Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-21 / 223. szám

1989. szeptember 21., csütörtök 3 A konkurencia ellenére Az utazási irodák egyre gazdagodó palettáján ma rrtár csak azok számíthatnak 1— az erősödő konkurencia ellenére — vállalkozásuk sikerére, akik a turizmus egyes részterületeit veszik célba szolgáltatásuk profiljával. A MÁV Tours elsősorban a vasúton utazókat kívánja szolgálni újonnan megnyílt szegedi irodájával is. A Szeged Nagyáruház passzázsán tegnap átadott, tetszetős küllemű, reprezentatív helyiségükben a belföldi és nemzetközi helyfoglalás és menetjegyárusítás mellett szállásfoglalással, fizetővendég-szolgálattal, csoportos utazások, különvonatok, illetve nosztalgiavonatok szervezésével foglalkoznak elsősorban, de Somogyi Károlyné felvétele tanulmányi és egyéb kirándulások, üdülőprogramok megszervezését is vállalják. Vízum ügyintézéssel, valutaárusítással várhatólag csak jövőre tudnak szolgálni. A MAV Tours 7 millió forintért épült irodája, melynek kivitelezője a Délép, a Nagykőrösi Építőipari Ktsz, valamint a MÁV saját műszáki gárdája volt, hétfőtől szombatig 8—18 óra között árusít menetjegyeket, idegenforgalmi . és valutabeváltó részlege hétfőtől péntekig 8—16 óra 20 percig várja vendégeit. A vasúti igazgatóság háta mögött, a mozdony tövében levő belföldi jegypénztár az utóbbi félfogadási renddel folytatja tevékenységét. Hamis márkajelzések a ruházati termékeken A kisiparosok által készített ruhanemuk forgalmazásának körülményeit vizsgálták még a közelmúltban u fővárosi és a megyei kereskedelmi felügyelőségek. Jelenleg . megközelítően •14 ezer kisiparos tevékenykedik a különféle ruházati szakmákhan, többségük női szabó, áll. kötó-hurikoló. A vizsgálatok tanúsága szerint elsősorban az iparosok által újonnan alakított üzletek, műhelyek kulturáltak, ezeknél sikerült a szakszerű kiszolgáláshoz a szükséges feltételeket biztosítani. Nem tapasztalható javulás a termékek kiszerelésében; változatlanul nem tüntetik fel a gyártó -.nevét és címét, az anyag összetételét, a főbb jellemző tulajdonságokat, a méretet, nem mellékelnek használati kezelési útmutatót a termékekhez. A gyártóknak és forgalmazóknak csak elvétve van arról tudomásuk, hogy az új cikkeknél a forgalomba hozatal előtt kötelező az előzetes minőségvizsgálat. Az ellenőrök a korábbiakhoz hasonlóan - gyakran tapasztalták, hogy hamis márkajelzéssel kerülnék forgalomba a kisipari termékek. A Boss, a Golf, a Benettön márkájúnak „álcázott" holmik ugyanis kelendőbbek, s drágábban is vevőre találnak. Az ellenőrzött kisiparosok, gmk-k, kisszövetkezetek termékeik méretezésére általában nem a magyar szabványt, hanem a külföldi S, M, L jelzést alkalmazzák. Pozitívumként értékelhető, hogy az ellenőrök az ár és minőség összhangját többnyire rendben találták, kirívóan rossz minőségű áruval nem találkoztak. A korábbiaktól eltérően az árakat is szinte mindig feltüntetik, a szolgáltatást végző kisiparosok pedig tájékoztató táblát helyeznek el a vállalási dijakról; Az ellenőröknek sok gondja akadt amiatt, hogy a reklamáció .intézésére, a vásárlók könyvével kapcsolatos teendőkre nemigen terjed ki a mágánvállalkozók figyelme. A rendeletet sók esetben egyáltalán nem is ismerik, ezért a reklamációkat saját belátásuk szerint intézik. A fogyasztók érdekeit sértő szabálytalanságokért a felügyelőségek az ellenőrzött csaknem 400 iparosnál, kereskedőnél, gmk-nál és szövetkezetnél 63 esetben vonták felelősségre a termelőket, illetve forgalmazókat, 17 esetben figyelmeztették őket. Pénzbírságot összesen 90 ezer forint értékben szabtak ki. Szabálysértési feljelentést négy esetben tették. Vélemények, javaslatok A Szegedi Ellenzéki Kerékasztal szervezetei felkérték Roszik Gábor országgyűlési képviselőt, hogy a Parlament 1989. szeptember 26-án kezdődő ülésszakán javasolja az Országgyűlésnek törvény alkotását október 23. nemzeti ünneppé "válván itásáíól. Az indítványt (más szervezetek kezdeményezéseként is) az MDF országgyűlési csoportja állítja össze, és az ellenzék által egységesen támogatott Roszik Gábor képviselő terjeszti a Parlament elé. Szegedi Ellenzéki Kerekasztal „Szeretem a kihívásokat" " I Bemutatjuk a SZOTE új tanszékvezetőit — Az új feladat számomra mindig kihívás. Ha már — Igen. De az igazi lökést az adta, hogy láttam valamit megoldottam, akkor — már orvosként 1954-ben keresem a még megoldhatók A két évig kinevezett professzor nélküli intézmény irányítása, egy kiváló Ugyanakkor hallottam kolléga munkájának foly- külföldi humánus, tatása, egy igen nehéz altatási módokról, szakma csapatának össze- elhatároztam, fogása számomra —, minden ugyanazokkal a módszerekkel történik, mint az én gyerekkoromban. a — válaszolja Lcncz László professzor arra az indító kérdésemre; miért vállalta a SZOTE — Boros professzor halála után két évig kinevezett vezető nélkül maradt — aneszteziológia cs intenzív terápiás intézetének irányítását. Az érdeklődés azért is indokolt, mert Lencz professzor a szakmájában jószerével már mindent elért. Kandidátus, a hazai aneszteziológiai szakkönyvek. egyetemi tankönyvek szerzője, az Aneszteziológusok Európai Akadémiájának tagja, a szakma elismert tekintélye, akinek néhány éve van a nyugdíjig. tesítenj kell a sebészt azért, vasnak nem jut eszébe a hogy ő kizárólag az operá- hálapénz. Hálásak, a maguk korszerű cióra koncentrálhasson. módján. Engedje meg; elIgy hát A másik ak: egyre több a mondok egy történetet Egy mindezen vál- műtét, és egyre hosszabbak igen gazdag kuvaitit altatkihívóan toztatni próbálok. Nem utol- az operációk, ami azt jelen- tam a műtétnél; Amikor szép feladat. Jöttem szívesen azért is, mert a szegedit mindig úgy tekintettem, mint igazi egyetemet. Számomra példakép volt, s ezt nem az ilyenkor kötelező udvariasság' mondatja velem. A város pedig elbűvölő, fiatalokkal teli, s ezért lüktető. Mondom én, aki köztudottan rajongok Budapestért. — Ami a légköbmétereket illeti, intézetnek enyhe túlzás nevezni az aneszteziológiát. — Az intézet egyelőre egyenlő ezzel a szobával. Igaz az is, a mi orvosaink munkahelye a műtő,' a klinikai tömb valamennyi műtője. Az aneszteziológia új szakág, s talán majd lassanként a térben is terjeszkedhet. — Azt mondja, új szakma? De hisz ön már 1963ban a Magyar Aneszteziológiai Társaság elnöke volt. — Sőt, én 1953-ban kezdtem ezt a szakmát, még diploma előtt, szigorló orvosként. Tudja, gyerekkorom sósorban azért, mert ne- ti. hogy mind több időt itöl- felépült, kezet rázott minkünk, orvosoknak egyik fő tünk a műtőben. A sebé- den gyógyítójával. Aztán hivatásunk a szenvedést szek cserélődnek időnként, néhány nappal később egy megszüntetni vagy csökben- mi maradunk. Sajnos, rosszi újságot lobogtattak a kolléteni. az arány, öt-hat sebészre jut gáim. s mutattak benne egy egy aneszteziológus akkor, elég terjedelmes írást. Kö— Diplomát 1954-ben ka- amikor minimálisan két se- 6zönet volt. Betegünk az újpott, az elhatározása is ek- bészre kellene jutni egy al- ság hasábjain név szerint korra datálódik. Ez azt je- tatóorvosnak. Nem szabad köszönte meg nekünk a lenti, hogy az ötvenes évek azt sem elhallgatnom, hogy gyógyítást. Amikor megkérderekán még éterrel altattak anyagilag még nem eléggé deztem, mennyibe kerülheMagyarországon? — Igen. Hogyne. Még utána is egy jó pár évig. megbecsült szakma a miénk, tett ez a köszönetnyilváníezért is kezd elnéptelenedni, tás, mondták: egy fél autó Jelenleg is van hat üres ál- árai lásunk. A közelmúltban vált — A fordulat? meg tőlünk három kiváló orvos, és sajnos, évről évre — A hatvanas évek első vesztünk el jól képzett munfelében. Akkor kezdtek or- katársakat. szágszerte alakulni az aneszteziológiai osztályok. A szakág születése a hatvanas évek derekára tehető, de mind a mai napig hiányszakma a miénk. — Ha már Kuvaitnál tartunk, úgy tudom, önt ott egy alkalommal az év legjobb orvosának választották. — Nem azért, mert az egyik legháládatlanabb? Most nem a hálapénzre gondolok, hanem arra, hogy az altatóorvosnak nincs kap— Mondja, mennyit keres itt egy orvos? Az önök esetében ugyanis nem lehet az államtól kapott fizetést megspékelni a hálapénzzel. Elképzelhetetlen, hogy a beteg a műtét után az altatóorvos zsebét keresse. — Kezdetben úgy kezeltek, mint egy Kelet-Európából érkezett embert Gyanakodva néztek rám, s kérdezték. mindazt tudom-e. amit ők? Jószerével levizsgáztattak. Tehát bizonyítanom kellett, már csak azért is. mert — Az egyik kiváló szak- a magyar aneszteziológusaorvosomnak - aki éppen képviseltem. Ot evvel most ment el tőlünk — a később ugyanazok, akik bicsolata a beteggel olyan for- ^ g ^ ^ katlanul fogadtak, megrnaban, mint ahogyan a bel- Volt. Egy másik fiatal adtak nekem, a „Best doktor gyogyasznak, a körzeti or- . ., . ... _ ^f »v,o í%r orvosnak stb. munkatársam bruttó 5 ezer of the year" — az Év or900 forintot keres. A töb- vosa — címet, amit egyeb- Nem lényeges, hogy a bieké ezek között mozog. A ként több orvos is megkap iuaja, gyereKKorom kel- beteg tudja: é^seg^ez- szántadatokhoz nem tudok évente De ^g^g-JJ lemetlen és felejthetetlen tem a műtétnél, én is hoz- ™t hejwXuz^ ha raok azt ^t^tam Snk „élménye" volt, hogy éter- járultam a gyogyulasahoz. bfeönSf fe magyaroknak- még ha elórel altattak .vakbélműtétem- Az orvos szamara egyetlen munkataraak bejönnek. es .. & nél. Nagyon rosszul' voltam fontos dolog létezik: a be- ''yen kéményén dolgoznak. utána, egész éjszaka szen- gy°Syulasa. vedtem, küszködtem. Aztán • • _ Ha hem ez a háttér. meg egyszer igy altattak, a - ra ,, .. mandulaműtétkor, s én gye- sisfeV- akk0r az oka rek fejjel azon kezdtem gon- annak, hogy az aneszteziolodolkodni: nem lehet, hogy gia hiányszakma? egy műtét miatt ilyen kellemetlenségeket is el kelljen ~ Nehéz, felelősségteljes a viselnie az embernek. munkánk. Ha a mulét közben a beteggel váratlanul — Tehát az ön esetében valami történik — romlanak érvényes a közhely: mar az életfunkciói, vérezni kezd kora gyermekkorom óta al- ^ altatóorvosnak is be tatóorvos szerettem volna kell avatkoznia. Az aneszte- kén fizetik meg, a bizony, lenni. ziológusnak lehetőleg men- sem a betegnek, sem az orítélettel fogadnak is bennünMegszálíottsáe hajtja'őket, s ket külföldön — nincs széezt meg kellene minden reggel köszönnöm nekik. Csak hát, sokáig nem' lehet önfeláldozásra, megszállottságra építeni egy szakmát — Kuvaitban — a világ egyik leggazdagabb országában — dolgozott hat esztendeig. Ott mennyire becsülik az aneszteziológust? — Végzett munkája értégyenkeznivalónk. Majdnem minden magyar, aki ott kint volt akkortájt, élen járt a munkában. S ez nemcsak a mi szakmánkra érvényes. Azóta optimista vagyok. Ezt — a mások) által sokszor megmosolygott — optimizmusomat is szeretném: átragasztani kollégáimra. Jelesül azt. hogy — ami a szürkeállományunkat illeti — nincs szégyenkeznivalónk. Kalocsai Katalin Kongresszus előtt Hogyan válasszunk Országos Pártelnökséget? Bár az MSZMP kongresszusa csak október 6-án kezdődik, máris javában tart. E látszólag paradox állítást világosan bizonyítja a Délmagyarország 1989. szeptember 19-i száma, amely a Csongrád megyei küldöttcsoport pártalapszabály- es kongresszusiügyrend-vitájáról tudósít. Ebben a vitában merült fel a címbéli kérdés is. Egyelőre két verzió akikult ki, nekem egyik sem tetszik, ezért állok elő egy harmadikkal. De lássuk előbb a két verziót, és az ellenük szöló kritikát! Az egyik verzió a „hagyományos", ami abban áll, hogy a jelölőbizottság (fe a tagság) az elnökség tagjaira jelölteket állít, majd az igy elkészített szavazólapon a szavazók legfeljebb (vagy pontosan) annyi nevet hagynak meg, mint az elnökség létszáma, mondjuk 20 fő. Hasonló szisztéma volt az 1988-as májusi pártertekezleten is, ahol a választók „kiszavazták" a Központi Bizottságból az oda nem való addigi hitbizományosok .krémjét". Jogos azt mondani, hogy ez nagyon helyesen történt, miért akkor a kritika. Azért, mert ez nemcsak az oda nem valókat, hanem az ismertebbeket, a markánsabbakat is kiszelektálhatja, pláne most a platformok idején. Befutnak a senkinek fel nem tűnő, eddig senkinek nem ártó „szürkék". De kik vezessek akkor a pártót? Erre orvosság a másik verzió, a „platform". Eszerint a platformok indítsanak — az előbbi példánál maradva — 20 fős rangsorolt listákat és a választók szavazzanak a listákról. Ha — mondjuk — egy bizonyos platform elnyeri a szavazatok pl. 10 százalékát, akkor a listavezető két embere lesz az elnökség tagja. Igazságosnak tűnik, de... Hogyan is néz ki egy ilyen elnökség? Itt a lovak nem szürkék, csak éppen annyi felé húzzák a szekeret, ahányan vannak. Ez pedig nem jó, tapasztalhattuk, tapasztalhatjuk a mostani „négyesfogat" esetében is. Ráadásul bekerülhetnek oda nem valók is, hiszen a platform listavezetője már 5 százalék esetén is elnök-" ségi tag ... Egyébként mindkét verzió esetén a kongresszusi küldöttek maguk döntenék él — néha tanácstalanul — az alapvető személyi kérdéseket. Ma, amikor mindenek előtt a párttagság bizalmának megnyerése — egyes ismert vezetők esetében esetleges visszanyerése — döntő fontosságú, a legmagasabb szintű személyi kérdések eldöntéséből nem szabad a tagságot kihagyni! (Hadd jegyezzem meg zárójelben, hogy pl. a párt elnökenek az elnökség tagjai közül utólagos pártszavazással való kiválasztása több szempontból sem elégít ki.) Lássuk ezután a harmadik verziót! Ennek az a lényege, hogy — mondjuk a kongresszus előtt 10 nappal — lépjenek a nyilvánosság színe elé a pártelnöki poszt aspiránsai! De ne egyedül, hanem hozzák magukkal leendő segítőtársaik névsorát ás. Az elnökjelölt mondja meg, kiket szeretne alelnöknek, ügyvezető titkárnak, országos titkároknak, egyéb elnöksegi tagoknak, 20 főig bezárólag. Megjelenhetne „csapatával" négy-öt elnökjelölt is. Nem okozna gondot az sem, hogy ha a „csapatok" átfednék egymást, hiszen nyilván van olyan személyiség több is, akit bármelyik elnökjelölt szívesen látna közvetlen munkatársaként. A kongresszusi küldöttek felkeresnék küldőiket, és tőlük — esetleg rangsorolt — állásponttal felvértezve mehetnek a személyi kérdések konkrét eldöntésére a kongresszusra, mintegy elektorként. Valószínű, hogy áz első szavazási menetben egyik elnökjelöltre sem esne a szavazatok többsége. Ekkor az utolsó helyezett lemarad. Kéthárom forduló után kiválasztódik az elnök, „csapata" pedig elnökséggé válik. E verzió kritikáját másokra hagyom, de előnyei közül kettőt ki szeretnék emelni. Ez szervesen együttműködni' képes elnökség lenne, amely az előzetes megmérettetés adta erkölcsi tőke miatt magabiztosan képviselhetné a pártot kifelé is. (Ugyanakkor nem lenne teljhatalmú, mert a delegáltakból álló Országos Pártválasztmánynak tartozna felelősseggel.) Tudom, ez a szisztéma nem kedvez azoknak, akik az „utolsó pillanatig" taktikázni szeretnének a személyi kérdésekkel. Nem baj, ez nem parlamenti koalíciós alkudozás, itt egy párt jövője forog kookán. Végül, mint matematikus, nem tudok ellenállni annak a kísértésnek, hogy meg ne vizsgáljam az „egy elnökjelölt" lehetséges speciális esetét. Nos, ha így lenne, és őt („csapatával" együtt) a párttagság elfogadná, akkor e kongresszus abhan a tekintetben is rendhagyó lenne, hogy az igazi szenzációt nem a személyi kérdések, hanem az új program tézisei jelentenék. Szalay István