Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

2 / 1989. szeptember 18., hétfő Hazárdjáték kicsiben és nagyban •A pecsenyesütők és sze­rencsejátékosok nem pa­naszkodhattak a szombati szegedi állatvásárra. Rátar­tással kell azt a pénzt oda­haza kiszámolni, biztos elég legyen a malacra, borjúra. A fölöséből azitán pecsenyé­re, hurkára, kolbászra is fut­ja. Az eladók egynémelyike, bankókkal a pénztárcájában a szemem láttára hazardíro­zott. Nem akartam hinni a szememnek, négy zöldha&út perkált oda a füstös képű­nek, aki cserébe a dupláját ígérte, ha a három kis ku­pa közül kitalálja, melyik alatt van a kis golyó. Nem sikerült, de ott a kényszer: visszanyerni a pénzt! Üjabb ötezer bánta az akciót. Né­ha-néha aratott valaki, de az csodák csodájára nagyon hasonlított a iáték mester re. A környékbeli árusok csak hümmögtek magukban. Mi­lyen bolond emberek van­nak, megérdemlik a sorsu­kat. Az. hogy állatot tarta­ni. veszkődni vele, „Itt a piros, hol a piros?" nélkül is bolondság-e. megér egy kis disputát. Különösen a sertés az; amiről egyre több szó esik. Mostanra úgy tűnik sokan csalódtak a hosszú hazárd­játékban. s abbahagyták. Ko­cakivágások, állatlétszám­csökkenés statisztikailag ki­mutatva. ez az egyik oldal. Egy korábbi. pangásra, s veszteséges exportra kalku­láló gazdaságpolitika szemé­ben ez egy kívánatos lépés, legalábbis a szabályozóik ezt tükrözték. Aztán meg be­jött ez az export boom (na bumm!) s máris nyergelj, fordulj! Októberben öt szá­zalék felvásárlási árnöveke­dés, utána a nagy ígéret, jö­vőre szabad ár. Több emberrel beszéltem itt a vásárban, s egyöntetű volt a véleményük. A for­dulatot. az ismételt terme­lésnövelést meg korai vol­na várni, mindenki figyel, spekulál. Jó, deklaráltak öt százalékot, de a takarmány­ár ugyan mennyi? A szabad ár jelenthet jót és rosszat is — lásd kertészkedés: egyik évben beszántott fe­hérpaprika, másikban 30 fo­rintos kilónkénti ár. Mindez akkor erősíti a bizalmat, ha alul létezik egy garantált ár. Ugyanis az egyszer lent, egy­szer fent állapotát sokan nem bírják kibekkelni. Egyébként áz egyensúly megvolt a kereslet-kínálat­ban, a „fegyverzetek" ala­csonyabb szintjén. Viszony­Állatvásár Dorozsmán lag kis felhozatal, s ugyan­ilyen vásárlói érdeklődés. Az eredmény „békebeli" árak. — Jóval nagyobb szokott lenni a vásár, öt hónapos, 35-40 kilós malacot kínálok háromezerért. A nyolcból három egy óra alatt elkelt — mondja a szegedi Rá­dóczi Kálmán. A domaszéki Borcsök Ist­ván tízhetes malacokat árult ezernégyszázért: — Huszonkilencet hoz­tam. darabja 18-20 kilós. Ha mindet viszik még enge­dek az árból. — Nem kevés malac. Egy­szerre, nagyban foglalkozik vele? — Hét anyakocám és sa­ját kanom van. Három anyakoca most fial, azok a malacok is a vásárban köt­nek ki. Ahogy lefialtak a kocák, leszerződök rájuk a húsiparral. Felszámolom az egészet. — Pont most, mikor nö­vekvő árakról hall a hírek­ben? — Ezzel a takarmannyal nem éri meg. Két és fél holdról egy „röndös kocsi" kukoricám termett; Máskor ennek ötszöröse, százötven mázsa sem volt ritka. Az aszály mást sem kímélt Másfél holdról annyi here termett, hogy a lónak is venni kell. Nem tudnak any­nyit adni a jószágért, hogy a vásárolt takarmány kifi­zetődjön. Eddig egyedül figyeltem a sokadalmat. Aztán szeren­csére tanácsadóm is akadt egy zöldkalapos, magát megnevezni nem kívánó ér­telmisegi-parasztgazda sze­ntélyében. — Én csak nézelődöm. „Zsebből" árulok. Én is és a szomszéd is megnézzük az árakat, aztán odahaza esté­re megállapodunk, meny­nyiért viheti el a malaco­kat. En csak malacokkal foglalkozom, hizlalja más. Ehhez több szakértelem, s kevesebb takarmány kell. Említette, hogy az árrende­zés hatására kíváncsi. Korai. Az átfutási időt hónapokban lehet mérni. — Milyen malacai van­nak? Erdekei, de nem látok a „zsebébe". — A húshasznú fehér a favorit, ilyen malacot kell árulni. A tarkát meg köny­nyebb tartani, alkalmasabb a külterjes takarmányozás­ra. A tenyésztésben odáig jutottam, hogy az igénytele­nebb bensőt, a megkívánt fehér külső takarja. — Mint hivatásos vásár­járó, mi a benyomása? — Érezhető a várakozó ál­láspont, mindenki les. Lát­ja azokat, akik lenn a föl­dön, kalickában árulnak, s nem csomagtartóban, után­futón. Nagy részük kupec. Tudják, igy jobban mutat a portéka. Ez is itt: vesz, el­ad és disznót tart. Lehetet­lenség rajtakapni az ügyes­kedésen. A piac végén a ki­maradottakat megveszik, s vasárnap már Mórahalmon találkozhat velük, vagy ké­sőbb Kisteleken. Különben az egészről az a vélemé­nyem, hogy senki sem be­szél őszintén, s a paraszt se kivétel ez alól. Sir, rí és mégis csinálja. A túlélést az jelenti, az embernek nem szabad idő előtt kijátszani az adut.. . Tóth Szeles István Az MSZDP szegedi értekezlete javasolja: Király legyen az elnök! Többszőr is billent a Vas-­utas Művelődési Otthon nagyterme szombaton, a Magyar Szociáldemokrata Párt vidéki szervezeteinek Országos ertekezletén. Az alaphangulatnak megfelelő­en, valamint praktikus okok­ból, a rendezők külön ül­tették le a vidéki résztvevő­ket és a fővárosiakat. A szavazatszámlálásokat az is tovább egyszerűsítette, hogy az értekezlet csak „fél or­szágosra" sikerült, a vidé­ket nyolc megye képviselte. A 10 óraj kezdéskor a há­romtagú elnökséggel együtt 6err lehetett 45 résztvevőnél többet összeszámolni a te­remben. Az egyseges álláspont ki-, alakításában bizakodókat már az előcsarnokban meg­ingatta egy igen szimpatikus idős űr. Szűcs László agro­nómus azzal, hogy három­féle agrártervezettel is tu­dott szolgálni. Ebből az egyiket ő készitette, s az idő rövidsége miatt, a kézírást fénymásoltatta néhány pél­dányban. Délelőtt többen is bírálták a párt egyes fővárosi veze­tőinek magatartását. Végül a tervezetet három ponttal kiegészítve, elfogadták az egység megteremtéséhez; szükséges irányelveket: le­gyen az MSZDP egységes párt. közösen választott ve­zetéssel. központi pénzügyi irányítással. Révész András elnököt a kongresszusig megerősítettek tiszteben. Délután elénk vita bonta­kozott ki a szakszervezetek­ről és az agrárprogramról. Bottyán Kiss Mihály, a sza­bad szakszervezetek helyett, a milliós tagságú SZOT mellett tört lándzsát, míg Fischer Gyürgy a szabad szakszervezetekre voksolt, mert ugy latja, hogy a SZOT elvesztette hitelét. Az idő rövidsége miatt a1 korabban már említett mind a 3 agrárreform-terveze­tet továbbították. Javaslatot fogadtak el egy agrártago­zat létrehozására, amely Takács Ferenc nevét visel­né. A közelmúltban sokat utazó — külkapcsolatokért felelős — ügyvéd. Ruttner György szerint az egyetlen helyes mérce, ki. mennyit használ a mozgalomnak. Nyugati politikusakkal való találkozások után bátran ki­jelentette, „Vár bennünket Európai* , Támadta a kor­mányt, mert az — szerinte — maradék népszerűségét őrizve, halaszthatatlan szo­rító intézkedéseket tologat maga előtt Szociális háló helyett valódi szociálpoliti­kát, a jelenlegi helyébe ide­iglenes kormányt követelt. Az időközi választások fon­tosságát hangsúlyozva, ered­ménynek könyvelte el. hogy a napokban Zala megyében már jelöltet állított az MSZDP. Fischer György tiltako­zott az ország kiárusítása ellen. Peldanak á Ganz­Mávag elkótyavetyélesél hozta fel. Népi részvény szo­cializmust javasolt. ahol mindenki munkás es tulaj­donos egyszerre. Keserű ci­nizmussal jegyezte meg, hogy nem is annyira sürgős a választási győzelem. A következő néhány évben nagyon konnyú lesz bele­bukni. akárki is fogja majd a kormányrudat. Három óra tájt. a heves viták, s az időhiány miatt percekre kurtított felszólalá­sok közepette, fejkendős nagymamák, bizonytdlan léptű öregemberek araszol­tak be a terembe, s ültek le a hátsó sorokban, ök a Ki­rály Zoltán felszólalását ígérő, négy órai munkás­gyűlésre jöttek. A korán ér­kezők emlékezetében még élt az utolsó képviselői ta­lálkozás. ahol a hallgatóság egy része az utcára szorult. Most azonban jutott hely mindenkinek. A „legfonto­sabb vendég" — a címet visszautasítva — biztosítot­ta a jelenlevőket függet­lenségéről. Király megkö­szönte az MSZDP bizalmát, amellyel őt köztársasági el­nökségre iavasolják. A har­minc vidéki szavazóból 25. a tizenegy budapestiből 6 voksolt mellette .. . / K. A. Kérészélet Forgalommódosítási gya­núm támadt. A rrn tiszai rakpartunk táján a kérész­élet tán nem is csak a ti­szavirágokra jellemző. Más is lehet ott ugyanis kérész­életű. Akkor is, há törté­netesen eredeti rendelteté­se szerint, hosszabb Jetre szánatott, s mi, balga — a Tiszta, virágos Szegedért! mozgalomra felszólíttatott — városlakók hulladék­gyűjtőnek néztük. Ugy cirka két hétig. Az ormót­lan két szürke konténer mellett, pár meterenkent szinte csatárláncot alkotva álltak a buszos turisták szemetelő kedve elé. Ügy tűnt, sikerrel: míg ott vol­tak, tisztább volt a lépcső­sor, a rakpart. Az utóbbi napokban azonban már csak a sze­mét van ott. A barna gyűj­tőládák eltijntek: mint a tiszavirág. Kérészéletüék tán ? Sz. M. Megszűnnek a végéemkák? A gazdasági társaságokról szóló új törvény szerint, a vgmk-k nyilvántartása a jö­vő év elejéből megszűnik, a közösségeknek viszont még ez év végéig nyilatkozniuk kell: milyen szervezeti for­mában működnek a jövő­ben. A vgmk-k vállalatuk­kal közös beadványban je­lezhetik majd a cégbíróság­nak, hogy közkereseti társa­sággá, gazdasági munkakö­zösséggé, vagy eppen jogi személy felelősségvállalásá­val működő gazdasági mun­kaközösséggé alakulnak át. Működésükkel enyhült a munkaerőhiány, rugalma­sabb, alkalmazikodóképe­sebb termelési szerkezet ala­kult ki, és mobilizálódtak a belső tartalékok. Ellenben a működési feltételek nem voltak kellően átgondoltak. Nehézségek jelentkeztek a vgmk-k • bérszabályozásá­ban, és többször munkaszer­vezési gyengeségek is meg­mutatkoztak, továbbá túl sok volt a vgmk-kal kapcso­latos adminisztrációs mun­ka is. Bonyolultnak bizo­nyult a különböző befizetési kötelezettsegek teljesítése, válamint a könyvelési eljá­rás. Sok esetben a gépeket túlhajtottak, a főmunkaidő­ben teljesítmény-visszatar­tás jelentkezett, összességé­ben azonban elképzelhetet­len, hogy a jövőben az ilyen vagy hasonló jellegű munka teljesen megszűnjék a válla­latnál. A vállalati kollektí­váknak ma még nincs ki­alakult álláspontja a jövőt illetően, mert nem ismerik eleggé a cégbíróság jövőbeni rendjét, illetve a bérszabá­lyozás esetleges változásait sem. Dé'ép A sémaváltás kötelező ,A Délép mára sikeresen kijutott a csődhelyzetből. Egymilliárdos adósságot dol­gozott le az új vezetés. Köz­ben a vállalattal szembeni elvárások is ^okat szigorod­tak. Szűkült idehaza az épí­tőipar piaca, szigorodott az adórendszer, összezsugorod­tak a hitelkeretek. A vál­lalat helyzetét úgy szilár­dította meg, hogy közben működési mechanizmusát alapvetően nem alakította át. Jobb, keményebb ér­dekeltségi rendszert vezet­tek be, egyszerűsítették az irányítást. A régi működési séma eredményességében el­érte a saját hatását. Mára szükségessé vált a Délép vállalkozó szervezetté va­ló átalakítása. Ma még az építőipari nagyvállalatok többsége azon erőlködik, hogy a szűküld piacot alakítsa, formálja hozzá saját — esetleg kis­sé átformált — működési rendszeréhez. Ezek az erő­feszitések a meglevő kapa­citások és a piaci igények között még teremthetnek pillanatnyi összhangot, de az újabb elmozdulások ga­rantáltan bekövetkeznek, és jöhet megint az erőlködés. Célszerű inkább a vállala­ton belül is piaci kapcsolat­rendszert kiépíteni. Most több decentrum ala­kul ki a Délépen belül. Egyes részek tisztán piaci kapcsolatuk alapján ítéltet­nek meg, állítanak ki sa­ját eredményességükről bi­zonyítványt. De mérhetővé válnak egyes szolgáltatások is. - Például a ' bérszámfejtés eddig az irányítási költsé­gek közé sorolta kiadasait. Az átszervezés után válla­latszerűén működik majd. és szabott áron nyújtja szol­gáltatásait. Mondjuk, az építés-szerelés eldöntheti, hogy a Délép bérszámfejtő egységétől rendeli meg munkateljesítmények forin­tosítását, vagy külső vállal­kozóhoz fordul. A Délép több alcentrum konglomerátumává alakul át. Ezeknek három fajtája lesz. Az „önálló" vállala­tok, melyek tevékenységük növeléséhez, korszerűsítésé­hez akár külső tőkét is be­vonhatnak, a vállalaton be­lül, vállalkozásszerűen, mint egy kft.-ként működő egy­ségek és az irányítás. Ez utóbbi funkciói a követke­zők lesznek: vagyonkezelés és igazgatás, a pénzügyek intézése, a vállalat külföl­di partnereivel szembeni képviselete, a személyzeti ügyek kézben tartása. Az átalakftás űj informáci­ós rendszert kivan. A ko­rábbi hierarchikus rend­szerben, amíg a piaci in­formációk a termelőhelyig eljutottak, torzultak is Vegezetul négy kérdés Körtvélyessy Péter vezér­igazgatóhoz: — Mikortól működik az új sémában a Délép? — Már 1990-re megterem­tődnek az alapok, feláll az új számviteli rend. — Milyen létszámmal dol­gozik majd az irányítás? — A program befejezése után egészen biztosan 100 fő alatt lesz ebben az egy­ségben a létszám. — A mostani irányításból jó néhányan munka nélkül maradnak? — Közvetlenül senkit sem fenyeget az elbocsátás. A mostani elvont vállalatirá­nyításból jó néhányan kö­zelebb kerülnek a gyakor­lathoz. A jó szakembereket hívják a majdani önálló vállalatrészek. Az új, na­gyobb önállóságú egységek­ben nem kell a teljesítő dolgozóknak félniük a mun­kanélküliségtől Persze, más a helyzet a lemaradókkal. A kisebb egység már nehe­zebben vállalkozik az él­tartasukra. — Alapit-e uj vegyes vál­lalatokat, részvénytarsasago­kat, kft.-ket a Délép? — Konkrét, előkészített szerződésünk nincs, persze, tárgyalásaink vannak. El­képzelhető; hogy ha a szál­lításhoz vagy a gépészethez lesz külső jelentkező, ak­kor még belátható időn be­lül a vállalkozásra is sor kerül. Amelyik egység -jól, eredményesen végzi a mun­káját. annak könnyebb kül­ső tökét találnia. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents