Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

8 1989. július 1., szombat 8 ~DM] | magazin Törvényességi óvás, vagy perújítás? A legfőbb ügyész törvényességi óvást nyújtott he a Legfelsőbb Bírósághoz Nagv Imre és társainak perében. Nem egyedi esetről van sző. hiszen az összes. '49 és '62 közötti koncepciós elemeket tartalmazó pert felülvizsgálják. Vannak viszont olyanok, akik az óvást nem tartják elegendőnek. perújrafelvételt szeretnének. Milyen eljárásjogi különbségek vonnak a két jogorvoslati forma közüli? — ezzel a kérdéssel kerestük fel dr. C.seka Ervin egyetemi tanárt, a JATE Büntetőjogi Tanszékének vezetőjét. — Mindkét rendkívüli jogorvoslatot egy jogerős bírói határozat ellen lehel igénybe venni. Ám a perújítást — ez a pontos neve — a határozat után felmerülő újabb tények és bizonyítékok indokolják, míg a törvényességi óvás azt juttatja kifejezésre, hogy a bírói határozat már meghozatala pillanatában megalapozatlan vagy törvénysértő volt. tekintet nélkül arra. hogy mcrültek-e fel új bizonyítékok vagy se. A perújítás feltételei tehát ..nehezebbek". pontosabban körülírtak, mert új személyi vagy tárgyi bizonyítást kíván meg. — Vannak esetek, amikor egy határozatot mindkét formában meg lehet támadni, mert mindkettőnek ícnnállanak a feltételei. A törvényességi óvás gyorsabb, egyszerűbb, mert nem igényel új bizonyításfclvételt. A perújításnál új tárgyalás és új bizonyításfelvétcl szükséges. Ha a konkrét ügyet, a rehabilitációs eljárásokat nézzük, ezekben mindkettőre lehet példát találni. Rengeteg új bizonyíték merült föl. melyet a határozathozatalkor még nem ismertek. de van az ügyeknek egy olyan csoportja is. amelyekről minden új bizonyíték felmerülése nclkul is megállapítható, hogy meghozataluk időpontjában az akkori jogszabályok szerint is törvénysértőck voltak. A lényeg minden jogorvoslat esetében az. hogy milyen eredményre vezethet. Éz esetben mindkét forma százszázalékosan tisztázhatja a tévesen vagy törvénysértően elítéltek helyzetét. Mindkettő végeredményben kimondhatja: bűncselekmény miatt ítéltek el olyan személyt. aki bűncselekményt nem követett el. Ilyen ér-telemben tehát közömbös, hogy mi-lyen eszközt veszünk igénybe, főleg a társadalom szempontjából. Nincs arról szó. hogy az egyik vagy a másik forma jogilag vagy társadalmi szem-pontból kisebb vagy nagyobb értékű lenne. — A koncepciós pereknek két nagycsoportját különíthetjük el. Az egyikre példa lehetne a Rajk-per és a hozzá csatlakozó perek 1949-ben és az ötvenes évek elején, a másikra az 1956—58-as perek, köztük a Nagy Imre-per. A fő különbség az. hogy az „igazi" koncepciós perek az elsők voltak, mert azokban rengeteg kitalált tényállás szcrpclt. utólag ezekről meg lehet állapítani, hogy hamisak voltak. Az '56 utáni perekről megállapítható, hogy itt sok új bizonyíték felmerüléséről nemigen lehet beszélni, és a jogorvosláshoz nincs is erre szűljség. mert ezek már az akkor hatályos jog alapján is torvénysertök voltak. Az ítéletekben szereplő tények többé-kevésbé megtörtént események, nagy mértékű hamis bizonyítékokat sem koholtak. persze időnként vannak kisebb kozmetikázások, túl sommás megállapítások. A nagy hiba abban van. hogy ezeket a tényeket tévesen minősítették bűncselekménynek. Például a forradalom alatti eseményeket államrend elleni bűncselekménynek. Ha pedig a fő hiba nem a tények hibás, hiányos összegyűjtése — ezekről a tényekről a közvélemény nagy része is tud. hiszen itt voltunk, itt éltünk —. hanem az. hogy ezeket a jogszabályok téves, törvénysértő, önkényes alkalmazásával bűncselekménynek minősítették. ezt ezért törvényességi óvással télszerű orvosolni, mert a meghozataluk pillanatában törvénysértést valósítottak meg. Ilyen esetben gyorsabb és célravezetőbb a törvényességi óvás. Valószínűleg ezért döntöttek az illetékesek c forma mellett. Ehhez az ügyhöz ez az eszköz látszik a legalkalmasabbnak. — Ön leliál teljesen megnyugtatónak tartja ezt a megoldást. — Az eszköz megválasztása teljesen megnyugtató és százszázalékos rehabilitációt nyújthat, bár a rehabilitáció tulajdonképpen nem is a legszerencsésebb szó. hiszen rahabilitálni azokat kell. akik egyébként bűncselekményt követtek el. csak utólag megszüntetjük a velük kapcsolatos joghátrányokat. Itt többről van szó: teljesen ártatlannak, bűntelennek nyilvánítják ezeket a személyeket. — A perújítás — mint ön is mondotta — ni bizonyítási eljárással is járna. Ennek során ál kellene lételesen vizsgálni az újabban felmerült bizonyítékokat, több. még élő lantit a vallomástétel kötelezettségével lehetne srríra bírni, s főképp szembesíteni a dokumentumokkal. Azt hiszem. ez a társadalom szempontjából igen fontos lenne, a kor szereplőit, tanúit viszont minden bizonnyal kínosan érintené: egy esetleges perújítás nekik semmi esetre sem érdekük... — Nem kizárt, hogy perújítással keressük az igazságot. Ez nyilván sokaknak nem tetszene, dc azt kizártnak tartom, hogy a Legfőbb Ügyészség vagy bármilyen illetékes szerv ilyen kényelmetlenség! okokból választott volna. — Törvényességi óvást az ügyészség nyújthat be. Ki kezdeményezhet perújítást? — Jelenleg hatályos törvényeink szerint a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyújthat be törvényességi óvást a Legfelsőbb Bírósághoz. A perújítást viszont az eljárás résztvevői, az ügyész, a védő és a terhelt és még néhány más személy jogosult kezdeményezni az első fokon jogerősen eljárt bíróságnál. Ez a jogorvoslat lényege szemszögéből közömbös, csak az eljárásjogi kezdeményezés szempontjából van különbség. — Némely történészek már bizonyítékokról is beszélnek, melyek tényszerűen is alátámasztják azt. amit egyébként mindenki tudott: itt finoman szőlea megsértették a bírói függetlenséget, s az ítéletet első. vagy végső fokon nem a bíróság, hanem egy politikai testidei Itozta... — Politikai perekben a jog. a politika és a társadalmi megítélés mindig érintkezik. Hogy a bírói függetlenséget valóban megsértették-c. ezt csak a kutatásokkal Jehet majd tisztázni, esetleg meg lehetne kérdezni a per bíráit is. A politikai perekben az a tapasztalat, hogy különösebb utasítás, vagy pláne formális határozat, levélírás nélkül is olyan a légkör, hogy a bírák — jól vagy rosszul értelmezett felfogásában — bizonyos politikai vagy más erdeket vélnek szoleálni. és különösebb utasítás vagy figyelemfelhívás nélkül is a saját elképzelésük szerint hozzák meg a ..megfelelő" ítéletet. Ez általában még jogszabályokkal is indokolható bizonyos mértékig. Bár ezek a jogszabályok — fóleg az államellenes bűncselekmények esetében — bizony elég rugalmasak voltak. azokba sokféle értelmezés és sokféle büntetés belefért. A bíróság befolyásolásának kérdése egyébként ajogi aktust nem érinti. — Tudjuk. Iiogy a kihallgatásokat egy Sumilin nevű szovjet ezredes vezette a fogházban. Ha a bíróság tényleges befolyásolását nem is tételeznénk föl. mindenképpen fel kell tételezni. Iiogy a kihallgatások és a bizonyítási anyag, terv szerint készültek, arra az ítéletre, melyei kívánatos volt meghozni. — Ez lehetséges. A nyomozás során cz megtörténhetett, a nyomozási anyag összeállításában lehetnek tendenciák. de a bíróság feladata, hogy a nyomozási anyag kritikája alapján folytassa le a bizonyítást. Á bírósági eljárásban s magában az ítéletben nem lehet arra hivatkozni, hogy a nyomozás ilyen vagy olyan irányban folyt. A bíróság teljesen önállóan, függetlenül fogadja el vagy teszi félre a nyomozási anyagot. Az a bíróság hibája, ha hagyta magát a nyomozati anyag által rossz irányba befolyásolni! A bíróság felelőssége teljesen önálló, függetlenül attól, hogy a nyomozás milyen irányban MÁROK TAMÁS A

fiatalember az állomásról a villasorra fordult. Ment a nyílegyenes járdán, nézte a gondosan nyírt sövények, ápolt fák lombja közül elővillanó épületek sorát, a pázsitos előkerteket. Hétköznap volt. nagy csönd, kora őszi. melengető napfény. Odébb az útszegélyen egy idősebb férfi állt. mintha várna valakire: körülötte termetes juhászkutya bóklászott, szaglászott a fűben. A férfi krémszínű farmernadrágot, hozzá finom pulóvert viselt, a mogyoró színében. Mögötte, a kovácsoltvas kapu előtt jókora rakásban tűzifa, méteres hasábokban. Kim az úttesten bordó Daimler autó állt. fényes előkelőségben. — Jó napot! — szólította meg a fiatalembert már messziről az idősebb. — Maga idevaló? — Nem. — Csak azért kérdezem, hogy ajánlana-c valakit, aki ezt a fát sürgősen berakja. — Nem ismerek itt senkit — mondta a fiatalember, akinek a lábához már odahajolt a kutya, a nadrágja szárát szimatolta. — Ne tartson tőle. nem hántja — vakarta meg a fejét az idősebb férfi, és cifrán elkáromkodta magát. — A jó édesanyjukat... Itt van ez a rohadt fa. iüccseszték nekem a kapu elé. Még jó. hogy erre fordultam, mert ha a hét végén jövök, marad is belőle meg nem is. Már így is megdézsmálhatták. A fiatalember egy pillanatra megállt, nézte a fát. Amaz idegesen folytatta. — Van nekem egy emberem, már jártam is nála. de alszik. Tökrészegen cselt haza hajnalban, nem tudok életet verni bele. Nekem pedig legkésőbb délben cl kell innen mennem. Ezer forintot adnék valakinek, aki berakja. Ezret? — emelte föl a fejét a fiatalember. — Van itt egy gumikerekű targonca, azon szépen be lehet hordani — fordult a krémnadrágos a fiatalhoz, és közelebb lépett hozzá. — Ott hátul az udvarban stószba rakná, délre végezhet vele. — Én berakom — döntött gyorsan a fiatalember, és tett egy barátságos mozdulatot a kutya felé. csak űgv a levegőben. — Máris megegyeztünk — nyújtotta kezét a fa gazdája. Bementek a kiskapun, föllépdcltck a verandára. — Készüljön hozzá, pakoljon le! A fiatalember letette a sarokba a nagy sportszatyrot, levetette a zakóját, fakó pólóinget viselt. Az idősebb gyors pillantással végigmérte keszeg alakját, a vásott nadrágját. A sovány karját is nézte, dc úgy találta, elég izmos a fickó, a vékony-szívós fajtából való. Közben odalent a kutya leheveredett a (amariszkusz bokor alá. figyelte az idegent, minden mozdulatai szemmel tartotta. A fiatalember előhozta a targoncát, elkezdte a fa berakását. A nvaraló tulajdonosa még tett-vett az asztalon, léi szemmel figyelte ót, úgy látta, okosan, tempósan rakodik a fiú: éppen annyit rakott már elsőre' is a targoncára, amennyit erőlködés nélkül betolhat az udvarra. Mindenesetre tetemes adagokban szállította a fát. Végezni fog délre — gondolta a ház ura. és bement a házba. Szépen fogyott az utcán a fa. rendre gyarapodott hátul a formás rakás. A fiatalember sietség, kapkodás nélkül dolgozott derekasan. Csinos házcz — gondolta minden fordulónál, ahogy húzta kifelé az üres targoncát, és szemügyre vette a nyaralót —. század eleji nagy villa. ízlésesen újjáépítve, megtartva az eredeti színeket is: a fal okkersárgáját, az ablakkeretek, a zsalus, nagy ajtó fehér színét. — Látom, nézi ezt a házat — állított ki a gazda a verandára. — A feleségem örökölte romosán, ő állíttatta helyre az építészével. Én persze szívesebben építtettem volna újat. modernet, lapos tetővel, betonnal, üveggel, fiz olyan bagolyvár SOBOR ANTAL Alkalmi munka — Én inkább erre szavazok. A feleségének volt igaza — mondta a fiatalember, és elment a targoncával. — Ezt legalább el lehet nézegetni, van rajta látnivaló — szólt föl a gazdának az újabb fordulónál. — Nyugodjon bele. a feleségének igaza van. — Meg a lányomnak Ő is ezt a vén bagolyfészkel imádja — vetette oda a gazda. és lelépdelt a verandáról-. — Maga nős? — kérdezte a fiatalembert, amint újra elment elölte az Üres kocsival. — Nős vagyok, két gyerekem van. — Magának? Két gyereke? — nevette el magát a krémnadrágos. — Már ne is haragudjon, de még maga is félig gyerek. Diák maga? Pedig így van Két gyerekem van. A fiutalcmbc! i akta szó nclkul a targoncát , nyomta befelé a kapun. Nem is csodálkozik rajta, hogv bele sem kezeltem a íahordásba? — kérdezte amaz. — Nem azért fizet, hogy csodálkozzam. A gazda elnevette magát, és a fiatalember nyomába szegődött, távolabbról követte a targoncát, közben beszélt. — Lábadozó beteli vagyok, egy hónapja operáltak epével. Dc mondja, tényleg két gyereke van? Ne vicceljen velem! Ugye. csak ugrat? — Miért ugratnám? — Igaz. Nem ezért fizetem. Hanem látom ám. nem először végez maga efféle munkát — követte a fiút fordulóról fordulóra. — Hát nem vagyok egészen kezdó. Az idősebb férfi később megállt, cigarettára gyújtott. Az órájára pillantott, mintha stoppolná a fordulókat, számítgatná. mikorra végez a másik. — Tudja, az itt a baj Iiogy egyre nehezebb embert találni — kezdett aztán újabb beszélgetést a gazda. — Valóban, nem könnyű embert találni — Ma már az ilyen munkára nem lehet embert kapni — morfondírozott tovább a krémnadrágos. és ismét a rakodó nyomába szegődött. — Egyébként maga mivel foglalkozik? — Egyéntcnt tanár vagyok. — Úgy értsem, hogy eredetileg tanár volt0 — Móst is az vagyok. — Maga mégiscsak ugrat engem, barátom. Na és. ha szabad érdeklődnöm, mit tanít? — Biológiát és kémiát. — Akkor mi a fenéért rakja itt nekem ezt a fát? — Ezer forintért. Annyit ajánlott, nem? Egyébként megmutathatom a személyimet, ha nem hisz nekem — Dehogy mutatja! Csak hát.. — Csak hát azt hitte, kirúgtak. — Istenem... van úgy. hogy az ember hirtelen másra kényszerül. Szóval, csak tanít? — Csak tanítok. Az idősebb egy ideig töprengett, aztán megint nevetett, hangot váltott. — Hát igen. Jól megy manapság a pedagógusoknak, októberben is ráérnek déleíőtt. Ismertem itt egy pedagógusházaspárt. azok egész nyáron krumplit pucoltak, káposztát, tököt gyalultak a vendéglősnek, napi ezerért. De nyáron! — Van most két tires napom. A gyerekek kirándulni mentek, és engem kihagytak a kíséretből. — Aha! Aztán kiruccant ide egy kicsit szétnézni, igaz? — Nem éppen szétnézni. Festeni jöttem. — Úgy! Szóval festegetünk is egy kicsikét? — Nem úgy festegetek, ahogy maga gondolja. Egy faházat vállaltam festésre. Kívül Xilamon-Xiladokor. belül Dispersit. — Ertem. Egy kis mellékes. Es ha szabad kérdeznem, mennyit hoz a konyhára? — Egy ötöst. — És így lesz egy hatosa, ezzel a fával együtt. Ez pedig talán egy havi keresete a suliban. — Olyasmi. A gazda fölment a verandára, tett-vett, szöszmötölt. aztán sört hozott ki. A fiatalember közben végzett a fával, a helyére tolta a targoncát, a kerti csapnál megmosta a kezét, az arcát. A gazda töltött a sörből egy bajor címkés korsóba, mellé helyezte az ezrest az asztalra. — Köszönöm, barátom! Még fél tizenkettő sincs. Nagy jót tett velem. Most mennem kell. Nekem az idő hozza a pénzt. A fiatalember megitta a sört. intett, hogy nem kér többet: elsimította csapzott haját, fölvette a zakót, vállára kanyarította a sporttáskát. Zsebre tette a pénzt. — Nézze, adok én magának egy névjegyet — mondta már odakint az utcán a gazda —. keressen meg. vagy hívjon föl. Megvallom, elöször arra gondoltam, hogy megkérem, alkalomadtán vágja is föl nekem ezt a fát; és egyáltalán: vállalja el ezt a kertet, gondozza nekem havi ötezerért. De most mást mondok magának. Vállalja el a lányom fölkészítését az egyetemre. Negyedikes gimnazistáról van szó. Ezért hato2ret adok. Látja, ebben sem vagyok smucig. Ha maga heti háromnégy órát foglalkozik a lánnyal, még én is elhiszem, hogy fölveszik az egyetemre. — Miért olyan biztos ebben? — Maga tetszik nekem, barátom. Elnéztem, ahogy ezt a rakás fát betermcltc nekem. Abban szellem is volt. Minden mozdulatában ott volt a szellemi ember. És tudom azt is. hogy van két gyereke. Na isten vele! Gondolkozzon az ajánlatomon! A tanár állt még egy ideig az úttest szélén, nézte a hintázva távolodó nagy Daimlert. Előhúzta nadrágja zsebéből az ezrest, összehajtotta, most már gondosan eltette kabátja belső zsebébe. Aztán tempósan kilépett, már csak másfél napja maradt a faház festésére