Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

8 1989. július 1., szombat A szegénység árt az egészségnek Az clsó szomorú tény: egyre többen és mind fiatalabban halunk. Amíg a fejlett országokban a születéskor várható élettartam 75-77 év. addig a magyar ember kevesebb mint 70 életévre számíthat e földi létben. Harminc éve annak, hogy vezetni kezdtük a nemzetközi halálozási ranglistát. Harminc évvel ezelőtt ÉszakAmerikában. Nyugat- és Észak-Európában rendre javulni kezdtek a halálozási viszonvók és azóta a halálos kórok — a szív- és érrendszeri betegségek és daganatok — tünetei lényegesen későbbi életkorban jelentkeznek. Köszönhetően az életfeltételeknek, az életmódváltozásnak no és a pénznek, amit ezekben az országokbag bőkezűen mértek az egészségügynek és a szociálpolitikának. Európa szocialista országaiban ugyancsak az életlehetőségeknek „köszönhetően" a halált okozó kórok évente mind több embert pusztítanak, a korábbi életszakaszban — mondhatni az élet delén vagy még annál is előbb — mutatják tüneteiket s okoznak fiatalon halált. Magyarország mára „elérte", hogy a férfiak születéskor várható élettartamát tekintve harminckét európai ország közül a 31. helyen áll. Korántsem genetikai, biológiai okok, hanem a társadalmi létfeltételek és a mérhetetlen túlterhelés miatt. A statisztikai adatok szerint a munkaképes korú magyar lakosság úgynevezett összes kötött munkaideje lényegesen hosszabb, mint a miénknél fejlettebb ipari országokban. Oka: a munkaidón túli többletmunka. Egyre nó tehát a munkával, a szervezet maximális kizsákmányolásával eltöltött idő, kiszorítva életünkből az újratöltódésre, a fizikai és lelki regenerálódásra szánt pihenést. A tegnapi életszínvonal megtartásáért reménytelen küzdelem folyik. Nincs hétvége, szabadság és nincs éjszakai nyugalom sem, mert a szervezet nappal túlpörög, mindig csúcsra állított. S az emberek hiába küzdenek — a már ki tudja, honnan levő erejüket megfeszítve —. naponta szembesülniük kell a ténnyel: ami ma még elég. holnapra biztosan nem lesz az. Gürcölés és eredménytelenség. A több hajsza ellenére is visszaesés. Kudarc, állandó frusztráció, ami az egyes embertói függetlenül létezó és ezáltal számára feloldhatatlan ellentmondásból táplálkozik. No és a mindennapi stressz. Az emberek a változást viselik a legnehezebben. A mi pillanatnyi gazdaságipolitikai életünkben viszont éppen ez dominál. A változásokhoz pedig idomulni kell. Csak hát a naponként újraigazodásban a magyar ember alkalmazkodóképessége — erkölcsi és fizikai értelemben egyaránt — lassacskán kimerül. Már-már képtelen követni és feldolgozni az értéknormák naponkénti változását. így hát eggyel több adalék ahhoz, hogy szinte állandó feszültségben éljen, aminek okán mind jobban és mind többet szorong. A lassacskán állandósuló stressz löki az enyhet, a megnyugvást adó pótszerekhez: az alkoholhoz, a gyógyszerhez, a feszültségoldó cigarettához és a pötörömnék — vagy talán egyetlen földi örömnek — tekintett nagy evésekhez. „Hajdan a baloldali mozgalmak pontosan tudták, hogy az alkoholizmus mögött társadalmi okok vannak" A Magyar Tudományos Akadémia orvosi tudományos osztálya még 1986-ban kezdte vizsgálni a magyar lakosság egészségi állapotát, illetve az erre ható tényezőket. Ennek eredményeként született 130 oldalas tanulmány tanúsága szerint a nemzet fizikai és lelki rokkantsága, a magyar nép egészségi állapotának vészes romlása mögötti társadalmi okok halmaza áll. A több mint százoldalas tanulmány lényegi mondandójának ezen összefoglalásából ez bizonnyal érzékelhető. — írja Losonczi Ágnes. — „Ez a megoldhatatlan társadalmi problémák és feszültségek levezetése, pontosabban levezetni nem tudása. Tehát nemcsak az egyéni személyiséghibák mutatkoznak meg. hanem a kilátástalapság. a védő közösségek hiánya, az életcélok megzavarodoítsága. az élettartalmat adó munkák, az értelmes társadalmi cél és jövótudat hiánya. Kevés mód van arra. hogy megtalálják a feszültségeket levezető lehetőségeket, azok épségben tartó, énépító módozatait." Andorka Rudolf számításai szerint mintegy félmillió körüli alkoholista él ma Magyarországon. Minden hatodikhetedik férfi alkoholistává válik élete folyamán. A májzsugorban elhaltak száma az elmúlt 25 év alatt ötszörösére emelkedett, és a halál oki sorrendben az ötödik helyre lépett elö. Mai tudásunk szerint a halálozások 65 százalékáért a túlzott alkoholfogyasztás a felelés. A kövérség nem a jólét jele. Hiszen a hizlaló, a korszerűtlennek mondott táplálkozás lényegesen olcsobb. mint az egészséges. Pénz és étek bizony egymás függvényei. Makara Péter tanulmánya szerint sokkal kevesebb az elhízott ember a felső társadalmi rétegekben, mint a társadalmi hierarchia alsóbb fokán. Hiú próbálkozás lenne összevetni az egészséges, illetve a súlvnöveló ételek árát, pontosabban árkülönbségeit. Az elóbbi minden esetben több forintba kerül. Csupán egyetlen adat: a legutóbbi árrendezések alkalmával 38 százalékkal emelték a tej és tejtermékek árát. Hazánkban az egy fóré vetített tej- és tejtermékfogyasztás évente 200 kiló. A fejlettebb országokban ez a szám évi 300 kiló. A táplálkozási hibák és a mozgáshiány pedig dóntö szerepet játszanak az elhízásban, aminek szinte minden esetben egyenes következménye a szív és érrendszer betegsége. S ugyanúgy a zsír- és koleszterindús táplálkozás — a hozzá „kapcsolt" itallal, cigarettával, környezeti ártalommal — okozója a daganatos megbetegedéseknek. Magyarországon 1985-ben 600 ezer szív- és érrendszeri beteget gondoztak. Közel 80 ezren halták meg e kórban. Ugyanebben az esztendőben kétszázezer daganatos beteget kezeltek és 30 ezren haltak meg rákban A szegénység különösen art az egészségnek, nemcsak azért, mert a szegény ember az élet elemi fenntartásának gondjait sem tudja megoldani, hanem azért is, mert a társadalom peremén élni egyenlő a kivetettséggel. A perifériális helyzet pedig szüli az alacsony társadalmi megbecsülést és az ezzel karöltve járó minimális önbecsülést. A számkivetettekre túl sok teher nehezedik. Egyensúlyuk a tartós feszültségek okán kibillen, s a társadalmi hierarchia alacsonyabb fokán hamarabb nyúlnak a pótszerekhez. Pillanatnyilag két és fél millió magyarra jellemző ez. Ennyien élnek a társadalmi létminimum alatt. Józan Péter a budapesti kerületek közötti különbségeket vizsgálta a férfiak halálozási szempontjából. Megállapítása: a legkedvezőbb társadalmi foglalkozási csoportok férfi tagjainak halandósága az NSZK-éhoz hasonló, míg a legkedvezőtlenebb helyzetűeké Szíriáéhoz. Következésképpen a nehéz fizikai munkát végzó, rosszul ellátott településeken élő. szegény csoportok halandósága lényegesen roszszabb. mint a jó munkafeltételek között dolgozó, jól ellátott településeken élő csoportok halandósága. Az egészségügy alulfinanszírozott. Minimálisan részesül a nemzeti jövedelemből. Számtalan hiánya között az egyik legszembetűnőbb: a megelőzés, az alapellátás megoldatlansága. Mint már a bevezető sorokban írtuk: a hatvanas évek elejétől húztak el mellettünk a fejlett országok, csak részint az emberhez méltó lét-és társadalmi feltételek miatt. Jórészt pedig azért, mert nagy pénzekkel dolgozó egészségügyet és szociálpolitikát teremtettek. Vegyük a finneket példaként. A hatvanas évek elején Magyarország és Finnország megbetegedési görbéje, halálozási statisztikája nagyjából azonos volt. Ma a finnek Európa legjobbjai. mi pedig beteg sereghajtók lettünk. Mi történt? Amíg mi a diadaljelentésekben fedtük el mind a népegészség, mind pedig az egészségügyi ellátás romló helyzetét, és amíg az egészségügyi kormányzatok békésen tűrték az ágazatukra osztott minimális költségeket, addig a finnek alapjaiban megváltoztatták az egészségügyi struktúrát. Annak idején mindkét országban az egészségügyi költségvetés kilencven százalékát fordították kórházi kiadásokra és tfz százalékot az alapellátásra. Ma a finneknél 40százalékot kapnak a kórházak és 60 százalékot az alapellátás. A finnek ugyanis rájöttek arra, hogy a kórházi a legdrágább gyógykezelés. A csúcson vannak ugyan korszerű eszközök, felkészült orvosok és jut a betegekre idó, de alább a megelőzésre se eszköz, se mód. se szervezet, se pénz. se kultúra. Pedig ami alapszinten elhárítható lenne, arra később — magasabb szinten — még többet kell fordítani. Fokozódik az egyenlőtlenség az egészségügyi ellátás rendszerén belül. Nemcsak a privilegizált egészségügyi ellátásról van szó, sokkal inkább a területi különbségekről és a pénz alapján kialakult gyógyítási differenciákról. Ezen az egészségügyi rendszeren egy korrekciós reform nem segít. Alapjától kell — kellene — másképpen felépíteni. Még akkor is. ha az elmondottakból kiderül a magyar nép egészségi állapotáért korántsem csak és elsősorban az egészségügyi hálózat a felelős. KALOCSAI KATALIN SZOKOLA LAJOS GRAFIKÁJA PODMANICZKY SZILÁRD A színek átváltozásai (Részletek az utolsó szürrealista költeményből) 2 A víz szabad színén az emlékezel mint fűbe öntött hajnal ragyogása 5' Csak a remény első birodalmában nevezhetsz hallgatásnak pontosan ott a testbe szerkesztett véletlen körökben 7 A szavakból előbújik az üzenet az éjszakában kifehéredett viharszárny 10 Egyedül sétálsz a források vidékén a képzelet kiállításán a tárgyak felszáradt helyén bolyongó szélben 11 Tükrök késleltetik az időt 14 Egy váratlan film feliratán ujjaid halvány pirosa s szivedben a zöld selyembe csomagolt magány 16 A hold távoli mélységek szüntelen vonulása 19 A lomberdő éghajlatát két madár hozza feléd az egyik a szavak árnya a másik a szavakból kinnrekedt férfi 22 Ha elindulsz a fogolymadárhoz vezető úton talpadon vérző kavics az agavék közt megbújt diktátor 26 Nem én tudod nem én vagyok ki a csöndes tájon kígyókkal játszik szakadatlan a költemény a könyvek közt elvérzó lovas rendőr 31 Az erdő közelébe tolt napkorong rezonál az amalgános fogpohár mögött megbúvó halpikkellyel te lehetsz az első búvár kit víz alatt öblít a hajnal » 35 A semmiből először a moha kerekedik majd a páfrány végül a zuzmók sora az ember pedig egy buszon a bika jegyében utazik 37 A tenger semmiben sem különbözik a félelemtől ki merne éjszaka leszólítani egy medúzát 41 Kérlelhetetlen hegyoromra zuhant a sas csőrében fekete napkorong valahonnan még kiáltoztak utána de ahogy szilánkjaira röppent a sas egyszeriben néma lett az alkonyat. 45 Egy pirosban úszó hal a célpont a géppisztoly makulátlan szüzességről álmodik tudom szeretnéd megkérni a kezét hogy vegye le a ravaszról 50 Még emlékszem hajnalban a kőbánya bejáratánál valaki rám lőtt olyan volt mint gyertyafényben imbolygó halvány mellszobor A zsurnalizmus esztétikája K

ezdó újságíró, nős, albérletben lakik és villamossal jár a munkahelyére. A hat megálló épp elég, hogy átfussa saját írását, a Sport második és harmadik oldalát, belenézzen a Nemzet külpolitikai rovatába. A portán szelíd és tartózkodó „kezét csókolom"-ot köszön. Lépcsőforduló, félemelet jobbra, a folyosón végighaladva még üres szobák ásítoznak rá. Szobája a WC mellett Saját usztala. telefonja, szemétkosara van. Ez a bóség egészen elkápráztatja, korábban általános iskolai tanár volt. a rendszer fél napon at üvöltözó, kisemmizett rabszolgája. A régi mechanizmus azért még működik benne: az üres kávéscsészéket szorgalmasan visszaviszi, s egy hét után se érzi természetesnek, hogy helyette gépelnek. írásaiért, amiknek a címét fcltúnóség, eladhatóság kedvéért sorozatosan megváltoztatják, nem szól; egyelőre azt se tudná, kihez forduljon. Kenyéradója, az uralkodó párt számára lojalitást kértek tőle, s ő nemcsak kívülről bólintott, mert bár úgy gondolja, korántsem mindegy, kinek az oldalára áll. az ó ellensége nem politika, ideológia vagy szociális viszony. Ha boldogságot nem is. de belső megbékélést csak önmaga meghódítása révén nyerhet, erre a feladatra pedig semmilyen külső, világi hatalom kompetenciával nem bír. Bólintott volna tehát más gazda felé is, s hogy ezt most nincs alkalma bizonyítani, nem zavarja. Csak egyvalakinek tartozik számadással. Vajon a textus patetikus és ironikus kilengéseit figyelve kiderült-e már: kezdó újságíró egyben költó is! Úgy gondolja, akkor végzi jól a dolgát, ha következetesen arctalan marad. Kérdései nem ót, hanem a mindenkori közvéleményt, egyetemes kívánságot és híréhséget elégítenek ki. Amikor riportot készít, a kérdezett arcát maga elé húzza maszknak. Egyszerre ragadozó, parazita, kalandor és moralista. A riport mechanizmusában személyisége szüröhártyaként funkcionál;, az újságlapvékony anyagra olyan alakot színeznek a beszélgetések ólmozott hullámai, aki igazából sosem ó, ha az lenne, a kérdezz—felelek örökérvényű szabályát szegné meg. Kezdő újságíró emlékszik még arra a naiv kívülállóként végignézett elrettentő mintainterjúra, amikor a hivatal gyerekes családot tett az utcára jogtalan lakáshasználatért . Az eső csendesen áztatott sebtében letakart bútort, maszatos szájú bölcsödést, kíváncsiskodó szomszédasszonyt, rezignált interjúalanyt. A riporternő a düh és a felháborodás szétpukkanó buborékjától fulladozva támadt a hivatal öltönyös emberére, aki logikus és korrektnek ható válaszokkal igyekezett az évek óta húzódó ügy hátterét megvilágítani. Kezdó újságírónak tehát el kell felejtenie, hogy gyűlölni, szeretni, felháborodni és rajongani tud, mert személyes autonómiáját és hitelességét tenné kockára. Kétféle munkát ismer. Az egyikben újra csak felejtenie kell. a törlés tárgya: önmaga.. A másikban épp ellenkezőleg, szinte csak róla van szó. Amikor nem gondol magára, úgy dolgozik a keze, agya, szíve,-úgy működnek a szervei, mint egy, a világgal tökéletesen harmonizáló szerkezet jelentéktelen részei. Ez most. mondja fennhangon, az újságíró. Amikor magára gondol, hatalmas kérdőjellé változik, és azt mondja: ez a költó. A szerepeket elválasztandó, gyermekei erényét vaskalapos szigorral féltő apa módjára falat állított, amin azonban már az elsó napokban lyukat fúrt, s bár bizalmatlanul, de mégis kíváncsian figyelte egymást a két ÉN. Tudja, az, amit újságíróként megír, a következő pillanatban már halott. A hétköznapi beszéd — melyben enni. inni kérünk; férj. feleség, lakás, autó, telek iránti óhajunkat fejezzük ki — kanonizált formája ez. az újságíró beszéde. Ennek a beszédnek az ösztönéletben az önmagát szüló és kioltó nemiség a párja, közvetlen szükségletet elégít ki. Kezdó újságíró világi létezése ezután az élettelenül a háta mögé hulló, jelen nélküli megírt tény és a szemból kacérkodó, meg nem írt világ határolta parcellán.történik. Szúk és ócska kis parcella ez, sohasem nagyobb egy napnál. Saját életébe munkája révén gyökeret nem verhet, múltja halott, jelene nincs, jövője kiszámíthatatlan. Mint minden, a fogalmazás kínjából át- és átitatott individualistának, neki is a legfontosabb olvasója: saját maga. Ezúton üdvözli a többieket, veszi kölcsön a mondatot, ha lesznek. DARVASI LÁSZLÓ