasalnak az idősekre, fürdethetik is őket — sorolja Zetkóné Újvári Zsuzsanna, a vezető. — A saját otthonuk­ban való gondozásra tarta­nak igényt többen. De most tizenhatan járnak, reggel 9­10 óra körül jönnek, de kettő után már megy is a többsé­gűn naza. Tudja, tesznek­vesznek még a portájukon. Egymáshoz húzódva A nok pihenőszobájában a vetett agyakon látszik, van aki itt ledől. Délelőtt tízkor — amikor ott jártam — nem heverésztek. Az ebédlő asz­talaival üldögéltek, beszél­gettek. — A társaság kedvéért. Együtt jobban mén az idő — hallom a magyarázatot. — Néha nézzük a tévét is. Meg emlegetjük, hogy volt régen. A legnagyobb közös helyi­ség végében hatan „verik a blattot". A szelíd kártyázó­kat a tálaló ajtajából kedvelt gondozónőjük, Veronka fi­gyeli jóindulattal: — Jó, hogy igy összeférnek. Egyre inkább összejönnek, jó. nyugodt a hangulat. Kibe­szelhetik itt magukat. — Hetente jön az orvos. Az ügyeik intézeseben is se­gítünk — teszi hozza Zsu­zsika — Es önöknek milyen se­gítség kellene? — Most éppen jó lenne ta­lálni valami jármüvet, ami­vel Ullésre átvinnék a klu­bosokat látogatóba. A hosz­szabb téli napokra nem ár­tana talán, ha a kultúrházzal közösen tudnánk programo­kat biztosítani a kisöreg­jeinknek. A területi ellátást csak úgy lehetne jobbá ten­ni, ha lenne még egy gondo­zónőnk. Akkor nem kellene mindig rohanni, több idö jutna az emberekre A lelki törődésre terelődik a szó, hosszasan. Az őszidőn melegséget árasztó emberi jó szóra A magányosság prob­lémáira, az idős kori szoron­gásokra. Amiknek feloldá­sáért minden itt dolgozó ten­ni próbál nap nap után. — Nehéz? — Csak az tudja, aki ben­ne van. Ráadásul köti őket a jog­szabályok sokasága, akadá­lyozza az érdemi munkát a sok adminisztráció. Segíti vi­szont sok önzetlen ember — tiszteletdíj nélkül is. S mindettől érzi talán olyannak az ember az öszidöt Zsombón, hogy a borongáson és a didergésen áttörni képe­sek a fény és a melegség su­garai. Szabó Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents