Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-29 / 203. szám

1989. augusztus 109., csütörtök 5 Rossz lemezek, ne vegyék A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet megállapította, hogy a Nivó Hanglemezgyártó ós Forgalmazó Kft. által gyártott kék színű, hajlékony, áttetsző anyagból készült hanglemezek (Markos—Nádas, Bojtorján, Vikidál stb. nagylemezek) sem anyagukban és méretükben, sem akusztikai jellemzőikben nem felelnek meg a követelményeknek. Ezért a kék színű, hajlékony, áttetsző anyagból készült valamennyi nagylemez további árusítását megtiltja. A vásárlók reklamációját vizsgáitatás nélkül el kell fogadni, és a vételárat vissza kell fizetni. Kivonult a párt A Legfelsőbb Bíróságon működő MSZMP-alapszervezet — az 1989. augusztus 28-án megtartott taggyűlés határozata alapján — beszüntette működését. A döntéssel egyidejűleg azzal a felhívással fordult a legfelsőbb bíróság biráihoz és alkalmazottaihoz, hogy a Legfelsőbb Bíróságon politikai szervezetek alakításától tartózkodjanak (os) NEXT... Az MSZMP üdülői közül kettőt van szerencsém közelebbről ismerni. A tihanyit kívülről, mert az újságíró-szövetség üdülőjének a strandja közvetlenül a parti pártüdülő szomszédságában van. Az. aligait viszont bévülről is megtapasztalhattam: 15 éve is lehet annak, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendezett ott amolyan ,.pajti szabadegyetemet". A magyar nyelvről hallgattunk előadásoltat. Forgattunk egy vékonyka kötetet, a hivatali nyelvről szólt, az akkoriban szokásos látszatbírálattal, vagyis pont olyan hazudós modorban, amilyen a megbírált nyelv használóinak sajátja volt. Jól emlékszem a kellemes döbbenetre, amit az üdülő büféje okozott nekem. Helikon cigarettát szívtam, s Szegeden valóságos hajtóvadászatot folytattam napi szükségletem beszerzése végett. A Helikon itthon hiánycikknek számított. Az üdülő büféjében (hol minden volt. mi szem-szájnak ingere) korlátlan mennyiséget vásárolhattam volna, ráadásul olcsóbban, mint a boltokban. Iszonyúan sajnáltam, hogy (megint) nem volt elég pénzem ... Séta közben ért a másik döbbenet: az üdülő strandrésze el volt kerítve. Dróttal. Nem, nemcsak a parton. A vízben Ls. A parti kerítés mellett fegyveres munkásőr sétálgatott a kutyájával, éjjel és nappal. Az egyhetes kurzus alatt fölszedtem vagy két kilónyi súlyfölösleget (kitűnő a koszt!), és néhány meghatározó tapasztalatot. Ösz volt már, a vízben fürdeni nem lehetett; viszont megbeszéltük a másik vidéki város egyetemének velem egykorú tanársegédével: micsoda fürdő ez a hét — a magyar valóságban! Abban a másikban. amelyet ő is, én is közvetlenül akkor élvezhettünk életünkben először. Megírod? — kérdezte az utolsó estén. Hol élsz te? — kérdeztem vissza tehetetlen dühömben, miután egymás fejéhez vagdostuk a hatalmasok szolgáit megillető összes jelzőinket, összevesztünk. Hazafelé a vonaton: fájdalmas üresség; „oszdd meg, ós uralkodj rajta" — duruzsolta elviselhetetlen monotóniával a vonat. Itthon előszedtem a vékony kötetet a hivatali nyelvről. Pedánsan kikészítettem a papírt, tollat, fejemben marón gúnyos mondatok cikáztak holmi pótrselekvéses nyelvtudorokról, akik sima modorban értekeznek a felszínről — s hallgat a mély... Aztán apró darabokra téptem az összefirkált lapot. Sem a könyvről, sem a tudósokról, sem a kurzusról nem írtam semmit. Az aligaí üdülőről sem. Az adiunktusságig araszolt azóta a barátom, hia, az egyetemi hierarchia fokait megmászni időbe telik az ilyennek... Milyennek' ..Minden ' energiám arra ment. hogy tisztességes maradhassak" — írta egy három évvel ezelőtti keltezésű levelében, amelyben arról is értesített, hogy hosszú évek óta nem Helikont, hanem Symphoniát szív, akárcsak én. Abból is kevesebbet, mert drága, s túl a negyvenen, különben Ls vigyázzon az. ember az érszűkületére. a ritmuszavaraira, a reggeli szédüléseire. Próbálja meg • konzerválni lerobbant egészségi állapotát, hátha kibír még néhány évet, amikoris talán külön energiabedobás nélkül lehet tisztességes, pótcselekvés-elhárító hadmozdulatok nélkül művelheti a szakmáját, nem kell a hallgatás bűnével vádolnia önmagát és a barátait. Talán. Tegnap késő este felhívott telefonon. Megírod? — kérdezte. ugyanazzal a követelő hangsúllyal, mint akkor régen. Mit? Mi az istent írjak már megint? — kiabáltam a kagylóba, mintha a két város közötti távolságot hangerővel kéne győznöm. Hát Aligát, mondta ő; azt, hogy átmentették! Remélem, nézted a tévét? NEXT 2000, egyszemélyes kft., be vittek egy csomó pártüdülőt, így aztán már legális az egész disznóság, érted? ö is kiabált. Déja vu — mondtam, és a beállt csöndben azt kérdeztem töle: Hány éves a főnököd? Harminc körül, de hogy jön ez most ide? Hallgattunk egy sort. aztán kölcsönösen megérdeklődtük. melyik gyerek hányadikon is lesz most.. Azt mondod, megírják majd Aligát a fiatalok? — kérdezte végül. Megírják. A nálunk fiatalabbak, meg a r.álunk öregebbek is. Ezek már üdültek eleget Aligán. amazok fognak ... Mi meg vcszcksKünk — mondtam, és letettem a kagylót. Előhúztam egy flekkpapírt, és föl, középre odaírtam: NEXT... Sulyok Erzsébet II főurak Mohácsa Szombati rejtvényünk Sok olvasónk kérte, tegyük lehetővé, hogy — a nyomdai csere következtében szombaton hibásan megjelent — rejtvényünket mégiscsak megfejthessék. Most közöljük a rejtvényhez tartozó ábrát, amely a szombaton közölt szöveg alapján megfejthető. A malőr miatt — amelyért hétfői lapunkban már elnézést kértünk olvasóinktól — a beküldési határidőt is módosítjuk, augusztus 31. helyett szeptember 7-ére. fHÉ 1 2 3 4 5 6 7 8 s 9 10 11 12 ÉH 13 14 15 16 17 18 19 20 21 • 22 r) m • 23 • G Y ü 24 H 25 26 ü 27 28 29 30 • 31 n 32 33 34 35 36 37 • 38 39 40 • 41 • 42 43 44 m 45 m ü 46 H 47 • N B • 48 • m lk 49 50 • 51 52 53 54 55 • 56 57 p 58 m 11 59 60 m 61 62 63 ü • A

ugusztus 29. nem a legjelesebb dátuma a magyar históriának. Ez évben nincs is kerek évfordulója annak a szerencsétlen csatának, melyet Tomori Pál hevenyészett serege vitt a törökkel egykoron a mohácsi siKon. iviégis. talán nem árt néha számba venni veszteségeinket. még ha alig győzzük is, hiszen termett belőlük bőveh az utóbbi évszázadokban. Tény, hogy 1526 augusztusának utolsó szerdáján, óriási felhőszakadás, villámlás és dörgés közepette, a 25 ezer fös magyar sereg másfél óra leforgása alatt vereséget szenvedett a II. Szulejmán vezette, 80 ezres túlerőtől. Meghalt 11. Lajos magyar és cseh király, a főkapitány, a főkancellár, az országbíró, nyolc püspök és még más főméltóságok, valamint több ezer lovas és tízezer zsoldos katona. Azt mondják a történészek, egy ország sorsát adott esetben mindig a külpolitikai helyzet dönti el. Ebben nyilván sok igazság van. De nem mindegy, hogy az ország vezetői mit, mennyit ismernek tói a külpolitikai konstellációkból. S talán az sem érdektelen, hogy az esetleges fölismerés mikor, úgy értem: időben történik-e. Az ésszerű kompromisszumot sem mindegy, kivel, kikkel, mikor, miért kötjük. A túlerő által felajánlott béke p>edíg eléggé ésszerű kompromisszumnak tűnik, úgy ötödfélszáz év távlatából is. Mert, bizony. II. Szulejmán békét ajánlott a magyaroknak; s hogy ezt az országot vezető „nagyurak" miért nem fogadták el, még a történészek is csak tatalalgatni tudják. Talán a virtus nem engedte az egyezkedést. Talán csak a nemtörődömség. Az is lehet, hogy a főurak ostobasága volt az oka annak, hogy a szultán serege harcra felkészületlenül találta a sebtében összecsödített hadakat. Igaz, nem volt veszélytelen dolog akkoriban sereget toborozni, nincs tizenkét éve annak, hogy a keresztesháborúba hívott nép saját urai ellen támadott S mióta Szapolyai szétverte a lázadást, s a tüzes trónon megégették a parasztvezért, az ország vezetői egy ellenséget ismernek csupán, s az maga a magyar nép. Mert hát minden, gyenge lábon álló hatalom a saját népétől fél a legjobban. Akkoriban sem féltek a hatalmasságok jobban se töröktől, se tatártól, se erkölcsi, se anyagi romlástól, mint a magyaroktól. Mert furcsa egy ország volt ez a Magyarország, úgy a XVI. század derekán! Az ország első emberét elődei által felelőtlenül megkötött szerződések tartották fogva. Többek között olyan megállapodást örökölt, melyet apja kötött évekkel ezelőtt meggondolatlanul Miksa császárral: ha Ltoos utód nélkül hal el, a magyar trónt a Habsburgok öröklik. Hogyan várhatott hát segítséget az ifjú, gyermektelen uralkodó Ferdinánd sógortól, aki a magyar király halálában az első számú érdekelt? S aki nem is késlekedik a mohácsi csata után alig, egy hónap múlva bejelenteni igényét a magyar trónra. S nézzük, az ifjú Szapwlyai vajon — személyesen — miben érdekelt! Öt. az erdélyi vajdát, születése óta magyar királynak nevelik. Csoda-e. hogy mintegy eíszabotálja. hogy Mohácson besegítsen Lajosnak. Miért is tenné, hiszen a főurak magyar királyt akarnak, s ehhez először egy üres trón szükségeltetik. Az új jelölt p>edig Szapolyai, aki szép számú sereggel táborozik Szegeden, a Tisza partján. Kivár, nem siet az országot menteni. Az erdélyi vajda személyes érdekei mintha nem esnének egybe az ország érdekeivel ... Mint ahogy az ország második emberét, Báthori István nádort sem nagyon érdekli a haza sorsa. Ez az éjjelnappal tökrészeg főúr, élve megúszván a monácsi ütközetet, másnap minden szemrebbenés nélkül képes kirabolni a pécsi püspökséget, s elhurcolni a káptalan kincseit. A köznemesek a csata előtt lecserélik ugyan a nádort egy rövid időre, de nézzük, kire? Werbőczy Istvánra, erre a tehetségtelen karrieristára, aki demagóg beszédeivel hengerli le híveit a választások előtt. Akinek első intézkedése az, hogy a bányászok sztrájkját vérbe fojtja. majd — mintegy tette jutalmaul — a bányatársládából eltulajdonít egy tetemes pénzösszeget. Ezért ugyan a király felelősségre vonja, ám, ez nem1 változtat azon a szomorú tényen, hogy. bizony, az egymást váltogató nádorok csalnak, lopnak, rabolnák ez idő tájt. Szálkái érsek, főkancellár uram is akkoriban „mart vala bele gróf Frangepán Kristóf szakállába", aki ezért viszonzásul jól arcul csapxá az egyházi főméltóságot. A pofozkodás oka p>edig nem vala más, mint az egyik udvarhölgy, akinek kegyeire a két magyar úr egyformán pályázott. E személyes incidens miatt nem tájékoztatta időben az udvar Frangepán zsoldos vezért. akj végül már későn érkezett jól felszerelt seregével. Az Egri csillagok szomorú sorsú hőséről. Török Bálint uramról sem írnak túl sok jót a krónikák. ö is hidegvérrel fosztja ki a csanádi Szent György-templomot, „ami aranyés ezüstedényt csak talált a sekrestyében, azt mind elvitte.. ." „Ha Magyarországot három forint árán ki lehetne menteni a veszélyek örvényéből, nem akadna három ember, aki ezt az áldozatot meghozná" — írja Rómába küldött jelentésébe Giovanni Antonio Burgio pápai követ 1526 márciusában. Kicsiny elégtétel, hogy azóta tudjuk: a nunciusnak nem lett egészen igaza. Mert akadt négy ember is, aki a végveszélyben minden erejét az ország megmentésére összpontosította. A király mellett Brodartcs István kancellár, Drágffy János országbíró. Tomori Pál kalocsai érsek, a seregek főkapitánya sem sajnálták a három forintot. De úgy látszik, egy ország, egy nemzet megmentéséhez kévés négy ember, és nem. elég négyszer három forint. Egy olyan országban, ahól mindenki azzal foglalatoskodik: magának hogyan „kaparjon", harácsoljon, ott nem lehet közügy a haza sorsa. Pedig az orránál tovább nem látó gazdag embernél károsabb kevés van a világon, nálánál már csak az orránál tovább nem lálo szegény a veszélyesebb. S mindig akadnak, akik őket évtizedekig az orruknál fogva tudják vezetni. Ök, látván az országos veszteségeket, manapság is azzal nyugtatgatják magukat: több is veszett Mohácsnál. E

gyet azonban ne feledjünk. A középkori feudális főuraktól ne vitassunk el egy fontos erényt. Azt. hogy az utolsó pillanatban készek voltak a csatatéren vereséget szenvedni, s elvérezni. Nemeskürty István írja egy helyütt: ..Megrendítő, hogy ezek az emberek milyen elegánsan tudtak meghalni... Nem voltak hajlandók átmenteni önmagukat egy újabb korba,' új eszmék. új gazdasági feltételek, új hatalmi erőviszonyok közé." Hát ez is valami. Elkelne most ebből a magyar virtusból egy kevés. Pacsika Emília Életképek '89 Megállóban Állnak. Unottan, némán, birkamód türelmesen. Először csak ketten. Aztán öten, tizen, tizenöten. Anya gyermekével. Szemhéján festék, körmeiről lepattogzott a lakk, cipősarkáról hiányzik a flekk. Ujjai sárgállanák a cigarettától. Kislánya lába elé guggol: virágot rajzol a porba. Fölélénkül a szél, szemünk, szánk tele lesz apró szemcsékkel. A gyereké is: hát üvölt. Könnyei száradván keresi a porvirágot: volt, nincs. Már csak a szellő játszik a szeméttel. •Idős asszony érkezik bicegve. Annak is fáj, aki csak ránéz a lábára. Duzzadt, kék erek hálózta beteg testrész, csoda, hogy „működik", csoda, hogy ez a tönkrement asszony nem jajgat a szenvedéstől. Ellenkezőleg! Mosolyogva magyarázza, míg a megálló rúdjában * támasztékot talál a hátának- „Tudja, nagyon fáj. Éget. Sokat álltam világéletemben. A megerőlte'tetéstől van." Megszokta már a kíriszevedést... Fiatal lányok vihorászó csap>ata érkezik, egy diplomatatáskás percenként pislog az órájára. Jólöltözött hölgy ki-kilép az úttestre, buszkémlelőre, nagy ívben kikerülve a járdaszélen üldögélő részeget. A többiek csak állnak és várnak. Unottan, némán, birkamód türelmesen. (Szapwrább pulzusszámukat, emelkedő vérnyomásukat, gyomruk összeszorulását a szem nem érzékeli). Már 18 ember áll a városnak csak ebben a 'megállójában és múlatja a drága időt — a semmivel. Ha mondjuk egy európai, a nyugati parton, egy amerikai el akarja intézni ügyes-bajos dolgát, legtöbb esetben megteheti telefonon is. És ha van üres félórája, és nincs jobb dolga, leugrik úszni egyet a közeli medencébe, a háziasszony betér egy izom- és ideglazító „fitting club"-ba, játszik a gyerekeivel, megiszik valahol egy kávét, vagy jótékonysági munkát végez valamelyik templom szervezésében. De nem álldogál tétlenül pillanatnyi tartózkodásra rendeltetett — mellesleg pxaddal és esőbeállóval ellátott — megállókban. S mit teszünk mi? Mi aztán megállunk. Lecövekelünk, megbénulunk, megkövülünk ott. Mi gyerekeket hagyunk felügyelet nélkül, ügyeket elintézetlenül, lekésünk randevúkat, megbeszéléseket, le rendelési időt és félfogadást, elhalásztunk ügyeket, találkozásokat, lehetőségeket. Így lekéss ük a huszonegyedi k századot, s talán, ha elérjük egyszer, körülöttünk mások már a huszonkettediket jegyzik. Chikán Ágnes