Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-13 / 243. szám

1989. október 13., péntek 5 Vissza a személyességhez L Barátom néhány hónapja megfogadta: nem vesz a kezébe többé újságot, legfönnebb rádiót hallgat, de azt is csak reggelente, borotválkozás vagy gyors kávézás közben: és tévét se néz már, elég volt!, dühöngött, elveszek a világban. Legyen végre csend, szüneteljen a hírözön, álljon le a pletyka, a politikai konstelláció a gazdasági helyzet magyarázata; Egy hétig bírta. Aztán kezdődött megint minden elölről, a napi három, gyűrötté olvasott újság újra ott lapult a táskájában, este megnézte a híradó első, és második kiadását, a harmadikat már csak azért nem, mert addigra elkezdődött a Nupzárta. Reggelente megint úgy'* ébredt, hogy az első tudatos pillanatában, mint némely nem eléggé elítélhető embertársa, a cigaretta után, máris a rádió kapcsológombja felé kaparászott. Ügy figyelte a hirt, mint a megszállott. Vágyott rá, mint a kábítószerre. S közben szenvedett. Mert tudta, olyan szakaszba érkezett élete, amikor fontos és szükséges figyelni városra, országra, világra, mert vannak kivételezett pillanatok, mert ami most történik, elkövetkezendő esztendőket és évtizedeket határoz majd meg. Ügy igaz, jó és rossz hirek terrorjában élünk. Minden alakul, minden változóban, mindenről tudni akar a figyelő, és érzékeny elme. A dolgok közelsége részegítő. Részegítő, hogy hónapok óta úgy figyelünk bukott, avagy feltörekvő politikusok sorsára, egy-egy törvényre, kongresszusra, hogy mindezek fontosabbak lesznek önnön életünknél. Odüsszeuszon azért nem fogott a szirének csábító hangja, mert jól tudta, a megismerésnek előzetes biztosítékai vannak, a kötél — csak látszólag az árbocrúdhoz, valójában önmagához kötötte. Személyes létéhez. A megismerésben nem adta fel önmagát. Mert a tét az lenne, hogy. az élet jelentős és jelentéktelen napi alakulása mellett az emberi lélekben ott égjen és világítson az a pont, ami, mint szög a ráakasztott képet, elbírjá a minden reggel átfestett világot. Eletünk elszemélytelenítésének veszélye most is éppúgy fennáll, mint évekkel előtte. Akkor egy zsarnok politika uniformizálta a mindennap emberét, most a mindent elöntő alakításvágyba vagy annak pesszimista szemléletébe fullad bélé a személyesség. A veszély abban van, hogy a ma emberének nincsenek meg qzok a belső, személyes biztosítékai, amikre felépíthetne egy új életet. • A fortyogó felszín alatt a mélyben nincsen hit, elv, személyes meggyőződés. Nemcsak Isten elvesztése a vallástalanság. Kiürült lelkekkel lehetetlen megváltoztatni a világot. Dal. A mozgáskorlátozottak javára Jótékonysági operettest A szegedi textilmüvek közművelődési bizottsága a népfront IV-es sz. belvárosi körzeti bizottsága és nyugdíjasklubja október 20-án, péntekén este 7 órai kezdettel, jótékonysági operettestet rendez a textilmüvek Tolbuhin sugárút 87. szám alatti ebédlőjében. A zenés estén föllép Járai Margit, Kékesi Olga, Gárdái Lajos, Lévai László magánénekesek, és Kovács Attila zenekara. Műsorvezető: Megyeri Valéria, a rádióstúdió szerkesztő riportere, AZ érdeklődők hétfő, kedd, pénteki napokon délután 2 és 6 óra köZött a IV-es belvárosi népfrontbizottság Bécsi' körút 7. szám alatti székházában vásárolhatnak 50 forintért belépőjegyet. Az operettest bevételét a mozgáskorlátozottak szegedi csoportjának ajánljak föl. Egyébként klubdélutánokon a mozgáskorlátozottak Petőfi Sándor sugárút 75. számú helyiségében, de a textilművek igazgatói titkárságán valamint 20-án fél 6-tól, az ebédlőben is kaphatók belépőjegyek. Minden elsős angolt tanul Az elméleti képzésre összpontosító magyar iskolarendszer egyre kevésbé képes lépést tartani a kor követelményeivel. Egyre inkább szükséges volna közelíteni az amerikai típusú iskolákhoz, amelyekben igen hangsúlyos a praktikus ismeretek oktatása, a mindennapi életben közvetlenül hasznosítható tudásanyag. A Deák Ferenc Gimnáziumban felismerték ezt, s konkrét lépéseket tettek ilyen irányba. Mint Kovács László igazgató elmondotta, a technika tantárgy és különböző szakkörök keretében — az adott életkornak megfelelő szinten — alapvető információ-technikai ismeretéket sajátítanak el a tanulók. Mi tartozik ide? A számitógéppel való kommunikáció;- a robottechnika alapjainak, az értelmes írógépek, pénzváltó gépek alaptechnikájának elsajátítása; szoftverek készítése; fényújságok programozása; a reklámtevékenység; a menedzselés és önmenedzselés képességének kialakítása. A gimnáziumot — számos nyugati kapcsolata révéri — konkrét pénzösszegekkel, videokazettákkal, könyvadományokkal segítik külföldi partnerek. Támogatást ígért e programhoz az az — önmagát megnevezni nem kívánó — személy is, aki a szegedi zsinagóga felPraktikus ismereteket is oktatnak a Deák gimnáziumban Koncertsorozat az egyetemen Évszázadok kamaramuzsikaja címmel szervez koncertsorozatot az Országos Filharmónia és a József Attila Tudományegyetem. Műfaji változatosság, s a zenei életben kuriózumnak számító hangszerek, kamaradaraCikkünk visszhangja Búcsú-csók után Október 4-én közöltük Búcsú-csök címmel munkatársunk cikkét a tápai búcsúról. Visszhangkent a következő levelet kaptuk: A tápéi búcsú a kutatók szerint mintegy 340 esztendős. Tápé népe számára nagy nap ez. Idén sem volt ez másként, mint a korábbi évszázadokban, de áz ünnep előkészületei során az örömbe egy kis üröm is vegyült: a meg nem értés. A kultúra -helyi fellegvárának képviselői félvállról vettérk a Tápé népének képviselőiből álló bizottság, azon döntését, mely a célszerűségre tett észrevételeket. Mi is történt? A falu népét képviselő és más személyekkel kiegészült bizottság állást foglalt azokban a részfeladatokban, melyek az ünnepség zavartalan színvonalas lebonyolítását jelentik, igy többek között a kulturális programokra is elképzelések születtek. Tápé az Í973. évi elcsatolás óta először kapta meg a lehetőséget arra, hogy önállóan rendezhess*; meg •testületi döntés alapján ezt a nem mindennapos eseményt. A lakóterületi bizottság már a korábbi években is tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy a Bartók Bélla Művelődési Központ irányításával megrendezésre kerülő kultúrprogramért a búcsúba látogató, szórakozni és kikapcsolódni vágyó több tízezres érdeklődő külön belépődíjat fizessen az egyébként is alapszolgáltatást végző, állami költségvetésből működő szervnek. Nem hiszem, hogy ennek az eseménynek kellene az egész éves forgalmi bevétel hiányát pótolnia. Az idelátogató portékáikat kínáló árusok által fizetett helypénz 30 százaléka képezte volna a kulturális rendezvény belépőjegy árának kiesését, melyet kiiejezeflen a kulturális eseményekért kapott volna a művelődési központ, nem pedig a nyerőautomaták után, hiszen megítélésem szerint utóbbi nem kifejezetten a kultúrát szolgálja. További feltétele volt, hogy amennyiben a kulturális intézmény mégis bevételhez akar jutni ányerőaptömáták működtetésén keresztül, azok üzemben tartói is legyenek helypénz fizetésére kötelesek, mint a bazárosok. vagy mutatványosok. A bizottság döntése ebben korrekt volt, mivel a már említett eszközök nem tartoznak a művelődés profiljába. , A bizottság korántsem ,kíV'--HH a búcsú rendezési jogát kisajátítani, hanem mint összefogó, koordináló akart cselekedni. A munka nem szégyen, még akkor sém, ha a cikk iroja a falu nepenek mosoIvával illeti azokat; akik két diplomával végzik másfajta feladataikat. Nem volt Tápé népének szüksége soha arra,' hogy Kiszolgálják a vásári ceremóniában. A cikkben utalás tortértt arra, hogy „a szervezési munka oroszlánrészét a faluban működő, ám a Bartók Béla Művelődési Központhoz tartozó kultúrház munkatársaira bízták". E megállapítás erős kételyekre ad okot, hiszen meggyőződésem, hogy az egészben e tevekenység csak töredéket tesz ki. Nem hiszem, hogy az arra illetékeseknek az lenne a céljuk, hogy a művelődési intézményt a rendezvényből elűzzék, nem kérik azt általuk kiszolgálni, de az esemény jelentőségét szem előtt tartva, azért együttműködni és tenni akaró intézményt akar tisztességes megjelenési forrriájában. A történtekért nem a ,,falu vezetői vagy magukat annak aposztrofált személyek" a felelősek, ahogy azt a cikk írója gondolja, hanem a velük együttműködni nem tudó intézmény egyes vezetői. A fápuiaknak ezektől a vezetőktől ' kell lélteriiök búcsújukat és nem jelenlegi képviselőiktől. Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben falugyűlést kellett volna tartani ahhoz, hogy „tápai döntés" szülessen. Jó lepne, ha végre eljönne az az idő, amikor a tápai nép saját portáján Úr lehet, és végre az élet rieki is terem. A cikk írója újságírói tevékenysége előtt nem is olyan régen, még annak a Bartók Béla Művelődési Központnak volt a munkatársa, mely intézmény egyes munkatársainak nyilatkozata alapján cikkét rpegírta. Jó lett volna a másik oldalt, is meghallgatnia, hogy teljes körű legyen áz információja. Márton György, a lakóterületi bizottság vezetője Szomorúan olvastarp, és tobb ponton csak homályosan értettem Márton György írását. Ügy tűnik, nem a cikkem mondanivalójára figyelt, hanem főként arra. honnap vettem információimat. Márton György írásának tartalma, vélen.ényem szerint, igen rossz fényt vet a nagy hagyományokkal rendelkező tápai népre. S biztos vagyok abban, hogy a derék tápaiak nem lartanak igényt arra a pár ezer forintra, amit a lakóterületi bizottság — a falu nevében — ki akart csikarni a művelődési ház igen lapos pénztárcájából. Mert, mint tudjuk, a tápai ember messze földön híresi arról, hoigy nem szorul rá a koldus pénzére. Minden. tiszteletem a tápaiaké! Pscsika Emília bok jellemzik a programot. Az első koncerten (október 19-én) barokk mesterek (Handel, Bach, Corelli és mások) műveit szólaltatja meg Csetényi Gyula, Bartha Zsolt és Kerek perenc fuvola-gprdonka-csembaló triója. Közreműködik: Kertesi Ingrid (ének). Október 31-én L. Kecskés András lantművész és együttese Kalti Mark Képes Krónikáját dolgozza fel; a magyarok történetét kísérhetjük nyomon a „kezdetektől" 1370-ig, táncok, dalok, korabeli hangszereken előadott muzsika segítségével. A harmadik koncert igazi meglepetést ígér: a debreceni ütöegyüttest hallhatja a közönség, akik számos ütőhangszert és azoknak a különböző — az őskortól a popzene térhódításáig terjedő — korokban betöltött Szerepét mutatják be. A negyedik hangversenyt „A társaséneklés évszázadai" címrpel a szegedi Canticum kamarakórus adja, december 5-én. A szervezők arra törekedtek, hogy viszonylag „elérhető" áron színvonalas, érdekes műsort állítsanak öszsze, s ez a fentiek szerint sikerült is nekik, A koncertek 19 óra 30 perckor kezdődnek a JATE aulájában, bérleteket — 140 forintos áron — a JATE közművelődési titkárságán (Dugonics tér 13.), az egyetemi és főiskolái kollégiumokban és a hangversények előtt a helyszínen vásárolhatnak az érdeklődők- Lehetőség van jegyek vásárlására is — egyszeri alkalomra. S. I. újításához igen jelentős őszszeggel járult hozzá. A másik, kiemelten kezelt terület a sport — hiszen, akik megfeszített szellemi tevékenységet folytatnak, szükségét érzik a mozgásnak, a felfrissülésnek —, a harmadik pedig az idegen nyelvek oktatása. Az új gimnáziumban minden feltétel adott a sportolásra, nyelvtanulásra egyaránt. A két tannyelvű (angolmagyar) oktatás keretében heti 12 órában tanulnak angolt a diákok; később csökken a nyelvi órák száma, s helyette bizonyos közismereti tárgyakat oktatnak angolul. Évfolyamonként egy osztály részesül e képzési formában — eddig a minisztérium ideiglenes, ez évtől azonban már végleges engedélyével. A szabad nyelvválasztás ebben az iskolában valóban teljesen szabad, mivel — nemrég alakult tantestület lévén — nem „nyomasztja" őket az a teher, mint más iskolákat, ahol igen sok az orosztanár, a nyugati nyelveknek viszont kevés az oktatója. Itt az angol, német, francia, orosz és spanyol közül kettőt választanak a diákok — az elsőnek választott nyelvet heti 5, a „második" nyelvet heti 3 órában tanulják. (Jövő évtől választható lesz az olasz is.) Érdekesség, hogy a 8 első osztály mindcgxjike választotta az angolt, háromnegyedük első nyelvként. Az orosz nyelvet az elsősök körülbelül harmadrésze (két és fél osztály) tanulja; mindannyian második nyelvként. Főleg olyanok, akik nyelvvizsgázni kívánnak majd oroszból. Mint az igazgató hangsúlyozta: sok tanuló nem akarja korábbi, általános iskolai orosz nyelvi ismereteit „kidobni az ablakon"; egyébként is fontos, hogy e nagyrészt szláv környezetben elhelyezkedő országunkban sokan legyenek, akik ismerik, beszélik ezt a „közvetítő" nyelvet. (Az utóbbi időben egyébként Nyugaton is megnőtt az oroszul tudók iránti igény.) Végre eljött hát az az idő, amikor az orosz nyelv tanulása már nem politikai kérdés, hanem önálló választás, érdekeltség és ambíció dolga. Persze ehhez nem mipden iskolában biztosítottak körülmények úgy, mint a Deákban, sőt... Az új gimnázium egyébként számos, tanárok és diákok közti cserekapcsolattal dicsekedhet az USA-ban, az NSZK-ban lévő intézményekkel. Hathetes tanulmányutak, egyéves ösztöndíjak — összességében több mint félszáz „deákos" tanulót érintenek az idén. Egyelőre kevés az olyan középiskolai tanár Magyarországon, aki a szaktárgyát ilyen nyelven is oktatni tudná. Az egyetemek felismerték immár e problémát — bizonyítja ezt a számos, idegen nyelvvel párosított szak beindítása is —, amíg azonban ezen évfolyamok hallgatói végeznek, eltelik még néhány év. Jelenleg a Deák gimnáziumban egy angol és egy amerikai állampolgárságú tanár tanit — s később a Békehpdtesttől egy harmadikat „kapnak". Új és hasznos kezdeményezés, hogy a két tannyelvű gimnáziumok lektorokat cserélnek egymás közt, ezzel is szélesítve a „tanári kínálatot". Sandi István A gyilkolás pornográfiája Sokan kérdezték már tőlem, hogy mit háborgok én itt a horroros, gyilkosságos, meg kegyetlen öldöklésből álló filmeken, mikor ezek mind olyan jó izgalmasak, mikor egy váratlan pillanatban csitt-csatt, piff-puff és a főhős nyakig véresen ölelkezhet szerelmével, vagy az ágyon ügyeletes szörnnyel. Ha mondjuk havonta vagy félévente beül az ember egy kis vérfürdőbe, jól átitatja a lelkét, végtagjaira hegyezi a félelmet, akkor még tán' a profán környezetből is kizökkenhet és az elmúlás hirtelen támadt izgalma némi miszticizmust is ébreszthet a mozilátqgatóban. De éppen itt a bökkenő, rriert a miszticizmus jelensége „megköveteli", hogy a tárgyak, a személyek, a" történések túlA Kodály-társaság sajtótájékoztatója A művészek is járuljanak hozzá, hogy október 23-a a nemzeti megbékélés napjává váljon. E gondolatót hangsúlyozta Szokolay Sápdor Kossuth-dijas zeneszerző, a Magyar Kodály Társaság elnöke azon a sajtótájékoztatón, melyet csütörtökön rendeztek a Kossuth Klubban. Elmondta, hogy a Kodály-társaság pártállástól független, méltó megemlékezésként jótékony célú gálakoncertet rendez, a Póker Kulturá lis Kisszövetkezettel közösen október 23-án, a budapesti Olasz Intézetben. A kopcertpn Kodály, Liszt és Sugár Rezső műveit mutatják be. Az est karmestere az 1975 óta Svájcban élő és dolgozó Géczy Olga karmester. A koncert teljes bevételével a „Kodály-metódussal a társművészetekért" elnevezésű kulturális alapítvány induló tőkéjét kívánják gyarapítani mutassanak önmagukon. Ám mi történik a vásznon? Ahogyan a pornográfia sem más, nem több, mint maga a „történés", ugyanúgy a gyilkosság sem más, mint az alany és a tárgy váratlan, s célirányos, előre sejthető találkozása a „boncasztalon". A gyilkosság nem jelent többet, nem mutat mást, mint egy élet érdektelen végét, melyből sem az általa befejeződő életre, sem az emberi sorsra nem lehet következtetni. A rengeteg halott, felkoncolt, lelőtt, megfojtott ember mind dekoráció. Helyettesítés. Az emberáldozat egykori szakrális rítusa látványszérűéri demokratizálódik a mozivásznakon és a televíziók képernyőin. A halál a szórakozás nélkülöz-T hetetlen része lett. Olcsó, tömegesíthető, mégis megszokhatalan, s ezzel saját piacát teremti meg. A mai mozi teljes mértékben antihumánus. A mozi humanizálása éppoly feladat lehetne, mint a társadalomé, vagy a politikáé. Mert nem dönthetnek csak piaci szempontok. Az qfcsó halál látványával megbabonázott nézőt fel lehetne, fel kell ébreszteni. Ha a filmeknél csak az eladhatóság, az üzleti szempont a döntő, melyet a gyilkolás tömegesítése lesz azzá, akkor a néző értetlenül és idegenként áll élete utolsó feladata előtt. Esélye sem lesz ahhoz, hogy közelítsen hozzá. Podmaniczky Szilárd