Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám

5 1989. szeptember 25., hétfő Melengető Az elesettség és az önzetlenség intim volta — érzületem szerint — kizárja, hogy megnyilvánulásairól „tudósítás", netán „riport" szülessék. Belső ügyünk adni és elfogadni — ám napjainkra (sajnos) közüggyé teszi az élet. Nem lehet hát — szerintem — „tudósítatlanul" hagyni azt az akciót, aminek jegyében az elmúlt napokban, s a hét végén jó néihányan segítség adásán igyekeztek. (Írnám — ha meg nem sérteném vele azokat, akik kaptak —, hogy a szegényeken próbáltak segíteni.) Ruhaneműket, kályhákat gyűjtött, majd osztott, adott a szociális munkások, a szegedi szociáldemokraták és a rómaj katolikus egyház szervezte, bonyolította segélyakció. Köszönet érte. S kívánalom, hogy tettük követésre találjon. Mert a mostani, kezdeti lépések tapasztalatai azt mutatták, hogy szükség van hasonlókra. Segítségre, istápolásra szoruló városunkban is egyre több van; akik adni akarnak, tudnak, azok még kevesen. De talán csak azért — engedtessék meg nekem az optimizmus! —, mert még nemigen tudják. hogyan s mint lehet adni. Éppen ezért arra biztatnék, ha legközelebb gvűitünk és adunk, közhíreljük azt bátrabban, többször, személyesebben. Adjunk több információt! — A gyűjtés során most kiderült igénylik ezt az adakozók. S természetes is tán. hogv például a javakban jómaga serr. dúskáló. de feleslegessé vált olajkályháiát odaadó szeretné tudni, kinek küld meleeet Most legtöbben — főleg idős emberek. kik megtisztogatták, még olajjal is feltöltötték a masinákat! (őket idézem) —: a „magyar szegényeknek" küldték. S róluk érdeklődtek. Miközben kiderült. nemigen tudják még például, hogy kik is azok a szociális munkások. Miként nemigen tudják azt sem, honnan, tótól, hogyan kérhetik, kaphatják azt. amire nekik lenne szükségük. A támogatásokról, segélyekről kevés, vagy semmi még az idős emberek információja. Pedig — még azok között is, akik most adtak — ebben-abban istápolandó. kisegítendő sok van. Várakozás, igény, óhaj, ötlet is sok van bennük, mint a mostani akció során folytatott beszélgetésekből kiderült. A tenniakarás és a várakozás, az igényeket élesebben megvilágítottá tette ez a — szerintem apróbb hibái ellenére is — mindenképpen dicséretes próbálkozás. Amit követnie kell újabbaknak. Ennél népesebbeknek. Amelyekben majd — remélem! — több fiatalabb és több tehetősebb adakozó is részt vesz. Amelyek előcsalogathatnak több önzetlenséget, jó szándékot, szolidaritást; igényt, több ötletet, lehetőséget; konkrét megnyilvánulási formáját a segítésnek. Amiről beszélni könnyű — gyakorolni nehéz. Ám nehézsége ellenére, sőt éppen emiatt, mintha nemesítő lenne. Pénteken délután a Vám téren erről beszélt nekem a «egé'vakrió két szervezője, tevékeny részese. Szeretnék velük és társaikkal még sokszor találkozni. Szabó Magdolna Visszamondható-e a halál „meghívása"? Ma, hétfőn kezdődik Szegeden, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Apáthy kollégiumának dísztermében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) öngyilkossággal foglalkozó szakembereinek négynapos konzultációja. A norvég, a spanyol, az olasz, a svéd, a finn, az NSZK-beli és a magyar kutatók at öngyilkosságok csökkentésének Európában alkalmazandó stratégiáit vitatják meg. A munkaértekezletnek az ad aktualitást, hogy Európa legtöbb államában — 1972— 86 között — jelentősen emelkedett az önkezű halált választók száma, igen magas az öngyilkos-halálozás. Ugyancsak nőtt az öngyilkossági kísérletek száma: 100 eíer lakos közül 200 férfi, illetve 350 nő próbálkozik véget vetni életének. Köztudott tény, hogy Magyarország különösen veszélyeztetett e tekintetben, hiszen világviszonylatban az elsők között vagyunk az öngyilkosságok gyakoriságában. Országunkon belül pedig, a Tiszától keletre fekvő megyékben — így szűkebb hazánkban, Csongrád megyében is — a legnépesebb a „meghívott halált" választók tábora. A szegedi WHO-konferencia a megelőzést szolgáló módszerek alkalmazásával, ezek eredményességével, illetve a prevenció akadályaival kíván foglalkozni. Az angol nyelvű WHO szakértői értekezlet zártkörű. K. K. Az autós szakmák érdekvédelme Kisiparosok kezdeményezésére szakmai-érdekképviseleti szerveződés kezdődött megyénkben. Nyilván azért (is), mert egy-egy szakmát, szakmai csoportot hatékonyabban lehet képviselni, mint a százféle szakmát gyakorlók sokaságát. Igy jött létre az elmúlt szombaton a Kiosz Gépjárműjavítók, -Fenntartók és -Alkatrészgyártók Csongrád Megyei Szakmai Alapszervezete. Az alapszervezet nyitott, minden érdeklődőt (kisiparost és gmk-tagot is) szívesen lát, de elsősorban a következő szakmák képviselőire számít- autószerelő, autóápoló, gépjármű-villamossági műszerész, karoszszérialakatos, fényező-mázoló, gépjárműalkatrész-gyártó, gumijavító. Az alakuló ülésen megválasztották az új alapszervezet testületeinek, vezető szerveinek tagjait is. Az alapszervezet elnöke Orcsik Sándor gépjármű-villamossági műszerész mester, alelnöke Belányi Gyula autószerelő-mester, titkára Kutnyik Pál lett. Bővebb felvilágosítást a következő telefonszámokon kaphatnak az érdeklődők: 55-346, 64-656, 51-337. Divatbemutató és labdavadászat Eltüntetett freskók Hogy a képien látható, gyönyörű freskókat miért kellett eltüntetni az Ady téri egyetemi épület lépcsőfordulóiból — szomorú rejtély. Nem tudni, mi kivetnivalót találhattak a szűk levegőjű időszak buzgólkódói a képek tartalmában, formájában. . Tóth Attila Szeged köztéri szobrairól és a város épületeiben fellelhető muráliákról készül könyvet írni, s ehhez már régóta gyűjti az anyagot. Hallomásból tudott a freskókról, amiket Kontuly Béla festett, s amik, ha igaz. 1947-ben még sértetlenek voltak. Hogy utána mi történt, egyelőre titok, senki sem tudja. (Nyilván, vannak szemtanúk, akik emlékeznek; a kutató szívesen venné segítségüket.) Szűcs Árpád, a múzeum restaurátora több helyen is megvizsgálta az egyszínűre meszelt falakat, de sajnos, semmilyen nyomát se találta a falfestményeknek. Igaz. a vizsgálódás idején nem tudhatta pontosan, mit is keres. Nemrég azonban Kontuly Béla özvegye, a művész hagyatékát rendezgetve, rábukkant a képek vázlataira, a kész freskókról készült reprodukciókra, s elküldte azokat a kutatóknak. Egy mellékelt korabeli levélből az is kiderült, hogy a falfestmények 1931-ben készültek, ugyanakkor, amikor Aba-Novák a Dömötör-kápolnában látható freskóit festette. Kontuly Béla a két világháború közötti időszak ismert festője volt. A szegediek két. seccóját is megcsodálhatják az alsóvárosi templom- falán. Ez a hat freskó azonban — a reprodukciók alapján úgy tűnik — szebb ós igényesebb az alsóvárosi képeknél. Nem hiszem, hogy létezett akkoriban nagyobb felületű, komplettebb murália' a város más, világi épületében, mint ez a falfestménysorozat. A hatalmas méretű képeket magyar költők és írók művei ihlették. A János vitéz, Az ember tragédiája, a Csongor és Tünde, a Zalán futása, a Buda halála és A jövő század regénye adta a témát a festőnek. A képek jó kezű, művészetről, mesterségről sokat tudó alkotóról vallanak. A horizontális felületre komponált festményeken az alkotó finom ízléssel ötvözi a századforduló akadémizmusát a XX. század elején divatos törekvésekkel. A historikus festészet heroizmusa, a prerafaeliták reneszánszhoz vonzódó kifejezésmódja. a szecesszió légies ornamentikája, a keleti művészet bája egyszerre jelenik meg. De a képek láttán még Gauguin posztimpresszionista, dekoratív festményei is eszébe jutnak a nézőnek. Reménykedjünk, hátha mégis valahol ott lapulnak a vakolat alatt a villanyvezetékek miatt üsszefurkált falon ezek az értékes alkotások. S hátha nem olyan világ! következik ránk, amiben szégyellnivaló lesz az egyetemi épület falára Vörösmarty. Arany, Petőfi, Jókai ós Madách remekműveiből táplálkozó freskókat festeni. Pacsi ka Emília A kirakatban Bálint Sándor és Mindszenty József könyve, mellettük a Biblia és a Talmud, a bejárat fölött a csillogó fölirat: Szent Gellért Könyvesbolt. Tegnap délután Gyulay Endre Szeged-csanádi püspök avatta föl az egyházmegye és a Szent Gellért nevét viselő könyvkiad kft. által közössen működtetett könyvesboltot, melynek címe: Aradi vértanúk tere 2., ám a bejárat a Zrínyi utca felöl található. Az egyházmegye a könyvkereskedésben nem mondható járatlannak, hiszen a Szent István Társulat-, az Ecclesia és más kiadók müveit bizományosként forgalmazták már. Most azonban állandó helyen és kiadói háttérrel várják mindazokat, akik Istennel, hittel és egyházzal foglalkoznak. Ez utóbbi gondolatot Gyulay püspök úrtőí kölcsönöztem, aki beszédében Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verséből idézett, s ahogy hallgattam, arra jutottam, talán azt is ki lehetne írni a bolt bejárata fölé, hogy „erőnk szerint a legnemesbekért". Vitathatatlan ugyanis, hogy a legnemesebb célok érdekében szervezték meg a kiadót, a környezetével harmonizáló, szép könyvesboltot, hi'szen a vallásos tárgyú gyermekjátéktól a vallásbölcseleti kiadványokig mindenfélét kínál a közel 350 kötetre tehető készlet. Guliga György, a kiadó egyik ügyvezetője egy alapgondolat köré fűzte mondandóját: itt és most könyvesboltot működtetni missziós küldetés. A bolt hétköznapokon 8tól 18-ig, szombatonként 8tól 13-ig várja a vásárlókat. D. I. Aki csak véletlenül tévedt el vasárnap sétálni a Kárász utcára, az bizony azt is hihette, időérzéke tréfálta meg, s tán nem is vasárnap van. Pedig nagyon is ünnepi volt a hangulat a Komplett Vállalat őszi ruházati karneválján: még a Korzón nyitva tartó hét üzlet kereskedői is kicsinosították magukat. Első alkalommal rendeztek ugyanis ilyen jellegű karnevált. A délután 3-tól este 6 óráig nyitva tartó üzletek mellett bőségesen gondoskodtak látványról, karneváli hangulatról, vidámságról a szervezők. A mozgó divatbemutatók több száz (ezer) nézőt is vonzottak. Legnagyobb sikeré az előre „beharangozott" szokatlan meglepetésnek lett: a Korzó legmagasabb erkélyéről hulló pinponglabda-zápor alaposan megtréfálta a nézelődőket. * Akik számmal ellátott golyót találtak, egy-egy ajándékcsomagot vehettek át a vállalat valamelyik Kárász utcai üzletében. Érdemes volt tehát labdavadászatót játszani. Igaz, kétszeres fürgeség is kellett a szerencséhez: elkapni a labdát és gyorsan átváltani ajándékra, hiszen csak vasárnap volt érvényes az ajándék. 3iultástrtf IRarneuaf^ a Kárász utcán Hogy milyen volt a forgalom a vasárnapi vásárnapOn? Nos, a komplettesek nemcsak a pillanatnyi haszon reményében szervezték a karnevált. Azt szeretnék, hogy a vásárlók megismerjék üzleteik árukínálatát, s a vállalatot. A számítás minden bizonnyal be is jött, hiszen nézelődő, vásárló emberben nem volt hiány vasárnap délután, amikor ,kasszát" igyekeztünk csinálni a Komplett hét üzletében: — Még a nem éppen olcsó Billerbeck paplanra, párnára is akadt-vevő — mondja Huszár Istvánné, a Sirály boltvezetője, majd gyorsan hozzá is teszi. — Azért a legtöbben apróságokat, fehérneműt, divatholmikat kerestek. — Leginkább annak volt keletje, amit a divatbemutatón láttak a vásárlók — teszi hozzá Bóka Klára üzletvezető már a szomszédos Ádám férfikonfekció üzletben. Itt a dzseki volt a sláger, de télikabát is vevőre talált vasárnap délután. Sokan persze csak nézegették a drágább darabokat. Hiába1 no, nem mindenkinél akad kabátra való a vasárnapi séta során. Sebaj, alkalmasint visszatérnek a vevők. — Nézelődnek a vásárlók, de a kassza is csörög; — meséli Kispéter Istvánné a lOOXSzép üzletvezetője. — A fehérneműtől a kosztümig mindent vittek. A kétrészes, őszi kötött ruha volt a sláger. Akadt, aki fonalat is vett... — Megérte kinyitni? — Meg. Igazán szép az érdeklődés — mondja Fenyvesi Lászlóné, a Kárász cipöbolt üzletvezetője. — A vásárlás is? — Az is. Főleg a csizmákat vitték, de a reklámáras női körömcipókre is akadt vevő. Hétszázért igazán megéri. Méterárut viszont szerényebben vásároltak — tudtuk meg a Különlegesben, AZ Elegant női divatáruboltban is inkább apróságokat, bizsukat kerestek. Új kiadó Szegeden 0 Egyházi könyvesbolt JEGYZET Sebaj, szeptember 30-ig akad még bőven lehetőség megvásárolni a kinézett, holmit, hiszen az őszi ruházati karnevál nem ért véget tegnap — csak elkezdődött, (x)