Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

79. évfolyam, 183. szám 19S9. augusztus 5., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint Kiemelkedő sportesemények Szegeden Van miért szurkolni a gróf Széchenyi István evezős­pályán. Prokop Margit ma a döntőbe jutásért száll hajó­ba, az V. ifjúsági evezős világbajnokságon. Sipos István felvételein a belga kettőst láthatják, és a súlyemelő or­szágos bajnokság két szegedi bronzérmesét tisztelhetjük. A súlyemelő országos bajnokság az Etelka-sori csarnok­ban zajlik. (Az ifjúsági evezős világbajnokságról és a súlyemelők viadaláról a 10. oldalon, tudósításokban szá­molunk be.) Alma exportra A tervek szerint augusz­tus 16-án megkezdődik a mezőgazdaság egyik legna­gyobb mennyiségben kül­földre jutó termékének, a téli almának az exportálása — jelentették be pénteken Nyíregyházán, a Szabolcs­Szatmár megyei szállítási bizottság ülésén, ahol az őszi fuvarozási csúcsidő­szakra készülésről tárgyal­tak. Az almára az idén is a Szovjetunió a legnagyobb vevő, a szerződések szerint december végéig 266 ezer tonnát vesz meg. A vasúti szállítás az idén korábban indulhat. II tét: lesz-e képviselő? Két héttel ezelőtt a sza­vazópolgárok érdektelen­sége, pontosabban több mint ötven százalékuk tá­volmaradása miatt — ered­ménytelenül zárult a vá­lasztás az l-es számú sze­gedi országgyűlési képvise­lői kerületben. Ma, szom­baton'reggel hat órától es­te hatig megismétlik a sza­vazást Algyő, Tápé, Baktó, Petőfitelep és Felsőváros 31 szavazókörében. Több mint 22 ezer, vá­lasztásra jogosult állam­polgár. kapott névre szóló értesítést és felkérést: há­rom jelölt egyikére adhat­ja le a voksát. Döbozy Le­vente a hazafias népfront jelöltje, Miklós Károly az MSZMP-é, Raffay Ernő pedig a Magyar Demokrata Fórumé. Hogy ki lesz kö­zülük az ót városrész kép­viselője a Parlamentben, az a következőktől függ: a vá­lasztásra jogosultak lega­lább ötven százalékának el kell mennie az — egyéb-, ként magával viendő — értesítőn megjelölt szava­zókörbe. Ezúttal — pótvá­lasztásról lévén szó — a jelöltség elnyeréséhez már nem szükséges az érvényes szavazatok ötven százalé­ka plusz egy voks, hanem egyszerű szavazattöbség kell csupán. Ha az ötven százaléké* arány mégsem lenne meg, az l-es számú országgyűlé­si választókerület képvise­lőjének helye a Parlament­ben az általános választá­sokig üresen marad. A választási elnökség ma este hat után azonnal meg­kezdi a szavafátok. . ö.ssfe­számlálását — az ered­ményről hétfői lapunkban számolunk be. A műtét sikerült, csak a beteg halt meg Tegnap, pénteken dél­előtt zárómegbeszéléssel ért véget a 410 ágyas kli­nika ötnapos próbaüzeme­lése. A SZOTE rektora be­jelentette: a próbaüzem ta­pasztalatai alapján a léte­sítményt az egyetem nem tartja üzembe helyezhető­nek, és így rendeltetéssze­rűen működtethetőnek. A fővállalkozó Medinvest képviselője a próbaüzemet sikeresnek tekintette. Kö­zel .kétórás vita utan kompromisszum ugyan született, de új és használ­ható klinika még mindig nem. A próbaüzém sikertelensé­gét Szilárd János, az égyé­tem rektora a következőkkél indokolta; A betegek foga­dását, valamint az épület üzembe helyezését a követ­kező hibák, hiányosságok KÉTÓRÁS VITA UTAN KOMPROMISSZUM — A SZÓTE NEMET. A MEDINVEST IGENT MONDOTT akadályozzák: 1. A klímabe­rendezés több helyen nem biztosítja a szükséges hő­mérsékletet. 2. A sterilizáló és műtők között üzemelő fel­vonók hatósági átadása nem volt sikeres. 3. Az épületben magas a zajszint (különösen a klímaszekrények zajosak). 4. A vízgépészeti berendezé­sek üzembe helyezésének hiánya, a medence szigete­lésének hibája, a nem meg­felelő víznyomás. 5- A csepp­folyós oxigénellátás megol­datlansága. 6- A műtő steri­litása biztonságának tisztá­zatlansága. 7. A hatósági en­gedélyek hiánya. Ezekhez csatlakozik nagyszámú egyéb — 12 gépelt oldalon ' ismertetett — hiba, melyek­nek kijavítása hónapok óta húzódik, s melyeknek a többségét a próbaüzem ide­je alatt sem sikerült meg­javítani, illetve üzembe he­lyezni. A leghevesebb indulatokat a klímaberendezés körüli vi­ta váltotta ki. Az orvosegye­temiek kifogásaira a fővál­lalkozó azt válaszolta: a szabvány szerint készültek, mi több, a szabványban elő­írtnál a gépek paraméterei lényegesen jobbak. A SZOTE állítja, hőség van a műtőfolyosón, A fő­vállalkozó válasza értelmé­ben ez a hely nem klimati­zált, a tervekben sem így szerepel. A Computer-Tomograph termében is hőség van, mi­vel a betegek számára itt kialakított vetkőzöfülke el­zárja a hütőcsövek egy ré­szének bevezotő nyílását. A Medinvest a felelősséget az­zal hárította el, hogy az épü­let már régen állt, amikor a SZOTE ezt a fülkét ter­veztette, A Medinvestnek ehhez a „létesítményhez" nincs köze. A SZOTE erre úgy replikázik, hogy lévén a Medinvest feladata a kli­nika építészeti kialakítása, így ezért a hibáért is őt ter­héli a felelősség. Végül a SZÖTE a kérdés eldöntésé­hez szakértők bevonását ja­vasoljad A fentiekben ismertetett hibalistán pontról póntra végighaladva, csaknem mindegyiknél ugyanígy zaj­lott le a felelősség ide-oda­(Folytatás a 2. oldalon.) Megértő módban Soha nem felejtem el öreg igaz­gatónk arcát, ahogy fölénk hor­gadva állt az iskola poros udva­rán, és szomorú szemmel nézte, hogyan püföljük egymást Baka­csl Gyuszival, összegabalyodva, a kisgyerekek kíméletlen óvatlan­ságával. Megrettenve vettük észre a ránk vetődő árnyat, a fölénk magasodó felnőttet. Eb­ből még igazgatói is lehet, su­hant át elménken, s gondolat­ban már lapoztuk is, az oldala­kat kőtáblákként, egymásra he­lyezve, a beírásoktól súlyos el­lenőrzőnket. Ede bácsi hallga­tott, jóságos arcának mély ba­rázdáiban sötét bánat gyűlt. Percek múltak el úgy, hogy szótlanul nézte rossz tanítványa­it, mi meg szűk mozdulatokkal poroltuk ruhánkat, tapasztgattuk vissza" tenyerünkkel, esetiénül a leszakadt köpenyzsebet. — Csókoljátok meg egymást! — mondta végül száraz hangon. Ez a mondat oly váratlanul ért minket, mint mikor az erdő vég­telen csöndjében egy elöregedett ág tompán puffanva lezuhan a mélybe. Jóval később, amikor már ma­gam is a tanári pálya felé tet­tem néhány bizonytalan lépést, értettem meg öreg igazgatónk cselekedetének mozgatóját, iga­zi lényegét, ó természetesen el­ítélte azt, amit tettunk. Haragu­dott is ránk, de szeretett min­ket, kis embereket. A bűnt és a bűnöst külön vá­lasztotta. Ez a mozzanat épp olyan föl­becsülhetetlen értékű, mint egy csódálatos szépségű műemlék. A különbség csak az, hogy ebben élni kellene, abban pedig gyö­nyörködni. Mondom, élni kellene ebben a módban. A megértő módban, amelyben kifejeződik, hogy em­berek vagyunk, hibákat, és búr' nőket • követünk el, talán., még szándékosan is rosszat akarunk, de énünk jobbik fele hol elfojt­va, hol pedig hangosan tiltakozik ez ellen. • • " *' : Sohasem voltam híve a mora­lizálásnak. Ügy látom ugyanis, hogy aki moralizál, nem akarja birtokába venni, majd rfiegvál­toztatm az eseményt, a jelensé­get, hanem belebújik abba, s vé­gül belevész. A mi pofozkodá­sunkra a moralizáló válasz egy­egy nagy füles, vagy az igazgatói megrovás lett volna.- Igazgatónk mondata viszont eltérített az erőszak útjáról, a rossz gyakor­lattól, s ezt nem azzal érte el, hógy megrökönyödést váltott ki belölünk, hanem azzal, hogy fel­szólított a szeretetre'. Azért mondom el mindezt, mert szeretném részletesen indo­kolni, hogy miért fontos — sőt, egyenesen korparancs — ma, a roppant magas alapzajban moz­dulni kívánó Magyarországon, megértő módban beszélnünk egymással. Sokféle beszéd- és életmódot élettek velünk. Ha csak a leg­utóbbi 45 eszténdőt gondoljuk végig, éltünk a szabadság, a ter­ror- nélküli jólét óhajában, majd a harsány kijelentő módban;' a hatalomban gondolkodók rossz arcú tótemoszlopokat faragták politikai ellenfeleik vonásaiból, és körbetáncolva azokat, bőgték­donogták az ítéleteket. Amiket aztán végrehajtottak. És nemsokára parancsoló mód­ban élt itt a nép, kétféle, s kü­lön-külön is kettészakadt lélek­kel: végrehajtókra és parancs-" megtagadókra oszlott nemcsak az ország, hanem a fél kontinens. Az ige- és létmódok rövid, két­hetes szabad áramlását követte aztán az újabb parancsoló és a rafinált, megengedő mód, mely­ben alku tárgya volt minden ki­mondott és leírt mondat. A pa­rancsolás felszólítássá szelídült, cserében. a kétütemű .motorok gázaival a pacal gőze vegyült: ál­dozati füst .az egyenes beszéd or­szágnyi oltárán. . És ma újra kijelentünk. ítélő módban élünk, mintha "minden, ami itt történt; .beszélgetés, jó­ízű nevetés, nagy futás az efd'ő­beh, gyernieknemzés, mind-mind megbocsáthatatlan leniie. Mintha már nem Iehétne áz ítélkezés eme zájhullámaiban eg'ys2éf csöndet vezéíiyelni, hogy hallha­tó legyen a megértő mód • halk szava. Egyetlen példát mondok: Barcs Sándorét. Tudom, hogy névérték ­puszta fölemlegetése ma sokak­ban • haragot kelt Erről nekem az jut eszembe, hogy a nyolcva­nas évek közepére' már nem is volt érdemes beszélgetni, különö­sen nem értelmiségiekkel, mert mindent eluralt a cselekvés kész­ségét' is tompító életérzés, amit jó barátom így határozott meg: differenciálatlan szkepszis. Nos, mára ez fordultát — a történel­mileg meglazított magyar nyereg miatt — a differenciálatlan ha­ragba. Ami lelkileg érthető, de az igényes politikai gondolkozás centijével mérve elfogadhatatla­nul alacsony. Barcs Sándort, a Rajk-per egyik népi ülnökét, több mint fél éve bírálták meg nyilvánosan 40 esztendővel ezelőtti szerepléséért. Fölszólították arra is, mondjon le képviselői mandátumáról, mert annak a tettének politikai követ­kezményeit kizárólag így vonhat­ja le. Hét hónapja senki nem kérdezte meg tőle, sem hivatalos szerv, sem a.sajtó képviseleté­ben, hógy ö niit gondol. Senki nem kutatta föl, hogy Barcs Sándor publicisztikai írásaiban — a Nagyváradi Napló, az Új­ság, a Népszava vagy a'Szabad­ság hasábjain — milyen gondo­latrendszer mellett érvélt. Nem akadt .' ember, aki megkérdézte volna a2 MTI-ben, az újságíró­szövetségben, á labdarúgó-szö­vetségben, az Iiiterparlamentáris Unió magyar csoportjánál, vagy az UEFÁ-nál, tehát mindazokon a helyeken, ahol első számú ve­zető volt, hogy milyennek ismer­ték meg. Nem ' mondom, hogy Barcs Sándornak mindennek ellenére maradnia kell a politikai életben. De azt fölvethető kérdésnek tar­tom,, hogy annak az embernek, aki nemzetközi tekintélynek ör­vend, Korom Mihállyal és Apró Antallal együtt kell-e eltűnnie a porondról? Nem kellene meg­vizsgálni, hogy ki mit tett? Ném lenne erkölcsös fölkeresni az idős urat — mielőtt le vén hü­lyéznénk —, hogy beszélje ki magát? Nem lenne hasznosabb igyekezni affelé, hogy megértsük tetteinek indítékait? Nem volna kimondottan célszerű — és egy­szerre emberi — megkérdezni az egykori népi ülnöktől, hogy mi­ért vállalta el, és mit érzett, ami­kor elolvasta a hírt az ítélet vég­rehajtásáról? Mert amit tett, azt itt tette. Amit írt, itt olvasták. Amire kényszerftették. olyasfélére mást is kényszerítettek itt. Amit elvál­lalt, hasonlót más is elvállalt ezen a tájon. Amitől szenved, hazánkban más is kínlódik. Amit itt meggyón, más is bűnbánattal vall be. Amit egész életéből .le­von, azt itt,, velünk együtt el­lenkezésünkre vagy egyetérté­sünkre vonja le. Kárunkra válna, ha megértet­nénk magunkat? Dlusztus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents