Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám

n DELMAGYAR0RSZA6 79. évfolyam, 196. szám 1989. augusztus 21., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Taksony unokája A

" rpád fejedelem halála után — az aikkori magyar közmegegyezés értelmében — a főhatalom körben járt Árpád fiai. illetve azok leszármazottai között. Egészen addig, amíg Taksony fel nem rúgta e megállapodást, s a fejedelmi címet saját ágának megtartandó, azt fiára. Gézára ruházta. Valószínűsíthető, hogy a gondolat, mely szerint a magyarság csak úgy képes önállóságát megőrizve betagozódni Európa országai közé, ha hasontóvá válik hozzájuk, már Taksony vezérben megfogalmazódott. Annál is inkább, mert — számos forrás szerint — maga is részt vett 955-ben az augsburgi. súlyos vereséggel végződő ütközetben, amely végképp lezárta a nyugati kalandozások korát. A döntő lépéseket azonban kétségtelenül Géza fejedelem tette meg. Ma úgy mondanánk, hogy figyelembe vette az ország geopolitikai adottságát, amely cseppet sem volt kedvező, hiszen a magyar törzsek szállásterületei két — ismét csak mai terminológiával élve — nagyhatalom, a Német—Római és a Bizánci Császárság között terültek el. Mindkét birodalomnak voltak expanzionista törekvései, mindkettőnek oka volt haragudni a magyarokra, korábbi kalandozásaink okán, ráadásul, közöttünk 972-ben, II. Ottó társcsászár és Teophanu hercegnő házassága révén szövetséges viszony létesült. Szükségessé vált hát a külpolitikai nyitás nyugatra, melynek eredménye a kereszténység felvétele, a nagy nyugati szomszéddal való megegyezés — ez volt a veszélyesebb ellenfél akkor, s nem az arabakkal és a bolgár felkeléssel elfoglalt Bizánc —. a Géza fia, és a bajor Gizella által kötött házasság, majd István királlyá koronázása, a pápa által Iküldótt koronával; biztosítva a „nemzetközi legitimációt". A fentiekkel párhuzamba állíthatók e századi történelmünk bizonyos eseményei, főleg, ha még azt is hozzátesszük, hogy mind Géza, mind István véresen leszámolt belső ellenfeleivel. Koppánnyal, Ajtonnyal, s mindazokkal, akik az „új rendet" nem voltaik hajlandók elfogadni. Ráadásul, hatalmuk megszilárdításához idegen fegyveres erőket vettek igénybe; a németek olyan jelentős szerepet játszottak István seregében, hogy például a pannonhalmi alapítólevél egyenesen magyarok és németek harcának tünteti fel a Koppány ós István közti összecsapást. Lám csak — mondhatnánk —, ákkor is egy birodalom katonái segítették a hatalomra jutottak uralmát megszilárdítani, s akkor is felülről oktrojálták a magyar népre az új vallást, ugyanügy. mint... Persze, hogy nem ugyanúgy. Lényeges különhség. hogy akkor annak a korszaknak a legfejlettebb kultúráját és állami berendezkedését vettük át, míg a második világháború után egy ázsiai, a kortárs kultúrától és a modern társadalmaktól messze leszakadt formációt kényszerítettek ránk. A másik lényeges különbség az eredményességben ismerszik meg: Géza és István, igaz, erőszakkal keresztülvitt döntése idestova egy évezred óta életképesnek bizonyul, minthogy a magyaroknak azóta is államuk és saját nyelvük, kultúrájuk van a Kárpát-medencébenf s ez a tény önmagáért beszél. Azt pedig, hogy a legutóbbi, több mint negyvenesztendős kényszerpálya hová vezetett, ma már mindannyian látjuk. Annyira nem volt legitim ez az internacionalista ideológiával átitatott, szolgalelkű hatalom, hogy nem merte vállalni istenigazából még az államalapító király örökségét sem. A „klerikális reakció" elleni harc hevében így váltotta fel István neve előtt egy rómaj egyes számjegy, meg egy pont a „Szent" megjelölést. s így kopott augusztus huszadika egy olyan alkotmány ünnepévé, amelyről utóbb kiderült, hogy már megszületése pillanatában elavult, s a benne foglalt állampolgári szabadságjogok nagy része be nem • tartatott... Márpedig, éppen az ezek iránti csillapíthatatlan igényt bizonyították az ez évi március 15-i ünnepségek felemelő pillanatai, amelyek akár csendes tömegtüntetésnek is felfoghatók. Világossá vált akkor: a magyarok országának polgárai számára fontos, hogy kifejezhessék afeletti büszkeségüket, hogy magyarnak születtek. Szükség van hát a nemzeti érzésre, s időnként annak hangoztatására js. Azt hiszem, hogy az emberek többsége legnagyobb nemzeti ünnepünknek március 15-ét tartja. s gyanítom, tartolta már akkor is. amikor egy másik dátumot kellett annak mondani. Miért van ez. hiszen augusztus 20-án, első királyunk 1083-ban történt szentté avatására emlékezve, ezeréves államiságunkat ünnepeljük, történelmünkben pedig az 1848—49-es szabadságharc egy — igaz. dicső — epizód ..csupán"? Nyilvánvaló: március tizenötödike a nemzeti függetlenség szimbóluma, amely az utóbbi évszázadokban ritkán, s akkor is rövid időre adatott meg nekünk. Mégis, augusztus 20. nem a harcot hanem áz állandóságot, a túlélés magyar tehetségét jelképezi inkább. B

iztosan sokakat zavar, hogy most olyanok is beállnak az össznemzeti, szent kórusba, akik korábban „elsőistvánoztak". Pedig, joguk van hozzá, mint ahogy nekünk is — őket megítélni. Gondoljunk mégis inkább arra. hogy a legfejlettebb népekhez való csatlakozáshoz nem törzsi viszálykodás, hanem egységes nemzet szükségeltétik. Mint ahogy ezt már ezer éve felismerte Taksony fia és: unokája: Géza fejedelésm, és Vajk, a későbbi Szent István király. Sandi István Szent István napján - Úpusztaszeren Szűrös Mátyás beszélt a nagygyűlésen Együtt a pártok — a politikai fórumon Reggel nyolckar még viszonylag kevés autó, motor, gyalogos tartott Pusztaszer felé — azok azonban valamennyien az ünnepi mise színhelyére mentek. Zsúfolásig megtelt a kicsi kis templom. Amikor a hívek a templomból kijőve a „szeri" ünnepségek felé indultak, már több ezer társuk haladt az úton. Pedig a nyomott, párás időjárás még tartogatott egy kis meglepetést: röpke záporral áztatta meg a népet Ahogy jött oly gyorsan ment is, s talán így nem szenvedtek nagy kárt a bazárosok, kocs„Minden érték forrása" Magyarország fővédőszentjét szerte a világban ünneplik a magyarok, mondotta Nagy Elek. Végre Szent István lett az augusztus 20-ai ünnepségek központja. Korábban az új kenyeret, a földosztást, az alkotmányt tették az ünnep tárgyává. A szándékban kétségtelenül volt érték. Csakhogy a népnek meg kellett feledkeznie Istenről, minmárosok, pecsenyésék. akik idén is óriási számban képviseltették magukat. Külön sátra volt a politikai fórumon ic ré-zt vevő nártok legtöbbjének Talán legaktívabbak a szocdemek voltaik: nemcsak szórólapokkal, hanem minimált árasnak nevezhető pörkölttel, sörrel csalogatták a közönséget A látványosságok, sátrak, „pénznyelők" között hömpölygő nép pedig estig szórakozhatott, válogathatott a két színpadon, s a lovaspályán zajló politikai, kulturális és sportprogramok között. A misét Nagy Elek csongrádi főesperes és prépost celebrálta. Beszéde a Biblia három tanításán alapult. A Példabeszédek Könyvéből az igazság útját, Pál Apostoltól a pogány életet elvető ember újjászületését, Jézustól a sziklára épített ház biztonságát hangsúlyozta. Igazság, reneszánsz, biztonság, erre a három fogalomra épült a mise tartalma. den érték forrásáról. Pedig a kenyeret is tőle kapjuk. Nem véletlenül imádkozunk hozzá imigyen: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ..." A földosztást jó szándék vezette, de rosszul valósult meg. Akinek sok volt, attól mindent elvettek, ellenséggé, földönfutóvá tették. A föld közös, szent tulajdon. Éljen békében rajta kis- és nagygazda, háztájit művelő és közös gazdálkodó. A népi demokrácia alkotmánya sok értéket előlegezett. Az eltelt négy évtized azonban nem váltotta be a reményéket. Kimaradt a hétköznapokból az ember személyes méltósága, aminek tisztelete nélkül nincs szabadság — mondta híveinek a prépost úr. Politikai nagygyűlés A Nemzeti Történeti Emlékparkban rendezett nagygyűlés szónoka Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke volt. Beszédében szólt arról, hogy augusztus 20-ához főleg az utóbbi négy évtizedben kötöttünk többféle új jelképet Volt ünnepe az új alkotmánynak, az új forintnak, a munkás-paraszt szövetségnek és -találkozóknak. A nép azonban nem tudott igazán azonosulni változó tartalmú, és olykor hamisnak tűnő ünnepekkel. Ügy tartja ma is. hogy augusztus 20-a az államalapító Szent István napja. Vállalni kell múltunkat Első királyunk életművé- telen politika használt föl nek méltatása után az elő- eszközül, s akik a Don-kaadó arról szólt, hogy az Or- nyarban és Európa más csaszággyűlés törvényalkotó taterein jeltelen tömegsírokmunkája során egyre mé- ban nyugszanak. Együttérlyebben igyekszik feltárni és zéssel gondolunk azokra is, tisztázni legújabbkori tör- akik sebesülten, testileg-lelténelmünk „fehér foltjait", kileg roncsoltan, vagy a A közeljövőben törvény hadifogság keserveit megmegalkotásával tisztelgünk tapasztalva tértek vissza a második világháborúban Magyarországra. elhunyt valamennyi honfitársunk, az áldozatok emléMúltunk szépítés nélküli vállalása reményt is ad. b előtt, és javasoljuk, hogy Nemcsak azok emlékét kell felidéznünk, akiket az értelmetlen világégés sújtott, hanem azokról is szólnunk kell, akik életben maradtak ugyan, de a háború kö(Folytatás a 3 oldalon.) állítsunk emlékművet ne kik. Ugyanezzel a főhajtással emlékezünk azokra is, akikről négy évtizeden keresztül hallgatnunk kellett: a sok ezer magyar katonára, rájuk, akiket egy esz-