Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

r 4 1989. július 17., hétfő Megjegyzések Egy megyei tanácsi döntéshez Nagy várakozással tekintettek az MSZMP Szeged Városi Bizottságának tagjai a Csongrád Megyei Tanács legutóbbi ülése elé. A középfokú oktatásban közvetlenül és közvetve érdekeltekkel együtt abban reménykedtek, hogy végre érdemi döntés alapján közoktatási célokra adják át a megyei tanács Közép fasori épületét, megakadályozva a középiskolás kort elérők tanulási, továbbtanulási lehetőségeinek, feltételeinek folyamatos romlását. A döntés szerint azonban „...a megyei tanács az újszegedi oktatási központját a part és a városi tanács közti „elszámolásig'' nem adja át. Az épület mostani funkciójának bővítését (az egyetemi képzéssel) megyei, városi, egyetemi szakértők dolgozzák ki, miközben vizsgálják, hogyan lehelne a középiskolai szűkösséget oldani." (Délmagyarország, 1989. július 7.) Ezt a döntést a végrehajtó bizottság elfogadhatatlannak tartja, mert: — úgy tűnik, hogy az a tanács, amely az eddigiekben lényegében meghatározta az egyes települések fejlődéseinek lehetőségeit és irányát, ma nem tekinti alapvető érdekének a középiskolás generáció tanulási feltételeinek minimális javítását. Szeged a megye legjelentősebb iskolavárosa. A szegedi középfokú oktatási intézményekben a tanulóknak csupán 34 százaléka helyben lakó (gimnáziumokban 75, szakközépiskolákban 48, szakmunkásképzőkben 50 százalék). Az 1990/91-es tanévre számolt tanulólétszám fogadásához — feltételezve továbbra is a 96 százalékos továbbtanulási arányt — an megyei tanács művelődési osztályának kimutatása szerint is 96 további tanterem szükséges az 1987. évihez képest, s ebből a mai napig 32 épült meg. — a középiskolák épületeinek egy része aládúcolt, bármikor életveszélyessé válhat. Az iskolák többsége méltatlan körülmények között fogadja tanulóit. Lepusztult, vagy pincéből, egyéb helyiségből kialakított tantermekben, tornatermekben folyik az oktatás. Nincs elegendő kollégiumi férőhely, a diákok étkeztetése szényenletes színvonalon és feltételek között történik. Lehetne folytatni a sort. Ilyen körülmények között a kor követelményeinek megfelelő színvonalú oktató-nevelő munkáról természetesen szó sem lehet. Éppen ezért meglepő és elfogadhatatlan a döntés, amely a tanácsi testület integritását hangsúlyozva megfeledkezik a demográfiai hullám okozta feszültségek oldásának sür•gető szükségességéről. Annak, hogy a város középfokú iskoláiban magas színvonalú, a kor követelményeinek megfelelő oktatás folyjon az elkövetkezendő években, alapvető feltétele a megfelelő munkakörülmények biztosítása tanárnak és diáknak egyaránt, s ez mindannyiunknak közös felelőssége. Ezért a végrehajtó bizottság kéri a megyei tanácsot, vizsgálja felül álláspontját, és nagyobb mértékben járuljon hozzá a közoktatás gondjainak megoldásához, anyagi eszközeivel is támogassa a tervezett 20 tantermes iskola felépítését. Szeged, 1989. július 10 MSZMP Szeged Városi Végrehajtó Bizottsága A fentiekkel a Szegedi Fiatalok Szövetsége egyetért, és csatlakozik az ebben megfogalmazottakhoz. Szefisz Kerekasztal Kisteleken Kisteleken a napokban találkoztak a régi és az új politikai szervezetek; MSZMP, HNF, a Kistelek és Vonzáskörzetének Ifjúsági Tanácsa, az MDF, a tanács, a szakszervezet és a Kiosz vezető képviselői a népfrontszékházban. Egymás megismerésén túl céljuk volt az egyes szervezetek programjainak bemutatása. Sort kerítettek várospolitikai kérdesek megtárgyalására, s a résztvevők megfogalmazták, hogy a bírálatokon túl elsősorban közös cselekvési lehetőségeket kell találni a város lakói érdekében. A résztvevők elfogadták, ezután egy-egy részkérdésben is rendszeresen tartanak véleményfeltáró, javaslattevő, érdekegyeztető tárgyalásokat. Megkezdődött a nyári egyelem 'A XXVI. pedagógiai nyári egyetem 8 napos programját tegnap délelőtt indította útjára Farkas Katalin, a pedagógiai intézet igazgatója. A megnyitóbeszédet Kelemen Elemér művelődési miniszterhelyettes előadása követte. Az előadó amellett, hogy jellemezte és elemezte a mai iskolarendszerrel kapcsolatos áldatlan állapotokat, felrajzolt egy olyan fejlődési modellt is, mely úgy tűnik, kivezetheti a kátyúból a magyar közoktatást. Ma délelőtt fél 9-től 'Lóránd Ferenc, az OPI tudományos főmunkatársa tart előadást Az iskola, mint helyi nevelési rendszer címmel. Ezt fél 11-től általános iskolák bemutatkt«a&i^4kö-? veti, majd déli, 'Y5 Srálör konzultáció kezdődik az általános iskolai kísérletekről Qlsóvárosi tudósítás A szegcd-alsóvárosi gótikus ferences templom és kolostor együttese Pannonhalma után az ország legjelentősebb középkori kolostora. Ezt a rangot nagyméretű gótikus templomával, gótikus káplalantcrmével, az újonnan feltárt gótikus műrészletekben gazdag kolostorszárnyával és több száz műtárgyból álló egyházművészeti gyűjteményével érdemelte ki. Hasonló korú és méretű analógiája a kolozsvári Farkas utcai református templom. Gótikus káptalanterem a mai Magyarországon Sopronban, Szécsényben és Gyöngyösön található még, de egyik kolostor sem vetekedhet a szegedi méretével és történelmi társadalomszervező erejével. Mindig pazarlók. Nom tudom, igy van-e, a család gyakran a fejemhez vágja. De, mert pazarol a család is, engem kizárólag iákkor piszkálnak, amikor őket nem hagyom pazarolni. És ez az anyagi javak egyetlen egy esetére vonatkozik, a kenyérre. Már réges-rég nem lehet szeletelni, anynyira kemény, de én még szeletelem, odateszem a reggelihez, a vacsorához. A közös ebédtől a rohamléptekben előretörő társadalmi fejlődés megfosztotta a családokat. A lépcsőzetes munkakezdés gyakran a közös reggelitől is, s vannak ma már, nem kevesen, akiket a gazdasági romlás fosztott meg reggelitől, ebédtől, vacsorától. Nem vagyok zsugori. Pazarló se, ahhoz jóval több pénz kellene, mint amennyi a mi szakmánkban Magyarországon megterem. A kenyérrel való takarékos bánásmódomnak más a története. Ilyenkor Péter-Pál után mindig volt egy reggel, amikor nagyanyám ünneplőbe öltözött, vagyis feketébe, és a szegedi nagytájban, nem túl messze a jugoszláv határtól, a szovjet laktanya mentében, elindultunk ki a 'tanyára. Ahová akkorra már nemcsak hogy megérkezett a cséplőgép, hanem dolgozott is. A körimöstraktorról átvetett szíj hajtotta a gépet, szállt a por, a pelyva. Fönt, a gép tetején erős és barna férfiak rakták a dobba a kévéket. Lent a zsákba ömlött a búza, a másik oldalon meg jött ki a szalma. Egy szocreál film nagyjelenete. De, ha ezt a filmet nem kamerával, hanem röntgengéppel forgatjuk tovább, egész más derül ki. Nem ide tartozom Ezek az emberek egyéniségüket őrizték azokban a mindent egy for másító időkben, a szerveződő tsz-ak világában. Hiszen tudták, hogy az ő földjüket nagyüzemi módon nem lehet megművelni. A homok ravasz. Párszáz méterenként változtatja a tulajdonságait. Itt csak a krumpli hoz jól, olt a 'búza, amott a rozs, ide töknek, oda dinnyének kell kerülnie... Ki kell azt tapasztalni, tobb nemzedéknek. Es valami mást is őriztek magúkban, ami ugyancsak szembe állította őket azzal a világgal. Egy másik tudást, Istent. A kenyér pedig, így tanultuk, Isten teste. Az aratás, a cséplés közvetlenül a megtestesülés ünnepeivel kötötte öszsze a forró nyári napokat. Advent négy vasárnapjával, a 'karácsony éjféli misével, a hajnali misével és az ünnepivel. A megkövezett szent István első vértanúval. Es kiskarácsonynyal, amit ma már nagyon 'kevesen tudnak, hogy mikor van, s kizárólag a fejfájás, a másnaposság napjaként marad meg emlékezetükben. Kiskarácsony január elseje. Aztán következik január 'hatodika, Vízkereszt. Vízkereszt után hat vasárnapon át készülünk a böjtbevezető időhöz, s lassanlassan megérkezünk a Húsvéthoz, Szent Péter és Pál, majd augusztus 15én Nagyboldogasszony napjához. Amit Szent István király ünnepe követ. így tartották ezt akkor számon, mert azt az új alkotmányt, amit Rákosin keresztül Sztálin ajándékozott a magyar népnek, túlontúl a bőrükön érezték ahhoz, hogy ünnepelni tudják. Valamikor Nagyboldogasszony táján kanyarodtunk be nagyanyámmal a homokos dűlőúton, a tanyához, s estig néztük, hogyan születik meg a következő év kenyere. Mielőtt megszegtük a kenyeret, a kés hegyével keresztet vetettünk rá. 'Ha leesett egy darab, emlékszem, így tanítottak, fölvettem és megcsókoltam, hiszen Isten teste uz. És, ha megszáradt, 'ha már nem kerülhetett az asztalra, akkor sem veszett kárba. Megették az állatok. Lehetetlen volt. hogy" kenyeret valaki kidobjon. Még a gyereket is azaal fenyegették meg az öregebbek, ha eldobta az uzsonnára vitt cukroszsiroskenyér végét: „Megver az Isten, te! Elszárad a kezed!" Itt az emeleten nincsenek állatok. Itt nemigen mit csinálni a meglehetősen hamar száradó .oenyer maradékával. Itt bizony kidobják. Es ez az a mozdulat, amire én már soha nem tudom elszánni magam. Ha kell, anélkül adok pénzt a rászorulónak, hogy valaha is megkérném tőle. Amíg beengedtek. könyvet küldtem külföldre. Ha úgy hozta a sors, gondolkodás nélkül kifizettem utazó félismerősöm szállodai számláját. Ha olyan kedvem volt, egy este megittam az egész ösztöndíjam, sőt, másokat is rábírtam erre. De a mozdulat, íhogy akár egy 10 fillért érő kenyérdarabot eldobjak, nincs beépítve a kezembe. Elképzelhetetlen. hogy lássam, amint a szemétledobóban Isten hull alá. Zelei Miklós A szeged-alsóvárosi kolostor a nehéz időkben való nemzeti helytállás szimbóluma. A török időkben a megszállt területeken elnéptelenedtek a kolostorok, a népet elhagyták szellemi és politikai vezetői. Nem így történt ez Szegeden, ahol a barátok a lelkipásztori tevékenységük mellett, az ott élő magyar közösség szervezői, tanárai és orvosai voltak. Középkori eredetű könyvtáruk, középkori orvosi könyvek sorát tartalmazta. Ez a könyvtár reméljük, lappang valahol, és legalább részben visszakerülhet eredeti helyére. A ferencesek toleranciakészségét fémjelzi, hogy a XVI. században jól megfértek protestáns testvéreikkel egy templomban, nagyjából megfelezve azt. A XVII—XVIII. században főiskolai oktatás is folyt a kolostorban. Elkerülték II. József rendházfeloszlatási akcióját is. Egészen 1951-ig élt a mintegy 500 éves folyamatos szellemi kultúra a falak között. A folyamatosságot fémjelző tárgyi emlékek a két középkori miseruha, egy gótikus és egy reneszánsz kehely. A kincstárral együtt ezek elcsomagolva, megvannak. Az 1980-as években megindult helyreállítás a templom fedélszékének konzerválásával, a tető újraléce-«ésével és újracsenepezésévei kézSödött. Időközben a toronysisak vörösréz borítást kapott, és a toronytest barokk emeletei új vakolatot és zsalugátereket kaptak. Ezek a munkák lendületesen haladtak, azonban a középkori falak kutatása, vizsgálata már aprólékos elmélyülést kívánt. Feltárultak az eddig befalazott gótikus ablakok. Előkerültek a régi kapuk részletei is. Közben megkezdte az OMF tárgyalásait a kolostor ideálisabb hasznosítása érdekében, ahol addig szociális otthon működött. A legideálisabb, a történelmi hagyományokra való tekintettel, a Ferences Rend céljaira való visszaállítás lett volna. Az ismert politikai környezetben ezt nehezen lehetett elfogadtatm. Az óvatos előrehaladás és a következetesség eredménnyel járt. Ma már beszámolhatunk róla, hogy a kolostor eredeti tulajdonosa, a Ferences Rend ismét birtokba veheti épületeit. Szeged Megyei Város Tanácsának elnöke, Csonka István ígéretet tett a kolostor 1989. december 31-ig való kiürítésére. A Ferences Rend képviselőjeként 1989. szeptember 1-jért ferences atya veszi át a plébánia vezetését. Amint az épület a helyreállítás során lakhatóvá válik, a Ferences Rend paptanárképző kollégiumát helyeznék el a kolostorba. Szeged szerencsés adottsága, hogy a Hittudományi Főiskola egy városban van a JATE Bölcsészettudományi Karával. A kitűnő ferencesgyűjtemény pedig puszta létével is szolgálja majd azt az emelkedett légkört, amely kívánatos a papta.nárképzés szelleméhez. A közel 40 éves szünetben a sajátos alsóvárosi légkör és néprajzi környezet megörökítésén Bálint Sándor néprajztudós professzor munkálkodott, akinek könyvtára és szakrális néprajzi gyűjteménye is helyet kapna a kolostor falai között. Remélhetőleg lesznek követői kutató rriuiíkajában'a fiatal ferences atyák között is, és akkor a kolostor a szakrális néprajzi kutatás hazai bázisa is lehet. Most a gótikus káptalanterem, gótikus idomú tetejét építjük. A napojtban elkészült a boltozat védőteteje, lebontottuk a régi, idomtalan tetőt, állványozzák és vakolják a torony két gótikus szintjét, épül a zsinórpad, és lent a földön összeállítják a tetőidomot. A tető 1989. szeptember elejére készül el. Az OMF erejéhez mérten támogatja a helyreállítást, nyilván a sokat emlegetett 2,7 millió forintot részvételünk meg fogja haladni. Ez az összeg egy korábbi pénzügyi tervezés egyik adata volt, előirányzat, becsült költség. A cél a helyreállítás szakszerű és maradéktalan elvégzése. Az alsóvárosi munkálatoknál az OMF nem pénzt ad, hanem anyagot vásárol, és munkásai bérét fizeti. Minden tétel pontosan kimutatott, és bárki számára hozzáférhető. A káptalanterem-tetöhöz Tolcsváról hoztunk 20 m hosszú rönkfákat, közúti biztosítással. Mindszenten különleges fűrésztelepen szabták azokat a kívánt keresztmetszetűre. A tetőfedés céljára 13 000 piros hódfarkúcserép érkezett 22 raklapon Csornáról. A szállítás és lerakás alatt 30—50 db cserép tört el. A bálák ma is megtekinthetők az elkerített területen. Vita a vélt veszélyről volt, ugyanis 3 napig nem a kerített területen álltak a bálák, mert nem volt közterület-foglalási engedély. Az alsóvárosi gyerekek tisztelték templomuk ügyét, és nem törtek a három nap alatt egyetlen cserepet sem. Az OMF gyűjti a régi cserepeket is, mert patinás fedést a régiek által tud elérni. Ezért a régi káptalanterem fedését úgy szedték le a dolgozóink, hogy egyetlen cserép sem ment veszendőbe, és külön átválogatták azokat típusonként. Ez aprólékos, időigényes, de hasznos munka volt, kétségtelenül lassúbb, mintha markolóval történne a bontás. Sem cserép, sem fa itt nem mehet veszendőbe. A munkák állásáról kaptuk a hírt, hogy a természeticsapás-jellegű felhőszakadás nyomán víz jutott a sekrestyébe. Június 27-én, kedden, a már védőtetővel ellátott boltozatok fölül dolgozóink daruval emelték le a régi tető kontúrjait kirajzoló legnagyobb szelemeneket. A munka közben, a kiemelt fák töveinél adódott nyílásokon hatolt be a víz az óriás zivatar alkalmával. Természetesen a nyílásokat azonnal elfedték. Az ázásnak nem szabad megismétlődnie. Számunkra a dolog két tanulsággal szolgálhat. Munkánkon természeti csapás sem vehet erőt, teljesítményünkkel pedig a legszigorúbb plébánosnak is elégedettnek kell lennie. Bugár-Mészáros Károly műemléki felügyelő Függelék a tudósításhoz Bugár-Mészáros Károly nyilvánvalóan jószándékú jelentésével engem, az Alsóvárosban élő polgárnak, egyetlen bajom van: fővárosi rálátással íródott. Onnan, fóntröl biztosan másként hatnak az itteni tények, melyeket én akarva sem kerülhetek ki, mivel az év minden napján átmegyek a Mátyás téren és elég gyakran járok a templomban így én is nyomon követhetem az építészeti felújítás és művészettörténeti feltárás igen hosszadalmas, hadd ne mondjam: tűrhetetlenül vontatott menetét. A szerző „aprólékos elmélyülésről" szól, mintha egybe lehetne mosni a körültekintő kutatást, mely a templomban évekkel ezelőtt befejeződött, és a söröző-újságolvasó-focizó OMF-brigád ténykedését. Bugár-Mészáros beszámol arról, hogy „a toronysisak vörösrézboritást kapott és a toronytest barokk emeletei új vakolatot és zsalugátereket kaptak". Elfeledi viszont hozzátenni, hogy mindez a korábbi plébános — néhai Hamvas István — nehézséget nem ismerő harcainak és az egyház pénzének köszönhető. Az 1983ban befejeződött fölújitásra csupán kétszázezer forintot áldozott a műemléki felügyelőség. az egyház viszont három és félmilliót. A Csongrád megyei felügyelő elhallgat még egy tényt: 1987. februárjában Mendele Ferenc, az OMF igazgatója, Udvardy József megyés' püspök és Lénárd György plébános megegyezett a felújítás menetében. Ennek szellemében a megállapodás úgy szólt, hogy még abban az évben elkezdődik a sekrestye tetőzetének teljes cseréje, a templom falának újravakolása — újabb adat arra, hogy a kutatás már befejeződött! — valamint az ablakok és a két oldalbejárat eredeti formában való visszaállítása. A megbeszélésen a plébános külföldi segítséget is ígért, ám ehhez részletes költségvetésre volt szüksége. Az okmányt a mai napig nem kapta meg. No persze nem lenne nagy baj, ha az OMF időközben elvégezte volna azt, amit ígért. Ezzel szemben 4 sekrestye tetőzetének cseréje idén májusban kezdődött el, kitéve a pusztulásnak egy gyönyörű, 1764-ben készült faragott szekrényt. A sekrestyeként használt régi káptalan terem a májusi bevédés előtt és azóta is beázik. Az sem biztos, hogy egy ötszáz esztendős épületnek jót tesz, ha négy-öt évig vakolat nélkül „szellőznek" a falai. Bugár-Mészáros nem szól róla, de az ügyet ismerő tudja, hogy gyakran hangzik el az a megjegyzés: „a pap akadékoskodása miatt nem halad a munka". A pap, azaz Lénárd plébános úr 1986 őszétől hadakozik. Csak egy dolgot szeretne: megmenteni „Pannonhalma után az ország legjelentősebb középkori kolostorát''. Azon, hogy nyugtalan, én egyáltalán nem csodálkozom: a legutóbbi nagy esőnél beázott újra a sekrestye és a plébános lakrészében még a konektorból is folyt a viz... Dlusztus Imre