Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

1989. szeptember 14., csütörtök 207 Madari néni, Krizsán bá­csi és Varga Marika erős szándékkal gondolták — inagy élettapasztalattal a ihátuk mögött —, hogy el­adják, amijük van és ad­dig, ameddig értéket ér építtetnek belőle egy-ma­guknak való, takaros, szo­ba-konyhás épületet a fa­lu jobbik 'helyén. 'Fogad­nak mestert, hozzáértő se­gítőket és míg bírják ma­gukat: időben teszik elvi­selhetővé a megállíthatat­lan öregkort. A tanya, a rendben tartott falusi ház ára mindegyik üknek ki­adná a kisebb épületet. Szegény egyedülélők nem gondolták a mi mos­tani társadalmunk nehe­zékeire. Mert, bármennyire is egyszerű és nagyszerű, hogy a jó állapotban levő tanyát, falusi házat elad­va, s annak árából kiseb­bet véve, vagy építtetve közel egymáshoz, elvisel­hetőbb az egyedüllét., pil­lanatnyilag ezer akadálya ennek az esszerüsegnek. Se a tanácsot, se az egészségügyet, se az öre­gek napközi otthonát és az ezeket felügyelő intéz­ményeket, állami intéze­teket nem hagyhatják ki az elképzelésükből. Elsősorban is hol ven­nének helyet maguknak az újvárosira tervezett pe­daintériában? Csakis a ta­nács által jóváhagyott, ilyen-olyan testületekkel elbíráltatott portán, ahol senkinek se lennének út­jában. Nos, ha már a ta­nács lenne olyan szabály­szegő ,hogy fölborítaná az elmúlt és a következő év szentesitett programját, és helyet adna az egysze­rű kérésnek, semmi más hely nem jöhetne számí­tásba mai ésszel, csak az öregek napközi otthona. Ennek említésétől ma még sokaknák a rosszemlékű szegényház, a lejáratott szeretetotthon jut az eszé­be. Mivel néhányan a mai öregedők közül meggyőz­hetők ennek — mármint az öregek otthonának — praktikumáról, a puszta­szeri tanyán élő Madari néni, a Tömörkény utcai Krizsán bácsi és a testvé­ri portán elviselt Varga Marika is vállalták, hogy új otthonuk majd a Tégi finánciából alakított sar­ki házhoz épüljék, az öre­gek garzonjaként. Ugyanis az volt a terv, tudtuk* meg Piacsekné Kurucsai Erzsébettől', a kisteleki gondozási köz­pont vezetőjétől, hogy sor­házakat emelnek egymás­hoz az eladott épületek áraiból. Kicsiket,- idősö­dőknek megfelelőt. Há­rom éve tervezik megva­lósítani ezt a nagyszerű elgondolást. A sjMkásosnál nagyobb sietseggel. Miu­tán az ötlet kipattant, azonnal fölmérték a kis­teleki . öregek „helyzetét", magyarul népszámlálást tartottak a tanácsházán a hatvanon felüliekről és kiderült, nemcsák Madari néninek, Krizsán bácsi­nak és Varga Marikának < lenne jó ez az öregeknek ' vpló garzon, hanem a ma­kai Steffkovics néninek, Igács néninek és még több egyedülélőnek. Ha már a segítő appa­rát munkába lendült, megjött az étvágy is. Ki­derült: nem Madari inéni­ék garzonja itt a legfon­tosabb, hanem a konyha, amiből népkonyha lehet­ne hamarjáböl a kisteleki öregeknek. A kettőre már lehetne pénzt is kérni az államtól, mert Madari né­niék háza igencsak sokba kerül. El is indultak a hi­vatalos pénzkérő akciók, annak rendjé-módja sze­rint. Megpályázták a kis­telekiek is a Magyar Nép­köztársaság államkasszá­ját, adjon, mert szüksége mutatkozik. "öregekről van szó. Az idén április­ban adták be az induló papírokat és nemrégiben kapták az örvendetes hírt; nem lettek elutasítva egé­szen, csak most nem ju­tottak a szerencsések kö­zé. Így a kért 2 millió fo­rintra még yární kell. Oj dokumentációk, hi­vatalos tervek kellenek, mert Madari néniék el­gondolásából mára végül is több mint 4 millió fo­rintos beruházás lett. (Természetesen a nép­konyha ára nélkül, mert az teljesen külön káposz­ta.). Sőt, annyira más," hogy Csonka István, akis-, teleki városi szakrendelő igazgató főorvosa pénte­ken elsőnek emiitette a fontossági listáról. Azt ké­ri, miután nem adott er-1 re a fontos dologra az ál­lam pénzt, adjon rá a tár­sadalom. Szeretnék, ha oégbéli ajánlkozók segíte­nének és pl. üstöt és más nagykonyhai fölszerelést küldenének, mert a ven­déglői árakra nem képe­sek befizetni a kisnyugdí­jasok. Amellett fűszeres és zsíros is a vendéglői koszt — tudtuk meg Kis­teleken —, mert a nyug­díj mellett munkálkodó főorvos úr is hordja azt haza a feleségének. Azt már csak közbevetőleg ve­tődött föl, hogy optikus is nagyon kéne az új város­nak. mert hiába a szép 'szakorvosi rendelőben a hozzáértő szemész, a szemüvegekért utazni kell. Mivel most csak Madari néniék háza ügyében há­zaltunk, vissza kellett ka­nyarodnunk az öregekhez. A házi pénzek — a saját erő — fogytán, mert addig az öregek se szállnak be szívesen az üzletbe, míg nem kapják meg a kul­csot. Kulcsa — mint tud­juk, csak a kész épület­nek van, es a kisteleki öregek saját erőből épí­tendő garzona még papí­ron se létezik — a jómó­dú idősek nem adják ki a kezükből sorsuk kulcsát, az élet igazgatására szol­gáló fedezetüket. A mos­tani otthonuk későbbi árát. Ördögi 'kör ez, vala­kinek vagy valakiknek másként kellene gondol­koznia. Az idő könyörte­len, a ina még értékes in­gatlan az egészséggel együtt hamar elenyésződ­het, s egy jó "ötletből so­kadik torz forma lesz. Hi­hetünk — sajnos joggal — a hetven fölött járó Varga Marikának, ő már egy­szer hitt a községi tanács­nak falujában, Pusztasze­ren. Ügy cselekedett, ahogy kértek, mára mégis a rokonság terhére kény­telen élni mindennapjait. Beleértve persze, az élet állandó, kiszámíthatat­lan buktatóit. Pillanat­nyilag mindenkinek na­gyon nehéz. A kényelmes, szabályokkal telenyo­mott apparátusnak és a 'békére vágyó időseknek. Még szerencse, hogy Var­ga Marikát özv. Madari Gergelynét és Krizsán Pált nem nagyon érdekli a hivatalos gépezet műkö­dési nehézsége, ók a to­vábbiakban is bíznak, mondván, jó az Isten, majdcsak megsegíti az időseket is egyszer. A Lakásbérlők Szegedi Egyesülete eljuttatta szer­kesztőségünkbe Kiss Lajos Szeged, Kazinczy utca 2. 1/9. szám alatti lakos írá­sos anyaggal alátámasztott panaszát. A „történetet'' — a tanulságok megfogal­mazását az olvasóra bíz­va — rövidítve közread­juk. 1. Kiss Lajos 1988. ápri­lis hó 8-án levelet küldött a Szegedi IKV igazgatójá­hoz. Előadta panaszát, mi­szerint az elmúlt 2 év so­rán többször közölte a házfelügyelővel, hogy er­kélyének födémjén keresz­tül víz szivárog, s ennek okát ki kellene vizsgálni. Március "31-én éjjel az er­kély vakolatából mintegy másfél négyzetméter lezu­hant. (Szerencsére baleset nem történt!) Ezt jelentet­te a házfelügyelőnek, aki nem intézkedett, ezért 8 nap elteltével levélben ér­tesítette a szegedi IKV igazgatóját. 2 Április 22-én megje­lent két iKV-dolgozó, s le­verték a födémvakolat maradékát. 3. Az IKV június 23-án, 45 nap múlva reagált a bérlő levelére. Közlik, hogy a vakolatot leverték, és „a kapacitás függvényé­ben", de legkésőbb július 30-ig a szükséges munkát elvégzik. 4. A bérlő egy szeptember 5-én keltezett IKV-levél­ből arról értesült, hogy feltárási munkát kívánnak elvégezni szeptember 9-én, i s ezért tartózkodjék ott­hon. Valóban megjelentek az adott napon és megál­lapítottak az aladucolás szükségességét. Szeptem­ber 20-án végrehajtják a dúcolást. 5. 1988. szeptember 22­én Kiss Lajos újabb leve­let írt az IKV műszaki osztályának, s előadta, hogy a dúcolást nem az előírt módon végezték el. Szobáját elsötétítették, így nappal is villanyt kell gyújtani. Javaslatot tett a dúcolás módosítására. 6. Október 4-i keltezés­sel tájékoztatták a pana­szost; „a dúcoláson változ­tatni nem lehet, a födém­csere 1989 tavaszán elké­szül'*. (Természetesen nem végezték el.) 7. Október 14: a bérlő segítséget kért az IKV igazgatójától. Lakószobá­ját elsötétítették, s a mű­szaki osztály elutasította a változtatásra vonatkozó javaslatát. 8. Az IKV nov. 16-án kelt levelében megnyug­tatja a bérlőt, hogy lénye­gében minden úgy van jól, ahogy van. 9. 1989. április 28-án a bérlő újabb levelet ír az IKV igazgatójának, s köz­li, hogy a műszaki osztály nem tartotta be a munka tavaszi elvégzésére vonat­kozó igéretét. Előadja, hogy az elsötétítés miatt lényegesen megemelkedett az áramszámlája, ami — lévén kisnyugdíjas — szá­mára egyáltalán nem kö­zömbös. Ez utóbbi levélre reagálva az l-es házkeze­lőség szemlét tart, megál­lapítja, hogy a vízvetők beépítése óta (ugyanis ezt időközben elvégezték) a födém folyamatosan szá­rad. ígérik a kivitelezést, de határidőt nem. 10. Július 3-án a bérlő ismét levelet ir; panaszol­ja a probléma megoldásá­nak elhúzódását (több mint egy év),, s mint frja, beadványait követően mindig megjelent néhány IKV-szakember, s utána jött a „megnyugtató levél". Most azonban ígéretek he­lyett munkát kér. 11. Július 2-án kelt leve­lében az IKV tájékoztatja a bérlőt; „a nehéz állványt statikai szakvélemény alapján építették be, de a szakvélemény nem hatá­rozta meg a javítás mód­ját, ezért nem lehet a munkát megkezdeni." Közlik továbbá, hogy a házkezelési osztály ígérete alapján (úgy tűnik, egy­másnak is ígérgetnek) el­készül a statikai szakvéle­mény és a termelési osz­tály 1989. augusztus 31-ig elvégzi a munkát. (E leve­let megelőzően hattagú IKV-küldöttség jelent meg a bérlő lakásában, s mint­egy 10 percet töltöttek a helyszínen). 12. Augusztus 3-án a bérlő személyesen beszélt az IKV igazgatójával, aki ígérte, hogy megsürgeti a kivitelezést. 13. A személyes meg* hallgatás eredménye egy újabb levél, s ebben az IKV-igazgató megígérte, hogy a' munkát augusztus 31-ig elvégzik, v 14. 1989. szeptember 5­én> Kiss Lajos megjelent a Lakásbérlők Szegedi Egye- • ­sületénél és segítséget kért, mert mint mondta; „tehe­tetlen a bürokráciával szemben." Az egyesület a város ta­nácselnökéhez és lapunk­hoz fordult segítségért 1989. szeptember 7-én; A panaszos a födémva­kolat lezuhanása előtti két évben többször felhívta a házfelügyelő figyelmét a rendellenességre. Hogy bal­eset nem történt, nem az ' IKV-n múlott. A bürokrá­cia tengerében nehéz vol­na a felelőst megtalálni, hiszen levelező partnerek­ből és helyszínelőkből nem volt hiány. (Igazgató, ház­kezelőség, termelési osz­tály, műszaki osztály, ház­kezelési osztály). Az IKV-nak — mint szolgáltató vállalatnak — egyebek között kötelessége lett volna felvilágosítani a bérlőt, hogy a2 erkély használhatatlansága, vala­mint a többlet áramfo­gyasztás kapcsán milyen kártérítésre tarthat igényt. Miként intézték a sta­tikai szakvéleményt, ami megrekedt az állványozás­nál, de nem terjedt ki a javítás módjára? Tisztában van-e az IKV azzal, hogy a lelketlen bü­rokrácia miatti idegi meg­terhelés mit jelent egy idós nyugdíjas számára? Felmerül a kérdés, mi­lyen szolgáltató vállalat az, amelynek 17 hónap nem elegendő a munka el­végzésére, s amelyik a szó­beli bejelentésre nem rea­gál, a balesetveszélyt kés­ve szünteti meg? „Kérjük Tanácselnök Űrtől, Kiss Lajos ügyének kivizsgálását, s a probléma megoldásának soron kívüli kikényszerítését." Az összeállítást Kalo­csai Katalin, Majoros Tibor, Pálfy Katalin és Somogyi Károlyné ké­szítette. l—J akmik: zöldöve­zetben és a belváros ben­zingőzében, lepusztult ta­nácsiban és hiteltől ros­kudozóban, fürdőmé­dencésben és vizes pin­cékben, önkezűleg épí­tettben és az államtól él­csaliban, ízléstelenül hi­valkodóban és panel­uniformisban, alpesi te­tősben és aládúcoltban, kétszintesben és kórházi ágyakon, szalmásban és ruhaszárítókban, bolt­ívek alatt és penészes fa­lak között, kertesben és egymást körülkerítve, biztonságot őrző fajku­tyák társaságában és ön­kéntes beköltözők fel­dúlta nyugalom békét­lenségében, termésköfal­lal védett sérthetetlenség­ben és egyen függönyök­kel takart sebezhetőség­ben, légkondicionáltban és dohtól bűzlőben, kör­folyosókon és napsü­tötte, tágas teraszokon...

Next

/
Thumbnails
Contents