Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-05 / 209. szám

1989. szeptember 7., csütörtök 5 G 2000 Egyetlen tőkénk: a szürkeállomány Mint már a sajtó hírül adta, ez év márciusában, tudományos tehetségkutató és -gondozó alapítvány született, G 2000 néven. Az alapítvány célja: magyar fiatalok képessegének, tehetségének kibontakoztatása, hosszabb tavon a magyar gazdasági és tudományos elet felvirágoztatása. A komplex tehetségkutatást és -gondozást célzó rendszer az ország szürkeállományára építi koncepcióját. A G 2000 tegnap sajtótájékoztatót tartott. Zvada Zoltán ügyvezető igazgató* és Farkas Katalin, a kuratórium titkára számoltak be a március óta született eredményekről és újabb tervekről. Elmondták,' hogy időközben létrejött az alapítvány társadalmi-tudományos szervezete, a Magyar Tehetséggondozó Társaság, melynek tagjai szakmai tanácsokkal támogatják az alapítványt. örvendetes, hogy a G 2000 csekkszámlaszámán eddig 6,5 millió forint gyűlt össze, a Művelődési Minisztérium, a MÁV, a Csongrád Megyei Tanács, a Zöldért, a kábelgyár. a Délép, a Tisza Élelmiszerkereskedelmi Vállalat, a Hódiköt és a Tornádó Kft. jóvoltából. Az alapítványtól pályázati úton lehet támogatást kérni, mely lehet egyszeri vagy folyamatos. Pályázhatnak tehetséges gyerekek, fiatalok, csoportos vagy egyéni alapon. Az alapítványból általában az elképzelés megvalósulásához, szükséges pénz 50 százaié2 kát fedezik, de a hátrányos helyzetű pályázók teljes támogatást is élvezhetnek. A kuratórium fontosnak tartja. hogy a fiatal pedagógusok tehetségnevelö munkáját támogassa De várják olyan személyek vagy csoportok pályazatát is, melyek nem pedagógusok ugyan, de szívesen foglalkoznak tehetséges gyerekekkel, fiatalokkal. Korhatár nincs. (A nyugdíjas villamosmérnök vagy kőműves ugyanúgy pályázhat, mint az aktív gyakorló szaktanár.) A pályázatokat beadhatja maga a gyerek, a szülő vagy a pedagógus. Az egyéni teljesítményeket maximum 60 ezer, a csoportosoknt 100 ezer forinttal díjazzák. Pályázni lehet számítástechnika. információtechnika, közgazdaságtan, politika, kultúra, szervezés, nyelvtanulás vagy egyéb, szabadon választott témakörökben. A G 2000 alapítvány pályázati kiírásáról szeptember 15étöl lehet érdeklődni. Beküldési határidő: november 15. Elbírálás: 1990. január. Cím: G 2000 alapítvány, 6701 Szeged. Pf. 2000. Csekkszámlaszám: Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Szeged 280-994 422 635. MMK Életveszélyben az élet Raymond A. Moody egyik könyvének Elet az élet után című fejezetében körülbelül 150 olyan ember élményeit adja közre, akik közvetlen közelről megtapasztalták a halált, illetve az utána következő állapotot. Csodálatos élményekről számolnak be: látják magukat kívülről, egy hosszú alagúton suhannak át őrült nagy sebességgel, szinte a másodperc töredéke alatt elvonul előttünk egész életük. Ez utóbbi egy úgynevezett Fénylény tarsasagában teszik, amely, vagy aki, békességet, nyugalmat és szeretetet áraszt magából. A klinikai halálból viszszatértek nemigen találnak földi szavakat a történtek elmeséléséhez, mert „odaát" ugyan beszéltek, de inkább a telepátiához hasonló módon. Mindezeket az elbeszélők hitelesíthetik csupán, de azt hiszem, oly nagy a félelmünk minden efféle, a világról való elgondolásainkat megváltoztató tapasztalatokkal szemben, hogy a könyú szerzője már a bevezetőben megjegyzi; nem fontos elhinni a feljegyzéseket. Jómagam úgy vélem, semmi sem lehetetlen, hiszen tapasztalati területünk még mindig csak földi léptékű, logikánk pedig a tapasztalati tényeken nem képes túlmutatni. Igy aztán valamelyest érthető is az a félelemmel átitatott szemérmesség, amellyel a halál gondolatához és tényéhez közelitünk. A halál nemei között az öngyilkosságot kíséri a legnagyobb értetlenség. A földi lények között egyedül az ember képes véget vetni saját életének; az öngyilkosság, mint ilyen a természet rendjének ellentmondó cselekedett, s mindig is a bűnök közé tartozott. A legutóbbi A Hét műsora — egy magyarázkodó bevezető után — néhány percet az öngyilkosság témájának szentelt. A világban évente 600 ezer, hazánkban 50 ezer ember jut el eddig a cselekedetig. A számok tized részénél végzetes kimenetelű az öngyilkosság. Magyarország magasan az első helyen áll az öngyilkossági listán. Néhány orvosi érvelés szerint történeti okai vannak a nagy számú honi öngyilkosságoknak: a vereségek, az alárendeltségek; és még ha nem is genetikailag, hanem a problémamegoldás magyar mentalitásában, de valahol benne találtatik a magyarokban; önkézzel véget vetni az életnek. Egy másik magyarázat; a szociális helyzet. Az, hogy generációk nem találnak megfelelő kapaszkodót az előbbre jutáshoz; nincsenek alternatívák az ember előtt, hogy ha elviselhetetlen az életük, akkor változtatni tudjanak rajta; nincs mobil élettér, viszont van szegénység és nyomorúság. Ezek után már hiába a legőszintébb segítségnyújtás, mert minden elmélet felborul, értelmét veszti egy bizonyos ponton túl. És tudom, hogy siralmas itt példálózni, mert végülis nem példa, hanem egyszeri eset, hogy egy orvosnő harminc éven at ápolta és segítette az öngyilkosságba menekült embereket, majd eljutott ahhoz a ponthoz, ahol már nem maradt más választás. Azt hiszem, sem a tévéműsor — sem az én szándékom nem a rémületkeltés volt. De, maga a téma valóban félelmet kelt, hisz azon nyomban saját magunkra is kiteljesedettnek érezzük a halaszthatalan véget, és még akkor se nagyon tudunk megbarátkozni vele, ha igaznak tartjuk Moody úr feljegyzéseit. Podmaniczky Szilárd Egymillió 180 ezer „elemista" Hétfőn a hazai általános és középiskolákban megkezdődött a tanítás. A hét végi tanévnyitó ünnepségeken mintegy 125 ezer első osztályos kisdiákot köszönthettek az iskolákban, velük együtt mintegy 1 millió 180 ezren tanulnak az új tanévben az alapfokú intézményekben. Az általános iskolások száma ezúttal is tovább csökkent, csaknem 60 ezerrel kevesebben járnak ebbe az iskolatípusba, mint tavaly. A gimnáziumok első évfolyamain több mint 34 ezren, a szakközépiskolák első osztályaiban mintegy 48 ezren tanulnak idén, az elsős szakmunkástanulók száma pedig több mint 83 ezer. A középfokon az új tanévben összesen mintegy 40 ezerrel több diákot oktatnak majd, mint tavaly. E megnövekedett létszámnak megfelelően az új általános iskolák, illetve tantermek mellett elsősorban a középfokú hálózat gyarapodott új létesítményekkel, bővítésekkel. Szeptembertől például új épületben kezdhetik meg tanulmányaikat a Megkezdődött a tanítás Veszprémi Vetési' Albert Gimnázium diákjai, az Esztergomi Dobó Gimnázium tanulói és a békési mezőgazdasági szakközépiskolások. A fővárosban a VIII. kerületben a nyomdaipari szakközépiskola bővült korszerű tanműhellyel, a XVIII. kerületben, a Thököly úton pedig új építőipari szakközépiskolát adtak át a tanév kezdetére. Az erőfeszítések ellenére sem kezdődhetett meg még a tanítás azonban a Városmajor utcai új gimnáziumban, ezért átmenetileg az itt tanuló diákok a BM Németvölgyi úti épületébe járnak. Az elképzelések szerint szeptember 15-én az új gimnázium is beköltözhető lesz. A tankönyvek — egy-két közismereti kiadvány kivételével — időben megérkeztek az iskolákhoz. Mivel az első osztályos Képek könyve című rajztankönyv, a 7. osztályos fölrajz, illetve a 8. osztályos fizika tankönyv csak augusztus végére készült el, e kiadványokat több helyütt néhány nap késéssel vehetik kézbe a diákok. Mint ismeretes, a fővárosban a tankönyvek az általános iskolák 1—8. osztályos diákjai számára ingyenesek, illetve a megvásárolt könyvek árát az isko-' Iák visszatérítik. A tankönyveket egyébként ezekben a napokban az iskolákban kaphatják meg a diákok, szeptember 7-től pedig az általános iskolai és gimnáziumi tankönyvek az AKV kijelölt könyvesboltjaiban, illetve az Október 6. utcai Tankönyv Centrumban vásárolhatók meg. Az 1989—90-es tanév első féléve 1990. január 31ig tart, az iskolák február 9-ig adnak értesítést a diákok tanulmányi eredményeiről. A téli szünet 1989. december 21-től 1990. január 2-ig tart. A tavaszi szünet április 5—17. között lesz, s a tanév 1990. június 8-án fejeződik be. (MTI) Domaszéki hétköznapok Megrovást kapott az igazgatónő Domaszék életét igencsak fölkorbácsclta a nyár elején egy hír: az iskola, egyben az általános művelődési központ igazgatója a kertjében robotmunkána használja diákjait, sőt néha kollégáit is. Ahogy ilyenkor lenni szokott, egyik botrány hozza magával a másikat Ls; az emberek mindenféléről elkezdtek beszélni, amiről korábban nem mertek. A szóbeszédek alapját vizsgálni kezdte, nem csupán a helyi, de a szegedi és a megyei tanács is. Az „áltálában" forgalomban levő pletykákról a megyei tanács vizsgálata pontról pontra kiderítette: noha bizonyos dolgok tények, amik a szóbeszédek alapját képezik, az azokból levont következtetések teljességgel tévesek. — A:: anyagokban azt is olvastam, időnként nem megfelelő hangnemben beszél a kollégákkal. Van, aki őzt úgy fogalmazza: ordít velük. Ha ezt nézem, megint nem csodálkozom azon, ha nem mernek szólni a kollégák. — Ordítást nem föltételeEgy ügy volt, amiben vétkességet állapított meg a vizsgálat. Kálló Antalné igazgatónő viselt dolgairól van szó — a falubeli szóbeszéd és a fegyelmi vizsgálat eredménye persze itt is óriási eltéréseket mutat. Amikor május végén kirobbant a botrány, a tanácson sorra meghallgatták a tanárkollégákat, sőt sok diákot is: valóban dolgoztatta-e őket Kálióné. A pedagógusok néhány kivétellel úgy nyilatkoztak: apró baráti szívességről v>lt szó, vagy társadalmi munkáról, a|z iskola, a falu érdekében. Ugyanígy beszéltek a gyerekek is, a jegyzőkönyv szerint szívesen teljesítve az általuk szeretett Kálióné kéréseit. E „szívélyességnek" némileg ellentmond a gyerekek rádióban hallott nyilatkozatának hangneme: „Megkérdezték, szívesen csináltuk-e. Mit lehet erre mondani? Mondtuk, hogy szívesen." A fegyelmi határozatot végül a domaszéki tanács végrehajtó bizottsága hozta. A fegyelmi bizottság eredeti javaslata megrovás büntetés volt (ez a legenyhébb munkahelyi fegyelmi elmarasztalás), a vb ezt szigorú megrovásra módosította — mondja Dobó Szilveszter tanácselnök, amikor szobájában beszélgetünk. Hozzáteszi, 4:2 arányban döntöttek a súlyosítás mellett, s ő is a „négybe" tartozik. Az asztalon előttünk fekszik a vizsgálat jegyzökönyve, a felettes tanácsok megállapításai. Az elnöktől azt kérem, mondjon véleményt a leírtakról. Jó színvonalúnak minősíti az egyetlen domaszéki iskolában az oktatást. Megjegyzi: áz énektanár helyettesítése gondot okozott. Hogy miért érdekesek éppen az énekórák? A vádak szerint ezek a 45 percek teltek gyakran az igazgatónő kertjében a gyerekek számára. — Furcsa, hogy épp most érik ilyen súlyos vádak Kállónét. Eddig.' pályája sorár. sosem vol: vele probléma? — kérdem. — Nem — kapom a tömör választ, s ebben a pillanatban megcsörren a telefon. Mint egy színházi előadásban — *• gondolom magamban, s ezt az érmésemet még fokozza:" éppen Kálióné hívja a tanácselnököt. Illetlen dolog mások beszélgetésébe belehallgatni, de a telefon kiválóan erősít, így, ha nem akarom is, hallom a diskurzust. „Végül is szabad iskolaválasztás van, ők is megmondták, hát vigyék a gyereküket ahová akarják. Mert szabad osztályválasztás az nincs" — hallom a női hangot, vagyis az igazgatónőt, s hozzá egy harsány nevetést. „Rendben van" — válaszolja a tanácselnök. s csak később derül ki számomra, mire adja az áldását. „Egyébként ott van már?" — kérdez r női hang, nyilvánvalóan rám célozva. „Igen" — megy a válasz, s erre véget is ér a beszélgetés. Szép dolog, hogy így tudnak egymás vendégeiről, gondolom, amíg a tanácselnök visszaül mellém. „A társadalmi munka során az igazgatónő kertje bői a tanulói: díszcserjéket ástak ki, melyet a művelődési ház parkosításához ajánlott fel. Ezen alkalom, egyikén az igazgatónő 10x5 métere; kertjében egy tanuló borsót vetett, egy tanuló 10—10 tő paprikát és paradicsomot ültetett el. Előfordult olyan is, hogy a gyakorlókert számára fölajánlott komposztot termelték ki" — olvasom a vizsgálati jegyzőkönyvben. — Valóban csal: ennyiről lenne szó? — Az érintett gyerekek és szüleik közül senki nem beszélt robotról. Ezek negyedórás segítségek voltak, szóra sem érdemes apróságok. Abban a kicsi kertben nagy munkáról nem is lehetett szó. Lehet, hogy ugyanennyit Kállóné is segített másoknak. Sokat tesz, nemcsak a gyerekekért, szülőkért is. A gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságnak is tagja, s itt, falun, az italozó életmód miatt szükség ,is van a segítségre. — Kinek az italceó életmódjára gondol? — A problémás gyerekek szüleire. Értük tesz sokat az igazgató. -• Hiszen éppen Kállóné italozó életmódjáról beszélnek sokat a faluban. — Nem tapasztaltam ilyet. — Min; szomszédok, nyilván gyakran találkoznak. — Gyakran látom azt is, hogy gépkocsit vezet.. . — ... éppen erre mondják a faluban: nála ez sem kizáró körülmény, ámit Öszszetört autók bizonyítanak. — Évekkel ezelőtt műszaki hibából tört össze autót — italozás miatt még egyszer sem. — Az sem igaz, hogy ittasan tartotta ak óráját, s elaludt a katedrán? — Nem. Nem hiszem el. — Kállóné kertje valóban kicsi. Viszont ö használja az iskola gyakorlókertjét. — A pedagógusoknak illetményföld jár. Kállónénak ilyen külön nincs, ezért addig, amíg az iskolának nincs szüksége arra a területre, a tanácstól béreli. — A gyerekek pedig művelik ... — Ezt én is elítélem, etikátlannak tartom, ezért kapta a fegyelmit. Hozzáteszem : szabálytalan dolog volt, de nem robotmunka. — Olvasom tovább a vizsgálati jegyzőkönyvet: „egyke; esetbei: fordul: elő, amikor ö helyettesített nevelöt. hogy megkér; egy tanuló.: csirk: kopasztására." Tudom, hogy a falusi viszonyok mások, nem szabad városi mércével mérni egy ilyen dolgot, de gondolom, itt sem bevett gyakorlat. — Nem, és nem is helyes. Bár az akkori családi körülményei némileg mentik. — A jegyzőkönyv íróinak végkövetkeztetése: „a hibák feltárásá: azok. keletkezésekor kellett volna észrevételezni." Kinek? — Nyilván a tanároknak, a nevelőtestületi értekezleten. — Az: mondják, nem olyan a légkör az iskolában, hogy ilyesmit el lehetne mondani. — Van szakszervezet, van pártszervezet, nem hiszem, hogy valamelyiknek ne lehetett volna elmondani a problémákat. zek. — Megfelelj súlyúnak tartja egyébként az igazgatón.1 büntetését? — Alkalmas arra, hogy ennek hatására elgondolkodjon, és változtasson a magatartásán. Búcsúzás előtt még elbeszélgetünk, vajon hogy látja a falu közvéleménye a történteket, s melyikünk információi takarnak többségi véleményt. A tanácselnök szerint néhány ember fújja nagyra ;v, apró hibákat. Aztán megemlíti, már nyugalom lenne, de most egy másik- ügy szít ellentéteket: egy szülő kérte, hogy elsőbe íratott gyerekét ne az iskola által kijelölt osztályba tegyék, hanem a másikba. Ahogy Dobó Szilveszter mondja a szülő és a tanár nevét: beugrik, olvastam róluk a jegyzökönyvekben. Mindjárt föl is lapozom a papírokat. A belőlük kiolvasható véleményekből világos: a két ember között komoly ellentétek feszülhek. Nem hiszem, hogy jó dolog, ha gyerekünket egy haragosunk tanítja az iskolában, és éppen első osztályban. Amikor a tanácselnök elmondja: bíznak a pedagógusban, aki felül tud emelkedni az ellentéteken, magamban azt mondom: talán igen, talán nem. S már azt is tudom, az akaratom ellenére kihallgatott telefonbeszélgetésben is erről volt szó. A tanácselnök pár perccel korábban azt mondta: reméli, a fegyelmi büntetés végre megbékélést hoz. Abból a vehemenciából azonban, ahogy — hangjából ítélve — Kállóné a gyerek másik osztályba helyezése ellen érvelt, nem tudok megbékélésre következtetni. S még gondolni is rossz arra, hogy a felnőttek egy gyereken töltsék ki más felnőttek miatt felgyúlt haragjukat. A tanácsházáról egyébként az iskolába indultam. A rövid séta során próbáltam elképzelni az igazgatónőt, akiről már sok jót és még .több rosszat hallottam. Hosszas leírás helyett: ha utcán találkozunk, mindennek képzeltem volna, csak iskolaigazgatónak nem. Férfias keménység, láthatóan kerti munkában megfáradt kezek, fekete körmök. Határozottan remeg, amikor leülünk beszélgetni. Vajon ennyi a féltenivalója, vagy már ennyit bántották? Az iskolai ügyekről kérdezem, a fegyelmi büntetésről, a magánéletéről szóló híresztelésekről. ' „Maguk sosem veszik figyelembe a pedagógiai érdekeket" — mondja egyre konokabbul és hangosabban. „Es 34 év tanári munkáját" — kiáltja. Kiszámolom: ezek szerint 18 éves kora óta tanít. Egyre nagyobb feszültség sugárzik belőle, majd kérdéseim özöne közepette egyszer csak azt mondja: „Végeztem." Pár hosszú másodpercig nem akarom érteni, mit jelent ez; aztán feláll, és katonás léptekkel a kijáratig vezet. Határozott mozdulattal rántja be mögöttem a kaput. Szomorúan nézek magam elé. Nem tudom: ezt a megromlott egészségű asszonyt sajnáljam jobban, vagy azokat, akiknek vele kell dolgozniuk. Mire a szerkesztőségbe érek, üzenet vár: tekintsem semmisnek Kállóné nyilatkozatát. Balogh Tamás