Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-06 / 210. szám

1989. szeptember 7., csütörtök 5 Közművelődés, fagylaltpénzből MASSZÁI HARCOS — A BALATON PARTJÁN. Korán beköszöntött az ősz — reméljük, azért lesz még jó idő —, s akinek balatoni vagy hévízi beutalója mostanra szól, nem sok örömét leli a pihenésben. Nekik ajánlunk most látnivalót Balatonedericsen, ahol a régi Vajdakastélyban gazdag afrikai vadászgyüjteSomogyi Károlyné felvételei mény látható. 38 évig élt Tanzániában hazánkfia, Nagy Endre, aki most 74 éves, s miután végleg hazajött, kitűnő egészségben kalauzolja vendégeit értékes emlékei és trófeái között. Vadászszenvedé lyét volt kitől örökölnie, mert Kittenberger Kálmán a nagybátyja volt. Felvételeink a gazdag gyűjtemény egy részét mutatják be. Panoráma-vadászat, szomszéd módra A Kossuth Rádió a múl héten beolvasta a svájc rendőrség közleményét, (amit erdélyi menekült-korökben többen megjósoltak); az egykori román király, I. Mihály, aki Svájcban él. Panoráma-szereplése óta több olyan üzenetet, levelet, távhívást kapott, melyet a hasonló ügyekkel foglalkozó szakemberek a „halálos fenyegetés" címszó alatt foglalnak össze. Az 1947. december 30-án lemondatott Hohenzollern-Siegmaringen Mihályról illik tudni, hogy közel negyvenkét évig hallgatásba burkolózott; s bár beszédhibás voltát ezúttal sem hazudtolta meg, a beszélgetés végén román nyelven mondott néhány mondata felért a román néphez intézett üzenettel. Amit kifogásolt is Nyers Rezső, az MSZMP elnöke. A magyar tévé Panoráma című adását északról is kemény szavakkal illették. Jan Fojtik, a Csehszlovák KP főideológusa adta meg a hangot, majd őt Ignác Janák, a Szlovák KP első titkára követte az emlékezetes besztercebányai Panorámaokítással. Mégis, a két szomszéd esetében a Panoráma kezelését illetően eltérő a gyakorlat. Erre akkor jöttem rá, amikor alkalmam volt szóba állni több erdélyi menekülttel. íme, egy beszélgetés Sz. úrral, akiről az alábbiakat árulhatom el: mindenre figyel, mindent megjegyez, forrongó világunit dolgaiban könnyen eligazodik, az emberek cselekedeteiben az összefüggések kihámozása a szenvedélye és tárgyilagosan, elfogulatlanul igyekszik megítélni az általa átélteket. — Hol él? — A történelmi Patriumban, az egykori Bihar vármegyében, valahol Nagyszalonta és Érmihályfalva között, de nem Nagyváradon. — Faluról, községről, vagy kisvárosról van szó? — Inkább nagyközségnek nevezném. Lakói most már fele-fele arányban magyaroic és románok. — Ez azt jelenti, hogy egykoron nem igy volt? — Ifjúságom idején háromnegyedrészt magyarok lakták a települést. — Iskola? — ... Volt. Az unokáim a négy elemit még anyanyelvükön végezhették. Most hírlik, hogy mire hazamegyek, az iskolánkban már nem fog szó hangzani Arany János nyelvén. — A családon kívül mi marad akkor? — A templom, a könyvek, a rádió és a tévé. — Ez utóbbiról (bár a többi is nagyon fontos): e román ajkú lakosság figyeli-e a magyar tévé adásait? — Rendszeresen. Elég, ha szemrevételezzük a lakások feletti antennaerdőt. — Mégis: miként mérhető az érdeklődés? — A magánbeszélgetések kitűnő alkalmat nyújtanak erre. Tudni kell azonban, kivel áll szóba az ember. (Én például utdom.) — Hatásában melyik adás mérhető a legnagyobb fokkal? — A Panoráma, a Tőkésügy óta különösen. Ez elsősorban a magyarságot érdekelte, de a román értelmiségiek is elismerően nyilatkoztak. Nagyon érdekelte volna mindkét nemzetiséget a Mihály királlyal készített interjú. — Miért használja a feltételes módot? — Á romániai hatóságok az utóbbi hetekben rátértek a Panoráma-vadászatra ... — Miként értelmezhetjük ezt a keresztrejtvénybe illő megfogalmazást? — Szó szerint. Már a Dubcek-interjú alkalmával észleltük, hogy az állandó és folyamatos feszültségcsökkenés miatt élvezhetetlen az adás. — Az áram feszültségcsökkentéséről van szó? — Igen. A2 okosabbja, a tapasztaltabbak viszont már akkor felkészültek a következő adásokra. — Lelkileg? Vagy másként kell értelmezni e kijelentést? — Gépkocsi-, illetve traktorakkvmulátorokat állítottunk szo'gálatba. A mi családunk is. Ugyanis... — Ugyanis . ..? — Tőkés László nyilatkozatát már nem foghattuk volna. Annyira hullámzó volt az áramszolgáltatás, hogy sok készülék (ráadásul sok hűtőszekrény is) tönkrement. — Mihály király? — Elvették az áramot. Volt — nincs. Egyszerű, nem? — Érzékelem a lépcsőfokokat. Azóta? — Hétfőnként, Panorámanapkor nincs áram. Megnőtt a kereslet az akkumulátorok iránt. — Elképzelhető, hogy a határátkelőhelyeken a gépkocsik eme pótolhatatlan alkatrészére is vadászni fognak? — Minden elképzelhető. AZ is, amire nem gondolunk. — Viszszatérve a hétfői „áramkorlátozásra" — az iparban nem volt semmi hatása e „huszárvágásnak"? — Tudtommal őket is váratlanul érte. A körzetünkben lévő konzervgyárat komoly veszteség érte. Az ott dolgozó falumbéliektől tudom. — Milyen körzetet tudnak lekapcsolni egyszerre? — Gyakorlatilag a magyar tévé egész szórási körzetét. Nem ismernek akadályt. Egyéb vonatkozásban sem. — Mire gondol? — Külön kapcsolórendszerre állítják át a lakossági, illetve a közületi áramszolgáltatást. — Ez komoly befektetést igényel... — Nem érdekes... Megfizettetik a lakossággal. Értesüléseim szerint a nagyvárosokban már a tavaly télen befejezték. Most a vidéki települések vannak soron. Ezt eredetileg nem volt szándékukban megejteni, s lehet, hogy a Panoráma-vadászat szerves részeként kell értékelni. . — Hazaindulván, bizonyára nem visz akkumulátort magával:.:. — Könyvet sem. Üjságot, folyóiratot, az unokáimnak írott ajándékot — semmit. Rettegnek a betűktől. Abból szavak, gondolatok formálhatók. A nyelvünket nem téphetik ki. Két év múlva (akkor remélhetek útlevelet) ugyanitt találkozunk. Folytatom a mondókámat. Addig helyettem is beszélhet... Pataki Sándor A művelődési házak helyzete olyan, mint a ketrecbe zárt futóbajnoké, akitől naponta fokozatosan vonják meg az ételt, majd amikor már teljesen leromlott, kiengedik, s arra kényszerítik, fusson végig egy maratoni távot. A példa annyiban sántít, hogy a magyar népművelő egyelőre a ketrecben futja a köröket. Az eddig államilag szubvencionált művelődési intézményektől egyre több támogatást vonnak el, s egyre nagyobb bevételt várnak cl tőlük a felügyeleti szervek. De a bevételhez, piaci nyelven szidva, fizetőképes kereslet kellene, a megfelelő kínálathoz pedig tőke. Maratoni, pálya nélkül Juhász Imréné, a Juhász Gyula Művelődési Központ igazgatója úgy érzi, intézményében valódi tartalmi munkát már alig végeznek. Kénytelenek csak a rentábilis programokra szorítkozni. Igy lassan kimarad repertoárjukból a humán kultúra nagy része. Nincsenek, vagy egyre ritkábban vannak irodalmi estek, kiállítások, gyermekeknek szánt, műsoros előadások. Tanfolyamokból, terembérleti díjakból fedezik költségeiket. Ezek viszont nemi hoznak annyit a konyhára, hogy az. előbb említett. „deficites" műfajokat eltartsák. Ezt, az intézmény sok évvel ezelőtt azért hozta létre a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa, hogy az üzemek. gyárak művelődni vágyó dolgozóinak programot adjon. De régen elmúlt már az az idő. mikor ezért cserébe a vállalatok anyagilag is támogatták a munkát. Ma már ez a ház ugyanannak az utcáról betévedő embernek kínálgatja programját, mint a mellette álló épületben működő másik, tanácsi fenntartású művelődési központ. Szabadverseny ez. a javából, hasonló feltételekkel. illetve alapvető feltételek nélkül. Maratoni, pálya és erőnlét nélkül. Állami támogatás ugyan még létezik, de több hónapos késéssel, apránként csordogál az intézményhez. Az állam negyedévenként átutal a SZOT-nak egy bizonyos pénzösszeget, az továbbutalja az szmt-nek, majd innen kerül a művelődési központ csekkszámlájára. Ez az út, testvérek között is, egy hónapot vesz igénybe. Messze a ráciutól Nemes Nagy Antal. az ifjúsági ház igazgatója szerint is lefékezi a munkát, hogy nincs a támogatást célzó pénz egy összegben, már év elején az intézménynél. Így nem lehet tervezni és gazdálkodni. A részletekben adagolt támogatás az ö esetükben nemcsak késik, de időközben a tanács azt átcsoportosítja. ide-oda, máshová, és néha meg sem érkezik az intézményhez. Az ifjúsági ház ebben az évben a működésre szánt tanácsi pénzből csupán 700 ezer forintot kapott meg ez idáig. 1 millió 426 ezerrel még' tartozik neki a támogató. Fedig már szeptember van. A pénznek havi bontásban kellene érkeznie ezzel szemben, a bank csak akkor küldi a pénzt, mikor a tanács jelzi, hogy intézménye fizetőképtelen. Az ifjúsági háziak szívesen vállalkoznának. Ha az évi megspórolt pénzmaradványt nem lenne kötelező az év végéig elkölteni. hanem betehetnék egy bankba, s az ott kamatozhatna, a következő évben indulótőkének használhatnák. De ezt a jdlenlegi pénzügyi szabályozók nem engedik. A négy és fél milliós támogatás helyett be.Unék 3 millióval. De ezt az év elején, egy összegben kellene megkapniuk. Ha ebből szabadon gazdálkodhatnának. akkor ugyanennyit még meg tudnának „termelni". A több mint egymilliós bevételnek kilencven százaléka most a diszkóból származik. Ugyanakkor ez a rendezvényfajta viseli meg legjobban az intézmény állagát íha igaz,, idén kezdik parkettázni a nagytermet). Ha a decemberig esedékes másfél millió forint támogatást nem használnák fel. s jövőre valamilyen vállalkozásba fektethetnék — az igazgató szerint ez lehetne akár kisipari jellegű is —, az hozna annyi bevételt, mint a diszkó. Mellette szervezhetnének komolyabb műfajú, a közművelődést hatékonyabban szolgáló progra=mokat. A pénzügyi taktika A Bálint Sándor (nemrég még November 7,) Művelődési Ház vezetője, Kiss Ernő, ha úgy vesszük, már hét éve egyfolytában vállalkozik. A lehetetlen városi hálózati struktúra részeként működő intézményhez több áttételen, több, fékezőberendezéssel ellátott csatornán át jut el a támogatás. A ház vezetője ezért olyan szolgáltatásokat. praktikus programokat szervez évek óta. melyek nem idegenek egy művelődési ház funkciójától. A lakás- és építkezéskultúrához, a helyes étkezési szokásokhoz, a virágkertészet esztétikájához, a gyermekjátékok készítéséhez és forgalmazásához kapcsolódó rendezvények -az újszegediek körében évek óta nagy sikert aratnak. De a legfontosabb, hogy ezek megszervezéséhez olyan partnerek is akadntak. akiknek érdekük termékeiket, vagy tevékenységüket reklámozni. A művelődési intézmények vezetői felismerték a különböző pályázatokban rejlő lehetőségeket. Sajnos, ezekből igen kevés van. és az elnyerhető pénzösszeg sem mindig jelentős. A pályázatok értékelésénél még mindig uralkodik az a jótékonykodó. álhumánus szemlélet, hogy több pályázó között apró pénzeket osztanak szét Sokkal hatékonyabb lenne, ha kevesebb számú, arra érdemes pályázó jutna akkora összeghez, amivel valami komolyabb vállalkozásba kezdhetne. Probléma az is, hogy a pályázatokról legtöbbször pletykaszinten, vagy rejtett csatornákon értesülnek a népművelők. Idén írta ki például a Művelődési Minisztérium a Hatvanmilliót a közművelődésért pályázatot Erről semmilyen közvetlen értesítést nem kaptak a művelődési intézmények. A szegedi szakmabeliek az o lap hasábjain megjelent interjúból értesülhettek a pályázatról Később kiderült a megyei tanács pénzügyi osztályán akadt el a felhívás. Ki tudja, miért? Sürget az idő. megkondulnak a vészharangok. Azt hiszem, nem ártana az állam kasszájában még meglapuló pénzeket összesöpörni, és odaadni tehetséges népművelöknek. forgassák meg, amíg van mit. Az sem lenne baj, ha állam bácsi kicsit jobban bízna bennük, s felnőttnek tekintené végro őket. Be kellene látni, hogy a bizonytalan időbeosztással adagolt, csipcsup pénzekkel nem lehet semmilyen komolyabb dologba kezdeni. Ügy jár igy a közművelődés, mint uz a' gyerek, akinek nem adják oda egyszerre a biciklire szánt pénzt, hanem naponta adagolják neki, tízforintonként. Mit tehet, elfagylaltozza. A tizesért januárban még !két gömböt kap, novemberben már csak egyet; A biciklivel meg álmában csönget egy picit... Pacsika Emília Ingyen tankönyv Szegeden is A fővárosban ingyen kapják tankönyveiké: az elemisták. Az elsősök éppúgy, mint a nyolcadikosok. Igy szól az irigylésre méltó hír, mit az egyéb, tanévkezdésről szóló információk sorában olvashattak. A megyei és a városi tanács művelődési osztályain afelől érdeklődtünk, minálunk tud-e a hivatáí ilyen kedvezményt nyújtani a diákoknak. Nos, Szegeden is tartják magukat a nyárelőn hozott rendelethez, mely az első, és csak az első osztályosok ingyenes tankönyvjuttatását írja elő. Egyébként sem a megyei, sem a városi tanács kasszája nincs olyan állapotban, hogy a budapestihez hasonló pluszkiadásokat elviselne... A hiánnyal küszködő városi költségvetés ismeretében föl sem merül: még a gondolata sem ilyen nagyméretű anyagi támogatásnak. Azért ez így nem egészen pontos. Az elmúll tanév elejéi: ugyanis a szegedi művelődési osztály az iskolaigazgatókkal közösen fölmérte a diákok szociális körülményeit, s jó néhány esetben indokoltnak látták az ingyenes tankönyvek biztosítását. Rzért kértek pénzt a központi keretből, s szerencsésen kaptak is 423 ezer forintot. Ezt osztottál; szét a második— nyolcadik osztályosok között. Nem lettünk gazdagabbak, úgy hogy most, szeptemberben, ugyancsak »fz igazgatók nyilatkozata szerint, indokolt lenne ismét ezzel a közel félmillióval könnyíteni a kiskeresetű családokon. Ám az idei szegedi tanévkezdés költségeihez a központi keretből már nem jut, ily módon a tanácsnak két választása volt: vagy megpróbál saját kasszájából kisajtolni némi pénKt, vagy nem. Valahogy sikerült. A múlt évihez hasonlóan, e tanévben is megkapják az iskolák a 423 ezret. Az összeg sorsáról a tantestületek döntenek — végül is csak az osztályfőnökök ismerik legjobban tanítványaik anyagi körülményeit. Az elosztás módja a gyakorlatban úgy fest, hogy előbb, kivétel nélkül mindenkinek, ki íyll fizetni a tankönyvek árút, aztán akik valóban rászorulnak, azoknak az iskola téríti meg az összeget. M. E.