Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-16 / 245. szám

1989. október 10., kedd 119 „Úri kaszinó" a Tiszában? Ha én ezt a klubban elmesélsm ... Talán el sem hiszik — kuncogtam magamban, amikor meghallottam, hogy Szegeden megalakult a menedzserek klubja. Mi olyan érdekes ebben? — mondhatná az olvasó. Klub akad több száz a városban. Igen ám, de olyan aligha van még egy, ahová évi tizenötezer forintot kell leperkálni, hogy tag lehessen az ember. — Nem. tizenötezer, estei tizenkettő, ehhez jön még a huszonöt százalékos áfa — mondja a klub elnöke. Vass László jogtanácsos. — Ennyiért már sztriptiztóncosnőre is futja! — Futná, de nem lesz táncosnő. Nem éjszakai lokált és nem. kártyaburlungot alapítottunk. — Egy átlagembernek ez háromhavi fizetése. Ennyiért már nyújtani kell valamit! — Nyújtunk1 is. De nem elsősorban szórakozást. Budapesten, a Ballantine's klubba egyébkent harmincezer a tagdíj, és ehhez is számolja hozzá az. áfát! — Honnan egyáltalán n klub lötlete? — Az ötletből! Mármint az újságból is. Az az igazság. hogy itt, a jogtanácsosi munkaközösségben, rengeteg •vállalkozó megfordul. Évek alatt rájöttünk, nincs elég információjuk, nem ismerik egymást, elszigetelten élnek. Nem jut idejük arra, hogy Megkeressék egymást. Márpedig az igazán jó ötletek nem munka közben szoktak születni! Összeül háromnégy menedzser, földobnak egy témát, egyik lis ad hozzá valamit, másik is; és megszületik a nagy ötlet. Eddig mindezt hol tehették? A kocsmában! De az: nem igazán alkalmas fórum erre. Ha lenne igaz.1 tőzsde, akikor ott találkozhatnának. De nincs. — Szóval, ez hiánypótló klub... — Igv is mondhatnánk. Ma már nem úgy múködik a gazdaság, mint az elmúlt évtizedekben, hogy két évre előre lediszponáltuk valamit, aztán ha kellett, ha nem. elvitték. Fél óra alatt .születnek most milliós üzletek, t naook alatt meg is valósulnak, Ehhez oedig információ. ismeretség, találkozási lehetőség' kell. — Erre jó a klub ... — Pontosan. A Tii'.a Szálló presszója hétfőnként eddig zárva volt. Erre a r apra béreltük ki a termet. Az első ket alkalommal már kötöttek is üzletet a klubtagok. — Kik? — Nézzé, ez zárt klub, neveket most ne említsünk. Egyelőre harmincötén vagyunk, de száznál többen nem is szeretnénk lenni. — Kt lehet tag? — Aki befizeti a tagdíjat, es három klubtag ajánlja. — Nem félnek, hogy azt mondják magukra, megalakították a felső tízezer klubját? — Nem. Először arra is gondoltunk, hogy úri kaszinót alapítsunik. de ehhez az elmúlt évtizedekben annyi rossz íz tapadt, hogy elveti ttük. Felső tízezer? Kit sorol 'oda? Ha a jövedelmet nézzük, akkor a négyeiemis gyárigazgató is az. a harmincezres bruttójával, és egymilliós prémiumával. Márpedig mi nem szívesen ülnénk egy asztalhoz tárgyalni vele. Ez a klub a sző nemes értelmi-ben u menedzsertake kell hogy legyen. Ezért a szigorú szabályozás. A new manek. az új emberek. az ötletgazdák szeretnének itt egymásra találni. — Dorbézolásról szó sincs! — De nincs ám. Harmincféle folyóiratot fizetünk elő. Idővel szeretnénk számítógépes hálózatot kialakítani, hogy a presszóban lehívhatók legyenek a főváriéi tőzsdeinformációk. Neves gazdasági szakembereiket hívunk; meg előadónak. Ha valaki nem „úrj emberhez méltó magatartást tanúsít" — Ikizárjuk! Ezt az alapszabályba is bevettük. — És aki sokallja a tizenötezret? — Az nem lesz. tag. Megszüntettük a tiszteletbeli tagság intézményét. Egyedül csak neves külföldi szakembereket tisztelünk meg ezzel. — Egy klubhoz is keli tőke... — Szerencsére, összeakadtunk a Talent Szervező Ki't.vel. ök is a Tiszában „laknak". Szóval, a szálló lassan amolyan businesseentérré válhat Szegeden. Szeretnénk, ha tényleg betöltené funkcióját a klub. Többek között azért is a magas tagdíj, aki komolytalan szórakozásra gondol, az nem fog ennyit kifizetni. A tagjainknak már az is kikapcsolódás, ha egymással beszélhetnek, erre az üzleti világ hétköznapjaiban aligha van idő. Eddig a véletlen gardíroz ta az, üzleti ötleteket, most ezt szeretnénk intézményesitery. — Ilyen biztosak a dolgukban? — Efíy kicsit mi is féltünk, amikor belevágtunk. De meggyőződésünk, hogy Magyarországon ki kell alakítani egy mára teljesen elveszett üzleti etikát. Itt, a Klubban, szóban is megkötnek' több milliós üzletet, és senkinek eszébe se jut. hogy becsapja a másikat.! Abban a pillanatban elveszítené az üzleti hitelét. Csak sajnálkozhatunk azon, hogy a vállalatoknál lassan már az írott szónak- sincs hitele. Hogy mindez hagyon működik? Majd meglátjuk ... Rafai Gábor Összefonódó karok Múltat faggatni, jelent megismerni nem nehéz a felsővárosi plébánián. ,4 recsegő falépcsökre linóleumot ragasztottak, talán, hogy csöndesebb legyen rajta a jaras, könnyebb a tisztántartása ..., bentebb, a szúk folyosón ugyanaz, a helyhez nem illő, műanyag padló. Íme, hát, az ínséges jelen csalhatatlan bizonyítéka. Ennyi futotta fejlesztésre, korszerűsítésre. De ne legyünk telhetetlenek! A plébános úr irodájához vezető úton igazán modern „darab" hivalkodik: tajvani nyomógombos telefon lapul a falun. S a jelen-lét különben • sém csupán tárgyakkal dokumentálható, a múlttal ellentétben. Ismerjük meg a korokat, az időrendiség betartása nélkül, múltat és jelent egymásmellettiségükben. Ügy hitelesek. Az ok, mi a felsővárosi templomra fordítja figyelmünket, ünnepi: 200 éves a plébánia. Kovács Mihály, a bicenienáriumról éppoly természetességgel beszél, mint ahogy idestova hét évtizedes munkálkodásának nem kis megpróbáltatásairól. Az öröm ugyanolyan tartozéka életének, mint a nélkülözés. A Kegyes tanító rendek vezetése alatt alló szegedi róm. kat. Dugonics András gimnáziumban tanult, s egy darabig tanított is ott. Mikor a piarista gimnázium megszűnt, pár évig segédlelkészkedett a dómban. Szegedről ama bizonyos bőrkabátosok vitték el. Börtönből szabadulva az ország legkülönbözőbb, helyesebben legeldugottabb településein teljesített szolgálatot. Jó sora visz* szahozta Szegedre, plébánosnak. Hitvallásához hü maradt, s ajtaja nyitva. Ezért nem volt módunk életútját részletezni, a kétszáz esztendő felől beszélgetni. A teleFerences címer Nagy szentségmutató fon ugyanis minduntalan megcsörrent, hivatalába percenként kopogtattak ezzelazzal. A plébánia folyosóján szombaton este kiállítás nyílt a templom egyházkincseibői. Sümegi József, a tanárképző főiskola tanársegéde, aki önkéntes társaival együtt gondoskodott a relikviák bemutathatóságáról, vállalta a tárlathoz kapcsolódó história megismertetését. A levéltar és a Fekete Ház segedelméből látható például az egyik vitrinben a városi tanács itélölevele. mely a templomot a minoritáknak adta — azok 1950-ig látták el vezetését —, ez az évforduló apropója. Jóllehet, bizonyosnak látszik, hogy az Árpád-korban Aszszonyfalvaként emlegetett Felszeged, a legkorábbi időkben is templomos hely volt. Felsöváros plébániáját egy XIV. századi papai tizedjegyzek igen jó javadalmának említi. Több kegytárgy tanúsítja a minoriták fénykorát. Kiemelendő a gazdagon díszített nagymonstruncla, s a gyönyörű, intarziás terdepló is. A rendháziak faragták, csakúgy, mint a templom tölgy padsorainak végdiszeit. A padszélek mindegyike mas-mas mintát formáz, érdemes megtekinteni. Napjainkban első a szolgálat. A templomajtó nyitva, s minthogy az épület jó akusztikájú, kórusok kérnek próba- és szereplési lehetőséget benne. Keddenként öregek klubjává alakul a plébánia. S küldték volna el a cserkészeket, mikor azok is helyért kopogtattak? A szűkös térből nekik is juttattak. Tizenkét csoport jár hitoktatásra. Hogy a hittanórák zavartalanságáról hogyan gondoskodik a plébános úr, az már részletkérdés. Szívügye a Komániából menekültek sorsa. A pincében alig férni ruhahalmoktól, összehajtogatott dobozoktól. A menekültek, mostanában jobbára románok, egyenesen a plébániára mennek a rendőrségről. Egy fiatul piarista, Seidl Ambrus egyengeti további lépéseikel. E meglehetősen világias munka neki talán keresztéTárlat a múltról, tények a jelenről nyi kötelessége, am az idegen turista, ha belép u templomba, a csiksomlyói kálvária egyik stációjának kinagyított fotóját szemlélheti. Kajta a fölirat: „Keresztelő Krisztusom, tanítsd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza a keresztjét." Ezért, azt hiszem, a turisták és mindannyian imádkozhatunk. A ferencesek minden tekintetben támogatták a templomot. Tőlük maradtak a kiállításon bemutatott szentföldi ereklyék, díszített olajfalevél-nyomatok a Getszemáni kertből, az Olajfák hegyéről. Szerencsésen túlélték az idők viharait, nem úgy a minoriták könyvtára. Szomorú összevetni az egykori vaskos katalógust a közszemlére tett néhány megmaradt kötettel. A szegedi nagyárvíz erősen rongálta a templomot is. 1928-ban a főbejáratot építették át, később egy átalakítás révén lett a belső tér egyhajós, oldalkápolnas. Még egy címer említése kívánkozik a nagyvonalas ismertetesbe; a ferenceseké. Felhők fölölt kél kar egymásba fonódását ábrázolja. A pap és a hívő egységét kereszt vigyázza. Olybá tűnik c címer, mintha csak a mában funkcionáló felsővárosi templom szerepet illusztrálná. Kinőve persze a vallásosság feltételéből. Mag Edit Kukatologatók Október első napjai piros betűs ünnepként vonultak be a szegedi kukázás történetébe. A szakma specialistái olyan bőséges kínálatból válogathattak, mint még soha. Föl sem kellető hajtani a szeméttartók tetejét, fölöslegessé vált a nehézkes egyensúlyozás a kutatási célokra nem éppen ideális kerekes tartályok peremén. A szemét már a tárolóhelyiségek padlójára ömölve kinalta „rejtett" értékeit. Valami bűzlik... Az első telefonok vagy két hete érkeztek. Már azzal fenyegetőztek a lakók, hogy az utca közepére öntik a napek óta fölgyűlt szemetet, ha nem szállítják el az illetékesek. Hulladékhullám öntötte el a város jó néhány — többségében lakótelepi — szeméttárolóját. A városgazdálkodási vállalat gyújtőautóiba ugyanis csak azt a szemetet öntötték be, amit az út szélén, a kapuk elé készítve találtak. A tárolókból már nem hozták ki a benthagyott szeméttartókat. Tették ezt annak a június 5-e óta érvényes tanácsi rendeletnek az értelmében, amely a hulladék átvételének helyét közvetlenül a közút mellett jelöli ki. Ez a rendelkezés a tanácsiak szerint azért született, mert a jövőben egyre több, most még állami tulajdonú ingatlan válik személyi tulajdonná. Az ilyen házakból pedig kikészítik a szemetet a gyűjtőkocsi várható érkezésére A rendelkezés hosszabb távon kívánta szabályozni a hulladék elhordásút. A vgv szemétszállítói tehát hátat fordítottak a tárolóajtóknak. Dc ki fogja görgetni ? Mármint a szemetesedényeket ... A kisgyerekek kivételével kevesek, számára vonzó kukásnak lenni. A meglevő állomány pedig „periférikus" emberekből áll, akikre nem lehet mindig számítani — egy városgazdálkodási szakember szerint. Ök tehát nem győzik tovább. Akkor talán a házfelügyelők? Akiknek nagy többsége nő, akiket munkavédelmi előírások tiltanak a 30 kilogrammnál nehezebb tárgyak emelésétől, és a 100 kilogrammnál súlyosabbak gördítésétől? És akiknek esetenként több lépcsőházat is rendben kell tartaniuk? ök talán győzik? Arról nem is szólva, hogy sok helyen még házmester sincs. A vgv a maga szempontjából méltányosan járt el, hiszen a június 5-én született rendelkezés biztosította jogait csak december 31. után érvényesíti. Addig — legalábbis a Belvárosban — változatlanul kihordják a szemetet, s ezzel időt hagynak az IKV-nak, hogy felkészüljön az új helyzetre. Az IKV viszont eredetileg úgy tudta, hogy a vgv ígérete a város egész területére szól. Ezért, amikor szeptember 5-én megkapták a városgazdálkodásiak levelét (amelyben az állt. hogy október l-jétől csak a Belváros élvez mentességet), a hátralevő szűk egy hónap alatt nem tudták mindenütt megszervezni a kihordást. A két vállalat vezetője között tárgyalások is folytak ... A szemét pedig szaporodni kezdett anélkül, hogy mérlegelte volna a fent vázolt problémakör sokoldalúságát. Reszkess, piszok... ... jön a Hypo! A régi reklám talán újra érvényes lesz, legföljebb egy kis kiegészítésre szorul. A kényszerhelyzetbe kerüit IKV ugyanis tárgyalt a Hypokommunális Szolgáltató Kft.-vel, amely vállalta a szeméttartók ki- és behordását. A munka mar folyik, bár a terület gyors átvételét nem könnyű megszervezni, s ezért még vannak fennakadások A vgv biztosította ugyan segítségéről az IKV-t, és a kft.-t, a körzetek átadása mégis nehezen megy. Pontatlanok az útvonaltervek, de az is előfordul, hogy a gyüjtőautók személyzete nem működik együtt a kihordóemberekkel. és egyszerűen otthagyják a szemetet, ha az nincs éppen az általuk megkívánt helyen. Az IKV sajnálja, hogy a lakosság szenvedi el az igazi kényelmetlenséget, kerülgetheti és szagolhatja a szemetet. „Szemét-ügy" .— mondhatjuk erre az egészre, és eltöprenghetünk, vajon kitegyük-e a kötőjelet... Nyilas Péter Búcsú a millióktól? Adósok a passzázson Pénztartozást sokfeleképpen lehet rendezni. Régen, ha valaki nem fizetett, egyszerűen becsuktak az adósok börtönébe, ahol ledolgozhatta a hátralékát. Rendőrségi hirekben olvasható, hogy kevéssé differenciált gondolkodású egyenek zsebkés iyénybevetelével szereznek érvényt jogos követelésüknek. Ez utóbbi megoldás mindenképpen helytelen — és kívihctetlen —, ha intézmények közötti pénzügyek rendezéséről van szo. Ha a Nagyáruhaz oldalahoz epitett zárt folyosón sétálunk, a csillogó üzletek láttán szegedi szívünkben elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy az európaihoz közelítő színvonalból immár városunkban is megmutatkozik valami. Azt viszont senki sem gondolná, hogy az itt helyet foglalók közül hárman összesen 25 millió 691 ezer 905 forinttal tartoznak a tanácsnak. Az építkezés során változtak a tanács társberuházói, több helyiséget az új funkszerint kellett, áttervezni. A szerződő felek vállallak, hogy a felmerülő többletköltségeket is megtérítik. Ez annal is inkább erdekük, mert kezelői jogot csak ezután kaphatnak a használt helyiségekre. Az áttetsző üvegtetős pavilonsorra folyamatosan költöztek be az üzletek. Néhányan közülük azonban megfeledkeztek kézjegyükkel is elismert kötelezettségükről, és a tanács felszólításai sem tették rájuk a kívánt hatást. Kerekítve az összegeket, a húsáruház 6 millió 200 ezer, a könyvesbolt 3 millió 800 ezer, a vámosok 15 millió 600 ezer, a hirdető pedig 760 ezer forint bevétel elkönyvelésétől „mentesítette" a torony alatt dolgozókat. A MAHIR még perre is vitte az ügyet és nemcsak a fizetest tagadta meg, hanem kamatot és tulajdonjogot is követelt. A húsáruház — amely a szalámigyár és a tárnics közös beruházásaként létesült — több mint 10 milliót már kifizetett a ráeső költségekből, a további 6 milliós tartozás követelésének jogosságát azonban még vitatja. A Könyvértnek nem állt módjaban megválaszolni a tanács korábbi értesítéseit. A Vám- és Pénzügyőrség pedig katonás egyszerűséggel kinyilvánította, hogy nem is fog fizetni. A tanacs ertesítette adósait, hogy kezelői jogot csak akkor kaphatnak, hu kiegyenlítik tartozásaikat. Ennek újabb határidejét szeptember 3l)-ábun szabta meg. A MAHIR ezután változtatott álláspontján es pereskedés helyett fizetett. A Könyvért nem zárkózott el a fizetés elől, mint ahogyan a szalámigyár sem — utóbbi jó hírének biztosan nem használna egy esetleges pereskedés. A húsáruház ügyében egyébként arra hivatkoznak, hogy minden igazolt számlát kiegyenlítettek a tételes kimutatás szerint és a fizetési fennakadást, véleményük szerint, bizonyos „adminisztrációs dugó" okozta, amely a tanácsnál gátolja a dolgok menetét. A vámhivatal viszont nem válaszolt a pecsétes levelekre. Lehet, hogy csak a bíróságon sikerül velük dűlőre jutni? Az idő mindenesetre sürget. Nemcsak azért, mert a tanács valószínűleg tudná hová tenni ezt a 25 milliót, hanem azért is, mert november 15-ére elkészül a kezelésbe adásról szóló munkaterv. A kezelési jog megvonása pedig bérleti dijak formájában jelentős összegeket hűz majd ki az érintettek zsebéből. Ny. P.