Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-14 / 190. szám

I 7 R) VS DÍLMA6YAR0RSZÁ6 79. évfolyam, 190. szám 1989. augusztus 14., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Hitehagyásaink S

ose politizálj! — adta a jó tanácsot nagyanyám néhány evvel az előtt, hogy kilencvenévasen csendesen elszenderült. Most, évek múlva is, a fülemben cseng a furcsa mondat. Nagyanyó átélt két világháborút, az őszirózsás forradalmat, tanuja lehetett a tanácsköztársaságnak, az (ellen) forradalomnak, á proletárdiktatúrának, a legsötétebb, legkegyetlenebb sztálinizmusnak. S kilencven év alatt ennyi rakódott le a történelemből benne: „Sose politizálj, fiam!'' A sors hozta végúl úgy, hogy a rajongásig szeretett nagyanyó intelmét mégsem tudtam megfogadni. Félig-meddig a politizálás lett a kenyerem. Néha elgondolom, óvó szemével figyel odafentről, és bölcsen meg-megcsóválja a fejét: Látod, látod, én megmondtam... A választások idején is eszembe jutott az intelem. Mintha mások nálam sokkal inkább megfogadták volna a jó tanácsot Az állampolgárok az elmúlt években nemcsak a politikusoktól, de magától a politikától is elfordultak. Megtartották Ő6i életfilozófiájukat: a tele gyomor, a szép ruha, a lakás, a kocsi a tontos, n^m a szólamok. Miket is zagyválok én itt összevissza? Hiszen az elmúlt évtizedekben mindezt felöltöztettük a bűvös kifejezéssel: életszínvonal-politika. Ha már életszínvonal nincs, legalább, politika legyen . .. Végigszántok magamban mindennapi életünk fogalmain, s megpróbálom hozzáragasztani a bűvös szót egy-egy fogalomhoz. Hamar rájövök, szinte mindenre rá lehet húzni, hogy politikai kérdés. Egyházpolitika, munkáspolitika (és mindjárt hozzá a demagógia), pénzügypolitika, gazdaságpolitika... No, nem folytatom. Legfeljebb még eggyel megtűzöm a Sor végét: káderpolitika. Furcsa dolgokat művel az élet Nemrégiben egy kisszövetkezet elnöke keresett meg a szerkesztőségben, mert elmarasztalták őket. A hiányosságok sorában azt is megállapította a vizsgálat, hogy nincs káderpolitikái tervük — 1989-ben. Húsz embernek minek? — méltatlankodott. Szüleim meseltek, annak idején muszáj volt politizálni, ha tetszett, ha nem. Ott voltak a „Szabad Népfélórák" . Sikerült is hetek alatt meggyülöltetni az újságolvasást Azután egy cseppet engedett a nyomás: a kózös olvasás elmaradt, jött helyette a kötelező előfizetés a „nagy vörös újságra",, ahogyan legtöbben a Népszabadságot becézték jó ideig. Ismerősöm félve súgta a fülembe múltkor, hogy kilépett a pártból, le mondta a Népszabit is — nem lesz ebből valami haja később? A politika igaza diadalútja viszont az volt, amikor bemasírozott a gyárkapukon A. munkahelyi demokrácia köntösebe bújtatva, azután hamar tóvútra is vitte a gazdaságot. A szakértelem hiányát még a jó szándék sem tudta pótolni. Áldemoknatikussá silányult minden, meggörcsasodött a gazdaság, mert merev politikai észjárással nem léhetett pótolni a sajátos önmozgás törvényszerűségeit'. Az elmúlt években megindult az államapparátus, a gazdasági élet depolitizálása, ha úgy tetszik, debolsevizálása. fis lassan-lassan megindult a fejek tisztára mosása is. Nem kell mindenhol, mindenben a politikumot keresni. A dolgok akkor is jól mehetnek, ha egy-egy gazdasági döntés mögött tisztán csak üzleti szempontok húzódnak meg Pontosabban, csak így mehetnek jól. A dorozsmai országúton fékezett a kocsi mellettem : „Szegedig elviszem, ha az jó!" -r- kiáltott ki a negyvenes sofőr. Stopposnak legalább beszélgetéssel illik meghálálni a fuvart Nem volt nehéz szóra bírni a középkorú villamosmérnököt. „Tegnap voltam Pesten. Hát...! Ami a hangulatot illeti... Tudja, mióta beköszöntött ez a húshiány, nem valami vidámak az emberek. Választás? Pártok? Kit érdekel ma már ez? Senkit! Egyik párt jobban handabandázik, mini a másik, közben meg rohamosan zuhan az életszínvonal. Uram, a népét a jólét érdekli, nem a politika Az maradjon csak meg a nagyokosoknak. Nekik, az a dolguk." Eszembe jiltott közben, minket, újságírókat is sokszor szapulnak mostanában, hogy másról se tudunk írni, mint politikáról.' „Valami olvasnivalót is adhatnátok néha!" — szólt utánam a napokban szomszédom a lépcsőfordulóban. Dé mit is tehetnénk? Ilyen a világ, ilyenné tettük. Nekünk meg az a dolgunk, hogy azt írjuk meg, ami van. Nyílnak a zsilipek, enged a szorítás. Természetes, hogy az évtizedeken át ránkerőltetett muszáj politizálás elől igyekszünk menekülni. A világ folyását pedig megpróbáljuk a maguk természetességében, egyszerű, emberi módon értelmezni. Nem kicsavart, „apparatcsik" észjárás szerint. Ügy sem menne. Közben azonban egyre jobban .hitehagyottak léttünk. A frázisok változnak, a világ alig. Választás ide, vagy oda. ma is sokan kérdezik: Na. és mi van akkor? Mit változtathatunk mi, közemberek a világ folyásán? Felmelegedett úiból a vita, jó-e a választójogi törvényünk? Elképzelhető, hogy a jövőben se fog elmenni a lakosság fele „plusz egy fö" szavazni. Mint ahogy a világ sok más országában sem tülekednek. Az emberek dolgozni akadnak, és tisztességesen megélni a nyolc óraiból. S

ose politizálj! — cseng vissza fülembe nagyanyám intelme. Egyszerű, tiszta, paraszti észjárással szűrte le magában a bölcsességet. Neki kilencven esztendő kellett hozzá. Egy társadalomnak vajon mennyi kell, hogy nagykorúvá váljon? Hogv tisztán, értéke szerint kezeljen, mérjen mindent, hogy a valóságban is átforduljon végre a másít oldalára? Rafai Gábor Ezután Nyugatra is... Felemás foglalkoztatás Az elmúlt évtizedekben nem okozott jelentős nehézséget a munkába állás azoknak. akik valóban dolgozni akartak. Ténylegesen érvényesült a teljes foglalkoztatottság elve, hiszen a nagyobb gazdálkodó szervezetek nem a munkaerő ésszerű felhasználására, nem a hatékony foglalkoztatásra törekedtek. Sót mintha az alacsony munkaintenzitásban és az alacsony termelékenység melletti túlfoglalkoztatásban rejlett volna érdekeltségük. Az utóbbi években azonban mindinkább számot kell vetni a megjelent és tartósnak mutatkozó munkanélküliséggel, amely egyébként is elszegényedő társadalmunkban komoly veszélyt jelenti Első látásra nem tűnik olyan riasztónak a helyzet a Csongrád Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda adatai szerint. Hiszen a megyében mindössze százhúsz, Szegeden hatvanhét munkanélküli kap most segélyt. Főként a csökkent munkaképességűek és a deviáns magatartást tanúsítók közül kerülnek ki, mindössze egykét értelmiségi és néhány szakmunkás akad közöttük. i üli 1 É2É M W^WM IP MMM MMMM %M> MM £1 ^Mmm — Több mint öt és fél András, a szolgáltatóiroda ezer állást kínálunk, és vezetője. — Sajnos/ a két ezerkétszáz, munkát kereső oldal nem fedi egymást fordul meg havonta nálunk Míg a szakimunkások és — mondja Vladiszavlyev szellemi dolgozók csak a kiKisebb lehet a gödör? A hulladék hulladéka Ha egy űj technológia egyszerre környezetkímélő és gazdaságos, az már igazán figyelemreméltó. Ilyen a Dél-Magyarországi MÉH Vállalat legújabb vállalkozása. Korlátolt felelősségű társaság egyik alapítójaként hulladéknak minősülő anyag újrahasznosítására szövetkeztek. Nincs még nagy hagyománya hazánkban a műanyag hulladék feldolgozásának. Gyakorlatilag csak a fóliákat és a műtrágyás zsákokat gyűjtik össze, ezeket is alig néhány éve. Természetesen nem az összeset, hiszen az évi 2-3 ezer tonna fólia a keletkező hulladéknak csak a töredéke. A műanyag újrahasznosítására szolgáló technológiák a mai napig csak egyfajta alapanyagnak, a polietilénnek feldolgozására voltak alkalmasak. A MÉH-en kívül alig néhány vállalat foglalkozott az újrahasznosítással. . A szemétbe kerülő műanyag flakonok millióinak megsemmisítésére, gyűjtésére, feldolgozására érdemi lépés még nem történt. Kézenfekvő lenne — Nyugaton ez már gyakorlat — a termékek áraiba • a keletkező hulladék megsemmisítésének költségéit is beépíteni. Nem biztos, hogy osztatlan sikert aratna, ha itthon egyik napról a másikra minden műanyag csomagolású termék óra emelkedne. Valami megoldást azonban találni kell, mielőtt teljesen összeérnének a szemét elhelyezésére használatos gödrök. Magyarországon közel félmillió tonna műanyagot használnak fel, egyharmados hulladékarány mellett. Ennek az évi 160 ezer tonnának mindössze egynegyede hasznosul, többnyire úgy, hogy őrleményként export tálják. Ezen a helyzeten változtat valamelyest a hónap elején megalakult Recyclen Műanyagfeldolgozó Kft., amelyet vegyes hulladék hasznosítására hozott létre hét' — köztük három külföldi — vállalat. Az egyelőre másfél millió forintos alaptőkét jövőre 76 millióra emelik, de a tíz hónap múlva induló termelés beruházásigénye további 100 millió forint. Ezt az összeget a kft. két forrásból teremti elő, egyrészt 30 milliós hitelt vesz fel az MHBtől, másrészt 70 millió forintnák megfelelő devizahitelt az MNB-től. A több mint 40 százalékban külföldi érdekeltségű kft. magyar alapítói között van a MÉH Tröszt és a Dél-Magyarországi MÉH Vállalat is. Tervek szerint az űj cég 18 munkatárssal közel 2 és fél ezer tonna műanyaghulladék feldolgozására lesz képes, ennek 30-40 százalékát szeretné exportálni. A nyugatnémet berendezéssel és technológiával, vegyes hulladékból, a kereslethez igazodva, kerti bútort, bútorlapot, műanyag • lemezt, raklapot, ipari padlót, különböző tartószerkezeteket és raktári kocsikat állítanak elő. A technológiának minden korábbi, Európában alkalmazott eljárással szembeni előnye, hogy vegyes, sőt idegen anyagokkal szennyezett, például háztartási szeméttel kevert műanyag hulladék feldolgozására is alkalmas. A kft. elsó lépésben a pévécékábel hulladékát hasznosítja, amely a Dél-Magyarországi MÉH Vállalatnál halmozódott fel. Eddig a kábelekből kinyert 99 és fél százalékos tisztaságú fém, többnyire réz és alumínium volt a fő termék, mely állandó minőségénél fogva korlátlanul értékesíthető exportcikknek bizonyult. A szigetelőrészt alkotó többféle műanyag, gumi, textil, mint a hulladék hulladéka, egyre magasabb kupacokban tornyosult a vállalat telepein. Az újrahasznosítást mindenekelőtt a heterogén összetétel gátolta. A jövőben a durva' előválogatáson áteső, alapanyaggá előlépett hulladgkot Budapestre szállítják, ahol a 43. számú házgyár volt üzemcsarnokónak egy ezer négyzetméteres részén dolgozzák majd fel. Hogy a kommunális hulladék szétválogatására, begyűjtésére sor kerül-e a későbbiekben, az változatlanul kérdés. Sajnos, egy ideig még a gazdaságosságnak is függvénye lesz. Kovács András nálat szűkülését érezhetik, a segédmunkások helyzete ennél is rosszabb: egyre vészesebben kiszorulnak a munkaerőpiacról. A bejelentett munkahelyek felére ugyanis szakképzett munkavállalót keresnek a vállalatok. — Milyen a pályakezdők esélye? — A jövőben nehezebb helyzetbe kerülnek, mint eddig bármikor. A saját szakmájukban egyre kevésbé tudnak Szegeden elhelyezkedni. Igazán nehéz helyzetbe azonban a gimnáziumot végzett, de tovább nem tanuló fiatalok kerülnek. Sokkal többen vannak, mint ahány munkahelyet ajánlani tudunk nekik; Sajnos, őket az üzemek sem tudják „gép mellé állítani", mivel ők erre nem vállalkoznak. Valamivel szerencsésebbek a szakközépiskolát végzettek. Különösen a közgazdasági, a gyors- és gépírói végzettségűek. Az építőipari szakközépiskolát végzettek helyzete is romlik. Sajnos, helyben a vízügyi és erdészeti szakmák sem nyújtanak nagy perspektívát Ilyen végzettséggel egyre nehezebb elhelyezkedni a megyében. A demográfiai hullám 1993ban éri el csúcspontját: akkor 5 ezer 300 fiatal szeretne majd munkába állni a megyében. Ugyanakkor a szerkezetváltás felgyorsulása miatt várhatóan mérséklődni fog majd a vállalatok munkaerőéhsége, — És az átképzés? — Sajnos, a vállalatok még mindig nem kellő arányban és energiával vállalkoznak erre Az általános iskolát végzetbek lehetősége itrt is rendkívül csekély: csak kevesen vállalkoznak a kezdő munkaerő „betanítására". Szeptembertől másfél éves tanfolyamokat indítunk a hiányszakmákban. Ez alatt az idő alatt havi 3 ezer 500-4 ezer 500 forintot kapnak a továbbtanulók. Különösen nagy hiány van most ápolónőből, holott az új klinika átadásával még nagyobb lett a kereslet. Rövidesen új szolgáltatással bővül az iroda tevékenysége. Míg ez ideig csak e<vétve akadt külföldi munkalehetőség, s az sem elsősorban Nyugatra, most az Országos Munkaerőpiaci Központ mellett működő, Hungarowork nevű budapesti iroda — amely a külföldi munkavállalásokkal foglalkozik —, kapcsoiatot keresett a megyei munkaközvetítő irodákkal. Így a jövőben nyugat-európai munkalehetőségekkel is bővül az iroda kínálata. Mindez az aműgv is nagy forgalmat tovább növelheti Zombori Judit