Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-04 / 155. szám

27 1989. július 4., kedd Kapcsolat az éteren keresztül Tábor Dorozsmán Nagytokú ritkaság. hogy a szülők adóvevővel létesítenek kapcsolatot gyermekeikkel, és viszont... A Sziksóstó kier. partján táborozó kir. srácokkal azonban mégir. így történt, a •múlt hónap utolsó hetétől július 3-áig. Rádióamatőr•tábor: szervezet: ugyanis •úttörő korú gyerekeknek a 600. számú szakmunkásképző iskola, a megyével karöltve, s az MHSZ védnöksége alatt. Voltak itt kiskorúak ötödikesektől nyolcadikosokig — és egy kis negyedikes is —, egyébként pedig nemcsal: Szegedről jöttek, de az egész megyéből. Vásárhelyi kisgyereket éppúgy lehetett a táborban találni, mint rúzsait, csongrádit, mindszentit vagy makóit — tájékoztatott Harcsás László, az egyik vezető tanár, aki egyszersmind a szakmunkásképző rádióklubjának titkára is. — Mi! tanultai: meg a táborban a gyerekek? — A foglalkozásokat szekciók szerint bonyolítottuk le. Kezdők, haladók egyaránt sokat tanulhattak e néhány nap alatt. A hangolvasástó'. r. rádió-iránymérésig. elektronikus rádiótechnikai berendezések építéséig mindent meg lehetett itt tanulni... A gyerekek szignálgenerátort szereltek össze maguknak, haza is vihették, s ezzel megalapoztál: rádióamatőr-jövőjüket. Persze nagy súlyt fektettünk az elméleti ala'pokra is. — Hogyar. érezték magu•':at a gyerekek a táborban? — Garantáltan jól! A szülőkkel, akii: általában •maguk is rádióamatőrök — •az éteren keresztül létesítettek kapcsolatot, így szá• Tioltak be élményeikről... •De összeköttetést teremtettek például • Zuglóval, s két •jugoszláviai rádióamatőrrel ! Az 52 négyzetméteres, 30 személyes nagysátor — amit a polgári védelemtől kapNagy László felvétele itunk — igaz, egyszer-egyszer beázott, de akkor is el tudtuk helyezni a gyerekeket, megnyugtató módon. Az étkeztetést a szakmunkásképző vállalta magára. A szabadidős programok 'keretében a gyerekek — az 'Hert kissé hanyagolva — 1 ürdéssel, játékkal töltötték, a regényes környék bejárásával... Ami azon•ban ennél jóval többe: jelent, ösztönzés': és biztos alapot kaptak a távközléstechnika megismeréséhez, ami pályaválasztásukban is döntő lehet később. F. Cs. Látlelet '89 Vasárnap befejeződött az Ifjúság—2000 címmel és témában rendezett háromnapos konferencia, amely a többé-kevésbé ismert látlelet mellett az egészséges nemzedékért való cselekvés szándékát is fölvázolta. Akik felszólaltak a három nap során, bármilyen szívesen tették volna, nem kerülhették meg, hogy a népesség egyötödét érintő bajokra kellene orvoslást találni. Nem lesz könnyű, hiszen — Németh Miklós szavaival — a műit értékeit nem tekinthetjük a cselekvés bázisának. Szigorú szavak, és bizonyára akadnak szép számmal, akik a „vívmányok" elleni támadást vélik kihallani belőlük, holott csak az kapott hangot, amit korábban elsősorban a kutatói jelentések és tanulmányok szerzői fogalmaztak meg: az ifjúság nem az, aminek hivatalosan kellett volna hinnünk. Ez a nemzedék, a mostani középnemzedék ugyanis úgy élhette meg az egzisztenciateremtés nehézségeit, az első munkahely, a lakástalanság, a tudás értékvesztésének feszültségét, hogy a sorsa feletti döntések elméleti hátterét, a „nemzedéki prdbléma pedig nings!" kategorikus imperatívusza határozta meg. Holott számos jel, a fiatalok különféle reakciói — melyeket a részleteket elfedő „értékválság" nagy bugyrába csomagoltunk — jelezték, hogy egyetlen korosztály sem a korábbiakkal azonos módon illeszkedik be társadalmi rendünkbe. Ma már nem tekinthető ellentmondásnak, hogy a mostani konferencián felszólaló Gazsó Ferenc az évtized derekán kijelentette: „Mi az ifjúságot úgy fogtuk fel hosszabb ideig, mint amely beleszületik a már kialakult szocialista típurví társadalmi viszonyokba, és ennek természetes örököse Az, hogy ezt a jelentős réteget meg is kellene nyerni az ügynek, tulajdonképpen mostanában merült fel a maga drámai voltában, akkor, amikor a feszültségekkel terhes huszon-harmincévesek hamarosan a szavazóurnák elé lépnek ... És nemcsak pz ezredfordulóra remélt sorsfordulóról döntenek, hanem azoknak a politikacsinálóknak a sorsáról is, akik a többpártrendszerben vélik megtalálni a minden válságunkból kivezető utat. K. E. Fagyasztás a rák ellen A csehszlovák klinikákon és kórházakban eddig ezernél több alkalommal használták fel eredményesen a prágai erősáramú kutatóintézetben kifejlesztett KCH 3A típusjelzésű sebészeti berendezést, amely fagyasztással roncsolja el a burjánzó daganatsejteket. A műszer csúcsával megérintett terület 15 másodpercen belül mínusz 196 fokos hőmérsékletre hűl le. A berendezéssel pontosan elhatárolható a beteg terület a környező egészséges szövetektől, és digitális hőmérő jelzi a hőmérsékleti határérték esetleges átlépését. A mintapéldányok eredményes kipróbálása után évente 50-100 sebészeti fagyasztóberendezést állítanak elő. Semmelweis-napi kitüntetések Az elmúlt hét végén, a szegedi intézményekben megrendezett Semmelweisnapi ünnepségeken az alábbiakat tüntették ki. A szociális- és egészségügyi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését vehette át Bartkó Julianna főorvos, Lencse Katalin üzemorvos, Makra Irén főnővér, Szojka Zsolt körzeti orvos (megyei városi tanács kórház-rendelöintézet), Csapó Ágnes adjunktus, Szilágyi István körzeti gyermekgyógyász (megyei városi tanács gyermekkórház-rendelőintézet), Harangozóné Pengő Mária gyógyszertári asszisztens, Gyimesi Árpádné munkaügyi előadó (megyei tanács gyógyszertári központja). Harmadszor Szegeden Biofizikusok vándorgyűlése A Magyar Biofizikai Társaság XV. vándorgyűlését tegnap délután nyitotta meg Tigyi József akadémikus, a társaság elnöke, a SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem oktatási épületében. 1988 és 1981 után harmadik ízben ad otthont Szeged a biofizikusok e kétévenként megrendezett konferenciájának; amelyet ezúttal a SZOTE és a Kerlészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripart Főiskolai Kara közösen szervezett. A megnyitót a vándorgyűlés két társelnökének, Kispéter Józsefnek és Török Attilának előadásai követték; Kispéter József az élelmiszer-fizikai kutatások jelenét és jelentőségét elemezte, Török Attila pedig a SZOTE-n végzett humán biomechanikai vizsgálatokat mutatta be. Este Szilárd János, a SZOTE rektora tartott fogadást a konferencia résztvevői tiszteletére. Ma délelőtt szekcióülésekkel folytatódik a munka. Az ország minden részéből érkezett szakemberek előadásokat tartanak az agro- és élelmiszer-fizika, a sugárbiológia, az érzékelés biofizikája, a biomechanika, a fizikoterápia és az általános biofizika tárgyköréből. Ezzel párhuzamosan poszterkiállítást tekinthetnek meg az egyetem oktatási épületében. Este 7 órakor az Élelmiszeripari Egyetem Szegedi Főiskolai Karán termékbemutatóval egybekötött fogadással zárul a háromnapos konferencia mai programja. Hz autóklub új kiadványai Megjelent a gépjárművel közlekedők körében nagyon várt Autóval Európában című könyv. Európa 24 országáról ad hasznos információkat: autópályákról, benzinjegyekről, közlekedési szabályokról, szervizekről, szálláshelyekről, társautóklubokról. Eligazít a szükséges útiokmányok beszerzésének tudnivalóiban, tanácsot ad az utazáshoz szükséges alkatrészcsomag összeállításához. Tájékoztat a legújabb vámrendelkezésekről, az autóklubnál igénybe vehető szolgáltatásokról. Ugyancsak az autósokat segíti a Mi a neve? című füzet, amelyben 292 alkatrész és szerkezeti elem 5 nyelvű megnevezése található. Ennek segítségével a bajba jutott utazó külföldön is szakszerű segítséget kérhet a szerelőtől. Mindkét kiadvány az autóklub ügyfélszolgálati irodájában kapható. Milyen vizet iszunk ? A vízellátás és a csatornahálózat korszerűsítése Hazánkban a lakosság 89 százaléka vezetékes ivóvízzel van ellátva. Ez a vízellátottsági arány megfelel a világszínvonalnak. Az el nem látott területeken azonban gyakori az egészségügyileg kifogásolható ivóvíz. — Mi most a helyzet? — kérdezem Balázs Lászlótól, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztályvezető-helyettesétől. — 1978-b3n ezer kis településnek volt egészségtelen, nitrátos ivóvize. Az akkor indult program valamennyi helyszín számára megoldást keresett., — És sikerült? — Most. 1988-as adatok szerint, 712 település lakossága számít veszélyeztetettnek nitrátos ivóvíz miatt. De az otK lakók valamennyien tartálykocsikban (telepítve, vagy naponta szállítva), kannákban. vagy fóliába csomagolva, ingyen kapnak jó minőségű ivóvizet. Ez évente 200 millió forintba kerül, amit a költségvetésből fedezünk, a szállításról pedig a vízművállalatok gondoskodnak. Persze, ez nem végleges megoldás. A cél természetesen a vezetékes ivóvízhálózat továbbfejlesztése. Ezzel kormánypiogram is foglalkozik. — Hol vannak a veszélyeztetett települések? — Több Baranya és Borsod megyei kis településnek a kútvize nitrátos. (A nitrátos víz főleg a csecsemők számára veszélyes, halált is okozhat.) Békés és Szolnok megyében pedig a vizek természetes arzéntartalma magasabb. mint a szabványban megengedett érték. Ez igen szigorú szabvány, és tudni kell, hogy a megengedett érték többszöröse sem mérgező. de tartós fogyasztása okozhat egészségkárosodást. A kormányprogram 1988-ig szólóan 1 milliárd forintot irányzott elő arra. hogy a legsúlyosabban veszélyeztetett területeken olyan vízhez jussanak, amelyek a szabvány kétszeresénél sehol sem tartalmaznak több károsító anyagot. Sajnos, az egymilliárd forintról csak 800 millió állt rendelkezésre. — Mi a védekezés módja? — Különféle tisztítási technológiák ismeretesek, mi is háromféle arzénmentesítósi, -szűrési módszert alkalmazunk. Sok helyen, ahol a kutak szennyezettek, regionális vízmű épült. Ezek továbbfejleszttése a cél, — megyei tanácsi beruházásból. Az 1995:g szóló, kiemelt program az ivó vízszabvány nak megfelelő vízellátást tervez minden területen. Vízminőség-javításra ott is szükség van. ahol nem ártalmas, csak nem jó ízű — vas-mangános — az ivóvíz. — Ahol van vízvezeték, ott elegendő a viz? — Az ellátás biztonsága általában jó. Mégis, vannak szétszórtan és időlegesen vízhiányos területek, például a Balatonná), a Dunakanyarban, és más üdülőhelyeken. vagy kisebb településeken, ahol a kiskertek öntözésére használnak el sok vizet. A nyári csúcsfogyasztás olykor a két-két és félszeresét is elérj a normál fogyasztásnak. Ám eredmény, hogy . Budapesten évek óta nem volt vízhiány. — Miiven a csatornázási ellátottság? — A lakosság 49-50 százaléka él csatomázott területeken, és az elvezetett víz felét nem tisztítják meg. Ez meglehetősen rossz arány. Olyan nagyvárosokban is hiányoznak a szennyvíztisztító berendezések, mint Miskolc, Debrecen. Esztergom. Ahol nem tisztítják meg a szennyvizet, ott többnyire belevezetik a folyókba, jelentősen szennyezve a környezetet. Az is gond, hogy mi történjen a szennyvízzel ott, ahol vezetékes vízellátás van ugyan, de csatomázás nincs. Vannak házi szikkasztók, közműpótló berendezések, különböző elhelyezési módok (tartályos gyűjtés, szippantóköcsis szállítás). Nem fogadható el az a gyakorlat, amellyel sok helyen élnek, hogy régi kutakba vezetik a szennyvizet, oiykor ez is oka lehet a talajvíz nitrátosodásának. — Ahol van vízvezeték, csatornarendszer. ott is gyakran elöregedett, javításra siorul a hálózat. Jut-e pénz rekonstrukcióra? — A fenntartó vállalatok szívesebben költenek fejlesztésre, rekonstrukcióra kevés a pénz. Pedig Budapest és néhány nagyváros vízvezeték1- és csatornarendszere elavult, 100 éves. De a 20-30 éves vezetékek is követelnek karbantartást. Eddig ezek költségeit költségvetési. tanácsi, vállalati pénzekből fedezték. De egyre nagyobb szerepük lesz a lukacsági érdekeltségnek, amelyekre vannak példák kis települések vízi közműtársulati formáiban. — Mit fedez a vízdíj, a csatornázási díj? — Nem fedezi a költségeket. Átlagban az országos fajlagos üzemelési költség egy köbméter ivóvízre 9,2 forint. De Budapesten 4,15, Baranyában 14 forint. A konkrét helyeken azért más és más ez az érték, rrert a költség a természeti adottságoktól is függ, attól hogy például mély kútból, felszirú víztisztítóból, vagy karsztvízből nyerik-e az ivóvizet. A lakossági díj pedig köbméterenként 1,2 és 3,8 forint között van. (összehasonlításul, az NSZK-ban 1,7-2,15 márka, Ausztriában 7-14 schilling.) Az egy kebmátsr napi vízszolgáltatáshoz szükséges fajlagos beruházás pedig például Nógrádban 80 ezer. a Balatonnál 27 ezer forint. Kádár Márta Miniszteri Dicséret ben részesült Bódi Ferenc adjunktus, Kiss Elemérné műtős asszisztens, Lakó Ferencné orvosírnok, Petri Kálmánné gondnok, Tichy Marietta alorvos (megyei városi tanács kórház-rendelőintézet), Orosz Olivér gyógyszertári asszisztens (megyei tanács gyógyszertári központja), Mohos Gáborné vegyész, Nagy Mihályné laboratóriumi asszisztens, Varga Istvánné betanított munkás (megyei tanács közegészségügyi-járványügyi állomás), Sándor Lászlóné körzeti védőnő (megyei városi tanács gyermekkórház-rendelőintézet). Erre csörög a madár Biztosan mindenki látott már telefont, vagy legalábbis, hallott róla, hogy van valami állandóan csörgő-csörömpölő szerkezet, melynek hangja megtévesztésig hasonlít a villamos vészjelző dudájára. A telefonoknak van egy külön „kitenyésztett" fajtája, amely csupán kagylóból áll, s a hívandó szám a kagyló markolatán elrejtett billentyűzeten üthető be. Ennek a telefonnak a hangja már korántsem hasonlít a villamos csörgésére. Délutánonként, ha kedv és békesség övezett, szerettem szunyókálni a nyitott ablak mellett. Távol a villamosoktól, az ablakon át madarak parányi szárnycsapásait hallgattam, csipogásukat, és néha észrevettem, hogy valami párbeszédfélét is folytatnak. Telt, s múlt a csaló-* ka idő; délutánonként fel-felriadtam a telefon prüttyögésére. Körülbelül fél négy lehetett, mikor arra ébredtem, hogy vékony, szaggatott hangján csivitel a telefon. Fölkaptam : hosszú és bántó sípoló hang. Csak ennyit mondtam: Hm! Visszadőltem az ágyra. Nem telt bele öt perc sem, ismét megszólalt a telefon, de úgy tűnt, ezúttal is elméláztam. Most már elkezdtem figyelni. És újra csivitelt. Megint senki a vonal másik végén. Erre már kezdtem dühbe gurulni, és úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha kiszellőztetem a fejem. Kimentem a teraszra. A pompásan friss levegőben és szélcsendben mozdulatlanul álltak a fák meg a füvek is. És, egyszer csak újra a prüttyögés; de már elég éber vol• tam ahhoz, hogy észrevegyem ; ez nem a telefon, csak megtévesztésig hasonlít rá a hangja. Elindultam a hang irányába. És igen, az egyik zöldellő bokorban megpillantottam a telefonhangú madarat. Azóta is ott tanyázik a kertben, és ha meghallom a prüttyögést, mindig zavarba jövök: nem tudom, hogy a telefont emeljem-e le, vagy kirohanjak a bokorhoz, és fölkapjam a madarat, mint vezeték nélküli készüléket, csőrét a fülemhez illesztve. belekiabáljak a talpába: „Halló, ez nem én vagyok!" Podmaniczky Szilárd