Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-05 / 156. szám

DEIMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 156. szám 1989. július 5., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Tanácsi utak, tanácsi munkakörülmények A vb-Ülésről jelentjük Néhány, a közvéleményt talán kevésbé érintő elő­terjesztés elfogadása után a megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi '"üésén el­vi hozzájárulását adta ahhoz, hogy az Európa Könyvki­adó sorozatát — mely a me­gyék népművészetét külön­külön mutatja majd be — anyagi támogatásban része­sítsék. Megváltoztatták a megyei tanács balatonszár­szói úttörőtáborának nevét. Ezentúl — igazi funkciójá­nak megfelelően gyermek­üdülő lesz, címe (8624. Bala­tonszárszó, József Attila üdülőtelep) változatlan. A vb tájékozódott a megye tanácsi kezelésű úthálózatá­nak állapotáról,. a tanácsi dolgozók élet- és munkakö­rülményeiről, majd a csütör­töki, július 6-i tanácsülést készítette elő. A megyeházán reggel 9-kor kezdődő ta­nácskozáson a szervezeti korszerűsítésről, az egészség­ügyi alapellátás helyzetéről, a foglalkoztatáson belül pe­dig a nagy létszámú kor­osztályok munkába állásá­ról lesz szó egyebek között. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a Szegeden megkezdett ülést Szentesen folytatta: a megyei víz- és csatornamű vállalat munká­járól kaptak a vb-tagok a helyszínen áttekintést. A szükségesnek hiányzik a fele Alakultak útkezelői társu­lások, a forgalomszabályo­zásban együtt tevékenyked­nek az útfelügyelettel, se­gítve a műszaki munkálato­kat is. Megvalósult a pályá­zati rendszer, melynek ré­vén tavaly 2,6, az idén 11,7 millió forint jutott el a he­lyi tanácsokhoz, hogy azok a pénzt szinte megduplázva építhessenek kerékpárutat, járdát, megerősíthessék a kezelésükben lévő utak bur­kolatát. Készült számítógé­pes nyilvántartás arról, me­lyik úton mi a teendő — mégis a tanácsi úthálózat állapotáról nem sok jóval szolgálhatott tájékoztatójá­ban a megyei közlekedési osztály. A burkolt útháló­zat gyarapításának üteme még csak-csak elfogadható, de már a karbantartás el­maradásából adódó feszült­ségek halmozódnak. Általá­ban romlott az utak teherbí­rása, a víztelenítés gondokat okoz, a pályaszerkezet nem megfelelő. „Jó" minősítést csak 53 kilométeres útsza­kasz (11,2 százalék) kapha­tott az idei minősítéskor, a burkolt utaknak 31,4 száza­léka csak megfelelő, 42,2 szá­zaléka tűrhető. A többi: nem megfelelő, illetve tűrhetet­len (hat kilométer). A föld­utaknál — elgondolható — még rosszabbak az arányok. A közel 15 milliárd forint értékű tanácsi „útvagyon"' erkölcsi, fizikai avultsága 1986-ban „még" 50, ma már 59 százalékos. S noha a szakemberek azt is felbecsülték, mekkora volna a minimális forrás­szükséglet a szintentartáshoz, ezzel egyúttal reményeiket is vesztették Évente — mai árakon — 292 millió kellene, amikor az 1988-as és 1989-es 138 millió is kevesebb, mint a szükséges fele! Ilyen körülmények között a jövő esélyei címszavakban: la­kossági hozzájárulás, több­lépcsős kiépítés, kooperáció és pályázat, szigor a bontá­soknál, hitelek, kötvények ... Nem éppen idegnyugtató A tanácsi dolgozók élet­és munkakörülményeit — legalábbis ilyen címmel — még eddig sosem vizsgálta a végrehajtó bizottság, érthe­tő hát. hogy a személyzeti és oktatási osztály beszá­molója érdemi áttekintésre törekedett. Megállapítva persze, hogy a vizsgálódás jónéhány eleme semmivel sem bizonyult sajátosabb­nak, mint hogyha más réteg megélhetésének körülmé­nyeit vizsgálták volna. Né­hány telületen azonban érzé­kelhető különbség — példá­ul ami az egészségi állapo­tot illeti. Gyámügyesként, lakásügyi, szabálysértési előadóként dolgozni — ez idő szerint átszervezés alat­ti apparátusban — nem éppen idegnyugtató: A köz­ségekben az alacsony fizeté­sek miatt a többletjövede­lem megszerzése is növeli a terhelést, jobbára ugyanis mezőgazdasági, fizikai mun­kával szereznek pótlást a tanácsiak. A közalkalmazottak töb­bi csoportjával összehason­lítva a tanácsi dolgozók bé­re a legalacsonyabbak közé tartozik. Nem is olyan ré­gen a szentesi művelődési ház igazgatójának fizetése több volt, mint a városi ta­nács elnökéé, Rúzsán a kul­túrház fűtőjének bére ma­gasabb, mint a tanács főis­kolát végzett csoportvezető­jéé. S még a közhangulat megpróbáltatásait, az indo­kolatlan általánosításokat, névvel és név nélkül irt fel­és bejelentéseket, a minden­kit egy kalap alá vevő bí­rálatokat is figyelembe kell vennie annak, aki a tanácsi dolgozók általános közérze­tére kíváncsi — mint tette ezt tegnapi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga, a változásokat kedve­zőtlennek ítélve meg. Amit — számos az élet- és mun­kakörülményeket jobbító in­tézkedés ellenére — kifejez a fluktuáció aránya is: a megyei tanácstól 1986 és 1988 között eltávozott a dolgozók 37.7 százaléka, Sze­gedről (mármint a tanács­tól) tavaly a munkatársak 18,6, Makó-ól 16,9 százaléka. A többi várooban valamivel csendesebb volt a mozgás. Talán mert a tanácson be­lüli élet is... Olasz, spanyol étdeklődés Külföldi „követek" Szegeden Kéttagú, olasz küldöttség tartózkodik e héten váro­sunkban, az MSZMP megyei pártbizottságának vendége­ként GUtnni Cugini, az Emilia Romagna tartományi kormány tanácsosa és Gio­vanni Mora, az OKP pármai járási bizottságának titkára, tegnap, kedden érkezett Sze­gedre. Jövetelük célja, hogy a pármai és szegedi párt kö­zötti politikai kapcsolatokat erősítve, hozzájáruljanak a testvérvárosok gazdasági együttműködéséhez. Közvetlen előzmény, Vas­tagh Pálnak, az MSZMP Po­litikai Intéző Bizottsága tag­jának, megyei első titkárnak két hónappal ezelőtti pármai útja. Ekkor átnyújtott egy listát azokról a vállalataink­ról, amelyek érdeklődnek az olasz üzleti kapcsolatok iránt. Most az ottani reagá­lásról számolnak be a ven­dégek. A szóba jöhető terü­letek az élelmiszer-, fa- és az építőipar. E törekvés programjukon is érezhető, többek között, látogatást ter­veznek a Szegedi Szalámi­gyár és Húskombinátba, ta­lálkoznak a Délép vezetői­vel, s a Csongrádi Tisza Bú­toripari Vállalatot is felke­resik, A kapcsolatok „köve­teként" azt szeretnék elér­ni, hogy a vállalatok közötti közvetlen tárgyalásokat si­kerrel előkészítsék. A gazdasági kérdések mel­lett az eszmecserék másik fontos területe az olasz vá­lasztási tapasztalatok ismer­tetése, s összevetése a ná­lunk is pezsgővé vált, meg­élénkült politikai mozgások­kal. • Tegnap, késő este Szegedre érkezett a Spanyol Kommu­nista Párt valenciai tarto­mányi bizottságának delegá­ciója. A Ped.ro Zamora tar­tományi főtitkár által veze­tett küldöttség — tagjai Narciso Vasquez és Manuel Pedrajas — programja sze­rint július 8-ig tartózkodik városunkban. A háromnapos látogatás során a spanyol delegáció tagjai felkeresik hivatalában Vastagh Pált, az MSZMP PIB tagját, a megyei pártbi­zottság első titkárát. Prog­ramjukban többek között konzervgyári üzleti tárgyalás is szerepel, de ellátogatnak a szegedi szalámigyárba, fel­keresik a Szentesi Baromfi­feldolgozó Vállalatot, az Öpusztaszeri Nemzeti Em­lékparkot, valamint politikai eszmecserét folytatnak a felsővárosi pártházban. Az USA ünnepe Mark Palmer, az Ameri­kai Egyesült Államok bu­dapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából kedden fogadást adott a nagykövetség egyik épületé­ben. Megjelent a fogadáson a kormány képviseletében Medgyessy Peter, a Minisz­tertanács el nők helyettese, Beck Tamás, Horváth Ist­ván, Kulcsár Kálmán, Ma­rólhy László miniszterek! Jelen volt a politikai, a gazdasági és a társadalmi szervezetek számos szemé­lyisége, köztük Barabás Já­nos. az MSZMP KB titkára, az Ellenzéki Kerekasztal pártjainak több képviselője. Megjelent számos egyházi személyiség, köztük Paskai László bíboros. Straub F. Brúnó, az El­nöki Tanács elnöke távirat­ban fejezte kj jókívánságait George Bush amerikai el­nöknek az Amerikai Egye­sült Államok nemzeti ünne­pei a függetlenség napja alkalmából. Egyelőre kollektív a vezetés Aláírták a Szegedért alapítványt Pontosan egy hete tudósí­tottunk a Szegedért alapít­vány létrehozásáról, amely­nek az a fő célja, hogy Sze­ged városának leghaladóbb személyiségeit különböző díjakban, juttatásokban ré­szesítse. A nyolc alapító vállalat, szövetkezet, illetve intézmény képviselői teg­nap látták el — ünnepélyes keretek között, a városi ta­nács épületében — kézje­gyükkel az alapitó doku­mentumot: Debreczeni Pál igazgató (Domet Ecsetgyár), Papp Elemér elnök (Finn— Magyar Barátság Tsz), Pro­hászka Ottó igazgató (Ga­bonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat), Zádori János igazgató (Magyar Kábelmű­vek szegedi gyáregysége), Csonka István elnök (Sze­ged Megyei Városi Tanács), Rósa László igazgató (Sze­gedi Konzervgyár), Bálint IÁSZIÓ vezérigazgató (Sze­gedi Szalámigyár és Hús­kombinát) és Csölle Tibor elnök-vezérigazgató (Vidif. Kereskedőház Rt.). Az alapítvány titkárának — főállásban — Bódi Györ­gyöt nevezték ki. Az ő fel­*data lesz a különböző, ala­pítvánnyal kapcsolatos ope­ratív feladatok ellátása. Eleddig 9,2 millió forint ér­kezett az alapítóktól az alapítvány számlájára; vár­hatóan a Magyar Kábelmű­vek szegedi gyáregysége — r. budapesti központtal tör­ténő egyeztetés után — to­vábbi 1 millió forinttal já­rul hozzá az alaptőkéhez. A tegnapi ülésen úgy határoz­tak, hogy 9 millió forintban állapítják meg az alapít­vány törzsvagyonát, 200 ezer forintot pedig az ala­pítvány alapjába helyeznek. A Budapest Bank Rt. helyi kirendeltsége vállalta, hogy július, augusztus és szep­tember hónapokra 16 száza­lékos kamatra leköti a je­lenlegi 9 millió forintos (törzsvagyont, amely a ká­belgyár várható befizetése után 10 millió forintra emelkedik. Ősszel tehát ezt a 10 millió forintot helye­;zik majd el valamelyik pénzintézetben tartós ka­matra, így — évi 25 száza­lékos hozadékot feltételez­ve — minden évben (a je­lenlegi alaptőke mellett) S és fél millió forint juttat­ható az alapítvány díjazott­jai számára. Remélik, hogy más, Szeged iránt felelőssé­get és elkötelezettséget érző intézmények, vállalatok, esetleg magánszemélyek is (például külföldre szakadt lokálpatrióták) hozzájárul­nak az alapítványhoz, nö­velve annak törzsvagyonát, és így az évenként kioszt­ható pénzösszeget is. Elnököt és alelnököt egye­lőre nem választottak; úgy határoztak, hogy átmeneti­leg kollektív vezetéssel old­ják meg a feladatokat. Ké­sőbb döntenek az évenkénti díjátadás időpontjáról is: egyelőre két javaslat me­rült fel, július 4-e, amely Szegednek szabad királyi várossá való nyilvánításá­nak évfordulója (problémát vetett fel némelyek számá­ra, hogy ez a dátum egybe­esik az USA nemzeti ünne­pével is), valamint március 12-e, amely ugyan szomorú dátum, hiszen 1879-ben ezen a napon öntötte el az árvíz városunkat, de ugyan­akkor e dátumhoz lehetsé­ges kötni a mai modern nagyváros megszületését. Maradt tehát még eldön­teni való a következő el­nökségi ülésre is; annyi azonban bizonyos, hogy az alapítvány garantáltan poli­tikamentesen. pártoktól füg­getlenül, demokratikusan, Szeged város érdekeit szem előtt tartva kíván működni. S. I. Egy jelölt nem jelölt... A választáskor kell győzni! A két (vagy már három?) napja tomboló, harminc fok fölötti hőség felforrósította volna akkor is uz algyői Ko­sárfonó utcai általános iskola egyik tantermét tegnap esté­re, ha a kedélyek hőfoka egyébként is nem lett volna meglehetős ... Jelölögyülést tartottak, a másodikat már e héten az 1. számú ország­gyűlési választókörzetben. A menetrend; szavazati joguk csak a körzet lakóinak van, jelöltek pedig azok lesz­nek, akik a szavazásra jogo­sultak együttes voksainak legalább egyharmadát meg­kapják. Nem ártott, hogy mindezt hangsúlyozta az üléselnök, hiszen sokan vél­ték még tegnap is úgy, az lesz csak jelölt, aki ott az adott gyűlésen „győz". Ehe­lyett azonban legkevesebb két jelölt a megkívánt, s egy választópolgár akár kettöre­háromra is leadhatja előze­tes voksát. Ezt azért fontos most hangsúlyoznunk, hogy ma, a felsővárosi Lila isko­lában 18 órakor kezdődő harmadik jelölőgyűlésen mindenki tudja: ha nem lesz legalább két jelöltnek egy­harmados szavazattöbbsége, mindhárom jelölőgyű'.ést meg kell ismételni. A jelöltek tegnap immár (igaz, csak kezdetben) öten voltak: Dobozy Levente. Tóth József, Valastyán Pál. Raffay Ernő és Molnár Sán­dor (ö a hétfő esti spontán jelölt) rövid bemutatkozó beszédét végül is 181 szava­zásra jogosult, s legalább fe­leannyi érdeklődő hallgatta figyelemmel. Következett néhány pártoló szónoklat — ki a „legyen közülünk való", vagy „szivünkből szólt" jel­szót hangoztatván; más munkahelyi ismeretségtől in­díttatván: megint más az utóbbi kapcsolatból eredő felszólalást etikátlannak mondván... Ki urazva, ki elvtársozva. Ki olyasmit is kihallva, ami el sem hang­zott, más (négyen is) azt el­mondva újra, amit tegnap­előtt, az első jelölőgyűlésen ugyanő már előadott. S bi­zony, az is előfordult, amitől minden jelölt retteg, hogy a pártolónak szánt szavak a népszerűségét csorbították. S végül, elhangzott egy újabb spontán név, Nagy­györgy Józsefé, aki egyéb­ként nem tudhat a dologról, hiszen ott sem volt. A sza­vazás eredménye pedig — ismét a jelölés sorrendjé­ben: Dobozy Levente — 49; Tóth József — 27; Valastyán Pál — 50; Raffay Ernő — 124; Molnár Sándor _ 46; Nagygyörgy József — egy. Ma tehát várják Felsővá­ros, Petőfitelep, Baktó, Al­gyó és Tápé minden szava­zásra jogosult lakóját a Lila iskolába, -emélhetőleg az utolsó sikeri jelölögyűlésre. DM-EXKLUZÍV „ Klebelsberg az értelmiségpolitikáról, társadalom• és szoci­álpolitikáról cikkezeit, vagyis valóban végiggondolta, mit kell csinálni — aztán meg is csinálta. 1949 óta nálunk a pártköz­pont emberei cikkeztek, a miniszter meg rohangált, hogy megpróbálja végrehajtani, amit mondtak neki" — igy Glatz Ferenc, az új kultuszminiszter abban az interjúban, amelyet a Délmagyarországnak adott, és amelyben nemcsak a kultúr­politika stratégiai jelentőségéről, hanem arról is beszél, miért van szüksége arra. hogy ellenőrizzék a képviselők, meg arról is. hogy miért könnyű a csúnya lányoknak tisztességesnek maradni. Az interjúi a 3. oldalon olvashattak.

Next

/
Thumbnails
Contents