Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

79. évfolyam, 214. szám 1989. szeptember 11., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Döntött a magyar kormány fl hazánkban tartózkodó NDK-állampolgárok az őket befogadó országba távozhatnak (írásunk a 2. oldalon.) - )| I l| .v*. ú i A t T"1 f vP m 1 : Of! m, - - < ? w ww ? • i' • >,;.• •. V -./. ÍM * ill J1PÜ ff , V -N.-w © t # %,'N. I *» * * „Dicsérjétek az Urat szentélyében...!" A zsidók örömünnepeiről azt írja az Ábel—Zsuzsanna című képes bibliai lexikon, hogy az istentiszteletnek fontos része volt az ének és a zene. Mózes győzelmi dalt énekelt a Vörös-, az újabb fölfogás szerint a Sós-tengeren való átkelés után, nővére, Mirjám, a nők csoportja élén, tánccal, énekszóval, dobbal és más hangszerekkel kísérte. Sok hangszer volt használatos a híres jeruzsálemi templomban is. és egyes ószövetségi könyvek, liturgikus szövegek felolvasása énekszerű előadásban hangzott el, s ez máig így van a világ zsidó templomaiban. Nem történt ez másképp a szegedi új zsinagógában sem, azon a vasárnap délelőtt megtartott ünnepségen, amelyet az újjáépítés jelentős szakaszának befejezése alkalmából rendeztek. Igaz, itt nem szólt cimbalom — amely régen két tolcsérszeiú fémlapból állt, és ritmushangszerként használták —, tömlő formájú citera, derékszögű hárfa, vagy kos szarvából készült „sófár", azaz kürt, mint a bibliai időkben. Megszólalt viszont majd két évtizedes hallgatás után az orgona, hangjai bezengték a remek akusztikájú teret. Az új zsinagóga július 14én megnyitotta már -kapuit, akkor mártír . istentiszteleten emlékeztek meg a második világháború deportált áldozataira. Addigra már Schöner Alfréd országos főrabbi avatóbeszédében négy, régen tisztelt érték őrzésére hívott föl. A hagyomány, Isten, a munka és a szeretet parancsa követéelkészült a tető új diszbádo- sére. a kupola négy o6zlogozása, a templombelső pa- pá nak héber nyelvű felira dozata, a színes üvegabla- tai is emlékeztetnek. Ezkok nagy részének pótlása, után ismét Malovani úr ós a templom kertjét is énekelt, őt a budapesti Anrendbehozták, utóbbit a ta- na Frank Ifjúsági Kórus nács segítségével. A közben követte, majd a három eltelt időben befejezték a énekkar együtt adott elő főbejárathoz vezető kovácsoltvas kerítés fölé emelt előtető építését, immár minden üvegablak hiánytalan, és az orgona is működik, Kült László orgonaépítómester munkájának köszönhetően. Állami vezetőket és társegyházak képviselőit is meghívták a vasárnap délelőtti eseményre. A zsinagógában összegyűlt több száz vendég először orgonamuzsikát hallgatott Kármán György előadásában. Klaszszikus müvek ismert részleteit szólaltatta meg. Ezután következett a díszes, csengettyűkkel ékesített, ezüsttartókra csavart tóra tekercsek frigyszekfénybe helyezése. Az Országos Rabbiképző Intézet Goldmark Kórusának éneke után Gráf Imre, a szegedi izraelita hitközség elnöke mondott köszöntőt, majd a budapesti Bethlen téri zsinagóga gyermekkórusa következett Utánuk egy messziről jött vendég lépett a közönség elé: Joseph Malovani. a New York-i Fifth Avenue fókántora énekelt liturgiái dallamokat — operaénekesékhez hasonlatos előadásmódban. héber dallamokat Az ünnepség után a zsinagógában összegyűlt sok száz ember közül jó néhányan a helyükön maradtak, s könnyes szemekkel hallgatták a záró orgonamuzsikát. 5a lom! — Karcagon születtem, 1947-ben, 16 évesen vándoroltam ki Ciprusra, és amikor Izrael állam megalakult, akkor kerültem oda. Egész családom kint él, Magyarországon már senkim sincs. Testvérem, két lányom, és ha Isten segít, már a hetedik unokám is vár Izraelben. — Miért jött most Magyarországra? — Egy szomorú dátum, a férjem halálának évfordulója alkalmából jöttem, amit az ő családjának körében akartam eltölteni. Hallottam az ünnepségről, és úgy gondoltam, vétek volna nem eljönni. Nem bántam meg, ez a templom egyszerűen csodálatos! — Megtudhatom a nevét? — Tova Deutsch. Tova azt jelenti héberül; jó. Ezt a nevet kint kaptam. Magyar nevem Zimmermann Erzsébet. Kibutz Kfár-Háhoresből jöttem. Ez a név körülbelül annyit jelent, hogy Erdők Faluja. — Köszönöm a beszélgetést! — Ha nem haragszik, héberül köszönök el. Salom! Ez azt jelenti, béke... Minden hangért meg kellett küzdeni! — Hogyan lesz valakiből orgonaépítö mester? — A mi családunkban heten választottuk ezt a szakmát. Az édesapám és a — Huszonhárom évvel ezelőtt javítottam először a zsinagóga orgonáját, sőt. az alsóvárosi templom orgonáján is dolgoztam már. Azbátyja is orgonaépítőnek ta- óta többször is jártam Szegenult, sőt a nagybátyámnak den. — aki a szegedi dóm orgo nájának főszerelője volt — négy fia született, és mindnyájan ezt a pályát választották. Pécsről, ahonnan származom, a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgonaüzemébe kerültem, később kisiparos lettem, most már nyugdíjasként dolgozom. — Szegeddel mikor ke- pálni a fújtatót. rült kapcsolatba az orgona építő Kult László? — Mit illik tudni erről a hangszerről? — Kétmanuálos, 21 regiszteres, pneumatikus orgona. 1?76 sípja van. A temesvári Wegenstein Lipót építette 1903-ban. Körülbelül harminc éve motor hajtja a gépezetbe a levegőt, nem kell már fáradságos emberi erővel, lábbal pum(Folytatás a 2 oldalon.) Szegedi küldöttek az MSZMP kongresszusára Az elmúlt hetekben folyamatosan tudósítottuk olvasóinkat a Szeged városi kongresszusi küldöttválasztásról, bemutattunk néhány jelöltet, rendszeresen közöltük a jelöltek névsorát, s hírt adtunk a bemutatkozó gyűlésekről, rendezvényekről. A szavazás befejeződött a városi választási bizottság összegezte az eredményeket. Megállapították, hogy a város párttagságának 68,5 százaléka adta le szavazatát a 78 küldöttjelöltre. A több mint tízezer szavazatnak csupán 3,3 százaléka volt érvénytelen. A 26 megválasztott kongresszusi küldött névsora a következő (zárójelben a kapott szavazatok százalékos aránya szerepel): 1. Vastagh Pál (77,1). 2. Annus József (51,7), 3. Bedő Katalin (49,0), 4. Miklós Károly (48,5). 5. Böle István (48,3), 6. Faragó M. Vilmos (47,4), 7. Szentgyörgyi Pál (44,3), 8. Géczi József (42,4), 9. Kertvélycssy Péter (41,5), 10. Katona Péter (41,3), 11. Csókási János (40,6), 12. Kalivoda Imre (39,3), 13. Tráser László (37,4), 14. Nagy Sándor (37,0). 15. Novákné Halász Anna (36,7), 16. Fraknóy Gábor (36,5), 17. Kissné Nóvák Éva (36,3), 18. Szalay István (36,3), 19. Gyenesey Edina (34,4), 20. Kovács László (34,4), 21. Szilárd János (34,2). 22. Révész Mihály (34,2), 23. Eperjesi György (33,9). 24. Lovászi József (32,9), 25. Takács László (31,1), 26. Polgár Erika (30,8). Kacsanyak helyett Malév-vacsora Ha most csupán egy hírt irnék, annyiból állna: Fabio Fabbri, az Olasz Szocialista Párt szenátori bizottságának elnöke a hét végén Szegeden járt. Ez esetben nem esne azonban szó a kakaspörköltröl. Márpedig azt a kakaspörköltet mindenképpen szóba kell hozni. Történt tehát, hogy miután Budapesten vezető politikusokkal — többek közt Pozsgay Imrével, Fejti Györggyel, Berecz Jánossal — tárgyalt, Szegedre érkezett az olasz szenátor. Hogy a fővároson kívül éppen Csongrád megyét látogatta meg, ez köszönhető annak, hogy az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Vastagh Pál nemrégiben tett olaszországi látogatása során már megismerkedett Fabbri úrral, s a jelek szerint kedvező benyomást tettek egymásra. Vastagh Pál szombaton tájékoztatta vendégét a magyar belpolitikai viszonyokról, pártja helyzetéről, állapotáról. Megbeszéléseik középpontjában azonban gazdasági kérdések álltak, minthogy mindkét fél kedvező lehetőséget lát e téren a kapcsolatok jelentős bővítésére. Az olaszok főként az élelmiszeripar területén látnak jelentős távlatot az együttműködés előtt, ezért még az ősszel gazdasági szimpozion keretében óhajtják vendégül látni Dél-Alföld például konzerviparban, húsiparban magas szinten dolgozó, exportképes cégeinek vezetőit. Az MSZMP megyei első titkára társaságában Fabio Fabbri a József Attila Tudományegyetem tanévnyitó ünnepélyére is ellátogatott, s utána az egyetem vezetőivel az oktatásügyben lehetséges együttműködésről tárgyalt. A pármai egyetemnek eddig is volt kapcsolata a JATE-val — e kapcsolat a jövőben Fabbri úr látogatása nyomán nyilván bővül. • A szegedi program befejeztével Csongrádra autózott az olasz küldöttség, szegedi vendéglátóival együtt. Molnár József, a csongrádi tanács elnöke ott azt mondta, nem csupán azért örül Fabio Fabbri látogatásának, mert kulturális területen is együttműködhetnek pármai csoportokkal, Olasz szenátor volt Vastogh Pál és Pintér István vendége hanem azért is, mert Fabbri úr minden bizonnyal segítségükre lesz abban, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesítsenek Fidenza városával. A vendéget egyébként Pintér István csongrádi kisgazdaságába is elvitték, aminek érdekessége, hogy Pintér úr a kisgazdák helyi szervezetének elnöke. Amikor Vastagh Páltól azt kérdeztem: mit szól ahhoz, hogy egy kommunista politikus szocialista párti vendégét a kisgazdákhoz viszi, az első titkár azt mondta, számára ez a „konszenzusteremtés szép szimbóluma". Noha nemleges választ valószínűleg még senki nem adott arra a kérdésre: volt-e valami haszna a vendég látogatásának, megkérdeztem Vastagh Páltól, formális volt-e Fabbri úr látogatása. Az első titkár példaként, hogy mennyire nem formális ez a kapcsolat, azt hozta föl: amikor májusban Veronában járt, egy szerdai napon tárgyaltak gazdasági kérdésekről, s következő kedden már Szegeden volt egy erről bővebben értekező olasz küldöttség, ma pedig 11 Csongrád megyei cég szerepel a veronai vásáron. A tudósítónak Fabbri úr közvetlen közelében tartózkodni csupán annyi ideig volt lehetősége, ameddig két, ellenkező irányba tartó autó egymás mellett van az országúton. A szenátornak ugyanis a vártnál sürgősebb volt a dolga, így Pintér úr tanyájáról egyenesen Ferihegyre tartott. Az imént említett, egymás mellett töltött idő rövidségéből, konkrétabban: a fekete Mercedes elsuhanásából -arra következtetek, Fabbri úr elérte a milánói járatot. Ezután azonban részt vehettem Vastagh Pál csongrádi városnéző sétáján. Csongrád érdekes város: a Belváros van a külvárosban. A tréfásnak hangzó helyzet magyarázata, hogy a régi, történelmi Belvárosról van szó, amelybe vendéglátóink anekdotái szerint külvárosi fiatalember a verés esélye nélkül nem tehette be a lábát. A régi, gyönyörű parasztházak egyikét múzeumnak rendezték be. Ennek megtekintése után a Tisza presszó előtt állt meg a küldöttség. Noha e kocsma is helyi nevezetességű, nem ez volt a megállás oka, hanem a vele szemben levő gyönyörű köztéri szobor, amelynek alkotóját, Máté István csongrádi szobrászművészt eztán műhelyében is meglátogattuk. Éppen egy, a gyulai vár mellett elhelyezkedő 48-as emlékmű bronzalakjain dolgozott. A városnéző séta aztán ismét Pintér István tanyájához vezetett. Itt került asztalra a bevezetőben már említett kakaspörkölt, és egyéb finomságok. Két fogás között Pintér Istvánt is kifaggattam arról: egy kisgazdapárti embernek miért érdeke meghívni egy kommunista párti vezetőt. A válaszból megtudhattam: nem azért, hogy gazdaságával büszkélkedjen. Pedig lenne mivel — ezt már én teszem hozzá. Saját kétkezi munkájával épített szárítóüzem, óriási sertéstelep. A száznál több hízó mellett hasonló számú kismalac szopta a három mázsánál is súlyosabb anyakocák emlőit. No, de Pintér úr nemezért hívta Vastagh Pált. Hanem azért, mert felelősséget érez a magyar parasztok sorsáért. Mint elmondta Pintér István: jóslata szerint vendégére fényes politikai karrier vár a legfelsőbb szinten. Ezért tartja különösen fontosnak, hogy bár beállítódása szerint egy rivális párt vezetője, mégis tudjon a parasztság gondjairól, szívén viselje azok sorsát, akik szerint a földet nem lehet tovább kizsigerelni büntetlenül, akik szerint nem árat kell emelni, hanem farmergazdaságokat létesíteni, amelyekben észszerű gazdálkodással a mai árak mellett is megéri dolgozni. Egyébként a töltött kacsanyakat csak ezután tette az asztalra Pintér István családja. Sajnálhatja Fabbri úr, hogy ehelyett a Malév vacsoráját választotta... Balogh Tamás