Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

10 Az „alsóvárosi tudósítás" pontosítása EGY TEMPLOMEGYÜTTES SORSAROL Bugár-Mészáros Károly műemléki felügyelő aláírással cikk jeleni meg a lap július 12.-i és 27,-i számában az alsóvárosi templom és kolostor együttes múlt, jelen és jövő sorsáról. A kitűnő írás végre hivatalosan is méltó helyére állítja a templom —kolostor együttest. Köszönet érte. Csak néhány megállapítását szeretném pontosítani a történelmi hűség kedvéért. Dlusztus Imre újságíró úr „függeléket" csatolt ugyan a „tudósításokhoz" — még hálásabban köszönöm, de n mégsem ismerhet minden részletet. SZEPESI ATTILA Vén Januárius rögökbe-bújt borong tövis be-tört a nyár vacogj vén Januárius kolduskirály tiéd az álcák évszaka búval-bolondoió cibált eziist szakállad kaput nyitó-csukó a hosszú éjszakában ütöttek társaként bolyongok itt bár én adom napod lángját-hevét tán ifjabb vagyok nálad? bátyádként kuncogok túlélsz s ránt nem is emlékszel horgas vén ahogy cigány a múglyatúznél kezét melengeti de hogy a rózse tölgy? akác? mindegy neki A francia forradalom hatása Magyarországon KIÁLLÍTÁS A NEMZETI MÚZEUMBAN 1. „A Szeged-alsóvárosi gótikus ferences templom és kolostor együttese Pannonhalma után az ország legjelentősebb középkori kolostora (...) közben megkezdte az OMF tárgyalásait a kolostor idcálisabb hasznosítása érdekében (...) A legideálisabb (...) a Ferences Rend céljaira való visszaállítás lett volna. Az ismert politikai környezetben ezt nehezen lehetett elfogadtatni. At óvatos előrehaladás és a következetesség eredménnyel járt. Ma már (...) a kolostor eredeti tulajdonosa, a Ferences Rend ismét birtokba veheti épületeit" — írja Bugár-Mészáros Károly űr. A Szegedi Városszépítő Egyesület gyűlésén 1987 márciusában említettem, hogy az alsóvárosi templom—kolostor együttes belátható időn belül második Pannonhalma lehetne, ha a város, az OMF és az Egyház összefognának. Közösen megvalósíthatnánk, hogy az legyen a kolostorból, amit a hely szelleme sugall: egyrészt plébánia, mert nincs; másrészt egyházművészeti múzeum, Bálint Sándor-emlékszoba és munkásságának földolgozott kiállítása, valamint helytörténeti kiállítás. különösen a török hódoltság idejéből. Az Egyesület tagjai tetszéssel fogadták hozzászólásomat, de nem úgy a város. A város ugyanis zeneiskola és konzervatórium számára akarta fölhasználni a kolostor háromnegyed részét. Ebbe nem egyeztem bele. Tehettem, mert a kolostor, akkor is az Alsóvárosi Egyházközség tulajdonában volt tclekkönyvileg. Erre 1987. június 2-án megszületett egy telekkönyvi határozat, amely szerint a koiostor háromnegyed részét állami tulajdonba vették. Nagy igyekezetükben azonban nem tartották be az ÁEH 1963-as elnöki utasítását. így a fellcbezésem elutasítása után 1987. október l-jén bírósághoz fordultam a Földhivatal határozata ellen. 1988. május l-jén a bíróság hatályon kívül helyezte a megosztást. A Földhivatal'pedig 1988! december 9-ei határozatával ismét az Alsóvárosi Egyházközség javára jegyezte bc az egész ingatlant. Az OMF pedig „óvatosan és következetesen" haladt előre. 1987. december 10-én Mendele Ferenc igazgató úr aláírásával napvilágot látott „Tájékoztatóbban még ez áll: „A kolostornak a Római Katolikus Egyház és a Megyei Városi Tanács közötti megosztása elvi vitájában az OMF nem kíván részt venni... A múzeumi, plébániai funkció mellett a zeneiskolát azért tartjuk jónak, mert a cellahelyiségek érintetlenül maradnak." 1989. március 31-én viszont már ez az állásfoglalás jelent meg: „A Műemléki Torvény a műemléki objektumok és telkeinek megosztását az Országos Műemléki Felügyelőség döntési hatáskörébe sorolja. A Szegcd-Alsóvárosi műemlék ferences templom és kolostor építészeti egység, jogi és területi megosztása nem kívánatos... építészeti. tartalmi és művelődéstörténeti szempontból közvetlenül Pannonhalma után következik." Ezt aztán már megküldi dr. Paskai László bíboros, prímás úrtól kezdve a Tanácselnök úr és a ferences rend Tartomanyfönükén keresztül a Tv Szegedi Körzeti Stúdiójáig. 18 személynek. illetve intézménynek. Ami pedig a „Ferences Rend céljaira való visszaállítást" illeti, azt az OMF még e legutóbbi állásfoglalásában sem említi. Megvalósítása aztán végképp nem tartozik rájuk. Az mindenestől a Megyés Püspök és a Rend ügye. Magam is csak négyszemközt mondtam a Rend Tartómányfónökének 1987-ben és 88ban, hogy kísérjék figyelemmel a templom és a kolostor ügyét, mert ók építették, övék volt ötszáz évig és az övék is lesz. Püspököm is így figyelmeztet 1987 októberében: „Valóban szeretném, ha az egész épület az Egyházközség tulajdonában lehetne, azt is. hogy ott megfelelő múzeum legyen, még inkább, hogy újra Ferences Rendház legyen szerzetesekkel, de a reális lehetőségekről is tájékoztattam." Mikor aztán megnyílt a. reális lehetőség, fíyulav Endre megyés püspök űr meg is tett mindent, hogy a lehetőség valósággá váljék. Ezért vehetik újból birtokukba a Ferences Barátok szeptember elsejével ósi templomukat és kolostorukat. 2. „A sokat emlegetett 2.7 millió forintot részvételünk meg fogja haladni. Ez az összeg egy korábbi pénzügyi tervezés egyik adata volt, előirányzat, becsült költség... Minden tétel pontosan kimutatott, és bárki számára hozzáférhető." 1987 februárjában jártunk Püspök úrral Mendele Ferenc úrnál, az OMF igazgatójánál. A megbeszélésen — többek között — BugárMészáros Károly úr is részt vett. Ott hangzott el. hogv a templom külső tatarozására az'ÖMF 1987-re, 2.7 millió forintot biztosít. Szeged városától ígéret van 2.1 millió forintra. A még szükséges pénzt magam ígértem meg adományokból és külföldi segélyből. Csak azt kértem, hogy a sekrestye tetejével kezdjék a tatarozást. mert az életveszélyes. Az 1987. április 17-én tartott helyszíni egyeztető tárgyalásról szóló emlékeztetőben ez u tény így szerepel: „Dr. Lénárd György plébános... kérte az építész tervezőt, valamint az OMF képviselőit, hogy ez évben a rendelkezésre álló 2.6 millió forint kerctösszegú OMF saját hitelből a káptalan terem tetőszerkezete kerüljön leghamarabb felújításra... Az OMF Szegedi Kirendeltsége az új átdolgozott költségvetést Takács János megyei főépítésznek és dr. Lénárd György plébánosnak megküldi, az OMF műemléki helyreállítások 1987. évi tervében, az ez évben tervezett 2,1 millió forint idegenhitel (egyházi, városi tanácsi, megyei tanácsi) biztosításának ügyében." A költségvetést még ma sem kaptam meg. Mendele Ferenc igazgató ur 1988. szeptember 8-án — ismételt sürgetésre — hozzám intézett levelében azonban már ez szerepel: „A 2,7 millió Ft, nem 1987-re volt tervezve, hanem a munkákra általában, és mindig annyit használnak fel belőle, amcnnvirc az adott évben szükség van." 1988. március l-jén írtam clsó levelemet Mendele Ferenc igazgató úrnak, mivel az ígéretből minden erőlködésem ellenére semmi sem lett. Erre választ ugyan nem kaptam. de az OMF Szegedi Kirendeltsége 1988. május 27-én egy „tájékoztatást" küldött a Püspök úrnak és nekem. Ebben közlik, hogy „a templom felújítási munkáihoz" 1988. I. negyedéig bezáróan 1935117 Ft-ot 'használtak fel az OMF saját hiteléből. Ebben valóban tételes felsorolások vannak, és természetesen „bárkr számára hozzáférhetők". Egyetlen szépséghibája, hogy a „templom felújítási munkáit" csak 1989. május 2-űn kezdték cl. miután 1989. márciusában dr. Jantner Antal miniszterhelyettes úrnul jurtám ebben az ügyben. Május2-áigcsupán a tetőfelújításához szükséges cserepeket és gerendákat szerezték be. még 1987ben. 3. „Vita a vélt veszélyről volt, ugyanis 3 napig nem a kerített területen álltak a bálák... Az ulsóvárosi gyerekek tisztelték templomuk ügyét, és nem törtek el három nap alatt egyetlen cserepet sem. " — összegez Bugár-Mészáros. Ilyent nem szabad írni, hiszen számtalan élő szemtanú van még! A cserepes bálák nem három napig, hanem kb. két hónapig álltak kerítetlenül. A gyerekek pedig semmit sem tiszteltek. Akkor még ott voltak a játszóterek, élvezettel rakták a libikóka alá a cserepeket. Sokszor szóltam rájuk magam is, nem sok eredménnyel. Híveim egyre gyakrabban panaszolták a pusztítást. Amikor erre fölhívtam az OMF Kirendeltség illetékesének figyelmét, pénztárosom füle hallatára ezt válaszolta: „Nincs nagy baj. Eleget rendeltünk. ! 4. „Természeti csapás-jellegű felhőszakadás nyomán víz jutott a sekrestyébe (...) A munka közben, a kiemelt fák (gerendák) töveinél adódott nyílásokon hatolt be a víz az óriási zivatar alkalmával... A brigád tagjainak fele ötvenes éveinek derekát éli, az óriási vihar munkaközi állapotban érte őket, küzdelmükben a rongálás szándékát föltételezni... " Június l-jén építészmérnök szakértőnkkel az OMF Kirendeltség helyettes vezetőjének figyelmét fölhívtuk a következőkre. A már cserepek nélkül álló tető bevédése nem jó. Az elsó nagyobb esőre be fog ázni. A víz ugyanis általában lefelé folyik, nem fölfelé. Másrészt a munka üteme nagyon lassú. így több hónapig áll majd tető nélkül az épület, és minden nappal nő a beázás veszélye. Ezért kértük az ütemtervüket. A helyettes vezető megígérte, hogy a következő héten megkapjuk. Ma sem kaptam meg. Tíz nap múlva, június 27-én be is ázott. Nem „természeti csapás-jellegú felhőszakadás" volt, hanem normális, szél nélküli, kb. félórás nyári zápor. Megbízott szakértőmmel magam is kint voltam a munkaterületen, amikor esni kezdett. A gerendákat még nem kezdték kiemelni. A munkások fedett helyre igyekeztek a tetőről, nem akartak bőrig ázni. Kb. két óra volt ekkor. Majd kivittem szakértőmet az állomásra. Három óra előtt visszaérkezve vettem észre, hogy a sekrestye is, szobám is beázik, vagy húsz helyen csöpög, folyik a \ji. Kirohanok a munkásokhoz, hogy figyelmeztessem őket. csináljanak valamit. Egy fia embert nem találtam már. Másnap délelőtt telefonon értesítettem erről a Kirendeltséget. Ennek ellenére — aznap még nagyobb eső volt —, még jobban beáztunk. Még a villanykapcsolóbői is folvt a víz. Június 29-én megjelent irodámban a helyettes vezető, hogy szeretné a sekrestye pótolhatatlan műemlék szekrényét belül bevédeni. Másutt tehát nyugodtan folyhat a víz? Különben is a fának és táblaképeknek legnagyobb ellensége nem az. ha pl. néha lemossak, hanem a helység túl magas páratartalma. Már így is tele vannak vízzel a falak. Nem lehet úgy végezni a munkát, hogy ne ázzunk be? — kérdezem. Nem lehet. Hangzik a felelet. Vegyük akkor ezt jegyzőkönyvbe. Ó ilyet nem ír alá. Kérem, azt vesszük a jegyzőkönyvbe, amit mond. A felvett jegyzőkönyvben ez szerepel: „Az ütemtervet július 3-án átadom. Egyben kijelentem, hogy a sekrestyetető a jövőben nem fog beázni. A jelenlegi beázást elismerem. A tetőszerkezet műszaki átadására augusztus 20. és 31. között kerül sor." Az ütemtervet még ma sem kaptam meg. A sekrestye és a szobám július 31-én ismét beázott. (Huszonöt szemtanúja volt. mert éppen gyűlést tartottunk). A műszaki átadás első időpontja egyébként augusztus 5-e volt. Ez ugyan az eseményeknek csupán tört része. De kötelességemnek éreztem, hogy ennyit pontosítsák a két cikk megállapításain a történelmi Itúség kedvéért. A többi stimLÉNÁKD GYÖRGY szeged-alsóvárosi plébános Tisztelegni szeretnénk mindazok emléke előtt, akik több, mint két évszázada már egy emberarcú társadalom megvalósítására törekedtek — így ajánlja a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítását. Azt a méreteiben szerény, de tartalmában jelentós, október 22-ig látható kiállítást, amelyet a francia forradalom 200. évfordulója tiszteletére állítottak össze saját gyűjteményükből és a Hadtörténeti, a Munkásmozgalmi és a Szépművészeti Múzeumtól kölcsönzött anyagból. Metszetek, könyvek, írásos és tárgyi dokumentumok idézik a Nemzeti Múzeum három termében a nagy francia forradalom korát, eseményeit, előzményeit és következményeit. Mindenek előtt a bennünket érintő hatását. Hiszen a forradalom történései nálunk is közismertek. Ezért a kiállítás témája nem is ez, hanem amire címe is utal: A francia forradalom és hatása Magyarországon. A 18. század Európa francia százada — ezzel a mondattal indít a tárlat. Felidézve a francia szellem, ízlés, divat, nyelv, építkezés, művészet. érintkezési forma hódítását. Azokat az arisztokrácia számára az életörömtől, csillogástól teli évtizedeket, amelyeknek lezárása éppen a francia forradalom volt. „Talán sohasem tört elő ilyen őszintén az életöröm, a sors — azaz a születési előjogok és társadalmi rend — kegyeltjei sohasem élvezték ilyen szemérmetlenül fényűző, kifinomult szórakozásokkal teli életüket, s ezt a kiváltságos életet igyekezett utánozni mindenki, aki tehette Európában... Hasonló csodálat övezte a francia felvilágosodás nagy gondolkodóinak új eszméit a józan értelemnek, az emberek egyenlőségének. szabadságának és a munkának a fontosságáról. A művelt arisztokraták az új tanokért lelkesedve nem ismerték fel, hogy azok saját világukat veszélyeztetik, a társadalmi elismerésre és hatalomra vágyó polgárság pedig bennük látta felemelkedése eszközét." E rokokó ízlés elterjedését csupa olyan tárgy illusztrálja a tárlaton. Készlet a kiállításból amely magyarországi kastélyokból került elő. A francia felvilágosodás eszméi, s a nagy filozófusok munkái széles körben elterjedtek Magyarországon is. (A nemesi testőrség tagjai éppen Bécsben, Mária Terézia udvarában ismerkedtek meg a felvilágosodás gondolataival.) Írók, költők, filozófusok, jogtudósok, egyházi férfiak csatlakoztak a Martinovics Ignác által szervezett köztársasági mozgalomhoz is: Kazinczy Ferenc, Batsányi János. Verseghy Ferenc, Szentjóbi Szabó László, Hajnóczy József, a magyar jogtudomány kiváló művelője, Szcntmarjay Ferenc, aki magyarra fordította a Társadalmi szerződést és Saint-Just vádbeszédét a Gironde ellen, Laczkovics János, a forradalmi szellemű egyház- és vallásellenes röpiratok szerzője. Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! — olvashatjuk Batsányi ismert sorait a Magyar Museum lapjain. S a francia forradalom eseményeiről egyidejűleg közölt tudósításokat a Pressburger Zeitungban és a Magyar Kurirban. Fél évszázaddal későbbi relikvia Saint-Justnak A francia forradalom és alkotmány szelleméről cimú könyve, amelynek címlapján a költő kézírásával ez áll: Petőfi Sándor kincse. Ahogy nyomon követhetjük a francia forradalom eseményeit, s magyar visszhangját, úgy jutunk cl Napóleon császárrá koronázásáig, a győri csatáig, Waterloóig, Szent Ilona-szigetéig, meg I. Ferenc osztrák császár, magyar király uralkodásának éveiig, a magyar jakobinusok kivégzéséig, a bécsi kongresszusig... A kiállítás nem csupán történelmi megemlékezés, mert felidézi azokat az eszméket, amelyek még ma is megvalósításra várnak, figyelmeztetnek a türelmetlenség és az erőszak veszélyeire. K. Á. PUSZTAI ZOLTÁN Küldetés A Sárkányt pediglen neked kell leölnöd fiam. Kuporgattam egy életen át. Kopját, pallost, veretes öltözetet, rostélyos sisakot, aranyozott sarkantyúkat, büszke Pegazust s a hozzávalót megvettem mind — Az égiek legyenek veled.