Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-07 / 211. szám

79. évfolyam, 211. szám 1989. szeptember 7., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Külföldi loke nélkül nem lesz valódi szerkezetváltás (1.) Néhány napja Kalocsán rendeztek feladategyeztető tárgyalást a Kereskedelmi Minisztérium és Bács-Kis­kun megye tanácsának ve­zetői. A tárgyalások után Beck Tamás kereskedelmi miniszter sajtótájékoztatót tartott, amelyen írásbeli in­formációkkal ellátva a megjelent újságírókat, kér­désekre is válaszolt. Amit a tudomásunkra hozott, az az egész magyar gazdaságra vonatkozik. Az adósság tovább növekszik Ahhoz, hogy a magyar gazdaság működőképes ma­radjon, a mai gazdasági szerkezet mellett évi 5,5 milliárd dolláros tőkés im­portra van szükség. Az adósságszolgálat összege — a visszafizetendő kölcsöntő­ke és kamatai — évi 3 mil­liárd dollárt tesznek ki. Konvertibilis devizából álló kiadásunk tehát évente 8.5 milliárd dollár, miközben a magyar gazdaság csak kö­rülbelül 6 milliárd dollár nagyságú exportra képes. Ez a szám akkor mond vala­mit, ha összehasonlítjuk más országokéval. Az öt­millió lakosú Finnország évente 20 milliárd dollár értékben exportál, Ausztria 7,5 millió lakóval 25 milli­árdot, Hollandia 13,5 mil­liós lakosságával pedig több mint 100 milliárdot. Mivel kevesebb a konvertibilis bevételünk, mint a kiadá­Beck Tamás a gazdasági válságról sunk, ezért évente továbbra is 2-2,5 milliárd dollárnyi hitelt kell felvennünk, ami miatt áz adósságállomá­nyunk jelenleg is tovább növekszik. Ezen a helyzeten csak úgy lehetne javítani, ha nö­velnénk a tőkés exportot. Ezt elő lehetne segíteni a tőkés exporthoz nélkülözhe­tetlen importra kivetett vá­mok csökkentésével, ked­vezményes, exportsegítő hi­telekkel. Célszerű volna az is, hogy a devizabevételek egy részét devizában az ex­portőrnél hagyják — ezzel a lehetőséggel még a külön­ben meglehetősen merev szovjet gazdaságban is él­hetnek a vállalatok. Sokan és sokat beszélnek, arról, hogy gazdasági szer­kezetváltásra van szükség. Arról azonban — főleg a lakosságnak — kevés az in­formációja, hogy ezt hogyan képzelik el. Van egy lát­szatra ugyan könnyebb, az elmaradást azonban hosszú távra konzerváló út.: afféle uraktól levetett iparágakat meghonosítani. Olyanokat, amelyek kivonulnak, vagy kiszorulnak a nyugat-euró­pai országokból az ottani csúcstechnológiára való át­állás miatt. Beck Tamás a cementipart hozta fel példá­nak, amely környezetszeny­nyező volta miatt nem kí­vánatos Nyugat-Európában, szívesen idejönne tehát hozzánk. Csakhogy érde­künk lehet-e, hogy ilyen, amúgy is másodvonalba tar­tozó ágazatok hosszú távra nálunk rontsák a levegőt, a népesség egészségével fizes­sük meg pénzügyi eladóso­dásunkat? A valódi gazdasági szer­kezetváltáshoz, a csúcstech­nológiához tartozó iparágak meghonosításához viszont saját erőnk nem elég. Kül­földi tökére van szükség. A példák azt mutatják, hogy a hagyományoktól teljesen függetlenül, azok az orszá­gok tudtak nagyot lépni a gazdasági fejlődésben, ame­lyek elég tőkéhez jutottak, és szinte a semmiből tud­ták megteremteni a legmo­dernebb iparágakat. Érde­mes összehasonlítani a KGST-tagországok útját né­hány távol-keleti országé­val. 1973-ban a fejlett tőkés országok . gépimportjának 22,7 százaléka származott a KGST-tagországokból, 1986­ban már csak 5,5 százaléka. 1988-ban egyedül Malaysia nagyobb értékben szállított gépeket a fejlett országok­ba, mint az összes KGST­tagország, Hongkong két­szer annyit, Tajvan pedig három és félszer annyit szállított. A magyar tőkés export összetétele, feldolgo­z'ottsági foka, minősége ma már rosszabb, mint számos (Folytatás a 2. oldalon.) ' Radikális döntések a megyei elnökségi ülésen Pártatlan lett a népfront Az elnök szólt a Szegeden zajlott időközi képviselővá­lasztásról több Okból. Egy­részt, mert a városi nép­front elég felemás szerepet játszott az eseményekben, másrészt, mert ha lehetőség nyílik rá, a mozgalom nem kíván lemondani jelöltállí­tási jogáról. Ha úgy adódik pártokon kívüli független jelölteket is támogatni kí­ván, de nem elképzelhetet­len a népfront részéről egy jövőbeni választási koalíció sem. A közelmúlt a közeljö­vő eseményeihez tartozik az október 14—15-én tartandó népfrontkongresszus. Ezzel kapcsolatban az előkészüle­tek új törekvéseire hívta föl a figyelmet az elnök. Föltett szándék, hogy az or­szágos vezetőség ezentúl nem lesz kádertemető, an­nál inkább kívánatos, hogy tagjai a közakarat megbízá­sából töltsék be tisztüket. Éppen ezért a központi je­lölőbizottság várja a me­gyei, területi javaslatokat. Az elnöki beszámolónak még egy sarkalatos témája volt: a bevásárló turizmus. Szeged — mint a társadal­mi változások mindenkor érzékeny „műszere" — való­sággal szenved a boltokat elözönlő, kifosztó vendégek hadától. A város lakossága sokszor üres polcokat talál az üzletekben. Tűréshatárá­ra ért a polgárok idegrend­szere. Ezt a közérzetrom­boló jelenséget nem hagy­hatja szó nélkül a népfront megyei vezetése. ösz Károly megyei titkár egyebek mellett ügyviteli kérdésekről tájékoztatta a A népfrontot ért bírálatok egy részének jogossá­gát el kell ismerni. De most egy, személyi összetéte­lében és elveiben is megújult vezetés látott munká­hoz, amely egyik legfontosabb céljául — a mozgalom értékeinek megőrzése mellett — azt tűzte ki, hogy az MSZMP-töl való függőségének még a látszatát is megszünteti. Ez a gondolat volt az első a sok közül, amit hangsúlyozott Ábrahám László ügyvéd, megyei népfrontelnök a testület tegnapi, szerdai ülésén. Mint mondta, a kívülállók joggal hitték, Csongrádban „csak" deklarálja a mozgalom az MSZMP-töl való függetlenséget, mert például a Társadalmi szervek el­nevezésű szegedi pártalapszcrvezetnek, a TIT, u Vö­röskereszt mellett a népfrontosok is tagjai voltak. A megújuló mozgalom hitelét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az említett munkahelyi pártalapszer­vezet 1989. szeptember 5-t határidővel megszűnt. A volt tagoknak természetesen meghagyva a politizálás jogát, vagyis e föloszlás nem sérti az érintettek ál­lampolgári jogát. Tudniillik, a pártállás, -szimpátia személyes elkötelezettség dolga. Tapsolókórusok Szeptember 16-án újra időközi választások lesznek, ezúttal Zalá­ban, ahol az egykori megyei első titkárnak. Varga Gyulának a kép­viselői mandátumról történő lemon­dása után beköszönni látszik a de­mokrácia — közép-keleti módra. A jelölógyűléseken ugyanis — okulva az eddigi időközi tapasztalatokon — szervezett vendégcsoportok tapsoló­kórusai támogatták a nekik hiva­talból tetsző fél gondolatait, minek következtében az összesereglett helybéliek zöme kiszorult a termek­ből. Ez a zöm álldogált egy kicsit, bele-belefülelt a forró helyiség za­jaiba, aztán hazament. Lenin klasszikus szavait átzalá­sitva: a lábával jelölt a zöm. A politikai harc mindazonáltal tovább folyik. Az MDF jelöltjét taktikai szövetségbe forrva támogat­ja a Fidesz és az SZDSZ, az MSZMP-jelölt a HNF támogatását élvezi, és sajátos módon, a szociál­demokrata párt jelöltje — az MDF megfigyelőinek véleménye szerint — kommunista támogatást kap. Zala megye messze van. s aki onnan jön — a régi sztereotípia alapján —, azt mond, amit akar. Zala — ezzel együtt — ebben aa ősi területeitől megfosztott hazában honol, ahol ugyanazok a törvényte­lenségek a törvények a hegyvidé­ken, a lankákon és a nagy magyar pusztán. Ezért hát mindenféle fur­csaságot elhiszünk már, különösen akkor, ha azt oly hiteles személyi­ségtől halljuk mint Csengey Dénes, a keszthetlvi író. A kitűnő szerző beszámolóját a Magyar Demokrata Fórum országos elnökségének sajtótájékoztatóján hallhatta a nemzetközi tudó6ítöhad. Mellem például a TASZSZ 36 nap­ja hazánkban tartózkodó munkatár­sa telepedett, aki kirgiz kemény­séggel vallotta meg, hogy semmit sem ért a magyar politikai életből. Kérdései alapján viszont arra kö­vetkeztettem, hogy nem csupán a magyar nyelvet, de gondjainkat is jól ismeri, csak hát képtelen még föltárni a különböző erők viszony­rendszerét. Megnyugtattam, én sem tudok sóikkal többet őnála, legföljebb hosszabb ideje állomásozok ebben az országban Ez a fajta irónia, persze, másfelé terelte volna a figyelmünket, hol­ott a sajtótájékoztatón néhány, iga­zán izgalmas kérdés is elhangzott. A BBC tudósítójának például egy határozott dátum hiányzott: , Mikor kellene megtartani az MDF szerint a parlamenti választásokat? A kér­dés azért volt különösen érvényes, mert a nemzeti kerekasztal — más szóval, a politikai háromszög — tárgyalópartnerei között az MDF csupán egy a kilenc ellenzéki kö­zött, s mivel csak közösen és egysé­gesen elfogadott ellenzéki álláspon­tot bocsátanak vitára, a -kilencek egyikének sem ismerjük a külön­véleményét Nos, az MDF határo­zott válasza: a kerekasztal-tárgya­lások befejezése után három hó­nappal kell megrendezni a válasz­tásokat. S ha már a kerelcasz tálnál ülünk: lássuk közelről és jól. hogy az el­lenzék miért követeli azt, vonulja­nak ki a pártok, azaz. menjen ki az MSZMP a munkahelyekről. Az indoklás: 1. A társadalom nem ér­zékeli a változásokat ha a mun­kahelyeken ott a párt ás a közös­ből fizetett párttitkár: 2. A vállala­taink szebbjeit megkívánó külföld csaknem minden esetben azzal kez­di tárgyalásait hogy akkor köt kapcsolatot, ha a gyárban nem fo­lyik politizálás; 3. A munkahelyen belül folyó mozgalmi tevékenység, úgymond, betonba ágyazza az esé­lyek egyenlőtlenségét A föntebb idézett írótól hallhat­tunk egy ránk, vidékiekre vonat­kozó megállapítást Azt mondta: mindenki számára nyilvánvaló, hogy a sztálinista pártállamot föl kell számolni. De azt nem tudja senki, hogyan lehetne az urambá­tyámos vidéket, a feudális oligar­chiától szenvedő ragyobbbik Ma­gyarországot. a politikai uradalma­kat demokratizálni, A gondolat a deklaráció szá­momra azért fontos, mert idén ta­vasszal, nem sokkal a v csodálatos fővárosi jnárcius 15. után azt hal­lottam Csengeytől. hogy egy nép kilépett a koporsóból, és föltámadt Egy magánbeszélgetés puha burká­ban váltottunk erről szót, Én azt vallottam, az a fantasztikus szdz­ötvenezer, aki nem taposott rá a virágágyásra, csak az első százöt­venezer. A vidék ugyanis mocca­natlan. Nem hinném, hogy személyes győzködés alapján módosított néze­tén az író. Sokkal inkább azért, mert látja és ismerj a tényeket Van tehát esélye a megmara­dásra. Dlusztus Imre résztvevőket. Kitűnt, üdítő színfoltja munkájuknak, hogy nem ragaszkodnak a „testületesdi" jelleghez. A szokatlanul lendületes ülésen az elnökség tagjai hozzászólásaikból közért­hető, új szellemiséget kép­viselő gondolkodásmód és határozott szándék képvise­lete látszott. Szinte vala­mennyien szót kértek, s szavazás után a következő határozatokat hozták: 1. A megyei elnökség csat­lakozva az október 23-a bi­zottságot megalakító Baj­csy-Zsilinszky Endre (Baráti Társaság és a vele együtt kezdeményező többi függet­len politikái pártok fóru­mok és szervezetek javasla­tához, indítványozza az Országgyűlésnek: október 23-a legyen piros betűs nemzeti ünnep az 1956-os forradalom és szabadság­harc évfordulójaként. 2. Indítványozzák a Csongrád megyei tanács­nak és a minisztériumi fő­hatóságoknak, hogy a me­gyében, különösen Szege­den eluralkodott tarthatat­lan állapotokat eredmé­nyező, a lakossági ellátást különösen hátrányosan érin­tő turizmust szüntessék meg akként, hogy az intézkedé­sek ne sértsék az államközi szerződéseket. 3. A megyei népf ron téi ­nokség csatlakozik ahhoz a felhíváshoz, amely a máso­dik világháború befejezésé­nek 50. évfordulójára (1995­re) a (magyar nemzetnek azt az óhaját fejezi ki, amely a nagyhatalmak általános katonai leszerelését, a szov­jet csapatok hazánkból való kivonását kéri. 4. Indítványozza a megyei elnökség, hogy a hazánk­ban levő és a munkahelye­ken működő MSZMP és minden más párt haladék­talanul vonuljon ki onnan, minthogy a partok ottani tevékenységével nem ért egyet. 5. A megyei elnökség sze­rint a lakosságnak sem a termelómunkában való rész­vételhez sem a békés, nyu­godt magánéletéhez nin­csen szüksége a munkásőr­ségre. Ezért indítványozza a fegyveres testület haladék­talan ön felszámolását a Munkásőrség Országos Pá­ran csnokságának. 6. A megyei népfrontel­nökség a második világhá­ború magyarországi had­műveleteinek közelgő őszi évfordulóira a nemzeti lel­kiismeret jegyében kíván megemlékezni: a háborúban elesett magyar katonák em­léke előtt, minden települé­sen, ünnepség kereteben tiszteleg. A magyarság kép­viseletében hasonlóan em­lékezhessen meg külföldön is a háborús mementók előtt, vagy azok hiányában a főbb, jelentős áldozatokat követelő hadműveleti szín­tereken. (Például a Don-ka­nyarban). A vitában többen kifogá­solták Huszár Istvánnak, a népfront jelenlegi főtitkárá­nak parlamenti szereplését, A testület tudomásul vette Nagy Tibor kanonoknak a megyei elnökségből való fölmentését. aki egészségi állapota miatt nem tudja vállalni megbízatását. M. E. Az emberi jogokról Horn Gyula külügyminisz­ter szerdán hivatalában fo­gadta Jan Martensont, az ENSZ főtitkárának az embe­ri jogokkal foglalkozó he­lyettesét, a világszervezet genfi irodájának főigazga­tóját. A svéd diplomata, aki egyben az ENSZ emberi jo­gi központjának vezetői tisz­tét is betölti, magyarországi látogatásának utolsó papján találkozott a magyar kül­ügyek irányítójával. A megbeszélésen áttekin­tették Magyarország és a világszervezet együttműkö­désének helyzetét, s megvi­tatták a kapcsolatok fejlesz­tésének lehetőségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents