Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

1989. augusztus 87., csütörtök 5 DM1 magazin ® © Itthon V

ilágjáró barátom mondta egyszer, hosszabb külföldi útra készülődvén: „Tudod, ha az ember gyakran él idegen földön, egyszercsak eléri, hogy már sehol sem érzi igazán jól magát." Most. hogy ezúttal két kerek esztendőt töltöttem távol, visszacsengenek ezek a hajdan, fülem mellett elengedett szavak. Bármilyen gazdag országok vendégeként is pergeti napjait az ember, bármilyen anyagi jólét veszi körül: ott mindvégig idegen, jött-ment marad, mindvégig kívülálló, aki hazai ízek. illatok, a hazai szellemi közeg után sóvárog. Aztán, amikor végre újra itthoni földre lép. valóságos magyar talajra, amelyből vétetett, bőre alatt a kitörölhetetlen külhoni élményekkel, tapasztalatokkal, rájön: ez az odaát eszményi menynyorsZágként előtte lebegő hon. az övé. nagyon is evilági. Tele van gonddalbajjal. tökéletlenséggel, s egyszer csak az áhított ízek-illatok-gondolatok ellenére, ismét sajogni kezd belül valamiféle hiány: a már megtapasztalt, máshol léte/6 olajozott államgépezeté, az oly előzékeny, eléd siető szolgáltatásoké. a megaláztatásoktól mentes emberi kapcsolatoké, az egész hihetetlenül nyugodt, kiegyensúlyozott életé. Mint a negatív inflációval — diflációval — dicsekedő NSZK és a demokráciát, az általános jólétet szimbolizáló Egyesült Államok ideiglenes lakója, most Magyarországra. Szegedre visszatérvén, bizony csak kapkodom a fejem. Itthon sem érzem egyelőre otthon magam. Á megérkezés örömét, a lélek ujjongását elnyomják az apró ügyintézések keservei, a mindennapi beszerzés, a közlekedés, a telefonálás nehézségei, a fölfele kúszó árak fölötti csodálkozás és düh. egyáltalán ez a döcögve haladó élet. Itt meg a két év alatt csak megszokott, arrafelé oly magától értetődő kényelem hiányzik. S mindezt tetézi, hogy e kétéves ..tudatkiesés" után a magyar közélet fölbolydult méhkasnak túnik. Hiába járattam a hazai lapokat, éjszakánként hiába tapasztottam fülemre a rádiót, hogy az éter hullámaiból kiszűrjem a SZER magyar nyelvű hangfoszlányait: most úgy érzem, iránytű híján eltévedek saját hazámban. Gyűjtögetem az információkat. tapogatózom, mint a világtalan. Agyam megfelelő rekeszeiben próbálom begyűjteni, rendezgetni a fölcsipegetett új ismereteket. Eseményekről, amelyek nem hogy két éve. de életem 42 esztendeje alatt sem történhettek. Nevekről, amelyek nem említtethettek, s nevekről, amelyek megbélyegeztettek. Új csoportosulásokkal, új pártokkal ismerkedem, igazabbnak tűnő értékeknek örvendezem. Történelem szakosként tudtam, hogy falak, kerítések leomolhatnak, börtönök és paloták összedőlhetnek, az egykori uralkodó osztályok porba taszíttathatnak és elnyűtt eszmék elenyészhetnek. „Kétkedő magyar lelkem" azonban nem látta — mert emberöltönyi látótávolságomon kívül esett — azt az időt. amikor ez a szüleink generációjára is megmozdulatlan kövületként nehezedő ideológia megbukhat az élet vizsgáján. Az erőviszonyok ismeretében kételkedtem ebben a lehetőségben. Két éve én még egy olyan színjátékot hagytam itt, melynek előadói és közönsége is tudta: puszta árnyjáték az egész. Cinkosán össze is kacsintottak. amikor nem látta a direktor, meg a rendező: „én is tudom, te is tudod, pajtás, de játsszunk további" Elvégre egy direktorral (diktátorral) ki mer szembeszállni? Negy ven év alatt — ha az oktatók nagyon igyekeznek — csak meglehet tanulni félni -^és félteni állást, egzisztenciát, családot. Legtöbbször erősebb az emberben az életösztön, mint az igazság utáni vágy. Meg azután, olykor kényelmesebb tudomást se szerezni a dolgok valódiságáról, még fölbolygatnánk lelki békénket, s ki tudja, azután még a most teli gyomor is üresen háborogna. Éppen ezért, le a kalappal a korabeli bátrak elótt. akik nem tettek mérlegre karriert és húsos fazekat, csakis a tisztességre alapozott hitük szerint döntöttek: vagy úgy, hogy szóltak, vagy akár úgy, hogy hallgattak s az árnyjátékról való távolmaradásukkal tüntettek. Két éve még más nevek fémjelezték az ország politikai élgárdáját. Két éve, decemberben Münchenben olvastam az ország első emberének beszédét. amelyben még mindig és újra arra buzdította a szakadékba zuhanó magyart: dolgozzon többet. A koldusszcgénységünk miatt leadott figyelmeztető lövésekre meg ismét visszapattintotta a lövedékeket azokra, akik elhúzták a ravaszt: ja kérem, csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Abban a környezetben, ahol éltem, vérlázító volt cz az üzenet a magyar népnek. Mert mit láttam? Láttam szomszédomat, a nyugatnémet esztergályost. aki reggel 7-kor hófehér ingben, nyakkendőben szállt be csillogó kocsijába és délután 4-kor már otthon volt. Papucsot és házikabátot öltött, fölrakta lábát a dohányzóasztalra és úgy hallgatta a Hi-Fi-toronyból áradó zenét. Nem maszek munka után loholt, nem gmk-zott, nem loholt a kiskertbe krumplit kapálni, hanem pihent, föltöltődött a következő napi munkára. Hétvégén fölkapcsolta az utánfutót, és családostól kivonult a természetbe. De ugyanezt tette a mérnök szomszédom és egyetemi ismerőseink is. Abban az országban, ahol csaknem negatív az infláció... Mi betegre és halálra dolgozzuk magunkat, nem is telik föltöltödésre. pihenésre, kirándulásra, infláció dolgában meg ugye inkább Jugoszláviához hasonlítunk, mint az NSZK-hoz. Most. hogy hazaértem, és üj nevektől zsúfolták a belpolitikai cikkek és műsorok, már nem is hallani effélét gazdasági bajaink orvoslására. A baj csak az, hogy más egyebet sem. Biztos áz én hibám, ezentúl jobban figyelek. Két éve úgy tűnt. stabil székeken ülnek a város, a megye vezetői. Évekig nem volt gond. ha bizonyos ajtókon bekopogok, ki fogad majd. Most mindig tájékozódnom kell. mielőtt elindulok — határoztam el magamban. Aztán rájöttem: csupán néhány magasabb beosztású elvtárs íróasztala cserélt gazdát, valahol úgy a középszinten a helyzet változatlan. De könnyebb lesz-e ezáltal az újságíró helyzete? Aligha. Új történelmi ismeretekkel. megváltozott értékítélettel, a gúzsba kötött eszmék föloldása, s a régi egyetlen elvetése után. a szólásszabadság légkörében velük vajon hogyan értek szót. hogy ért szót velük a megújhodni, mit megújhodni! — az országot életben tartani akarók serege? Csupa kérdés és talány, mely számomra megannyi szakmai gond is. A világ legfejlettebb, leggazdagabb tájairól hazámba visszatérve csak azt érzem, amit a „messze tornyokat" látogatott Ady is: „Fájsz, hogy így vagy. fáj. hogy látlak / A sors bús uszítottjának." F

áj. de reménykedem. Mert tapasztaltam: fantasztikus érzés szabad, félelemmentes, demokratikus légkörben élni — és hiszem, hasznos. anyagilag is hasznos vállalkozás. Ez mindennek az alfája és . ómegája, s bízom: cz a más sikeresebb népeknél semmivel sem alábbvaló, tehetséges, művelt, szorgalmas és igényes magyarság megtalálja a maga . útját — ha hagyják. És akkor az egyéni boldogság és boldogulás jogának elismerésével cz az ország is elégedett családok összessége lesz. akár a nyugatnémeteké, s az emberi jóságra oly sokat adó Amerikát sem kell irigyelnünk, ha a bibliai tanítások szerint élünk egymás mellett, egymást szeretve, mi magyarok is. Mert az ember csak itthon érzi otthon magát. CHIKÁN ÁGNES LIPPAI TAMÁS RAJZA PODMANICZKY SZILÁRD Lili Azt hiszem legjobban a lányok szeretik a költőket mert érdekli a dolog őket és ennek mindnyájan örüllietünk. Egyszer este lett és fölolvastam néhány verset a fotelben, oos, ilyen az éle- • tünk, hogy sokat kell-e írnom nem tudom eztViszont emlékszem puha kérdésére: Hogy esetleg termékeny vagyok-e. Zalában leng a zászló A fővárosból kitelepülő iparnak egy későbbi hulláma érte el Zalát. (Szegeden például korábban kezdődtek a nagy gyártelcpítések.) Ez a megkésettség később inkább szerencsés. mint szerencsétlen motívumnak minősült. A nyugati végeken prosperáló ágazatok eresztettek gyökeret. A Tungsram többet termel ma már Zalaegerszegen és Nagykanizsán, mint Újpesten. A megyeszékhelyen van a MOM-nak és a Caolának is gyára. A hűtőház, a bútorgyárak, a köolajfcldolgozó. az Alugépgyár igencsuk nyereséges gazdálkodó egységek voltak az utóbbi évtizedekben. A megtermelt és a helyben is maradó jövedelemből aztán lehetett más szektorokban is szépet és értékeset produkálni. A zalaegerszegi városkép az új magyar városok között páratlan. Vagy öt éve még volt pénz a színházalapításra is. Éppen Szegedtől tudtak elvenni egy ígéretes prózai társulatot. Tizennyolc évvel ezelőtt lett a ZTE focicsapata az élvonal tagja. Sikerei országos szimpátiát keltettek. Honvéd, Fradi. Dózsa, Vasas kapott ki a futópálya nélküli Zctestadionban. A focisikcrck a zalai emberek önérzetét növelték. A botránysorozat, a zalai kínos pillanatok nem a focicsapat meglepetésszerű kiesésével kezdődtek. Varga Gyula nyugdíjba vonulása után a Zalai Hírlap főszerkesztője volt kénytelen éles vita után visszavonulni az elmúlt év utolsó hónapjaiban. Kerkay László volt talán a legrégebben hivatalban lévő főszerkesztő a Kárpát-medencében. 1956 utolsó heteiben nevezték ki. A zalai olvasók 32 év alatt nem sok sorát olvashatták. Aztán következett a bundabotrány. Újvári Sándorról köztudott volt sportszeretete. A Zete pedig abban a bizonyos bundásbajnokságban megvette az NB I-ct. Még köztudomásúan jól fizetett győrieket is képesek voltak lepénzelni. Nehéz elképzelni, hogy mindez a nagyhatalmú valamikori megyei tanácselnök tudta nélkül történt. Csakhát ezekről a titkos üzelmekről nem készülnek szerződések és jegyzökönyvek. Újvári távozott a tanácselnöki székből, de a remélt magas diplomáciai beosztást nem nyerte el. Ezt valószínűleg a Horn Gyula által vezetett új magyar Külügyminisztérium „cjtóernyös"-ellenessége akadályozta meg. Karvalics Ferenc az új megyei első Kevés olyan magabiztos megyei vezetés volt vagy két évvel ezelőtt e kis hazában, mint a zalai. Első titkár és megy ei tanácselnök két és fél évtizedig változatlan kettősben irányította a „nyugati csücsök" életét. Tevékenységüket valamikor szűkebb és tágabb környezetük minden paraméter szerint sikeresnek minősítette. A magyar—jugoszláv hidegháborús állapotok miatt az 50-es évek első felében ezen a tájon sem indulhatott meg az ipartelepítés. Az agyagos föld pedig kis jövedelmet oszt a mezőgazdászoknak. A „sötét" állandó jelzőt nem volt könnyű a megye neve elől eltörölni. Ebben a „fosztő-munkában" döntő szerepe volt a Varga — Újvári kettősnek. titkár magabiztos volt. Varga Gyula — az előd — pedig jó néhány sikerületlen parlamenti szereplés után. sértődötten elbúcsúzott a képviselőségtől is. A Karvalics-féle vezetés sokáig halogatta a megyei pártértekezlet megengedését. Áz idén júliusban aztán már — talán felső támaszai elvesztése miatt? (testvére sokáig volt a KB rosszemlékű agitprop. osztályának oszlopos tagja, vezetőhelyettese) — nem tudott ellenállni a párttagság nyomásának. A sorsdöntő tanácskozás előtti napokban viszont még a megyei lapban kioktatta a reformköröket. Kilátásba helyezte: ha irányzatát, garnitúráját éles támadás éri a pártértekezleten: lemond. A változást akarók nem ijedtek meg. Új vezetés alakult másnap hajnalra. Á reformkörök csapata szerzett meg minden kulcspozíciót. A régi gárdából sokan dörzsölgették tenyerüket: majd nem tudnak mit kezdeni az „ifjoncok" az ölükbe hullott hatalommal. Más megyékből is olvashattunk, hallhattunk a zalai fordulat miatti aggodalmaskodó hangokat. Ma a zalai szóbeszéd a régi vezetők új mukakörét találgatja. Volt hivatalos tájékoztatás már arról, hogy kik vonultak nyugdíjba, de sokan még igencsak messzire vannak a korhatártól. Hallottam olyan pletykát is. miszerint áz olajosok vezérigazgatója kínált üj munkakört. O tagja volt az 1988 májusa előtti KB-nak. Talán csak a formális logika szabályai játszanak a találgatókkal? Hivatalos tájékoztatás nincs még ebben a közvéleményt mindenütt izgató kérdésben. Gondolom az új vezetés egyik legnagyobb gondja az „elődök" megnyugtató sorsa... A valamikori zárt, műmárvány padlós egerszegi megyei pártbizottságból lassan igazi népház lesz. Mást ne mondjunk: igazán hangulatos — valamikori elit — klubjába akár egyegy sörre bárki betérhet. Egy idősödő, dc az újításnak igazán szurkoló párttag jegyezte kesernyésen meg: „így legalább a fiatalok is eljönnek közénk." Az új pártvezetés minden tagja társadalmi munkás. A pártvagyon hasznosításából a megye legelesettebb polgárait, legkisebb pénzű nyugdíjasait támogatják. Az üdülőket, pihenőket, túl naggyá lett irodaházakat kft. kezeli, adja bérbe. Az így képződő pénzt nem a párt emészti fel, hanem társadalmi célokra használják. Zala is választásra készül. Szeptember 16-án lesz a nagy megméretés. A felkészülést, az új hozzáállást jelzi az, hogy a múlt hét óta nemzeti zászló leng a megyei párt épületén. Ez a választás is — akárcsak a július—augusztusi négy helyszínes mérkőzés — jelzés értékű lehet a hazai politikai erőviszonyok alakulásáról. Mennyire adhatja vissza az állampolgárok bizalmát egy MSZMP-n belüli radikális fordulat? A három, ringbe szállt képviselőjelölt tán mindegyike igazán alkalmas honatya. Alkalmasabbak ma. mint elődjük lenne (Varga Gyula), és mint jó néhánv. még hivatalban lévő képviselő. Az SZDSZ. MDF, Fidesz választási szövetségének jelöltje Marx Gyula rendelőintézeti igazgató. Az MSZDP jogász tagja Schien István — parlamentbe jutásában bízik. Az MSZMP Gyórffy Istvánt, a Zalai Hírlap főszerkesztőhelyettesét nevezte. O egyébként az új. reform megyei pártvezetésben is társadalmi funkciót vállalt. Szeptember 16-án (esetleg 30-án is) a legérdekesebb belpolitikai hírek valószínűleg Zalaegerszegről érkeznek majd. Ezzel a „teszttel" majdnem pontos képet kaphatunk majd arról, hogy mit szól az állampolgári többség a valamikori ..egypárton" belüli radikális fordulathoz. BÓLÉ ISTVÁN