Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

1989. augusztus 10., csütörtök 3 Ái úr, aki fél lSgkkp°litikq — Üzleti ügyben? — kér- — Kis pont vagyok én — — Mert ez az igazság. És dezi a taxis a piros jelzés- nyújtja, s hátradől a fotel- ha a Rajk-fiú máshová te nél. ban. meti az apját, akkor nem — Nem, egy régi beliigyes- Érzem, akár el is köszön- biztos, hogy ennek örülni hez megyek — válaszolom, hetnék. Meggondolta. Az úr fognak az új helyén a ha folytatván a közvetlenséget, nem beszél. lottak. — Mindet fel kellene ló- Mjt is tudok róla? Csak _ mért mondja e2t? gatm — fejezi be a sofor. amit egyik cikkemre reflek- — Mert én nagyon sok Szép haz, allapitjuk meg tálva gyorsan fölsorolt: szörnyűségről tudok, később a célhoz erve Az egyetemista volt, amikor a - Mi volt a feladata? nem 'tüdöí'ésTem 7sa r uL belügy kivonult a kollégi- Házigazdám itt megáll, nem tudok es nem is árui- umba összeszedtek egy sza- mélv leveeöt vesz rázza a hatok el túl sokat. Amikor kasznyj hallgatót, ra'got és Eg 1CVeg0t Ve"' ra"d 3 telefonon egyezkedtünk, egy jó fizetést ígértek, cserébe J ' „ . . mondata igazán fontosnak J kis szakmai segitséget T Nem vagyok en maga tűnt: Rajkot csak a part kértek Senkj nem mondott nak jo sztori. rehabilitalta, a nep nem. ellent. 1947-et írtak akkor. — üngedje meg, hogy ezt Sötét ruhás, rossz tartású, Néhányan, negyedéves egye- ér. döntsem el! zsíros bőrű aggastyánt vá- temistaként őrnagyi rangot — Nálam nagyobb embert rok, ám elegáns, professzo- kaptak Ez az úr, aki most keressen! ri külsejű úr érkezik a ka- érdeklödésemet igyekszik el- _ A kis embeT is szem. hárítani, Rajk közelében tonú dolgozott a BM-ben, majd púhoz. — Bocsásson meg, hogy kissé megvárakoztattam — Kadar belügyminisztersége mondja a kertben —, de a aiat( js kutyát el kellett zárnom. Egyre erősödő, félelmetes ugatást hallok. — Veszélyes? — Nagyon. Mindent megbánva lépek be a lakásba. Rengeteg könyv, modern, ízléssel válogatott bútorok. Az íróasztalon az ellenzéki irodalom legjobbjai. Hellyel kínál vendéglátóm, előveszem a magnóm: — Engedelmével móri Sokat beszél, a hajdani szalámitaktika szeleteit íz- je<onf lelgeti újra. Ha nem szólok közbe, eljut az egyesítési kongresszusig. — Elég szépen él. Föltolja szemüvegét: — Igazgatóként nyugdíjba. — Azt se tudom, hogy maga kicsoda! — Bocsásson meg, de nem én vettem föl először a te— Igaza van — mondja elhalkulva. Tapogatja, for gatja a bal vállát, mintha ez az elfoglaltság kimentene mindkettőnket a beszél mentem getés kátyújából. Kinézek a? ablakon. A szomszédban belügy- niaszek tempóval vakol egy brigád. — Tehát nem a bői. — Onnan még Kádár ide- ~ Fái a vállam - töri bekapcsolom, hiszen minden lében kipasszíroztak, mint meg: a csöndet -, nyaralót adat fontos lehet. jugoszláv kémet. Igaz, hogy epuex — Várjon még azzal! Kecskemétnél délebbre akElóbb mondja el, hogy mi k°r mé« nem jártam, lévén a célja! e6ri proligyerek. — Meg szeretném önt — Miért mondta azt, hogy hallgatni, ahogy azt a te- Rajkot csak a párt rehabililefonbar, megbeszéltük. tálta? Agrár reformkörök találkozója Dunapatojon A mozdulatlanság csak látszat Nem oly rég sűrűn szere- nak ia nézetek, lényeges a pelt a hírekben, hogy egy- résztvevők indíttatása, egy megyében agrár reform- — Vízválasztónak érzem a Ikor alakult. A Csongrád me- rendezvényünket. Ugyanis, gyeiről mi ós beszámoltunk, ha nem sikerült az alaptéteAzóta csend. Közben az élet leket időben és a józan észújabbnál újabb gondokkal re hallgatva tisztáznunk, akszembesiti a honpolgárt; kor az élelmiszer-gazdaság aratási demonstráció, most átváltozása érzelmi alapokon egy húshiány előszele, s robbanásszerűen fog végbeholnap ki tudja, melyik csú- menni. S ekkor válhat igacsa fog a jéghegynek elő- zán 'kiszolgáltatottá a pabukkanni. Tudtommal a kö- rasztság. Felgyorsult a szőrök épp azért alakultak, hogy vetkezeti vezetők polarizálóa parasztság eligazodjon ko- dósa, ami annyit jelent, egy runk kihívásai között, s cse- részük a változásoktól félve lekvő részese legyen sorsa konzervatívvá vált. Nemszealakításának. Nagy Húszéin retném, ha csak az elnökök Tibort, bordányi szákszövet- jönnének el. A közvetlenül kezeti elnököt, a reformkör érintettek teljes körének a megyei vezetőjét kérdeztem, véleménye lehet csak hiteles mi az oka a hallgatásnak? kiindulópont. Most ki fog — A mozdulatlanság csak derülni, vaJódi erót tuJátszat, júniusban az orszá- dunk-e képviselni, s áll-e gcts választmány a sarkaJa tos kérdésekben kialakítandó álláspontunk megalapozására bízottságókat hozott létre. A témakörök röviden: tulajdonreform, érdekképviselet, politikai képviselet, a követendő agrárpolitika. Ezek a vizsgálódások mostanra értek be ügy, hogy színre léphetünk vele, s megvitassuk az érintettekkel. Ezért szervezzük most az augusztus 12-iki dunapataji országos agrártalálkozót és ifjúsági fesztivált. A társszervező az Éfisz, az élelmiszer-gazdasági és falusi fiatalok nemrégiben alakult szövetsége. — A program? — A művelődési házban délelőtt tíztől ismertetjük a bizottság véleményét. S nyomban sort 'kerítünk a hozzászólásókra, vitákra is. A tulajdonreformról, a földtulajdon rehabilitációjáról én fogok szólni. Közben a Szelidi-tónál szabadidős programok peregnek majd. A délután hatkor kezdődő politikai fórum is érdekesnek ígérkezik. A meghívottak az MSZMP, az MDF, SZDSZ, MSZDP, FMDP, Kisgazdapárt, Néppárt, valamint a MÉM, az agrárreformkörök é6 az Éfisz vezetői. — Figyelemre méltó felsorolás. De azt h'iszem, az sem mellékes, kiket várnak a hallgatóság soraiba. Tekintve, hogy vitában csiszolódmögöttünk tömegbázis. T. Sz. I. — Ezért nem beszél? — Félek, hogy kitekerik a vállam. — Nem értem. — Nézze, szemközt egy magas rangú ávós tiszt lakik. Három nyugati kocsija van, csak whyskit iszik és hosszú Marlborót szív. Tökéletes sztálinista. Tegnap beszéltünk az utcán, maga' biztos volt. — Mit mondott? — Hogy nem tart sokáig ez a hözöngés. — Tehát megijedt? — Megmondom őszintén: nagyon félek. Ha valaki, én ismerem őket. Nézze — mutat a szomszéd szoba asztalán a sakktáblára -*-, reggel óta méregetem, hogy mit csináljak. Harminc százalékot adok a visszarendeződésre. És ez túl sok. Agyban akarok meghalni. Érti? — Hogyne érteném. Elpakolom a süket magnót. Kifelé menet megpillantom az 1956 képekben című könyvet, körülötte jegyzetek. — Naprakész vagyok — mosolyodik el látogatásom óta először. A kapuban minden jót kívánunk egymásnak. És mindanny lónknak. Dlusztus Imre Hajlékóhajtó Meghökkenést, zavart, sajnálatot vagy hajléktalanok számára pedig „hivatalos" felháborodást keltenek. Ha utunkba sodorja létesítményként még egy átmeneti szállásokét a véletlen, szinte nem is hisszük, hogy „ilyenek vannak", s nem is tudjuk, „hová tegyük: őket". Pedig — sajnos — egyre többen kerülnek „ilyenek" az, útjainkba. Annál is inkább, mert szó szerint az utcákon élnek: hajléktalanok. Olyanok, kiknek nincs lakása, albérlete, ágybérlete — nincs fedél éjjelre sem a fejük felett. A társadalom peremére szorult, leépült, nélkülöző, reményvesztett emberek. Utcákon, tereken, pályaudvarokon élő, életveszélyes, romos vagy épülő házakban, pincezugokra, egy éjjeli menedékhelyre sem futja. Szegeden. (Nyilvánvaló pedig, hogy a segítségre szorulók száma a miénkhez hasonló nagyvárosokban növekedik.) Mindössze a drogambulancia két szobájának néhány ágya ad menedeket a Fésű utcában, fiataloknak. Sorstársi segítőkészségből, emberbaráti szeretetből fakadóan az alkoholellenes klub próbálkozik meg a városban egy kétszobás átmeneti szállás létesítésével. S néhány karitatív hajlamú ban éjjelre lopva meghúzódok —tengődök: egészségügyis szorgalmazza, hogy ha az új a szegényeknél is szegényebbek. Akiknek klinikai tömb megnyílik, akkor a Pulz útszámát a társadalomkutatók napjainkban na' épület felszabaduló helyiségéiben kap35 ezer körülire becsülik. de jósolták, hassanak a hajléktalanok menedéket. Egyhogy táboruk egyre növekszik. Mert az új- ket emberbarát magánszorgalmú próbálkoszegények között egyre több a még' lejjebb ziisa éjjeli szállások létesítésének szervezécsúszással, a végleges kisodródással fenye- sére, s egyházi jó szándékok, segítökészségetettek száma. A veszélyeztetettek körébe Uek. Ennyi! tartoznak a lumpen elemek; a deviáns személyiségek (alkoholisták, narkósok, idegbetegek, bűnöző hajlamúak) mellett az állami gondozásból vagy a börtönből kikeS míg mindezt kesernyés szájízzel leirom, „irigykedek" egy másik nagyvárosra, Pécsre, ahol már futotta arra, hogy lakásokat vegyenek, tegyenek alkalmassá átrülök; az otthonról megszökő vagy elüld*. meneti otthonoknak... Ott mintha már zött gyerekek; a munkásszállásokról kitessékeltek; a lakásbérleti, albérleti ágybérleti díjat fizetni nem tudók; a válás miatt otthonukból kikerülők; az ideig-óráig szívességből ide-oda befogadottak; a mindenükből kiforgatott öregek. Óvatos kalkulációk szerint is mintegy 350 ezernyi magyar állampolgár. jobban érzékelnék a jelenséget. mintha jobban tudnák, hogy a hajléktalan nem számkivetendő, deviáns személyiséget jelenthet csak. Hanem egyre inkább a kilátástalan helyzetbe sodródókat is. Akik között sok a beteg, s még több a magányos. A velük való törődés pedig embermentő akció. Erre alakult a közelmúltban a „HajAkik mellett egyre nehezebb lesz nap lektalanokért" társadalmi bizottság, amely mint nap elmenni az utcán, zavartan más- országos összefogásra szólít Szerény, átfelé tekintgetve. Akiknek sorsát — tetszik, meneti szállásokat szeretnének kialakítani nem tetszik — fel kell vállalni, mert tár- (például volt raktárakból, barakképületeksadalmunk „egyedei". Nem tagjai, polgárai bői, szükséglakásokból, megszűnő munkás— egyelőre hivatalos és magántudatunkban szállókból), továbbá tenni azért, hogy vál»s csak furcsa, zavarba ejtő „egyedek", lozzanak. humánusabbak legyenek egyes. Akikkel legfeljebb odáig jutunk, jutottunk, otthontalanok körét érintő jogszabályok hogy elismerjük, talán nem mind a saját (például a lakbérrendezésre, a kilakoltahibájából került kilátástalan helyzetbe, tásra, az önkényes beköltözésekre vonatnem mind piás. narkomán, bűnöző; s el- kozók). Számukra már nyilvánvaló, hogy nézöbbek vagyunk a megítélésükben. Tu- a hajléktalanok és a fejük fölül a tető eldomásul vesszük őket, mint az elszegénye- vesztésével fenyegetettek ezreiben nem etdéssel velejáró jelenséget, de elnézünk fe- sősorban az önhibát kell keresni (noha kétlette, mellette: tenni ellene úgysem tudunk ségtelen, hogy sokuknál az is van), nem' alapon. S nem is teszünk értük szinte semmit Az úgynevezett szociális védőhalót hivatalból tartók, finoman fogalmazva, „nem is nagyon tudnak róluk". A Csongrád megyei ás a szegedi tanács szociális munkatársa) — mint megtudtam — hivatalból, szervezetten, intézményesen nem foglaladminisztratív, esetleg rendőrhatósági úton kell „elintézni" a gondjaikat, hanem segítő kezet kellene nekik nyújtani, összefogva. Ügy lenne erö — legalább egy átmeneti szállás létesítésére Szegeden is. Ha a tanácsiak, a vöröskeresztesek, a drogellenesek, az egyházak, az alkoholizmus ellen küzdők, az egészségügy, a szociálpolitikoznak a'hajléktalanok ftdblémáival. Leg- ka ">*«<««» ® önkéntesei, az. emberségfeljebb akkor, ha az otthontalan idős ember Az öregeket eddig el tudták helyezni a szociális otthonokban. De csakis a nyugdíjkorhatáron felülieket — arra köti őket a felvételi szabály. Legfeljebb még a betegeket. Az elfekvőintézetek ágya) a szociális otthoni, a gondozóházi helyek azonban egyre kevesebbnek bizonyulnak a .hivatalosan rászoruló"-nak minősíthetőeknek is. A bői segíteni akarók együtt mozdulnának... Akkor talán tudnánk, hogy „hová tegyük", hogyan segítsük ki lehetetlen helyzetéből az egyre tóbb hajléktalant. Akiket nem lehet sem megvetőn, sem sajnálkozva sorsukra hagyni. Mert sorsuk biztosan a pusztulás és a pusztítás. Ma Magyarországon mintegy 35 ezer embernek •.. Szabó Magdolna Jönnek-e a lipcseiek Szegedre? Vásári tereiere — Reméljük, hogy jövőre a lipcsei vállalatokat is kiállítóként üdvözölhetjük a Szegedi Iparj Vásáron — árulja el a hírt Nagy Isttórium „adja áldását" az ván vásárigazgató, abból az elképzelésre, alkalomból, hogy tegnap igaZi mQSt nem is ilyen Szegedre látogattak a lip- szándókkal látogattak Szecsei vasár vezetői. Német gedre a lipcseiek. Sokkal nyelvű katalógust és meg- inkább azért, hogy a szei>hívást adtunk át nekik a tember elején megnyíló vánapokban. A mi elképzelő- sárról tájékoztassák maSönös^ S.°zgtL22£ iS: fa-r üzletíelei^ A rgy Év közben sokszor = anXXEUR :rnalaVrrmuUtkÍ°T VáUWnak- - változhatnak lent nekünk is es az itteni vállalatoknak is. A jövőben elsődleges kell hogy legyen a közvetlen partneri viszony. A vállalat és vállalat közötti együttműködés. — Ennek azonban egyelőre nagy korlátot szab a két ország közötti kontingensmegállapodás! — Én ezt nem tartom rossznak. Ezek csak irányszükséges területet — Eljönnek-e Szegedre? — kérdeztük meg Uwe Görlt vásári vezérigazgatóhelyettestől. — Énről még csak tárgyalunk. Biztosat egyelőre nem mondhatok. — Mi lenne az akadály? — Először is azt kell felmérnünk hogy hány NDKbeli vállalat vállalná a bemutatkozást. A hivatalos jelentkezés csak ezután történhet meg. ,..,» „ „,„ is. Fontos, hogy megtaláljuk tobb mint 3 ezer 200 negy- a közvetlen piaci partnerezetmeteren. ket Mi optimistán ítéljük — A lipcsei seregszemle n,e8 a helyzetet, tobb évtizede mintavásár. A tegnapi beszélgetésen Azaz, nemcsak az áruk be- ^ ^t^^^ou mutatására, hanem konkrét J^1 törekednek S-Vekben Peldaul a Swgedl üzletkötésre is az itt megjelent vállalatok. Arról is szót kell ejteni, hogy hídnak szánjuk ezt a seregszemlét Kapcsolatépítésnek Kelet- és NyugatEurópa között. Kéziszerszámgyár Leányvállalat exportja csökkent, holott minden jel arra mutat volna igény az NDK-ban a szegedi ollókra. fogókra. Igaz, ezt fordítva is elmondhatjuk. Az arató- és — Az az igazság, hogy az cséplőgépek nálunk mutatAmi nem is kis procedúra, elmúlt időben a kereskedel- kozó hiányára ugyanis az tegyük hozzá. Hiszen a be- mi munka területén a kö- egyik lipcsei kereskedő mutatkozásra vágyó külföldi rülmények megnehezedtek mindössze ennyit válaszolt: vállalat először saját kül- — vetj közbe Eckard May „Miért nem rendelünk töbkereskedelmi egységéhez kereskedelmi tanácsút. A bet? ök szívesen szállitanáíordul, majd kellő indoklás- magyar kereskedelmi libera- nak. " sal alátámasztva, a minisz- lizálás komoly feladatot je- Rafai Gábor Jogutód sem lesz (Folytatás az 1. oldalról.) nulhatnak. Sokuknak a vállalatok kínálnak munkát. De héten megszűnik a tízmillió elképzelhető, hogy néhány forint mínuszt „eredménye- tíz embernek más gazdálkoző" bútorlapgyártás. Árul- dó egységeknél kell munka ják a telepnek ezt az üze- után nézni, mét. A vevő még gondolko- A most alakuló hat részdik. Különböző ésszerűsítő vénytársaságnál sem lehel! intézkedésekkel, értékesíté- majd a régi metódus szesekkel akár nullát is mu- rint dolgozni. Várhatóan a tathat a pécsiek idei mér- vezetőkkel szemben növelege. A szép jövő azonban kednek meg elsősorban a hozzájuk aligha köszönt be. követelmények. A vagyonök kapták eddig a más vál- kezelő központ eredménylalatok által „levetett" tech- feladatokat ír elő, samenynológiát. A szegény rokon nyiben ezek nem teljesültámogatására január elsejé- nek, lényegesen könnyebben tői sem jogi keret, sem pénz válik meg az irányítóktól, nem lesz. mint mondjuk egy szocialisJanuár 1-je után a tröszti ta nagyvállalat. Legalábbis központban most dolgozók ez a nemzetközi gyakorközül a vagyonkezelő köz- lat. pontban, a Budapest Hol- Felszínes dolog lenne csak ding szegedi kirendeltségén annak örülni, hogy megtízen kaphatnak munkát, szűnik egy monstrum, széjKét korlátolt felelősségű tár- jelszakad egy monopólium, saság megalapítását is ter- A Hungarohemp felszámolávezik. Olyan elképzelések sával egy szegedi központú vannak, hogy a kereskedel- nagyvállalat korszaka ért mi ügyeket közülük az véget. Ezután a termelést egyik végezné. Am a leg- körülményeket (közvetve és nagyobb készárutermelő két közvetlenül) itt is Budapestszegedi vállalat még nem ről diktálják majd. Ezenpemondott igent erre az el- dig Szegeden nem lehet viképzelésre. Többen korén- gadni. gedménnyel nyugdíjba vo- Bólé István