Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 79, évfolyam, 184. szám 1989. augusztus 7., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Elni kell S

zokatlan az előzékenység és a gyorsaság, mire kiszállok az autómból, már lecsavarta tanksapka tetejét, s már tölti is az üzemanyagot a gépbe a benzinkutas — valahol az Alföldön. Szinte véletlenül kapom csak a pillantásom a számlálóra, de már sok-sok liter a tankban, mire tudatosodik bennem: valami nem stimmel. Tele a tartály, amikar öszszeáll a kép: az előttem, a kút túloldaláról tankolt páciens után nem nullázta le a kutas a szerkezetet, hanem egyből fordult az ón autómhoz, ezért volt az előzékenynek feltűnt gyorsaság. Nem kell sokat vitáznunk. Hogy nem először csinálta e trükköt, a kezelő, abból is látszik, hamar enged négyszáz forintot a végösszegből. Azért hozzáteszi, ha rájönnék, hogy tévedtem, vigyem vissza a pénzt. Nem viszem vissza, mert közben azt is kiszámolom, tizenhét litert kellett volna fogyasztania az autónak, hogy beleférjen annyi benzin, amennyit fizettetni akartak velem. S ez még egy Zsigulinál is sok, noha nem az a kifejezetten benzintakarékos típus. Rég látott külföldi rokonommal egy pesti vendéglő az elsó célpont a repülőtér után. Beszédén nem, reakcióin azonban észrevehető, hogy nem itthon élte meg az utóbbi évtizedeket, s hogy ezt a pincérek is egyből felmérték, az a számlán lát6zik meg. Pontosan a kétszeresét fizettetik velünk a valós fogyasztásnak. Hogy lehetnek ilyen felületesek? — kérdezi nagybátyám. s megdöbben, amikor szándékos csalásról világosítom föl. De hát, azzal rontják a hírnevüket! — teszi következő naiv megjegyzését Kishajóval kelünk át a Dunán. Szükségük van a jegyre? — kérdezi a jegyszedd, a választ azonban már nem is várja, teszi az érintetlen jegyeket a többihez. A „bejáratott" autósok már nem az ötvenforintos jeggyel érkeznek, hanem húsz-harminc forint készpénzzel. Az újra eladott jegyek árával együtt gyarapszik a saját kassza. Napról napra üjabb történetekkel egészíthetném ki a gyűjteményt — hol, s hogyan csalnak. S még nem szóltam a nyaralóhelyeken, főként a Balaton körül zajló tömeges méretű rablásról, amihez az irreális árak csak az alap. a további csalások képezik a fizetésből és esetleg tisztességesen élők számára elképzelhetetlen nagyságú bevételek további részét „Esetleg", mondom, mert hát nemcsak azok korében lett teljesen általános a csalás,, az ügyfelék gátlástalan megrövidítése. akik közvetlenül pénzzel bánnak. Egy ki mit tud?-mozgalom a széles népretegek körében is elterjedt, a ki mit tud — lopni, a munkahelyéről, vagy bárhonnan. Minél többen vesznek részt ebben a mozgalomban. annál könnyebb egymásnak erkölcsi felmentést adni, elszámolni a „szerzett" javákkal, no meg, benevezni egy másik játékba, ami abból áll: há te lopsz nekem ezt, én lopok neked azt Az esetenként meglévő, de nyilvánosság előtt még szégyellt lopási hajlamok akkor gerjedték ily nemzeti méretű tolvaj lássá, amikor az emberek számára nyilvánvalóvá vált a nagyban csalók szűkebb rétegének ténykedése. Az a réteg nem csak pénzzel dolgozik, vagy ha igen, sokkal nagyobb összegek forognak: cserébe egy egyetemi felvételért égy jó állásért, egy kiutalt lakásért, egy kedvező ítéletért... De ezek a dolgok egymás között is képezhetnek cserealapot. Az első fokozat az: ha te elhiszed nekem amit én hazudok, én is elhiszem neked, amit te hazudsz. Súlyos gazdasági válságunknál is sokkalta tragikusabb erkölcsi válság mélységeibe zuhantunk. Feltételezzük Optimistán, hogy a gazdasági gondokat egyszer leküzdjük. Azt az erkölcsi rombolást azonban, ami negyven év alatt végbement ebben az országban — jó ha évtizedek alatt helyre lehet hozni. A tűzzelvassal irtott vallásos közösségek, az dstenhívö emberek megfélemlítése — ami távolról sem csak az átkos ötvenes években zajlott e tájon —, is csak erősítette e folyamatot. A pótlásként rendelt úttörő- és főként a2 ifjúkommunista-mozgalom nemhogy helyettesitője nem volt a korábbi intézményeknek, de katalizátora a felnőtté válás idején kiteljesedő bomlási folyamatoknak. Ennek eredménye, hogy manapság gyermeke lelki üdvéért aggódó szülő már félve adja fiát, lányát az állami megőrzőként funkcionáló bölcsődébe, óvodába, és retteg, hogy' lesz képes kompenzálni az iskolai hatásokat. Évtizedeket emiitettem az imént, mint ami szükséges a tisztességhez — visszataláláshoz. Már. persze, ha most elkezdenénk valamit. Pédául, a kormányzati döntéseik lennének annyira átgondoltak, hogy ne kellene egy vendéglátósnak azt gondolni: egy év alatt ki kell szívni az üzletből, ami benne van, mert ki tudja, mi lesz utána. Hosszú távra tervezést azonban csak akkor lehet a kisembertől várni, ha a nagypolitika is képes előre tekinteni, ha nem ngpi érdekeknek megfelelően csúri-csavarja a jogszabályokat. S persze, ha nem játssza ki egymás ellen a különböző rétegeket Mint tette ezt nemrég' a benzin áremelésével. A nemzeti vagyon részének tekintendő úthálózat fejlesztését az amúgy is évről évre jobban megsarcolt autósokkal megfizettetni körülbelül olyan bürokrata elgondolás, mintha az orvosi rendelőket a náthás emberekkel, a postát a levelezgetőkkel, az iskolákat a leendő diákok szüleivel építtetnék fel. A

ki tehát az össznépi lopós, csalás, rablás során valamelyes erkölcsi felmentést azzal kérés magának, hogy följebb mutogat — bőven talál példát De sokaknak elég az önfélméritéshez. ha azt ismételgetik: élni kell! Már mindegy, milyen áron? Balogh Tamás Már a hosszabbításon gondolkoztak Döntés az utolsó pillanatban Az 1-es számú választókerület képviselője: Raffay Ernő Szombat reggel. Ogy 7 óra lehet. Csöndes a város, semmi nem utal arra, legalábbis ',a felszínen, hogy egy. választás második fordulójának napja van. A választási elnökségnél a tanácsházán néha megcsörren ugyan a telefon, de különben itt is csönd van. Legföljebb annyit lehet megtudni: információik szerint e reggeli órán is már valamivel többen adták le voksukat a szavazatszedő bizottságoknál. Algyó 8 óra tájban szinte üres. Az iskola előtt néhány autó és émber. Dinynyét árulnak egy teherautóról: azt veszik. A szavazókörben éppen senki sincs, csak a bizottság. Ahogyan érzik: többen jöttek, mint az első fordulóban ilyentájt. Hárman érkeznek egyszerre. Két idős és egy fiatalabb asszony. — Kire szavaztak? — Mindenki, ahogy a szíve diktálta — érkezik a kitérő válasz egyiküktől. A másik rákontráz: — Én az MSZMP jelöltjére, Miklós Károlyra. De ő nem — mutat társára. — Tudom, nem vele szimpatizál! A fiatalabb asszony anynyit tesz hozzá: — Én a változás mellett vagyok. Ez így nem mehet tovább. Bent laktunk Szegeden, el kellett cserélnünk a lakást egy kis algyői házAz utolsó pillanatig kétséges volt, hogy sikerült-e képviselőt választani a szombati pótválasztáson, a szegedi l-es számú kerületben. A választási elnökség este 6 óra után néhány perccel összesített adatai szerint, végül is a szavazásra jogosultak 50,22 százaléka adta le voksát. Később, a szavazatok értékelése után a végeredmény Raffay Ernő (MDF) nagyarányú győzelmét mutatta. 0 lett tehát az l-es számú választókerület képviselője. Érdemes egy táblázatban összehasonlítani az első és a második választási forduló adatait. szavazott Dobozy Levente Miklós Károly Raffay Ernő július 22. 45/2% 39,1% 59,4% augusztus 5. 50,22% 16,08% 22,05% 61,87% ra. Négy gyereket nevelek, bent, a városban már éhen haltunk volna. Nekem az a gondom, hogy ősszel hogyan fogom iskolába küldeni őket... Algyőn szemmel láthatóan inkább az idősebb korosztály érkezik az urnákhoz. Tápén is hasonló a helyzet. László Iván szerint, aki az egyik szavazatszedő bizottságban dolgozik: — Talán mert az idősebb korosztály még az ötvenes években megszokta: baja lehet abból, ha nem megy el szavazni. Kényszernek is érzi, no meg tán a lelkiismerete is jobban diktálja, hogy leadja voksát. Különben minden szavazókörben úgy vélik-érzékelik már délelőtt, hogy többen mennek szavazni, mint az első fordulóban. Ezt mondják a felsővárosi lila iskolában is, ahol különben éppen egy kisebbfajta botrány zajlik. Egy magán rendszámú taxi érkezik. Józannak aligha tekinthető utasai vastagon szidják az MSZMP-t. A közismerten MDF-tag Csorna Lajos próbálja elterelni őket, mire ő is megkapja a „piszkos kommunista" titulust. A Szabad Európa Rádió éppen arra járó tudósítója leül egy padra: — No, akkor tanulmányozzuk a magyar politikai kultúrát— mondja. Szerencsére csak szórványos és elszigetelt esetekről van szó, amelyeket aligha lehet komolyan venni. Magyarossy József, a választási elnökség elnöke is arról tájékoztatja a sajtót, hogy komolyabb atrocitás sehol sem fordult elő, semmi sem veszélyeztette a választás tisztaságát. A „kire szavazott" kérdésre csak kevesen voltak (hajlandóak válaszolni különben a szavazókörből kifelé jövet. De azt majd mindenki elmondta: a változásokra voksolt. Már este fél hat lehet, mire a választási elnökség ismerteti a 4 órai adatokat. Eszerint még mindig nincs meg az 50 százalékos részvétel. Már azt fontolgatják, hogy azokban a körzetekben, ahol a szavazatszedő bizottságok jónak látják, este 7-ig meghosszabbítják a nyitva tartást. Aztán, 6 óra után néhány perccel — a folyamatosan érkező telefoninformációk alapján — Magyarossy József bejelenti: a részvétel 6 óráig elérte a szükséges arányt. A szavazásra jogosultak 50,22 százaléka adta le voksát. Megkönnyebbülés és feszültség keveredik az arcokon. Hiszen csak annyi dőlt el: lesz országgyűlési képviselője az l-es körzetnek. Azt még nem tudni: ki lesz az? Igaz, mindenki Raffay Ernő győzelmét sejti, Aztán összeáll a végeredmény. Raffay Ernő (MDF) fölényes győzelméről vallanak az adatok, s szinte mindenkit váratlanul ér Dobozy Levente alacsony szavazati aránya. (összeállításunk a 2. oldalon folytatódik.) Tápé, Honfoglalás utca A Tabán óvodában, Felsővároson Véget ért az V. ifjúsági evezős vb Elégedetlen Thomas Keller a FISA, a nemzetközi evezős szövetség elnöke: nem fogom javasolni a Gróf Széchenyi István evezőspályát a legközelebbi világbajnokságra ... Amikor rákérdeztem, miért; tömören válaszolt: kevés a hat pálya, fúj a szél. Mikor is bocsánatkérés közepette emlékeztettem az elnök urat arra, hogy számtalan világbajnok csak a legjobbakat mondta erről a szélcsendes pályáról, erre úgy válaszolt, hogy neki is ez volt a véleménye eddig, ám így közelről látva, más a benyomása. Keller úr véleményét elfogadom, de én jobban hiszek Wichmann Tamásnak, a kilencszeres kenus világbajnoknak. (Tudósításunk a döntőkről a 6. oldalon.) Aranyérmes öröm — Az elnök gratulál