Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám

2 1989. szeptember 19., kedd A sarkalatos kérdésekben egyetértés született (Folytatás az 1. oldalról.) kiépítésével. Az MSZMP, miközben elkötelezi magát a többpártrendszeren alapuló képviseleti demokrácia mellett, azért is sfkraszáll, hogy az állampolgárok nem politikai célú szervezkedése is bővüljön, erősödjön, az önkormányzatok szélesen kiépüljenek. Az MSZMP álláspontja: a tárgyalások első szakaszát lezárva, eljött az ideje, hogy a Parlament elé terjesszük azokat a törvénytervezeteket, amelyekben sikerült egyetértésre jutni. Az a véleményünk, hogy az Országgyűlés teljes mértékben betöltheti történelmi hivatását a jogállamiságra való átmenetben. Az átmenet za/vartalansága és a demokratikus elvek szempontjából elfogadhatatlannak tekintjük a terebélyesedő visszahívási kampányt, amely nehezíti a képviselői testület munkáját. — Az ország érdeke, hogy mielőbb szabad választásokat tartsunk. Ehhez viszont az is szükséges, hogy a pártok működése, gazdálkodása, törvényes garanciák, rendezett jogi kerptek között történjék. A fejlett polgári demokráciák gyakorlata arra int, hogy ne korlátozzuk a pártok működését ott, ahol az nem ellentétes a jogállamiság követelményeivel. Az MSZMP mint elsősorban a munkavállalók pártja, ezért is ragaszkodik ahhoz, hogy állami jogszabály, törvény ne tiltsa a munkahelyeken való szabad szerveződést. — Az MSZMP nagy Jelentőséget tulajdonit a köztársasági elnöki intézménynek. Ügy véljük, közös, nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy az . elnökválasztásra még az idén sor kerüljön. Ilyen megoldás nyugtatólag hatna az ország mind zaklatottabb közvéleményére, egy többesélyes parlamenti választás, és egy esetleges koaliSzabad György ciós kormányzás bonyodalmai előtt. De ezt diktálja az ésszerűség akkor is, ha az ország nemzetközi kapcsolatainak fenntartásával és javításával összefüggő feladatokra gondolunk. — Belátható időn belül parlamenti választásokra kerül sor Magyarországon. Az MSZMP tárgyalódelegációja nevében ismételten szeretném megerősíteni: pártunk vállalja a demokratikus választásokon való megmérettetést. Csak a társadalom szabad akaratnyilvánítása hozhat létre egy olyan új Parlamentet, amely a nemzet sorsa iránt érzett felelőssége tudatában, és egyszersmind a lakosság támogatását maga mögött tudva végezheti törvényalkotó munkáját. Az MSZMP — a választás eredményeitől függően — készen áll arra, hogy más pártokkal együtt osztozzon a kormányzati felelősségben. Elkerülhetetlen, hogy a jelen helyzetben a politikai erők inkább az egymástól való elhatárolódásban, saját politikai arculatuk kialakításában és megismertetésében érdekeltek. Ennek ellenére már a következő hónapokban is munkálkodnunk kell azon, hogy az önös pártérdekek ellenére a közös felelősségérzet és együttmunkálkodás is uralja a politikai terepet. — Sorsdöntő hónapok előtt állunk. Nem kis mértékben e teremben ülőktől is függ, élni tudunk-e a páratlan történelmi lehetőséggel, megteremtjük-e a modernizációt segítő, demokratikus jogállamot. Most újjászülető baloldali, szocialista reformpártunk e történelmi lehetőség kihasználására mozgósítja erőit, és ennek támogatására hív fel minden, a haza sorsáért felelősséget érző magyar állampolgárt — mondotta befejezésül Nyers Rezső. fogunk, hogy senki megcsorbítani azt, amit elértünk — minősítsék ezt kevésnek, vagy elégnek — ne merje. Amit az önkény helyébe a demokrácia előlegeként megteremtettünk. És legyen meg a lehetőség a továbbépítésre. Mi szerepünket betöltve lelépünk, sokan közülünk a továbbépítés, a javítás munkáját vállalva, azzal a reménnyel, hogy amit tettünk, abban a jelen és a jövő felismeri a nemzetféltő szándékot, az emberi tisztességet, a magyar és az európai történelmi örökség megbecsülését és. a tettekre vállalkozó emberek bátorságát arra, hogy az utánunk következők jobbat, messzebbre hatolót, eredményesebbet teremtsenek. Ennyit akartunk. Reméljük utánunk mód lesz arra, hogy a nálunk jobbak, a nálunk merészebbek, a nálunk alkotóképesebbek a biztos alapról továbblépve még többet nyújtsanak a veszélyeztetett, de reméljük, a veszélyek fölé fejét emelni tudó népünknek. Köszönöm a figyelmet — mondotta végezetül Szabad György. Nagy Imre Megteremtettük a békés átmenet rendszerét méltatlanul háttérbe szorultak az elmúlt hónapokban. Márpedig, ha azt nézzük, hogy mi fenyegeti, mi fenyegetheti a békés átmenetet, mi fenyegetheti azt, hogy a holnap poziciói valóban szabad választásokon dőljenek el, akkor szólni kell ezekről a kérdésekről is. Hiszen, ha a szociális problémák kiéleződnek a társadalomban, és a tömegek már nem hisznek a demokratikus formákban, akkor mi a legtökéletesebb intézményrendszert is hiába hozzuk létre. És ne felejtsük el: akik itt az asztal körül ülnek, többségükben — ha nem is egyenlő mértékben — a társadalom jöbbmódú rétegeihez tartoznak. A másik, amit szóvá kell tenni, az hogy a holnap pozíciói eldőlhetnek a színfalak mögött is. Az állami vagyonon való elvtelen marakodás formájában, hogy mire a választásokig jutunk, már kész tényként legyen létező egy, a gyakorlatban igazságtalan rendszer helyett egy vagyoni alapon még igazságtalanabb. Talán ünneprontásnak tűnik, hogy a megállapodások aláírásakor a még előttünk álló feladatokról szólok. De mi nem ünnepelni, hanem az eddigi eredményeket értékelve, megbecsülve tovább cselekedni akarunk — mondotta Nagy Imre. A nép ébredjen önerejére Ezután az elnök Szabad Györgynek, az EKA tárgyalódelegációja tagjának adta meg a szót; — Percekkel ezelőtt még szavakat mérlegeltünk, mondatokat egyeztettünk, megpróbáltuk pontokba sűríteni mindazt, amiben egyetérteni tudtunk. Ha visszagondolunk a néhány hónappal ezelőtti indulásra, azt kell mondanunk: sokat elértünk abból, amit akkor célul tűztünk, ha korántsem mindent. Az ország közvéleménye hamarosan meg fogja ismerni, mi az amiben meg tudtunk egyezni, mi az, amiben szembesíteni tudtuk egymással álláspontunkat, és reméljük, meg fogja érteni, hogy nem hiába és nem a fejek fölött tárgyaltunk. Amikor ezeket a tárgyalásokat megkeztük, egy fordulattal élve azt mondtuk: nem kártyaasztalnak tekintjük a tanácskozó asztalt, ahol az egyik fél annyit nyer, amennyit a másik vészit. Hanem annak, amivé reményem szerint tenni is tudtuk. Olyan asztallá tudjuk emelni, amely fölött megfogalmazódik a jövő Magyarország kifejlődésének alapja. — Nyers Rezső Kossuthot idézte. Hadd visszhangozzam a választ az általa mondottakra. „Amit elértünk, — Kossuth 1848. áprilisában fogalmazott így— nem minden, de alapja — hadd tegyem hozzá, alapja lehet — jövő kifejlődésünknek" Amit mi itt kialakítani tudtunk, ha jól bánik vele a magyar politikai közvélemény, ha jól bánnak vele a magyar politikai erők, akkor cselekvési alap lehet nem egyszerűen pártok számára, nem egyszerűen versenyző politikusok számára, hanem a nép és megbízottai számára, hogy felépítsék ezen a szerény alapon a magyar demokrácia eljövendő épületét. Lehet, hogy sokan azt fogják mondani; nem elég a biztosíték, ami a jövő magyar demokrácia számára most megteremthető volt. Azt mondjuk nekik: vigyázzanak arra, amit mi most kiharcolni tudtunk! És tegyenek hozzá többet, mi segíteni fogjuk őket, ha szélesíteni tudják az alapot, ha gazdagítani tudják az eredményeket, amit ennek a népnek juttatni lehet. Semmi mást nem akartunk elérni, mint annak a lehetőségét, hogy a nép ébredjen önerejére. És élni merjen ezzel az erővel. Mégpedig szabad választásokon. Mi egy békés átmenetnek a feltételeit akartuk megteremteni. Talán nem mindent sikerült máris biztosítani. De úgy gondoljuk, ahhoz eleget, hogy az önerejére ébredt nép most már cselekedhessen a jog biztosította keretek között, a demokrácia értelmét felismerve a szabad vélemény- és akaratnyilvánítás útján, a maga jövőjéért. És akik itt vagyunk, sokan talán nem is lépünk többé az aktív politika mezejére. Átadjuk a helyünket azoknak, akik vállalni tudják a jövő kiépítésének és az alapokon való továbbépitkezésnek a lehetőségét. De arra valamennyien vigyázni A harmadik oldal képviseletében Nagy Imre szólalt fel. — A harmadik oldalon részt vevő társadalmi szervezetek nevében örömmel üdvözlöm a tárgyalásokon hosszú munkával elért eredményt. Ezúton a széles nyilvánosság figyelme előtt is kijelentjük, hogy a közösen kidolgozott törvénytervezetekkel egyetértünk, azok Parlament elé terjesztését szorgalmazzuk. Meggyőződésünk, hogy a törvénytervezetek jó alapot biztosítanak a mindenki által óhajtott békés átmenetre, megfelelnek a magyar társadalom nagy többsége valódi érdekeinek. Ugyanígy egyetértünk a jogszabályba nem foglalható egyéb megállapodásokkal. A mai napon, a mai megállapodást megelőzően a szükségesnél és a kívánatosnál hosszabbra nyúltak a viták. Mindnyájan színvonalas munkát akarunk végezni, talán ez indokolja a hosszadalmas munkát. Lassan formálódtak ki a kompromisszumok, még az utolsó pillanatokat is a munkával töltöttük. Szerencsére az utóbbi hetekben megfelelően felgyorsultak a politikai tárgyalások, és épp ezt a tempót tartjuk szükségesnek, kívánatosnak a következe években. Honfitársaink aggódó figyelmétől kísérve pár hónappal ezelőtt arra fogtunk össze — egyébként politikai vitában álló, egymással néha ütköző szervezetek —, hogy közösen kimunkáljuk a felelős, békés átmenet menetrendjét, szabályait és biztosítékait, egy kudarcot vallott, de romjaiban még létező és működő társadalmi gyakorlatból egy, az európai fejlődés követelményeinek és történelmi múltunknak jobban megfelelő, közösen óhajtott, de ma még nem létező újba. Azaz hídépítő szerepre vállalkoztunk a tegnapi és a holnapi Magyarország között. Erős, stabil h-ídra van itt szükség. Stabilra, mert ezen nemcsak szűk párteliteknek, hanem az egész nemzetnek át kell haladnia. Stabilra, mert, mint az előre látható, nagy lesz a tolongás, a lökdösődés. Sokszor a ma még egy oldalon, egymás mellett ülő szervezetek között is. Fontosnak tartom kiemelni: merjük pozitívan értékelni és becsülni az elért eredményeket, ahogy Szabad György fogalmazott, és nagyon egyetértek vele: a magyar demokrácia leendő épületének alapját raktuk itt le. Merjük tehát pozitívan értékelni, de ne értékeljük túl. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert sok félreértés, és sok alaptalan illúzió is kísérte munkánkat. Feladatunk közös javaslat kidolgozása volt a békés átmenetre. Munkára, szolgálatra fogtunk öszsze és nem döntésre. A döntés a törvényhozás jogköre, feladata, az Országgyűlésé, amely testületet — ellentétben több tárgyalópartnerünkkel — mi nemcsak legitimnek, de felelősnek és önállónak is tartjuk. — Döntési jogunk már csak azért sem lehet, mert a három asztalnál ülő szervezetek együtt sem jelenítik meg a magyar társadalom egészét, annak értékes sokszínűségét, differenciáltságát. S mint ahogy mi is keményen küzdöttünk saját egyenjogúságunk elismeréséért a csak fciártközi tárgyalásokban gondolkodni képesekkel szemben, ugyanúgy emlékeztetnünk kell az itt jelen nem lévő szervezetekbe és a szervezetekbe nem tömörülő állampolgárok érdekeltségére is. A másik alapkérdés, amit szükséges itt felemlíteni, az, hogy mi az átmeneten, az alapozáson és nem a holnap demokratikus Magyarországa intézményrendszerének kialakításán dolgoztunk, még akkor sem, ha természetesen sok, valószínűleg hosszú távon is értékes intézmény kialakítását kezdtük el. A parlamentarizmust mi nagyon fontosnak tartjuk, a szabad választások előkészítését és megrendezését ugyancsak, de ez mind együtt is csak egy szelete, fontos, de talán néni a legfontosabb szelete a demokráciának. Hiszen a harmadik oldal álláspontja szerint az önkormányzatiság, a civil közélet kialakulása legalább ilyen fontos. A békés átmenet feltételés eszközrendszerének egy szeletét megteremtettük Megállapodtunk az alkotmány módosításában, ezen belül a köztarsasági elnöki intézmény létrehozásában. A harmadik tárgyaló félként részt vevő szervezetek imielőbbi köztársasági elnökválasztást tartanak szükségesnek, közvetlenül a nép által történő választás formájában. Megállapodtunk egy korszerű, jó, bár mondjuk meg őszintén, kicsit bonyolult választási rendszerben. Ezen belül megoldást találtunk a pártként működni nem akaró társadalmi szervezetek részvételének lehetőségére. Megállapodtunk a pártok működésével, gazdálkodásával kapcsolatos kérdésekben, és — ha a Parlament elfogadja javaslatunkat — kiépülhetnek a szükséges intézményes biztosítékok, garanciák, mint az alkotmánybíróság vagy a köztársasági elnöki intézmény. Van tehát mit védenünk, már van mi -mellett közösen ikiállnunk, van mit közösen megvalósítanunk. A munkát azonban nem végeztük még el. Nemcsak azokra a kérdésekre gondolok, amelyek a törvénytervezetek utómunkálataiként még előttünk állnak, szólni kell a békés átmenet többi feltételéről is. Már csak azért is, mert a harmadik oldalon résztvevő szervezetek megítélése szerint a gazdasági tárgyalások Bejelentések, vita, megállapodás A három tárgyalófél nevében elhangzott politikai deklarációkat követően Pozsgay Imre, az MSZMP delegációja nevében bejelentette: elfogadják az Ellenzéki Kerekasztalnak azt a javaslatát, hogy az alkotmánymódosítás hatályba lépésével egyidejűleg az Elnöki Tanács lemond és a köztarsasági elnök megválasztásáig az államfői funkciókat — a törvényben előírt normák szerint — az Országgyűlés elnöke látja el. Ezzel azonban — a várakozásokkal ellentétben nem fejeződött be a plenáris ülés. Sorozatosan szót kértek egyes, az Ellenzéki Kerekasztalba tömörült pártok, szervezetek képviselői. Először Antall József, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Párt, a -Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Néppárt nevében indítványozta az alkotmányba olyan zárórendelkezés beiktatását, amely szerint: ha a -köztársasági elnök -megválasztására az új Országgyűlés megválasztása előtt, a politikai átmenet időszakában kerül sor, akkor a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján közvetlenül és titkos szavazással válasszák meg, 4 évi időtartamra. A köztarsasági elnök megválasztásához a választópolgárok kétharmados többségének részvétele mellett legalább 50 százalék plusz egy szavazatra legyen szükség. Szeretnék azt is, hogy legyen kötelező az országgyűlési választások kiírása a köztarsasági elnök megválasztását követő 90 napon belül. Az indítványt azzal egészítette ki, hogy e rendelkezések pontos kidolgozására az öt szervezet ill. párt vállalkozik. Tölgyessy Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében különállásukat deklaráló nyilatkozatot olvasott fel, indokolva azt a döntésüket, hogy jelen állapotban nem írják alá a megállapodást. Kisebbségi álláspontjukkal azonban nem kívánták megbénítani az Ellenzéki Kerekasztal tóbbi tagszervezetét. Ezért felfüggesztették abból fakadó jogukat, hogy a kerekasztal, mint az egyik tárgyalófél, csak valamennyi tagjának egyetértésével határozhat. Ehhez a nyilatkozathoz csatlakozott a Fiatal Demokraták Szövetsége. Gaskó István, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviselője közölte: pártja azzal a záradékkal írja alá a megállapodást, hogy az MSZDP egyetért a köztársasági elnöki intézmény felállításával, de sem annak módját, sem pedig időpontját nem tudja elfogadni. Csákó Mihály, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája véleményét tolmácsolva kijelentette: az FSZDL, amely megfigyelőként vesz részt az EKA munkájában, nem írja alá az előterjesztett dokumentumot, mivel nem ért egyet a pártok munkahelyi jelenlétével. A véleménynyilvánítók között szót kért Szabad György is, kifejezve azt a meggyőződését, hogy az EKA szervezeteinek álláspontja a lényeget illetően megegyezik. Nézetkülönbség csak részkérdésekben van közöttük, de az EKA eredeti szándéknyilatkozatának egyetlen pontjáról sem mondtak le. Tölgyessy Péter közbevetőleg megjegyezte, hogy az SZDSZ azért nem írja alá a megállapodást, mert az öt szervezet, illetve párt — megítélésük szerint — mégis eltért az eredeti szándéknyilatkozattól. Az MSZMP nevében Pozsgay Imre nem hagyta megjegyzés nélkül a tárgyalóasztal mellet született eredményeket lekicsinylő mondatokat. Mint kifejezte: az MSZMP mindig a tárgyalások méltóságán őrködött, de sohasem vette át az ítélkező szerepét. A hozzáállás különbözőségét, „csalafintaságait" nem lehet tárgyalási pozíciónak elfogadni. Az MSZMP tárgyalódelegációjában megütközést keltő pédaként említette, hogy az EKA egyes szervezetei, pártjai most tettek le az asztalra olyan alapvető javaslatokat, amelyeket már a legelső alkalmakkor is megvitathattak volna. További válaszok, viszontválaszok és magyarázkodások után az elnöklő Horváth Lajos megkérte a három tárgyaló delegáció képviselőit, hogy írják alá a dokumentumot, amely a sarkalatosnak nevezett — az alkotmánymódosítással, az alkotmánybírósággal, a pártok működésével és gazdálkodásával, az országgyűlési képviselők választásával, valamint a Büntető Törvénykönyv és a büntetőeljárási — törvényjavaslatokkal függ össze. A megállapodást aláírta az MSZMP, az EKAból a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság. a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Néppárt, valamint külön záradékkal a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Az SZDSZ, a Fidesz, valamint az FSZDL nem irta alá a dokumentumot. A harmadik oldal részéről aláíró volt: a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Demisz, a HNF, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Szövetsége, a Münnich Ferenc Társaság. (A SZOT, mint ismeretes, már korábban kivonult a tárgyalásokról.) Ezzel befejeződött a politikai egyeztető tárgyalások plenáris ülése, amelyről helyszíni, élő adásban közvetített a Magyar Televízió