Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

1989. július 10., hétfő 71 Sopron, ünnepi hetek Régi zenei napok A Soproni Ünnep1 Hete): rendezvénysorozat.", mos", lépett r. negyedil: évtizedébe. Olyan kulturális eseményeke; kínálnak. melyekből tág marokkal lehet meríteni r. legkülönfélébb ízlés ösztönzése szerint. Első tekintetre túl gazdagnak tűnik a program, aztán belátom. hogy ". Rajkózenekarnak és Kuhnau Bibliai történetei: című programszonátájának nem feltétlenül azonos a közönsége, és gond csak akkor merül fel, ha például választani kell az egy időben megszólaló Varázsfuvola és a Szombathelyi Énekegyüttes koncertje között. Hogy mennyire fontos a kultúra ügye ebben a régióban, annak ékes bizonyítéka, hogy a megvalósulást elősegítendő nem kevesebb min: 37 vállalat, illetve intézmény hozott áldozatot. Köztük a soproni Ciklámen Touris: szerepe könyen érthető, de az. hngy a kapuvári Diadal Ruhaipari Szövetkezet is csatasorba állt, egyaránt dicséri magát a szövetkezetet, de a rendezők ügyességét is. A;: ünnepi hetei: keretében lepergő régi zenei napok résztvevőjét nyilvánvalóan a reneszánsz, barokk és kora klasszikus muzsika érdekelte leginkább, de ízelítőül álljon itt egy tallózó felsorolás a három hét egyéb jeles eseményeiből. A Barlangszínházban Ábrahám-operett, Varázsfuvola és egy ősbemutató; a Pinceszínházban a vegyes kínálatból kiragadva: „In memóriám Pilinszky" és „Minden magyar Liberóban"; a templomokban orgonaestek, r. Stefánia cukrászdában Boccaccio és Hegedűs Géza, a SZÜV-udvarban (Számítástechnika1 és Ügyvitelszervező Vállalat!) kamaraének- és hangszeres koncertek, a tereken fúvószenekarok, közben konferencia és szabadegyetem, óvónői zenei tábor és „Carousel" ipari vásár, kiállítással. Es persze sportrendezvények, szám szerint 14, a női labdarúgástól a vitorlázásig. A városban uralkodó gyalogos és géperejű sürgés-forgás természetesen nem kizárólag a jeles hetek velejárója, it: irt dühöng bevásárló turizmus, és mikor elnézem a boltokban nyüzsgő, a sajtok, kolbászok és zöldáruk láttán vörösre hevült nyugati szomszédokat, minden okom megvan, hogy felmentést adjak sokszor elmarasztalt honfitársaimnak. Mert mi legalább szegények vagyunk. A régi zenei napok eseménysorozatát ezúttal ötödízben rendezték meg, és aki minden eddigin részt vett, örömmel állapíthatja meg, hogy a színvonal egyenletesen magas, a magyar résztvevők egyre szélesebb spektrumban adnak számot nagykorúvá vált művészetükről, és bár a világhírű csembalistát, Jos van Immerseelt és a megbetege-. dett Zádori Máriát nagyon hiányoltuk, az ott töltött nyolc nap ösztönző, tanulságos és gyönyörködtető élményekkel szolgált, kivált azoknak, akiknek nincs módjuk régizene-ügyben Innsbruckba, Amszterdamba, Londonba vagy Bostonba zarándokolni. Másut'; tán nincs régi zene? Van, de Sopron azoknak a találkozóhelye. akii: c. történelmi (historikus) előadd•• hí vei, akik korabeli, vagy ré giekről másolt hangszere ken játszva, s az immár jó néhány évtizede tartó kutatások eredményein alapuló hitelességgel adják elő a két, három, négyszár-: éves zenéket. Ez a mozgalom ma már nem kuriózum többé, hívei nagyra értékelik, hogy n múzeumokba. börtönzött hangszerek szabadlábra kerülve milyen sajátos színt, zamatot köicsö nöznek az előadásnak, egyszersmind újra biztosítják azt a hangzási egyensúlyt és egységet, amely a modern hangszere': alkalmazásával gyakran eltolódik. A korabeli előadásokat maradéktalanul idézni per sze nem lehet, hiszen elődeink nem hagyományoztak ránk hangzó emlékeket, s maga az ember és a társadalom is változott azóta de ha valaki — mondjuk a barokk zenét — o-zm Chrysander. Mendelssohn vagy Busón', jószár.dékú. du ro mantikus torzításai által hitelvesztve, hanem a ker társak (Quantz, Leopold Mozari, C. Ph. E. Bach) intelmei alapjár. kívánja in terpretálni, bizonyára jó úton jár. miként az r. restaurátor, aki egy remekmívű középkori ikont kibont r, később1, koro!: „felújítóinak" meghamisító festékkérgei alól. A rég', zene müvelése mc egyszerre mu zikológus: és előadó', fel adat, szinte kettős öröm te hát, amit csak a tájékozatlanok és értetlenek gán csai csökkenthetnek némiképp. Meszlényi László Ez árverés, nem átverés A legelterjedtebb gyűjtoszenvedély Ha megkérdeznének, a gyűjtők mely táborába sorolható a legtöbb ember, habozás nélkül a pénzgyűjtőkre szavaznék. Persze, tréfás mellékgondolattal, mivel — ha van is, aki tagadja — a pénzt mindannyian szeretjük, s állítólag jó érzés, ha sok van belőle. Hogyne, hiszen a ropogós bankókért, csengő érmékért az életet szebbé tevő anyaben megvásárolhatnak egy teljes sorozatot, a megfelelő évjelzéssel forgalomba került valamennyi pénzérméből). Az egyes példányokat meg kell óvni az idő pusztításától, ezért egyenként átlátszó műanyag fóliába csomagolva, és a levegőtől hegesztéssel elzárva tárolhatók a legszakszerűbben. A fóliaívekben őrzött érmék egy-egy érméből mennyi került forgalomba. Évjáratonként, fő- és alaptípusonként rendszereznek, s az eltérések nem csak a sorozat teljessége, hanem értéke szempontjából is jelentősek. A ma közforgalomban levő magyar pénzérmék némelyike is már csaknem ritkaságszámba megy, ha a kibocsátás évét is figyelembe vesszük. Így előugyanúgy albumba köthe gi javak mindegyike meg- tők, mint a bélyegsorozatok, fordulhat, hogy sárga két vásárolható. Aki viszont azzal a különbséggel, hogy forintosaink egyik-másik csak halmozza a pénzt, s egy-egy ilyen album súlya évjárata a gyűjtők köréegy szemernyit sem ad ki bizony a tíz kilót is meg- ben többet ér névértékénél, belőle, az vagy fösvény, haladhatja. mint Moliére Harpagonja - fellapoz egy ilyen alvagy numizmata. ^^ g kPeHőebyél/nk a fantáziája, az előtt történelmi korszakok, népeit, nemzetek kiváló személyiKözöttük szakadéknyi a különbség. Harpagont csak a vagyona boldogítja, a numizmata viszont csak rit- . . , .... gyűjteménye segei' sorsfordlto esern<?Inflációval sújtott világunkban ez is figyelemre méltó, hiszen a többség inkább a forintok leértékelődésére koncentrál. S. J. Lassan máz csal: c. filmekből ismerjük az árveréseket, azoka: is leginkább a nyugati filmekből. Hiszen it: komoly pénzek és tárgya': cserélne!: gazdát. Vasárnap a Juhász Gyula Művelődés': Központba•: újre. élesben, r mag-: hivatalosságába:: hallhattuk. ezeket c. szavakat: „Senki többet? Harmadszor." -• aztár. a kalapác: koppanása következett. Az árverésen igen értékes magyar festményeket vásárolhatott a nem szűkmarkú közönség. A festmények mellett, liiogy csak a legismertebbeket említsem, a következő nevek szerepelték: Aba Nóvák Vilmos, Berná'th Aurél, Hermann Lipót, Iványi Grünwald Béla, Mednyánszky László, Rippl Rónai József, Scheiber Hugó és Szász Endre. Ám, hogy a művészet értékeit mennyire nemcsak a nevek fémjelezhetik, mi sem mutatja jobban, hogy ismeretlen festők képeit is igen magasra verték. Egy ikis betekintés az árakba: a legolcsóbb kép 6 ezer, a legdrágább pedig 160 ezer forint kikiáltási árral indült. Az árverést komoly propagandamunka előzte meg, mely a művelődési központ szervezőkészségét dicséri. Ezzel természetesen a tehetősebb rétegeket célozták meg. A szerényebb erszényűek számára a gyönyörködés díjtalan maradt. Igen, gyönyörködés, mert nem mindennapi szépségű képekkel álltunk szemben. Jómagam úgy éreztem, hogy egy fantasztikus kiállításon vagyok. Tálán nem lenne elvetendő dolog, ha az aukciót megelőzően két vagy három héten keresztül, minit kiállítási anyagot kezelnek a festményeket. Hogy a kikiáltó és a kalapács hangján kívül mást is tudjunk az árverésről, nézzünk kicsit a dolgok mögé. Az árverés egy külön kiis világ, ímely előre meghatározott szabályok szerint működik, mint például egy kártya-parti, azzal a különbséggel, -hogy itt csak nyertesek vannak. Az árverezést vezető bemondja a sorra kerülő festmény katalógusszámát — melyet minden résztvevő az előzőleg kézhez kapott kiadványban azonosíthat —, aztán kihirdeti a kikiáltási árat, majd kézfelnyújtás mellett megkezdődhet az idegek és pénztárcák csatája. És természetesen az viszi el a „balhét", aki a legnagyobb számot mondja, persze forintban. Ezek után, ha sikerült bemondani a „nyerőszámot", helyből tó kell fizetni a vételár 20 százalékát, a többit pedig az árverés után, s a festmény máris szállítható. A vételárba Mustra a licitálás előtt beleszámit a „leütési" ár 13 százaléka, amely 8 százalék illetékből és 5 százalék művészeti járulékból álí— ez 100 ezer forintnál már 13 ezer forint, vagyis ne csábítsuk magunkat könnyelműségekre, nem mindig a mi oldalunkon áll a törvény. További okulásul: a kifizetett festményt visszavenni és újra árverezni tilos (és nyilván életveszélyes is). Ezenkívül tilos mi nden féle összebeszélés, magyarul bundázás. A festmények szavatosság nélkül kerülnek árverésre — szerencsére egyiket sem festették joghurttal. És szeretnék itt idézni az árverési feltételekből, ez tetszett a legjobban: „Leütés után semmiféle felszólamlást nem veszünk figyelemre, kivéve, ha a tárgy hamis — bár a katalógusban eredetinek van feltüntetve." Anynyiszor eljátszotta már a világ a bizalmunkat; remélhetőleg ez az árverés nem átverés. És hogyan zajlott ez a valóságban? Már a bejáratnál kellemes pipafüst fogadott, ami ugyan nem tartozott a programhoz, de megadta az aukció aromáját, ízét. A nagy hőség ellenére ieen szépszámú közönség gyűlt össze az emeleti nagyteremben — körülbelül 50-60 fő. Az arcok és tekintetek többsége nagy szakértelemről és műértésről árulkodott. Ennek ellenére nem mondható éppen sikeresnek az aukció, mert néhány kép kivételével a „vissza" vezényszóra újra a raktárak gyomrát terhelik majd. A közönséget talán sokkal inkább a kíváncsiság vezérelte, mint a vásárlási szándék. Nagy meglepetésre az eladott képek listáján szerepelt a legdrágább festmény, mely egy nem jelenlevő személy előzetes licitje alapján 200 ezer forintért kelt el. Az árverés sikerességét nyilván előre is megjósolhatták volna a rosszmájúak, hiszen kinek van ma arra pénze, hogy ötszámjegyű összegekért festményeket vásároljon. A válasz: azért biztosan akad, ahogy a példa is mutatta. Ez volt az Aukció Szervező Kft. első árverése. Ígéretük szerint félévenként szerveznek aukciókat az ország nagyobb városaiban is, melyeken — a szegedihez hasonlóan — csak. igen komoly kvalitású képeket kívánnak áruba bocsátani. Podmaniczky Szilárd w Érettségi trükk Az érettségik és érettségi botrányok idejét éljük. De míg az előbbi legfeljebb egyesztendős beszédtéma, az utóbbi történelem. Vegy legalábbis a botránykrónikák sajátos epizódja. A La Republica című újság egy teljes oldalt szentelt az olasz trükköknek. Ebből idézzük Vigevano középiskolájának egyébként „briliáns esetét". Az 1976. évi írásbeli érettségi előestéjén telefonon hívták a Szent Józsefről elnevezett iskolát. A hívó — tankerületi főigazgatóként — figyelmeztette az iskola vezetőjét, hogy a másnapi írásbeli feladat véletlenül olyan idióta hibát tartalmaz, ame'.y, ha nyilvánosságra kerül, nevetségessé teszi a minisztériumot. Ezért felül kell vizsgálni a témákat. Delia nővér engedelmesen felbontotta a lezárt borítékot, és beolvasta a feladatokat. Valamennyit. Azonban néhány óra múlva kiderült, hogy csupán ravasz trükkről van szó — a diákok legnagyobb bánatára. Az érettségit az egósz országban elhalasztották . Nyilván olcsóbban megúszták volna, ha — magyar módra — átlátszó borítékba csomagolják a tételeket.. . éppúgy feltárulnak, mint a mindennapok fontos és apró eseményei. A sorozatban egymás után kökán gondol mai pénzben kifejezhető értékére. Az ő igazi kincse a bankjegyek, pénzérmék sorozatának teljessége s le- alapján nyo^ hlívJ^öf' ttlZo mon követhető az illető ora belyeggyujtok eseteben. . v„llltáíáT._j. fr,kn7a(ris A numizmata elsősorban f ^ ey£Lvfl' w södése, hiszen a Címletek pírpénzeket, bankjegyeket is, persze lehet éremgyűjtsménye is. Ide illik tehát egy kis szómagyarázat. Numizmatika, vagyis éremtan: érmekkel és érmékkel foglalkozó sem tudomány. Érem: kitúntetésként, vagy díjul adoma- tőszenvedélyek bármelyike: nyozott, többnyire felirattal . ... 7 nagysága, az érmék mérete, és a hozzájuk" felhasznált anyag mind-mind áruló jel, még az avatatlan szemlélődő számára is. Persze, a numizmatika semmikíván kevesebb szakismeretet, mint a gyűjis ellátott kis fémkorong, a művészetben pedig hasonló kisplasztikái alkotás. Érme: fém pénzdarab. A jelentés tehát kettős. A numizmaták nagytöbbsége beéri a pénzérmék gyűjtésével, hiszen ez a szenvedély is kimeríthetetlen változatosságot kínál híveinek. Mint minden gyűjaz érmék meghatározásának, rendszerezésének elvei igen szigorúak, s a hamisítványok éppúgy nem zárhatók ki, mint a bélyegek, vagy mondjuk a festmények esetében. Ezért nem csak az érmék alakja, anyaga, vastagsága és kerülete, az ábrázolt motívumok kidolgozása, ha., , , , , nem meg az érmek peretésben, ebben is a rendsze- .„ , ,,„„„«.; .. . . , .. . . menek rovatoltsaga vagysirezettseg jelenti a többletet. " Alapul vehetik egy-egy nemzet, azon belül is ' egyegy időszak pénzérméit, bankjegyeit. (A magyar pénzek gyűjtői a numizmatikai sz1'vétség révén minden év masága, esetleg jelekkel való díszítése is meghatározható fontosságú. A numizmatikai katalógusok nyilvántartják mindezek mellett azt is, hogy VTV-dill Kaptunl: néhán-i számon- (mert az elmúlt hét szerdákérő telefonJ vasárnap dél- jár. máz levetítették ugyanután. Olvasóin': nálunk ez r. filmet) álhirét Tehát reklamáltál: r. szómba es c. „kacsát" csak. beengedtük térz beharangozol: VTV anyagain!: közé. Ezér'. mi mozit. -Múl; heti utolsó elnézés: kérünk. Felelőssé számunk, utolsó oldalár, mi get a vtv és c gőzerővel is jeleztük a város: kábel- szervezkedő kábelrendszer televíziós rendszez „boldog" (?) használóinak, hogo bizony, este 8-tól, stranc után, az árnyas kiskertbő'. hazajőve megnézhetik. maja c. Vakáció Mallorcár. cimi': olasz—spanyol filmvígjáté • köt. Mi a szegedi városi tele- felejtették víziótól kaptuk az ismétlés gombot igéreteier: vállain tovább r: ser. akarunk. A filmeket továbbra is a vtv-nél indítják el, ha elindítják. Szombaton este talár, épper. c Dutyi-dilit nézték elmélyülten és ezért el megnyomni a Másfél millió éves lábnyomok Távoli őseink lábnyomára szerű állat és madarak lábbukkantak az amerikai Yale egyetem expedíciójának tagjai Kenya északi részén, a Turkana-tó partvidékén. A tudományos elemzés szerint a lábnyomok az egy—másfél millió évvel ezelőtt itt élt előemberektől származnak Egy súlyos, orrszarvúlenyomatait is megtalálták. A most felfedezett lábnyomok kétmillió évvel fiatalabbak, mint a Mary Leakey által Tanzániában találtak. A láb hosszabb lett, és a lenyomatok jóval közelebb vannak egymáshoz. Hová repül a galambleves? Egy nem mindennapi élményben volt részem a Szeged étteremben. Ha akarják, tekintsék ezt reklámnak. Bár én inkább csak az élményt szeretném megosztani, hogy „mindnyájan jóllakjunk". Szóval leültem a Szeged jókora betonozott teraszára, és hirtelen felindulásomban úgy gondoltam, hogy egy galamb'evessel oltom egyébként olthatatlan étvágyamat. Az étlapon természetesen még csak nyoma sem volt a galamblevesnek. Mi lehet ennek az oka, törtem a fejem, miközben „ha madár nincs, hal is jó"-elv alapján egy nagy tányér heckbe bocsátottam elhibázott ínyencségem. A teljes képhez hozzátartozik, hogy egy veréb állandóan az asztalom alatt ugrált, hogy bosszantásom természetadta keretek között maradion. Tehát sóvárogtam a galambleves után, miközben a pincér diszkréten tiltakozhatott volna, hogy itt egy fia galamb nem sok, de annyi sincs. Telt s múlt a csalóka idő, s gyomrom korgó hangokat megpendítő húrjait áthangoltam egy muzikális adag heck elfogyasztására. És ebben a meghitt és ócska hiúságg.U átfűtött pillanatban az aszialomtól néhány perce távozó pincér a szemem láttára és tálca nélkül,' kezeit imádkozáshoz hasonló tartással kirohant az ajtón. És láss c-odát: gyomrom ütemes dübörgése közepette széttárta karjait, és szárnycsapások hangjától kísérve egy élő galambot engedett a tiszta, szabad és kéklő ég felé. Aztán levontam az esztétikai tanulságot: szebb ma egy repülő galamb, mint holnap egy repülő galambíeves. P. Sz.