Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

Magyar vándor Akik hisznek az eleve elrendelés irányító sze­repében, a végzetszerűségben, azt mondják: nem véletlen, hogy a világhírű magyar tornászok ép­pen a lólengésben nyerték sorra a nemzetközi verse­nyeket, a legutóbbi olimpiákat. Ez a szer felel meg leginkább a magyar habitusnak — hangsúlyozzák —, a hagyományoknak, sokkal inkább, mint a felemás korlát, vagy egyebek. Bizony, történész legyen a talpán, aki összeszá­molja, pontosan hányszor estünk is át ezer esztendő alatt a ló túloldalára. S feltápászkodva onnan, foly­tattuk. ahol abbahagytuk, nem tanulván a balesetből. Ebben a számunkra igen szerencsétlen évszázadban például évtizedekig tartó orosz- és szovjetellenesség után egy adaí születésű magyar zsidóról, bizonyos Rákosi Mátyásról az derült ki. hogy országunk első embereként Sztálin legjobb tanítványa. Nem elege-* dett meg hát a második, vagy harmadik legjobb ta­nítvány címmel; ö maga — s nem a Kremlben széke­ló mester — döntött arról, ki lészen a legeminensebb diák a béketáborban. S midőn 195ö-ban rendszere na­pok alatt esett szét, számos honfitársunk már egy másik birodalom katonáitól várta a szabadság be­köszöntését. Azóta némely publikációkból kiderült: az Egyesült Államok és a Szovjetunió előre egyeztette lépéseit „magyar ügyben", s nem lehetetlen, hogy az USA tiltakozó jegyzéke már a szovjet invázió elölt megfogalmazódott Washingtonban .. . Vulgárisan fo­galmazva: Moszkva szabad kezet kapott Budapesten, „cserébe" a vártnál kisebb szerepet játszott a szuezi válságban. George Bush elnök magyar újságíróknak nyilatkozta csütörtökön, 1956-rói szólva: „Elég idóa is vagyok, hogy emlékezzek. Gyermekeink közül sokan nem tudják, hogyan kelt fel egy nép a sza­badságért, s nem ismerik ezeket a dolgokat. Más­felől úgy vélem, egy olyan országnak, mint az Egye­sült Államok, nem szabad fölös ígéreteket tennie. (...) Nem tudom, hogy az utca embere mit várt 1956­ban, de ha katonai konfrontációra számítottak a Szovjetunióval, akkor a várakozásaik sajnálatosan túlzók voltak." Világos beszéd, s csak ennek a vetü­letnek figyelembevétele teheti teljessé a novemberi végkifejlet megértését: Érdemes tovább időzni az amerikai elnök e na­gyon szimpatikus interjújánál. Annál is inkább, mert ismét könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy a tengerentúli nagyhatalomtól reméljük a „megváltást", akkor védelmünkre siető katonák, most pedig nagy­lelkűen nékünk adományozott segély, különböző gaz­dasági injekciók formájában. Nos, George Bush semmi kétséget nem hagyott az iránt, hogy növekvő szimpátiával figyelik hazánknak a demokratizálódás irányába mutató törekvéseit, s a kongresszusban ls erősödő támogatással számolhatunk. Ugyanakkor óvott attól, hogy holnap kezdődő budapesti látogatá­sához túlzott várakozásokat fűzzünk. A segítségnyúj­tásnak ugyan politikai korlátai immár nincsenek, gazdaságiak viszont vannak. Azok, akik a pénzügye­kért felelősek a kongresszusban, tudni akarják, hogy a magyar gazdaság teljesitménye megfelel-e elvárá­saiknak. Magyarországról hazafelé tartva, az elnök megáll Párizsban, ahol szövetségeseivel konzultál a Magyarországnak és Lengyelországnak nyújthatq kö­zös nyugati segítségről. Akkor már okosabbak le­szünk, ám remélhetőleg nem csalodottubbak. Amióta világ a világ, most első izben jár hiva­talban levő amerikai elnök Magyarországon. Nagyon hízelgőket mondott Washingtonban rólunk — még ilyet is: fut én ma 21 éves lennék és Magyaror­szágon élnék, azt mondanám: Istenem, milyen nagy­szerű dolgok történnek, s én ennek részese lehetek. Es még elnök is lehet belőlem" —. s nincs okunk fel­tételezni, hogy más szellemben nyilatkozik Budapes­ten. Ránk fér a biztatás. Hisz fenn vagyunk egy kü­lönös formájú tornaszeren, erősen szorítjuk a kápó­kat, látványosak az ollóink, sajátos a Magyar-vándo­runk — mi találtuk ki —, ós mindenképpen a lovon szeretnénk maradni a gyakorlat végéig. Hogy végre megnyerhessük a mi versenyünket is; ne „csak" az olimpiát. Sandi István DELMAGYARORSZAG Éles magyar-román vita Két izzasztó nap Bukarestben Elsősorban az európai po­litikai és katonai helyzetet értékeli, s annak javítására tesz javaslatokat az a nyi­latkozat, amelyet a VSZ PTT ülésén, Bukarestben fo­gadtak el a tagországok. A VSZ tagállamai, hangsú- * lyozva a NATO-tagországok álláspontjában a harcászati nukleáris fegyverekről foly­tatandó tárgyalásokkal kap­csolatban bekövetkezett fel­lődért, felhívták a NATO tagállamait, hogy a harcá­szati nukleáris fegyverek kérdését ne korszerűsítés? révén, hanem az ezen esz­közök szakaszonkénti csök­kentésére irányuló, önálló^ tárgyalások útján oldják meg. A VSZ-tegállamok a jö­vőben is kószák minden ér­dekelt féllel közösen keresni azokat a megállapodásokat, amelyek révén szakaszosan csökkenthetők majd mara­déktalanul felszámolhatók a nukleáris fegyverek. A nemzetközi stabilitás feltételezi a konfrontációs doktrínák, az erőre történő támaszkodás elutasítását, a más államok belügyeibe va­ló közvetett és közvetlen beavatkozás elvetését. A bukaresti ülés másik okmánya, a politikai ta­nácskozó testület tapaszta­latait összegező közlemény az európai helyzet kapcsán megállapítja: a VSZ tagál­lamainak eltökélt szándé­kuk, hogy minden eszközzel elősegítsék a bécsi utótalál­kozón elért megállapodások végrehajtását, az európai béke es biztonság megerő­sítését. Végezetül pedig, ami ma­gát a VSZ-t, illeti, a tagál­lamok elhatározták, hogy újabb lépé/eket tesznek po­litikai jellegének erősítése érdekében, s azért, hogy a szervezet keretein belüli együttműködés mechaniz­musát demokratikusabbá te­gyék. korszerűsítsék. * A Nyers Rezsó—Nicolae Ceausescu-találkozóról Bu­karestben Horn Gyula kül­ügyminiszter tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit. Mindenekelőtt elmondta, hogy p. találkozó román kezdeményezésre jöt': létre. Szólt arról, hogy b. magyar küldöttség nem könnyen határozta el magá'; erre a lépésre, mert a tapasztala­tok szerint az ilven talál­kozók nem járnak túl sok haszonnal. „Sorra vettük mindazo­kat a problémákat. ame­lyei: kapcsolatainkat terhe­lik. Egyetértés gyakorlati­lag csak abban a kérdésben volt, hogy szomszédok va­gyunk, és a két szomszédos nép érdeke ' megköveteli, hogy P. viszonyoka: javít­suk. A magyar delegáció kifejtette azt, hogy gyakor­latilag csak P. ga/.dasági kapcsolatok terén kielégítő a helyzet, politikai téren viszont mélypontra jutot­tunk. Az aradi csúcstalál­kozó; követően érdemi lé­pésre nem került sor. Felvetettük azt, hogy egyetlen magyar javaslatra, kezdeményezésre sem kap­tunk érdemi választ román részről, illetve ezeket a ja­vaslatokat elutasították. Gyakorlatilag egyetlen olyan témáról nem hajlan­dók tárgyalni, amely feszíti a két ország viszonyát. Felvetettük, hogy súlyo­san terheli a két ország vi­szonyát az erdélyi magyar­ság helyzete. Érveket felsorolva, hatá­rozottan felvetettük továb­bá azt js, hogy az utóbbi időben egy széles körű po­litikai propagandakampány bontakozik ki Romániában Magyarország ellen. Hogyan lehetn'i tovább­lépni e kapcsolatok rende­zése érdekében? Alapvető fontosságú az erdélyi ma­gyarság helyzetének javítá­sa. Határozottan leszegez­tük azt is, hogy haladékta­lanul le kell állítani a tele­pülésrendezési program to­vábbi folytatását. Nicolae Ceausescu hangoz­tatta, hogy a felvetett prob­lémák nem léteznek Romá­niában. Az országban töké­letesen. megoldották a nem­zetiségi kérdést, ezen a terü­leten nincs gond, sőt a vilá­gon a legjobban Romániá­ban oldották meg ezt a kér­dést. Meg kell mondanom — hangsúlyozta Horn Gyula —, hogy at egész találkozót egy rendkívül heves vita jel­lemezte, s gyakorlatilag csak egy megállapodás született — a településrendezéssel összefüggésben: Nicolae Ce­ausescu megerősítette, utaz­zék Romániába egy magyar tanácsi delegáció. Mi ezzel egyetértettünk, viszont arra kértük, hogy ez a helyszínen, főképpen Erdélyben tanul­mányozhassa a településren­dezési programot. A válasz erre az volt, hogy a delegá­ció programját majd ők ál­lítják össze. Egy érdeklődésre, hogy mindezek után hasznos volt­e leülni tárgyalni, Horn Gyula kifejtette: Románia esetében figyelembe kell ven­ni azt, hogy egy szomszédos országról van szó. Ezenkívül nem hagyható figyelmen kí­vül az sem, hogy egy olyan VSZ-beli tagállamról van szó, amellyel egy védelmi szövetségi rendszerben va­gyunk. De ugyanakkor ez­zel az országgal rendkívül kiélezett, feszült viszonyban állunk, s ilyen körülmények között nem szabad kihagyni a tárgyalások lehetőségét, ezt nem szabad elmulaszta­ni. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Ausztrál szenátorok Szegeden Közel három napot töltött párt a közeijövőbeni vá­Szegeden a magyar Parla- lasztásokra. Szó esett az űj ment. meghívására hazánk- választójogi törvényről, a ba érkezett ausztrál szenátu- párt és az ellenzék viszo­si küldöttség. Szombaton nyáról. kapcsolatáról; érin­Vastagh Pállal, a megyei tették az esetleges semleges­pártbizottság első titkárával xég kérdését, valamint azt, találkoztak a képviselők. Az hogy Vastagh Pál az elmúlt első titkár tájékoztatójában liz évben hogyan látta, ér­elöször a megyéről szólt ál- tékelte a politikai élet válto­talában, majd a térség po- zásait litikai életét ismertette — Az ausztrál delegáció kü­ezen belül a párt helyzetét, lönbusza tíz óra után gör­tevékenységét is. dült ki a Hungária Szálló A küldöttek kérdéseire előtti térről. A szomszédos válaszolva, ezek után el- Bács-Kiskun megyébe uta­mondta. miként készül a zott tovább a küldöttség. ...strand öt pillanata, amelyet szombalon kapott lencse- napokban még az összeállításunkban látható, csekélyke végre fotóriporterünk. Somogyi Károlyné. Sokáig vártuk felületű ruhadarabok is melegítenek. Munkatársunk. Far­az igazi nyári forróságot, most aztán itt vagyunk, és kas Csaba Forró pillanatok című írását mai számunk har­örülhcíünk, ha legalább fürüdhetünk. Bizony, ezekben a madik oldalán közöljük Ez a „textiles"...

Next

/
Thumbnails
Contents