Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-16 / 245. szám

1989. október 12., csütörtök 5 Napló és Nemzet Nyomda a pusztában Néhány hete röppent fel a hír. hogy az ismert szegedi ügyvéd. Bába István is lapot indít. Sőt már az új orgánum címe is adott: Szegedi Napló. — A Függetlenségi Párt egy­kori újságját igyekeznek ntajd folytatni'.' — Üzleti alapon szerveződik ez a lap. A tulajdonos egy kft., ilyen értelemben tehát folytatói kívánunk lenni a független új­ságcsinálásnak. — Ön. ha jól tudom, kisgaz­dapárti. Pártérdekeket mennyit képvisel majd a: új lap? — Bizonyos értelemben haj­lunk a kisgazda gondolkodási módra, hiszen ők is tőkével szállnak be. de elsősorban az üzletet tartjuk szem előtt. Tehát olyan lapot akarunk, amelyik eladható. Nem pletykaújságot, nem köpködő, pocskondiázó la­pot. hanem korrekt hírharsonát, ügy látom, az olvasóknak már elegük van a napi élet tülpoliti­zálásából. a valós, vagy kere­sett. csinált botrányokból. Nem ebből akarunk megélni. — A jól menő ügyvédi praxis Itelvett ezután laptulajdonos les':? — Erről szó sincs. A lap nem az enyém lesz. hiszen ennyi pén­zem aligha lehetne. A tőkés vál­lalkozásban részt vesz egy nyu­gatnémet társ is. akinek a kft.-n belül 51 százalékos a részese­dése. Ö szállítja a félmillió márka értékű nyomdagépeket. Hiszen mi nemcsak lapot, nyomdát is alapítunk. Ma már korszerű nyomda nélkül aligha tudnánk betörni a piacra. Helyi­ségünk már van. a nyomdagé­pek pedig hamarosan elindul­nak Szeged felé. Pontosabban Kopáncsra. hiszen ott vettunk egy gazdasági épületet. " — Modem nyomda a pusztá­ban? • — Vettünk egy autóbuszt, amelyik szállítani fogja a nyom­A magyar sajtó sokáig csendes állóvizében az elmúlt hónapokban egyre több új lap, friss orgánum igyekszik helyet találni magának. A lapindítás ma már nem privi­légium, hanem állampolgári jog. No. azért újság nem szü­letik máról holnapra, hiszen hatalmas töke szükségeltetik hozzá, hogy a piac korláto­zott fizetőképességéről már ne is szóljunk. dászokat. Úgy tűnik, a külföldi tőkés társ. nemcsak gépeket, de megrendeléseket is szállít majd. így nyugat-európai bérmunkát is vállalunk. Nagyon fontos a nyomdai haszon, hiszen az újsá­got az elsó hónapokban nem tekinthetjük nyereségforrásnak. A biztos megélhetést a nyomda adja. így már nem kell izgul­nunk. — Egyre több az eszkimó és egyre kevesebb a fóka. Úgy gon­dolja. hogy sikerül majd megka­paszkodniuk egy elszegényedő piacon? — Nos. egyelőre csak hetilap­ban gondolkodunk. Amint bein­dul az üzlet, feltöltöttük a szer­kesztőséget. át kívánunk térni napi megjelenésre. — Milyennek képzeli el az eladható újságot? — Ellenzékinek, de tárgyila­gosnak. Pártállás nélkül bárki munkatársa lehet a szerkesztő­ségnek. akit szakmailag erre ér­demesnek ítélünk. Az érdekes írások mellett az eddig megszo­kottnál sokkal többet szeret­nénk szolgáltatni. Nem elsősor­ban a szenzációkból akarunk megélni. A politika mellett az élet apró dolgaival, gondjaival­bajaival szeretnénk többet fog­lalkozni. Emberközeli, családi újságot szeretnénk csinálni. — Lesz hozzá elég szakem­ber? — Minden bizonnyal. — Úgy hirhk. mesés fizetése­kel kínál! — Igaz. hogy az átlagnál jóval többet ajánlunk, de ezért átla­gon felüli teljesítményt is vá­runk. — Kik lesznek a munkatár­sak? — Egyelőre ez maradjon ti­tok. Annyit elárulhatok, hogy nemcsak a legjobb szegedi toll­forgatókat kívánjuk megnyerni, de a fővárosban is szétnézünk Az ország minden szegletében akarunk tudósítókat fogadni. — Mikor olvashatjuk az első számot? — Pontos dátumot most még ne várjon tólem. Minden bi­zonnyal az év vége felé. vagy a jövö év elején. Ugyancsak hírlik szegedi saj­tóberkekben. hogy másik lap­társ is bontogatja szárnyait. A Szegedi Nemzetről Simor Feren­cet. a Kereszténydemokrata Néppárt helyi titkárát kírdez­tük: — Bárcsak igaza lenne a hí­resztelöknek és tudnánk napila­pot indítani Szegeden. De ehhez hatalmas töke kellene, ennyi ne­künk nincs. — Akkor honnan a szóbe­széd? — Valóban felvetődött a gon­dolat. mi is hallottunk róla. de mi lennénk ebben a legkevésbé érdekelt felek, amolyan függelé­kek. — Hát akkor kik tervezget­nek? — Tudomásom szerint a Sze­gedi Nyomdában született az öt­let. Természetesen ott is érdek­lődtünk. A válasz? A lapindítás egyelőre csak terv, térjünk visz­sza rá később. Néhány hét múlva. ígérjük, nem leszünk fe­ledékenyek... Rafai Gábor Irodalmi kávéház a Royalban Az írás a személyiség tükre Régi vágya az emberiségnek. hogy olyan biztos módszert ta­láljon, amelynek segítségével mindenkiről pontosan meg le­het tudni, mi lakozik benne. Keresték a megismerés csodá­ját a varázstó vizében, az igaz­látó tükörben, a koponya dud­raiban. tenyerünk vonalaiban, csillagképekben és újabban a pszichológiai vizsgálóeszkö­zökben: tintafoltokban látott képekben, kérdőívek alternatí­vái közötti választásokban. Ezek közé a módszerek közé tartozik a grafológia is. mely az emberek személyiségét az írá­sukból igyekszik megismerni: „A vesémbe látott, keresztüllá­tott rajtam, szétbontotta és ki­teregette rejtett titkaimat, ma­radék nélkül leírta — ismeret­lonül. mert hiszen csak néhány sor betűt kapott belőlem! — egyéniségemet. meghatározott és lerajzolt, olyannak, amilyen vagyok" — gúnyolódott Ka­rinthy Frigyes a ..Grafológia" címú humoreszkjében. ..Ma már nem szorul bizonyí­tásra. hogy az írás mindenben tükrözi írója lelkivilágát, sót fizikai állapotát is. Egészséges vagy depressziós lelki alkat, öröklött vagy szerzett betegsé­gek. jellemtulajdonságok és kedélyállapot, rejtett indulat vagy vonzódás, értelmi képes­ség. akaraterő vagy ideggyön­geseg. önbizalom vagy kishitű­ség: mind nyomot hagv az írá­son" — írja komolyan a törté­nész Bende Kálmán. Rákosiié Ács Klára 1985-ben megjelent és hamar népszerűvé vált Val­lanak a betúk címú könyvének előszavában. Elvileg semmi különös nincs abban, hogy az ember szemé­lyiségére az írásból igyekez­zünk visszakövetkeztetni, hi­szen személyiségünk viselkedé­sünkben. ki fe jezésform á 11 k ha n megnyilvánul. így természete­sen az írásunkban is. Igaz. hogy ez a megnyilvánulás távolról sem egyértelmű, és így tág teret ad az intuíciónak, a beleélés, értelmezés képességének. Magyarországon a grafoló­gia a 20-as években jelent meg. s az 1930-ban alakult Magyar írástanulmányi Társaság egé­szen az 50-es évek elejéig aktí­van működött. A nemrégiben újjáalakult írástanulmányi Társaság a kényszerű hosszú szünet után igyekszik újjáéleszteni a grafo lógiai gyakorlatot. A Royal szállóbeli irodalmi kávéház ma esti vendégével. Agárdi Ta mással, a társaság elnökével beszélget és várja az crdcklö dókét a házigazda-pszicholó­gus: Klein Sándor A halhatatlanság kövei Még az a kis — Nekem még eddig min­dig jót tett a véradás! Határo­zottan jobban érzem magam utána! — mondja Szabóné Szente Ildikó e meglepő sza­vakat, jóízűen fogyasztva a vé­radóknak járó uzsonnát. — Igaz. hogy már hat éve gyesen vagyok két kis gyerekemmel, de ilyenkor bejövök, legalább találkozom a régi munkatár­sakkal. A Hungarohemp újszegedi gyára — ismertebb nevén csak az ..újszegedi kendergyár" — évente két alkalommal fo­gadja — és tegyük hozzá: szí­vesen — a véradó állomás dol­gozóit. Ilyenkor az orvosi ren­delő is átalakul ..véradó állo­mássá" és a műszakban dolgo­zók fnellett megjelennek a nyugdíjasok is. — Amíg engem hívnak, ad­dig én eljövök! — mondja Dőczi Józsefné. aki meg sem tudja számolni, hányszor adta vérét a rászorultaknak. Csó­kási Mária is ..törzsgárdatag", egyszer sem hiányzott, ha hív­ták, de Nádudvari Istvánné is szúrás sem fáj azzal dicsekedhet, hogy 1965­től mindig szívesen nyújtja karját. Mint mondja: öccsére gondol ilyenkor, akinek egy súlvos műtétjéhez sok vér kel­lett. Az újszegedi kendergyár­ban a műszakban dolgozókat sem éri semmiféle kár. ha munkaidőben jelentkeznek véradásra. (Sajnos, ez nincs mindenütt így.) A gyár bölcső­déjében és óvodájában dol­gozó asszonyok nevetve ..árul­kodnak" főnökükről. Bozóki Tamásnérói, hogy bizony ó is régi véradó. Most is jön majd, csak az apróságokat nem hagyhatják egyedül, nem jö­hetnek egyszerre. Az orvosi rendelőben csendben, gyor­san dolgoznak. Akik már elfo­gyasztották uzsonnájukat, in­dulnak vissza a munkahelyre, vagy otthonukba, s a vérrel telt palackokat is elindítják életmentő útjukra. Ezen a napfényes szép napon 115-en adtak vért az újszegedi ken­dergyárban. Somogy i Károly né Nálunk, ha valaki diplo­mázni kíván, kcdvcnc tantár­gya melle kénytelen egy másik szakot is kitanulni, mert mife­lénk a főiskolán párosan árul­ják a tudományt. Sok szeren­csétlen kényszerpáros létezik, talán még a legszimpatikusabb a rajz-földrajz. Ugyanis az esz­tétikum a művészet, a geográ­fia tudományába mélyen benne rejtezik. A csillagos égbolt, a tengerek vize. a hegyek gyomra ősidők óta a szépség forrása a gyönyörködni vágyó emberszámára. Ma. a műanya­gok korában, nem árt. ha az utánunk jövőknek megmen­tünk egy maréknyit a természet kincseiből. Leiéné Dobai Katalin az új­szentiváni gyerekeket tanítja a rajz és földrajz tudományára. Napi munkája mellett beirat­kozott áz egyetemre, hogy főis­kolán szerzett diplomáját meg­fejelje egy középiskolai tanári végzettséggel. Á JATE föld­rajztanszékén Szederkényi Ti­bor professzortól igen izgal­mas. szép témát kapott szak­dolgozatához. A szegedi belvá­rosi temetó sírköveit tanulmá­nyozta. s a természetes kőzet­ből készült ..fejfákat" vette lajstromba. Térképet készített a parcellákról s pontosan meg­jelölte. milyen fajta, mclv föld­történeti korból, melyik or­szágból származó kőzeteket fe­dezhet fel a temetői látogató. — Hány sírkövet kellett meg­vizsgálni? — Körülbelül nyolcezret. Örömmel állapíthattam meg. hogy a belvárosi temető sírjai­nak több mint fele természetes kőből készült. Hála a gondvise­lésnek. ezek egészen jó állapot­ban vannak. Pedig a szabadté­ren felállított kövekre sok ve­szély leselkedik. A fagy. a ho­mokvihar. a savas esó nagy pusztítást tud végezni rajtuk. — Melyik kózetfajta a legér­zékenyebb? — A márvány, ez a legdrá­gább kö. Fekete márványból, dioritból. gahbróból. labrado­ritból készült • obeliszket ma már csak ritkán csináltatnak szeretteik sírjára az emberek. Legfeljebb vékony táblácskák készülnek e nemes anyagok­ból,. ezt helyezik el a sírkövesek a mükóböl készült sírboltra. A carrarai márvány helyett is leg­többször kubai márványt hasz­nálnak. Ilyenből készült pél­dául a nagyszínház belső bur­kolata. A szürkés erezetű, egyébként esztétikus burkoló­anyag strapabíróhb és főleg ol­csóbb carrarai testvérénél. Skandináv dioritot szinte már egyáltalán nem lehet kapni. Csak a második világháború előtti sírok között találtam olyat, ami svéd gránitból ké­szült. Sírkövesektől tudom, hogy némely kereskedők visz­szaclnek a megrendelő tudat­lanságával s nem egyszer silány minőségű andezit lapokat ad­nak cl svéd gránit gyanánt. Amit a közvélemény vörös márványnak tart. az pedig leg­többször piszkei vörös mészkő. Valamikor Nagy-Magyarorszá­gon a ruszkicai márvány örven­dett a legnagyobb népszerűség­nek. Ma Romániából egyálta­lán nem importálunk ilyen kő­zetet. — Csak az erózió tesz kárt a temető köveiben? — Ölömmel láttam, hogy a belvárosi temető szép és gon­dozott. Szinte alig találkoztam megrongált kövekkel. A régi. szép sírokat, kriptákat a halot­tak hozzátartozói rendben tart­ják. — Hónapokig szinte na­ponta járt ki a temetőbe, annak hangulata, az elmúlás gondo­lata nem nyomasztotta? — Hazudnék, ha azt monda­nám. hogy nem hatott rám. Bár a köveket tanulmányoz­tam. de óhatatlanul sok más dolgot is megfigyeltem. Pél­dául azt. hogy miként próbál­nak a hozzátartozók kedves ha­lottjuk ,egykori személyisegé­ből megmutatni valamit az utó­kornak. Elnézegettem az arc­képeket. olvasgattam a verse­ket. feliratokat. Egy-egy csa­ládi sírbolt névtábláiból egész törtenetet léhet kiolvasni. Rám legtöbbszór megnyugtató ha­tást tett a temető csöndje. — Nem tévedett egyetlen kőzet meghatározásánál sem? — Eleinte minden követ egyformának láttam. Legfel­jebb a színéből következtettem a fajtájára. Később fedeztem fel a finom különbségeket. Egyszer a professzor úr is ki­autózott velem a temetőbe, mert egy gabbrófélét nem tud­tam felismerni: most már a szakmai ártalom tüneteit kez­dem felfedezni magamon. Me­gyek az utcán s az oszlopok, lépcsők, párkányok anyagát fi­gyelem. Sajnos, egyre keve­sebb a természetes kőanyag a városban és az országban is. Pedig a habarcs, a cement bár­milyen látványos formában is jelenik meg. nem tudja utá­nozni a természetes kö nemes egyszerűségét. Pacsika Emília Lassan megtelnek a palackok — Remekül érzem magam... (Szabóné Szente Ildikó)

Next

/
Thumbnails
Contents