Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

1989. szeptember 14., csütörtök 9 Tegnap Beek Tamás, „kicsit csalódottan", előbb be-, majd kiszámolt... Tudluk, hogy összekapcsolják! Mint ismeretes, az Egyesült Államok képviselőháza 221—109 arányban megsza­vazta a legnagyobb kereskedelmi kedvez­meny 3 cvre való kiterjesztettet Magyar ­onszág számára. Az MTI munkatársa ar­ról kérdezte Bcck Tamás kereskedelmi minisztert: hogyan fogadta a döntést? — Egy kicsit csalódolt vagyok. Titkon arra számítottam, hogy ot évre kapjuk ineg ezt a jogot, a most is úgy érzem, hogy ez «z igényünk reális volt. Ugyan­akkor, a 3 esztendőt is nagy eredmény­nek tartom, hiszen nem kell évente kér­vényt benyújtanunk, kitéve magunkat annak, hogy a képviselőház elutasító ha­tározatot hoz. A mostani dóntest kompromisszumnak tartom a javaslatot előterjesztő Demok­rata Párt-i és Republikánus Párt-i kép­viselők között. Mivel uz eredeti javaslat az öt évre szóló kiterjesztést tartalmazta, a must következő szenútiisi és elnöki jó­váhagyás esetleg módosíthat a csütörtöki határozaton, ám ennek nem nagy a vu lószinűsége. A kompromisszumos megol­dás oka talán az volt, hogy a kereskedel­mi kedvezmény kérdését összekapcsolták a magyar kivándorlási politika megíté­lésével, s mint ismeretes, az új kivándor­lási és bevándorlási törvény csak a kö­zeljövőben kerül az Országgyűlés elé. Mindenesetre az elöter jraztók törekvéseit számunkra nagyon pozitívnak tartjuk — fejezte be nyilatkozatát Beck Tamás. A diplomák kamatterhe A külkereskedelem előtt álló feladato­kat ismertette a hallgatósággal Beck Ta­más, kereskedelmi miniszter, pénteken, a Külkereskedelmi Főiskola diplomaosztó ünnepségén. Elmondotta: ahhoz, hogy az ország gazdasága működőképes maradjon, visszafizesse külföldi adósságát, az im­portot mérsékelni szükséges, u behozatal a korábbinál tehát jóval kisebb, évj mintegy 5,5 milliárd dollár lehet csak A 17,5 milliárd dolláros tartozásból az idén 3 milliárd dollárt kell törlesztenünk; ebből 1,2 milliárd dollár a kamat, a töb­bi pedig az usedékes töketörlesztés. Így ia, összesen legalább B—8,5 milliárd dol­lár szükséges az importra, és a tartozá­sok kifizetésére. Ugyanakkor a konverti­bilis kivitel arányában változatlanul igen alacsony, fi— (1,2 milliárd dollárra tehető. A legfontosabb kereskedelmi feladat tehát a kivitel növelése, a konvertibilis piaci egyenleg aktívvá tétele, mert ha ez nem teljesül, hitelt sem kapunk a jövő ben. Az erőteljesebb kivitel tekintetében több országot is felsorolt a miniszter, amelyek előttünk járnak az egy főre jutó dollárexportban: így a 7,5 millió lakosú Ausztria, amely a mi kivitelünknek csak­nem u négyszeresét, a 14 milliós Hollan­dia, amely a magyar konvertibilis export 7—8-szorosát teljesíti. A kivitel fokozá­sára nekunik is több lehetőséget kell ki­használnunk. igy például a javuló ma­gyar—amerikai kapcsolatokat, amelyek újabb lendületet adhatnak külkereskedel­münknek — tette hozzá Beck Tamás Hajnali fél háromra győzött a kemény vonal D Belgrád (AKP) Péntekre virradóra, haj­nali fél 3-kor fejeződött be az el nem kötelezett orszá­guk belgrádi csúcsertekezle­te. A több arás csúszást az okozta, hogy sokáig folyt, a vita, melyik ország legyen a következő csúcstalálkozó házigazdája A választás végül Ghánára esett A vi­tat az okozta, hogy Ghána suk politikai kerdcsben ké­mény állaspontra helyezke­dik. Az ellenjelölt Venezue­la Vol t, amely csak a most véget ert csúcson lett a moz­galom tagja, Ghána viszont az alapítók egyike. Egyes megfigyelők olyan követ­keztetést vonnak lc. hogy Ghána megválasztasa nö­velheti a szintén keményvo­nalas Nicaragua esélyeit a (következő elnuksegre, Indo­néziával szemben. Az 1988­as külügyminiszteri értekez­leten Nicaragua és Indoné­zia már megpályázta az el­ndkseget, de egyikük sem kapott elegendő szavazatot. A 102 teljes jogú tagor­szág zömmel állam- es kor­mányfők vezette küldöttsé­ge 4 napon át tanácskozott a belgrádi Száva kongresz­szusi kuzpuntban a világpo­litikai es gazdasagi helyzet­ről, a mozgalom feladatai­ról. A vendéglátó Jugoszlá­viának Kenneth Kaunda zambiai elnök mondott kö­szönetet szervező tevekan y­Mc-géért, majd a konferenci­át Janez Urnovsok, a jugo­szláv államéin akseg elnöke, mostantól a mozgalom soros elnöke zárta be. Kötelezően és ideiglenesen a barátságért 6 Prága. (MTI) Tizennégy, illetve tizenöt koronaha kerülnek majd u magyar állampolgárok szamára szeptember 18-tól kötele­zővé tett benzinutalványok Csehszlovákiában. A Csehszlovák Szövetségi Arhivatal illetékes, igazgató­ja az MTI prú|£ij tudósítójának elmondotta, a magyar normálnak megfelelő egy liter speciál autóbenzinre szóló utalvány tizennégy koronába, a 9C-os oktánszámú szuper tizenöt koronába kerül majd. Az egy liter ólommentes benzin megvásárlásara szóló talont tizennégy koronáért vehetik meg a magyar állampolgárok. Egyelőre nem ismeretes, hogy meddig lesz érvényben uz ideiglenesnek mondott utalványrendszer. ( Rádiótelex EOKONZULATUSOK LÉTESlTESE A Magyar Népköztársaság és a Chilei Köztársaság be­csi nagykövetségeik útján megállapodtok fókonzulá­lusok létesí léséről egymás fővárosaiban. UATARSEKTŰK Péntekre virradóra tobb mint száz NDK-allampolgár lépte át illegálisán a ma­gyar—osztrák határt — kö­zöltek pénteken az osztrák Vöröskereszt tisztségvise­lői. MAGYAR BUSZ­BALESET. OSZTRÁK VÁDLOTTAK Bíróság ele állítottak pén­teken Bécsben kőt osztrák férfit azzal a váddal, hogy felelősek egy magyar turis­ta-autóbusz tavaly augusz­tus 23-án Ausztriában tör­tént tragikus szerencsét­lenségéért, amelynek foly­tán a Cooptourist alul szer­vezett nyugati társasutazás­ról hazaterében levő busz 38 utasa közül 12-en meg­haltak. 18-an pedig megse­besüllek. SZABADON... Az NDK hatóságai pénte­ken délig valamennyi, a csütörtöki demonstráció alkalmával az Alexander­platzon őrizetbe vett sze­mélyt szabadon engedtek — vált ismeretesse berlini egy­házi lörrásbul. Volvóéknál így csinálják 2. Esküvő robotországban Gépkocsisor — mi más, mint Volvók füzére — sik­lik az épület üvegfala elé. Az aznapi vevők nepes se­regét pillanatok alatt beke­belezik ezek a kecsesnek nem mondható, kissé nehéz­kes monstrumok. így érke­zünk a Volvo Car Corpo­ration Torslanda elnevezé­sű üzemének területére. El­ső pillantásra klinikai tömb­nek, mintsem ipari létesít­ménynek sejtené az ember. A portán kozmetikázott, ele­gáns hölgyek komputerek segítségével tartják a kap­csolatot a belső világgal, körülöttük a gyar történetét, a munkafolyamatokat áb­rázoló dekorációk. Idegen­vezetők érkeznek, választa­ni lehet a svéd, német, avagy angol nyelvű ladyk közül, akik kotlósként gyűj­tik maguk köré saját csapa­tukat. Belépve a gyár előcsarno­kába, az ember hirtelen úgy érzi, a vidámparkba érke­zett: kis kocsikból álló sze­relvény vár ránk, akár a hullámvasúton. Vezetőnk be­tessékel bennünket a játék­kocsikba, bekapcsoltatja a biztonsági övet, majd vé­dőszemüvegeket oszt szét a társaságnak. Elindulunk. Végigsiklunk a másfél ki­lométer hosszú műhelycsar­nokon, ahol mindenekelőtt elhangzik a figyelmeztetés: fényképezni tilos!, aztán hallgatjuk a svéd szőkeség magyarázatát. — Ebben a gyárban ké­szül a Volvo termékeinek két modellje: a Volvo 240­es és a 740-es. Ez a vállalat legnagyobb telepe, amelyből évente 170 ezer uj gépkocsi gördül ki. Emellett 45 ezer „elöfestett" karosszéria uta­zik innen Kalmarba, Udde­vallába, Halifaxba és Nova Scotiába, az oltani üze­mekbe. A göteborgi gyár­telepen tízezer ember dol­gozik, akik a teljes gép­kocsigyártás részesei az el­sőtől az utolsó mozzanatig. A 80-as években több mint 3 millió svéd koronát for­dítottak a technikai fej­lesztésre. A legnagyobb be­fektetés éppen most zajlik a festőműhelyben, és a vég­ső összeszerelést végző üzem­ben. A cél az, hogy a 90-es évek technológiáját a mun­kájukat élvezettel végző, magasan kvalifikalt embe­rekre alapozzák, mert ez ad további lehetőséget a „top quality" autó tökéletesítésé­hez. Az óriás csarnokban tu­lajdonképpen négy üzem kapott helyet, négy fö mun­kafolyamat zajlik itt. Csak­nem két ember magasságú rollnikban érkeznek a fé­nyes fémlemezek a gyárba, egy-egy 15-20 tonna súlyú. A ruszkei haUratkclóhely C.flmt.mcialA túlzsúfoltságán a túloldalon v*win»*ruwiv ia segíteni igyekeznek. Egy áruforgalmazást központ keretein belül megkezdték a kelebiai határátkelő építé­sét. A nagy aU.Tesztó-ké­pességú határátkelő lehető­vé teszi majd a roszkei ha­társzakasz tehermentesíté­sét. Az építkezési munkák várhatóan novemberre ké­szulnok el. Mi újság a túloldalon? bé váló pénzről szo sem usik. Hol száll meg az a renge­teg bevásárló turista, aki a Cserepes sorj üzletelés után Szabadka felé veszi útját? A válasz: mosókonyhákban, garázsokban, víkendhazak­ban. A vasúton érkezőket sz állomáson kisebb tömeg várja, es — ami számunkra furcsának tűnhet — csere, kereskedelmi alapon, a szovjet és lengyel „sverc"­elóknek (ahogy ők mond­ják) sajtért. szalámiért szállást kínálnak. A fekete­zés e módja már-már tö­megméreteket ölt, de meg­van az az előnye; hogy a napról napra érték tel eneb­A szomszéd országbeli nyugdíjasok helyzete sem irigylésre méltó. Zrenjanin­ban — mint Jugoszlávia más városaiban is — a na­pokban nyílik meg az a két éve várt elárusítóhely, ahol a rászorulok nagvkeretké­delmi áron vásárolhat­nak elsősorban élelmiszere­ket. fgy mintegy 750 nyug­díjason. illetve 450 munka­nélkülin igyekeznek segíte­ni. Hogy az esetleges visz­sza éléseket miként fogják megakadályozni, arról nem szél a hír. Jugoszlávia idegenforgal­ma ez évben szép eredmé­nyeket könyvelhetett el, an­nak ellenére, hogy a várt­nál kevesebb vendég érke­zett az országba. Jól képű zett turisztikai szakembere­ik így is tobb valutát pré­seltek kí a szezonból, mint tavaly. A Palicsi-toval kap­csolatban is olyan hírek kaptak szárnyra, hogy nyu­gati partnerekkel. újabb beruházások réven új ho­telt, medencet. olimpiai sportuszodát, lelátót építe­nének. amennyiben a szer­ződés létrejön. * Az elmúlt napokban tar­tották a Miss Jugoszlávia szepségvenseny döntőjét. A szépségkirálynő személye körüli vjtak a maj napig tartanak, ugyanis a zsűri és a tévénézők véleménye szö­ges ellentétbe került. Ügy tűnik, nincs szépségverseny botrány nélkül — ezúttal a díszlet okozott kellemetlen pillanatokat a versenyzők számára: a CÍ>USZO6 mű­anyagpadión, valamint a hosszú lépcsősoron a csinos lányok mozgása komikusan esetlen volt, többen egyen­súlyukat vesztve — elhasal­tak. A vilagszépejeloltek az egyéb szervezési hiányossá­gokat ia felpanaszolták, így például azt. hogy a dönto előtti et> utáni éjszakát egy rámenős futballcsapattal összezárva kellett a hotel­ben tölteniük. • Végül, egy hír azoknak, akik az év hátralévő részé­ben Jugoszláviába utaznak. December 31-ével kivonják a forgalomból a mára telje­sen feleslegessé vált 10. 20 és 50 dinárod pénzérmékét, bankjegyeket Azok, akik nem tudnak megszabadulni megmaradt apró pénzüktől, ezúttal egy új Jugoszlávia­szerte hódító szenvedélynek hódolhatnak. Fölös dinárai­kat az első, utjukba esö s?okőkútba szőrhatnák. Figyelem! A művelet megfordítása az esetleges népharag elkerülese végett nem ajánlatos. Jugoszláv napilapok és a tévéadasok alapjan lejegyez­te: Varga Iván Első mozzanatként a prés­üzemben méretre vágják, majd tetőt, ajtót, aljzatot formálnak belőle. Látva a több emelet nagyságú, mo­numentális gépsorokat, a sú­lyos acélhengereket, csodál­koztam, miért nem füldugót osztottak szemüveg helyett, hisz itt förtelmes lehet a zaj. Talán nem dolgoznak a gépek? Lehetetlen, hiszen minden mozog. Fölnézek: ott egy ember a magasban. Pi­ros ruhában trónol karos­székében, mint egy király, és bűvöli az orra előtt vil­logó piros, zöld lámpákat. Szinte hajlamos az ember saját érzékszerveiben kétel­kedni, olyan ellentétben van a látvány a hallottakkal. Ugyanis: csönd van. A hi­hetetlen erővel dolgozó prés­gépek tövében jól értjük az idegenvezetőt, és zenei alá­festésként a gépkezelő rá­diójából szóló „Don't worry, be happy!"-t. Közben meg szaporán potyogtatja a ma­sina a szalagra a 740-es aj­tajait. — Másfél óra alatt az egész automata gépsort át lehet állítani, a for­rnak cseréje után a karosz­széria egyéb részeit gyárt­ja. A 200, teljesen auto­mata módon múködö ma­sina mellett valóban nincs okuk aggodalomra a mun­kásoknak — gondolom. De megtudom közben, mégsem boldogok. Márpedig a gyár vezetői boldoggá is akar­jak tenni őket. — A sok robot, az au­tomatika biztositéka u töké­letes minőségnek —mondja vezetőnk immár a ka­rosszéria-műhely területén —, mégis változtatni aka­runk ezen. A szalaggyártás jelenlegi formáját 1991-tól megszüntetjük, ugyanis lé­lektani szempontból rend­kívül hátrányos az itt dol­gozók szamára, mindig min­denki ugyanazt csinalja. Át­szervezzük úgy a munkát, hogy majd csoportokban dolgoznak az emberek, s váltják egymást a munka­folyamatok. Ezüstszínű, mezleien ka­rosszéríadarabok sorakoz­nak mellettünk, csillogva siklanak tova a futószala­gon, hogy majd valahol a vegén — mintegy 5000 pont­nyi hegesztés után — autó­vá formálódva bukkanjanak elő. Egy óra alatt 49 — ajtó nélküli — karosszériát állítanak igy össze. — Az ellenőrzést is gé­pek végzik? — kérdezem. — Természetesen De nem bízunk meg bennük telje­sen. Minden folyamat vé­gen az emberi szemnek is áldását kell adnia a látot­takra. Ugyanakkor a finom munkákat, például az ajtó hegesztését, összeillesztését kisebb csoport végzi, amely­nek szakértelme, s kézi munkája sem nélkülözhető a gyártásnak ebben a felelős­ségteljes szakaszában. Tíz ember dolgozik egy teamben, olyanok, akik ma­gas színvonalú oktatásban reszesültek. Megdöbbentő, hogy mennyi a fiatal, alig túl a húszon. Néhányan — pihenésképpen — éppen a tabukat lógatják, közben rá­diót hallgatnak, asítoznak, új­ságot olvasnak — no és per­sze kávét, üdítőt isznak. Amíg a játekvonaton végig­gordülünk a „topline" 5 ki­lométer hosszú vonalan, aj­tók, alvázak futnaJt el mel­lettünk, liften emelkednek föl és süllyednek alá, korcs, félig-kész, csupasz járművek úsznak el a szemünk előtt. — Minden egyes autó a le­endő tulajdonos nevével, a megrendelt motortípus, föl­szerelés, karosszeria-szin es üléshuzat kódszamával, az átvételi nap megjelölésével „fut", tehát személyre szóló bunúsmódban részesül min­den termékünk — közli ve­lünk kísérőnk. Akinek több bizodalma van az emberekben mint a gépekben, azt is megnyug­tatja vendéglátónk. Az a !0 ezer alkalmazott, aki felelős a termelésért, nem mind látszik, ök ugyanis az ipari tévé és komputerek segítsé­gével minden pillanatban átlátják a termelés egész folyamatát, érzékelik a leg­apróbb, fönnakadást, és azonnal intézkednek. A festőműhelyben éppen a még mindig keresett 240-es széria fut a szalagon, bele egy 200 méteres alagútba. A munkafolyamatnak csak a szagát érzékeljük. Jóllehet megtudjuk így is a magya­rázatból, hogy a kész autó­testeket tisztítás és a foszfát­fürdö után festékbe mártják. Később fényesítik, hang­csokkentö réteggel látják ej, a végső színt emberi kéz és automata közreműködésével kapja meg a kocsi. A továbbiakban „berende­zik" az autót és „fölöltözte­tik". Zárakat, rugókat sze­relnek bele a munkások. Szaporán jár a kezük, mert ha gyorsabban dolgoznak, hosszabb lehet a pihenőjük, vagy hamarabb haza mehet­nek. Az összeszerelő műhely a maga 1000 négyzetméterével és 4000 dolgozójával a leg­nagyobb egység. A kocsikból — mintha kibelezték volna őket — lógnak a szines elektromos vezetékek, csi­nos, festett szemű lányok hajolnak föléjük. Figyelem­re méltó, hogy milyen gond­dal, különleges műanyag bo­rítókkal védik a kocsi kesz karosszériáját, minden sérü­léstől, szennyeződéstől. Szeműnk káprázik a szí­nek, fények kavalkádjától, minden morog, és duruzsol. Libegőkön ülések kúsznak el a fejünk fölött, távolabb, egy védett sarokban, akar egy kulónós bölcsődében a robotgyerekek, járni tanul­nak a motorok. Távirányítá­sú, ónálló lenyekként kóbo­rolnak: apró kerekeiken el­indulnak, fordulnak, megtor­pannak, újból nekivágnak az útnak. Megtudjuk: a reggel gyártott motorokat három óra hosszáig működtetik: ez az első próbautjuk S mi­közben műszer es ember kü­lönös együttműködésével minden alkatrész belekerül a motorházba, a gépkocsi szive is lassan közeledik „választottja" felé. — Van egy pillanat, ami­kor az esküvői csengettyű megszólal — igy fogalmaz a svéd kislány — amikor el­érkezik az egybekelés ideje. Tanúi vagyunk a frigy­nek, ahiint a levegőben füg­gő, fölcicomázott, csillogó­villogó autó lassan ráeresz­kedik alatta várakozó mo­torjára. Nem ritka esemény ez a gyárban, talán félórán­ként megtörténik ugyanez, mégis ünnepélyes pillanat: az új kocsit körbeálló mun­kások tapsa kíséri. Az ak­nában ügyködő szerelök va­lóban az utolsó műveleteket végzik az autón, mielőtt út­jára bocsátják. A végső búcsú előtt azon­ban — 100 méterenként —­ujabb és ujabb kontrollvjzs­gálatnak vetik alá a Volvót, s csakis „makkegészségról" tanúskodó zárójelentéssel hagyhatja el a műhelyt. A megbízhatóság érdeke a gyárnak, érdeke a havi 30 ezer koronát kereső, bonu­szokkal is jutalmazott, hi­bátlan munkát végző szak­munkásoknak, de érdeke a Volvót választó vásárlók né­pes táborának is. Chikán Ágnes A

Next

/
Thumbnails
Contents