Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

5 1989. szeptember 11., hétfő Tanévnyitók Szegeden József A ttila Tudományegyetem Tanárképző főiskola A JATE ünnepi egyetemi ta­nácsülésén, szombaton - az 1989/90-cs tanévet Csákány Béla rektor nyitotta meg. Az egyetemi oktatók, az egykori és a jelenlegi hallgatók, a helyi és a regionális politikai és tudo­mányos élet neves reprezen­tánsai mellett rangos külföldi vendéget is köszönthetett Fabio Fabbri. az Olasz Szocia­lista Párt szenátora, a pármai egyetem professzora személyé­ben. A rektor ünnepi beszédében elemezte, hogy a jövőben mi­ként illeszkedjék be az egyetem a város közösségébe, illetve ál­talában a felsőoktatás milyen szerepet játsszon az ország éle­tében. Hangsúlyozta, hogy az egyetemnek — az ország és az illetékes minisztériumok anyagi helyzetétói függetlenül — mindenkor erkölcsi és intel­lektuális függetlenségre kell tö­rekednie. Szükséges, hogy a tanári testület tudós •nevelők autonóm közösségévé váljék. A felsőoktatás irányítása szét­aprózott. rengeteg alacsony szintű jogszabály túl részlete­senszabályozza. A rektor szük­ségesnek tartja egy egyetemi törvény elfogadását, ennek szellemében az egyetemek szé­les körű autonómiát kapnának. A minisztérium tisztviselői nem irányítanák operatívan a felsőoktatási intézményeket, csupán e törvény betartása fe­lett őrködnének. Tóth Károly egyetemi főtit­kár áttekintette az elmúlt két szemeszter legfontosabb moz­zanatait. Hosszasan méltatta 1988 őszének nagy jelentőségű politikai eseményét, a hallgatói demonstrációkat, amelyeken a tanszabadság biztosítását, az egyetem anyagi támogatásának növelését követelték. A hallga­tók higgadt körültekintéssel, okos taktikával szervezett, szélsőségektől mentes fellépé­sét nagy rokonszenv kísérte az ország többi egyetemén is. Ezáltal a Művelődési Miniszté­rium olyan engedményekre kényszerült, amelyektől koráb­ban elzárkózott. Ily módon azokban az ügyekben is tényle­ges eredményekről adhatunk számot — mondta a főtitkár —. amelyek csak távolabbi célja­inkként szerepeltek. Fokozatosan növekszik a hallgatók száma: jelenleg 3483 fiatal tanul a JATE-n. közülük 988 az Állam- és Jogtudomá­nyi, 1190 a Bölcsészettudomá­nyi és 1305 a Természettudo­mányi Karon. Az elsőévesek száma 872. Az egyetemen — a SZOTE-val együttműködve — megkezdődik a szociális szak­emberek képzése, s új szakpá­rok (kémia— angol és fizika­—angol) indulnak. Befejező­dött az első kurzus a társada­lombiztosítási szakjogász-kép­zésben. posztgraduális formá­ban. 1989 július elsejétől három új tanszék kezdte meg müködé­sét:'a Biotechnológiai Tanszék, az Optikai és kvantumelektro­nikai Tanszék, valamint a Csongrád Megyei Tanáccsal közösen alapított Régészeti Tanszék. Az Állam- és Jogtudományi Karon Czúcz Ottó egyetemi docens két és fél évre. a Bölcsé­szettudományi Karon Mikola Tibor egyetemi tanár egy évre dékáni megbízást kapott. Új tanszékvezetők az egyetemen: Tamás András (Állam- és Jog­tudományi Kar). Anderléné Sajti Enikő, Ötvös Péter, Pál József, Pálfy Miklós és Trogmaver Óttó (Bölcsészettu­dományi Kar). Bor Zsolt. Dé­kány Imre, Erdélyi Lajos, Ma­rríy Péter és Mécs Imre (Természettudományi Kar) lettek. A hagyományokhoz híven a 60. illetve az 50 évvel ezelőtt diplomát szerzettek számára jubileumi oklevelet adtak át. Gyémántdiplomát kaptak: Necsöv József, Rubovszky Já­nos, Zsoldos Ferenc„ Félegy­házi Pál. Réczei László, Szé­kely Dávid és Szigeti Iván. Aranydiplomások: Bóka Nán­dor. Csák István, Elek Lajos, Fogarasi Játios, Fogas Ernő, Hankó Vilmos, Horváth Jó­zsef, Kürtös Béla. Lipták Já­nos, Magyari Zoltán, Maróti László. Nagymáté József, Pap Zoltán. Prágai Béla. Rohonyi Kálmán. Tiszaváry Ernő. Tom­pái Mihály Barna, Vojnár László. Völgyi Tibor János, Iványi Gergely, Kottay Ferenc, Lakner Károlyné, Szegzárdy­Csengery József, Varga Rózsa, Wayand Ferencné, Boromissza Ödönné, Drótos Pálné, Földi Lórincné, Körvélyessy László, Tettamanti Béla. Címzetes egyetemi tanárrá fogadták Bernáth Jenőt és Biczók Ferencet, címzetes egyetemi docens címet adomá­nyoztak Szörényi Tamásúak és Kertész Ádámnak. A Kanyó Zoltán emlékére létesített ala­pítvány idei jutalmazottja — magas szintű irodalom- és nyelvelméleti, filozófiai félké­szültségéért — Kálmán C. György tudományos munka­társ. tandori Károly egyetemi tanár, akadémikus 40 éves jubi­leumi jutalomban részesült. S. I Zeneművészeti foiskola A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola szegedi tagoza­tán szintén szombaton nyitot­ták meg az új tanévet. A zenei felsőoktatás intézményrend­szere is megváltozott a nyár folyamán a decentralizálás, az önállósodás jegyében. Meg­szűnt a Zeneiskolai Tanár­képző Intézet és annak — a fővárosi és az öt vidéki tagozat munkáját koordináló — buda­pesti központja. A jövőben az egyes tagozatok laza szálakkal kapcsolódnak ugyan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolához, de ez a kötelék in­kább csak elméleti jellegű kér­désekre korlátozódik. A gya­korlati munka és annak min­den felelőssége a továbbiakban a tagozatokra hárul.- Megszű­nik a fölöslegesnek, túl bonyo­lultnak bizonyult központi ad­minisztráció. Az önállóvá vált tagozatok legfőbb szerve a Ta­gozati Tanács lesz melynek tagjait a tanári kar és a diákság választja. Weninger Richárd igazgató ünnepi tanévnyitó beszédében általános összefüggésekben szólt a zenei felsőoktatásról. Hangsúlyozta, hogy a legnehe­zebb feladat véleménye szerint az elmúlt negyven év talán leg­súlyosabb örökségének, az ország etikai elmaradottságá­nak felszámolása. A jelenleg tapasztalható erkölcsi zűrza­vart szinte lehetetlen egyik napról a másikra tisztázni, pe­dig ettől függ munkánk ered­ménye. a magyar közösség sorsa. Különösképp nagy sze­rep hárul azokra, akik a művészettel, az esztétikummal foglalkoznak. így tehát a zené­szekre is. Az igazgató külön köszön­tötte a 26 új elsőéves főisko­lást, akik az idei 56 jelentkező közül a legtehetségesebbnek bizonyultak Szombaton délelőtt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 117. tanévét Békési Imre fő­igazgató olyan gondolatokkal indította, melyekkel érzéklete­sen felrajzolta a jelen, iskolá­val. neveléssel kapcsolatos di­lemmáit. Mire nevel az iskola? ..Mire neveli a mindent elhivó kisiskolást, a mindenben kétel­kedő serdülőt, és mire neveli az értelmes választ váró tanárje­löltet" - tette fel a kérdést. A szépre, a jóra. az igazra? Saj­nos. a kétezer éves kategóriák tartalma ma kérdéses. Nem tudjuk, mit értsünk e fogalmak alatt. Vagy ha igen. hát olyan­nak kell lennünk, mint Nyilas Misi. aki ugyan kiábrándul a felnőttekből, de talán az elszenvedett gonoszság ellen­téte révén lesz olyan felnőtt, akinek majd szót lehet fo­gadni". Békési Imre egész be­szédét is idézhetném, hiszen publicisztikai értékű, ráadásul a kétkedésen túlmutató tar­talmú. Hiszen válaszolni is megpróbál a kérdésre: mit je­lent ma Magyarországon ez a szó: nevelés? tudjuk, ép­pen az a felnőtt nevel, akaratla­nul bár. aki gyermekére, tanít­ványaira hallgat, akit esendő embervoltában is megismer­hetnek tanítványai, aki simo­gat. mikor a következetesség büntetést írna elő". A tanévnyitón bejelentették a személyi változásokat. Tizen­négyen kaptak kinevezést, húsz új oktató kezdi meg mun­káját az idén a főiskolai tanszé­keken. hét új pedagógus a gya­korló iskolákban. Tíz oktató vonult, nyugdíjba az elmúlt év­ben. s tizenhármán távóztak el a főiskoláról. A hallgatók kö­zül tizenheten részesültek e tanévben Népköztársasági ösz­töndíjban A Tudományos Diákköri Tanács ..Pro Scien­tiá" akadémiai aranyéremmel jutalmazta Lipták Emília ma­gvar—orosz szakos általános iskolai tanár dolgozatát, a Bács-Kiskun Megyei Tanács díját nyerték Beálló Veronika, Kiss Gabriella és Kulin Klau­dia, a főiskola volt hallgatói. A tanévnyitó legünnepélye­sebb pillanatai azok voltak, mi­kor a főigazgató kiosztotta a nyugdíjas pedagógusoknak járó díszokleveleket. Rubin oklevelet kapott Kampis Sa­rolta és Turcsányi Istvánné. Vasoklevelet Kovács István, Krizsanyecz Károlyné Németh Edit és Szamosi Elemérné Hor­váth Anna. Gyémánt oklevelet vehetett át Bana Iván, Bolyai Mihály, Dévényi Ilona, Farkass Endre, Kiss László Virgil, Mendöl Tiborné Molnár Pi­roska, Petényi József, Regóczi Anna, Regös József és Szentmáry Kálmánné Szabó Etelka. Arany oklevelet kapott Bálint Istvánné Jankó Éva, Bel­lay Lászlóné Szigeti Magda, Bellay László, Biczók Ferenc, Császár Jánosné Dsida Irma, Csonka Ferencné Major Jolán, Czimer Lászlóné Kovács Má­ria, Dévényi István, Draskovits Pálné Rédly Rózsa, Göndör Fe­rencné Kimmel Katalin, Hetei József, Jankó Györgyné Simon Katalin, Katona Mária, Kenes­sey Ferencné Horváth Sarolta, Kesserú Sándorné Rácz Kata­lin, Koltai Jánosné Tóth Györ­gyike, Kovács Györgyné Papp Margit, Kovács József né Vágó Lenke, Kürti (Kretofil) Béla, Nagy Jánosné Vóneki Borbála, Németh Lajos, Pataki Ferencné Me'rki Ilona, Patonai Ervinné Ágoston Ilona, Párducz Béláné Eicher Erzsébet, Szőnyi József, Takács Károlyné Petrik Sára, Tóth Béla Zoltán, Tóth Gás­párné Szittner Borbála, Varga Dezső, Varjú Sándor, Várnagy László, Wéber Mihály, Zöldy Istvánné Baumann Emerencia. Az 1989 — 90-eS tanévre fel­vett 551 nappali tagozatos, 679 levelező hallgató — ahogy a főigazgató is reméli — a négy év alatt polgárává válhat e nagyszérű, régi intézménynek, s polgáraivá az általuk épített, európai, magyar államnak." P. E. Kégli Dezső egyetemista létének első felvonását nyolcágyas kollégiumi szobában lakva élte meg. Bár szerette a jó bulikat, a pezsgő élet áldá­sait, idővel felerősödött benne az intim órák meghitt eltöltésének igénye. Szűkös anyagi körülményei ellenére inkább némileg önállóbb zugra vágyott. Kezdő lévén — néhány sör fejében — Gerzsonra bízta az albérlet felkutatásának fel­adatát. Barátja sokat látott csepeli ifjoncként nem törő­dött a komfort áldásaival; el­sősorban főbérlő nélküli, kocsmaközcli szobát kere­sett. Néhány nap elteltével — a konyakos mámornak örven­dező — Gerzson elismerést nem tűrő hangon tudatta: — Hálátlan küldetésemet teljesítve jelentem: megtalál­tam! Míg Dezső ígéretéhez hívén sorra rendelte a sörö­ket. leendő lakótársa az „al­bis" ismérveit vette számba: — A belváros szíve táján olyan helyet találtam, mely bizonyára fölülmúlja csa­pongó képzeleted legvadabb kirándulásait is. Ezentúl saját bőrödön tanulmányozhatod a 20-as évek avantgárdjának életkörülményeit. Gyökeres­től elszakadhatsz középosz­tálybeliséged átkaitól. ' Beköltözésük napján iga­zolódtak Dezső balsejtelmei, de mint leendő rendező, egy eljövendő nagy sikerű dráma díszleteit vélte felfedezni az „ehte proli miiig" láttán. Főbérlőjük. a megnyerő fellépésű, ám veJéjéig züllött, a tanárképzőt levelezőn vég­zett nevelőnő három árvát nevelt Copperfield Dávid-i körülmények között. Jól jö­vedelmező tevékenységét az újdonsült lakók pénzével kí­vánta kiegészíteni. Később az addig lomtárnak használt ga­rázst kiadva, jó kapcsolatai révén újabb albérlőkre tett szert, két felnőttnek minősí­tett árva személyében. Ami Dezső és Gerzson ott­tartózkodását illeti. azt mondhatnánk, a minden háj­jal megkent gonosz mostoha elnyerte büntetését: a ke­mény tél s a rossz olajkályha eredményeként Gerzson — ezúttal józanul, igaz szere­lemtől vakon — begyújott és majdnem felégette az albér­letnek kinevezett lakrészt. A történtek után egy esetleges bírósági eljárástól tartva „Gizi néni" nagyvonalúan el­tekintett a kártérítéstől. La­kói pedig ezt kihasználva olajra léptek. Az árvák ma­radtak. A négyszer hárjrias szoba ablaka a konyhának használt előtérre nézett. Az örökös félhomályban csupán a mez­telen izzó alá tolt kis asztalon lehetett olvasni; az állandóan vizes falakról folyamatosan pergő vakolat lehetetlenné tette a helyiség takarítását. A legsötétebb sarokban egyre több kacat gyülekezett: törött székek — meíyek a lakók hat­vankilós súlya alatt roskadtak össze —, penészedő szőnye­gek, a váratlan tönkrement porszívó és rezsó. A húszéves szovjet hűtő a gázboylerrel egyetemben szintén kilehelte lelkét. Dezső joggal érezhette úgy, hogy minden általuk okozott kár a főbérlő által előre kiszámított sorrendben követi egymást. Az. hogy vé­gül Gizike nem nyújtotta be a számlát, csupán a tűznek volt köszönhető. Mikor végül szerencsésen megúszták e kalandot s elköl­töztek. fájó szívvel hallgatták a nehéz kapu csapódását há­tuk mögött. Megszerették a mindig körülöttük legyes­kedő kölyköket, akik kopott ruhácskáikban mindig éhes­nek bizonyultak. Neznát Milán A közoktatás is ludas.. Többször hallottam és olvas­tam mostanában arról, hogy a természettudományos tárgyak iránt egyre csökkenő érdeklő­dést mutatnak a középiskolák­ból kikerült diákok. Ezzel a problémával kerestem meg Szendrei János professzort, a Szegedi Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola matematika tan­székének vezetőjét, kinek jóma­gam is köszönhetem természet­tudományos ismereteim és gon­dolkodásom formálódását. — Professzor úr, milyen ta­pasztalatai vannak az elmúlt né­hány évben a diákok természet­tudományos érdeklődésével kapcsolatban? — Az elmúlt évek tapaszta­latai szerint, főiskolánkon és általában a magyar felsőokta­tásban kevesebb a természettu­dományos szakokra a jelentke­ző. Ez részben a tanulólétszám általános csökkenésével ma­gyarázható. másrészt az ilyen szakok felvételi keretszámai­nak növekedésével. Ez okozta a látszólagos hiányt. Éppen ezért az egyetemek és a tanár­képző főiskolák is a szakpárok újabb kombinációival próbál­ták megoldani a kérdést: pél­dául reál —humán párosítással. A matematika —idegen nyelv szakpárra felvételizők pont­száma jóval magasabb, mint például a matematika —fizika szakra jelentkezőké. — Ugy tudóin, hogy nem csupán látszólagos e hiány... — Ez egy általánosabb prob­lémakör része. A magyar felső­oktatás szerkezete olyan. Hogv az abba bekerülők körül­belül kétharmada a matematika és fizika tárgyak legalább egyi­kéből felvételizik Ez azt jelenti, hogy lényegesen nagyobb arányban kerülnek be a felső­oktatásba az ilyen érdeklődé­sűek. azokkal szemben, akik nem e két tárgy valamelyikével szeretnének foglalkozni. Pél­dául természettudományos kö­zépiskolai felkészültséget felté­telez a műszaki, közgazdasági, orvosi egyetemekre, az egyete­mek természettudományi ka­rainak egy részére való bejutás. Ugyanakkor a középiskolásók­nak nem a kétharmadát teszik ki az e két tárgy iránt érdeklő­dők. Legjobb esetben is csak a felét. Tehát a középiskolások egy kisebb részéből kell a felső­oktatás nagyobb hányadát fel­tölteni. Ez a magyarázata a hu­mán tárgyakkal kapcsolatos túljelentkezésnek, és annak is, hogy a pedagóguspályára ké­szülők között vannak olyanok, akik nem pedagógusként he­lyezkednek el. — Napjainkban sokszor em­legetik a tudás leértékelődését. Milyen mértékben játszik ez sze­repet? — Valóban leértékelődött a tudás — ahogy ezt mondani szokták. Ebben látom a magya­rázatát annak, hogy a termé­szettudományos szakokra jelentkezők közül sokan nem tudnak megfelelni a követel­ményeknek. Tudniillik e tár­gyak elsajátítása több energiát, nagyobb erőfeszítést igényel, és úgy érzékelem, hogy ezen a területen hanyatlás mutatkozik az utóbbi időben. Egy másik tapasztalatom, hogy a preferált pályákra nem igazán a középis­kolák készítik fel a diákokat, hanem különböző tanfolya­mok, illetve magántanárok. — Akkor itt nemcsak a diá­kok, hanem a közoktatás is lu­das? — A közoktatás egyik nagy feladatának tartom, hogy az abban elért teljesítményeikkel legyenek eredményesek a diá­kok. és ne kelljen ehhez külső segítséget igénybe venni. Podmaniczky Szilárd Megy a fecske, jön a vadlúd Csendesen ver a tó szíve. Csepergós reggelen hűvös szél simogatja a kopottas tanyák fa­lát — őszi szél... Szeptember 8­a. Kisasszony napja volt. ős. pogány öszkezdö nap. ..Fecs­kehajtó Kisasszonynak" is ne­vezik. hiszen e naptól kezdve indulnak útra fecskéink. A törpegémek erős mozgás­ban vannak, hangoskodnak, valamire készül máskor oly óvatos nemzetségük. Ki tudja...? Ilyenkor, madárvonu­lás idején, sok-sok ..megma­gyarázhatatlan" madárviselke­dést tapasztalhat fül és szem a fehér-tói „madárszállodában" Vándorsólyom űzi, zaklatja a récéket, de azok bombaként csapódnak a vízbe: hoppon ma­radt a vadász. Kabasólyom-pár vág a partifecskék közé. ijedt hangzavar... egyik karmaiban viszi a vámot. Régen hallott, kedves isme­rős hangok erősödnek hirtelen a Tisza felöl: gá...gá...gi gá.gá, mostan megyünk világgá... Ki­csit nehéz öröm — megjöttek az idei ósz első vadlibái... Egy csapat vetési lúd... sietős, zu­hanó szárnyalással, türelmetle­nül landolnak: hosszú út lehet mögöttük, látszik a fáradtság mozgásukon Talán a Kárpá­tokon át egyröptében érkez­tek. s most itt úszkálnak, fürde­nek, lazsnakolnak a szegedi madárszálló vizén. . Sietve gyújtom a motort, hogy „elmondhassam" a hírt Olvasóinknak... a Postakocsi csárdánál int a Pásztor, s mondja is már: „lefelé fordul mán az esztendő — megy a fecske, jön a vadlúd! — az elébb gyöttek mög a Vándo­rok!" S milyen igazuk van... lúdnak. embernek... ezek a hí­rek léleknyugtutóan szépek, nem úgy. mint más vándorlá­sok... másemberek... Csizmazia György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents