Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

xrtdetnétBjitott.'ir.'u' T V" R 1989. július 31., hétfő rn '•4 Búcsú Algyőn Tegnap rendeztek meg Almion a hagyományos, Anna-napi búcMÍt. Már a kora rejjjjeli órákban százszámra álllak a/ utramenti sátrak — bennük minden kapható volt. amit ott és akkor >enni szokás... Somogyi Károlyné felvétele Bélyegkiállítás és újdonságok A Szegeden megrendezendő ifjúsági evezős világbajnokság alkalmából a Testnevelési és Sportmúzeum, valamint a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége evezéstörténeti és sportfilatéliai bélyegkiállítást rendez augusztus 2. és 6. között az Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság székházában, a Tanácsköztársaság útja 4. szám alatt. A kiállítást Schmitt Pál. a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, a MOB elnöke nyitja meg szerdán 14 órakor. A rendezvény a megnyitó napján 14 — 18 óra között, a többi napokon 10—18 óra között latogatható. A helyszínen augusztus 2-án 14-től 18 óráig és 6-án 10 és 15 óra közölt alkalmi postahivatal is működik, ahol az eseményre utaló díszes alkalmi bélyegzést használnak. Négyezerért nehéz mosolyogni! Cégvezetőből maszek Magára vessen, aki építkezni akar! Aki valamilyen építkezésbe belekezdett már, a/ tudja, nem példabeszéd a fenti állítás. Anyaghiány, hivatali procedúra, s niég ki tudja mennyi buktató vár az egyre csökkenő számú vállalkozóra. Az egyre meredekebben emelkedő kamutok már eleve határt szabnak az építési kedvnek. „Legyen jó kapcsolatod a hivatalban és a tüzépen! Akkor sikerülni fog" — súgták nekem, nem is olyan régen. Akad, aki nem szereti, vagy nem veheti igénybe az ismeretségét. A minap olvastam a hirdetést, miszerint Ónody János, aki az Alföldi Tüzép rókusi telepének voll tíz éven át a vezetője, most magán építőanyag-kereskedést nyitott Dorozsmán, a tüzép helyi telepén. — Megvette a dorozsmai tiizéptelepet? — kérdezem Ónody Jánost. — Nehogy azt képzelje, ennyi pénzem volt. Csupán bérlem a telephelyet. — Miért döntött úgy, hogy a legnagyobb dél-alföldi építőanyagcég vezetőjéből „átmegy " maszekba? — Nem hiszem, hogy döntésem sokakban értetlenséget váltana ki. Tizennégy éves korom óta vagyok kereskedő. Azóta sok iskolát — többek között a kereskedelmi főiskolát is — elvégeztem. Mégis a gyakorlatot, a napi kereskedői munkát tartom a legfontosabbnak. Szerintem a jó kereskedő mindig tud mosolyogni a vevőre és arra törekszik, hogy a leggyorsabban, a lehetőségekhez képest a legjobban kiszolgálja. A hazai kereskedelemből az elmúlt évtizedekben kiveszett ez a mentalitás. — Nem gondolja, hogy ennek is anyagi okai vannak? — Dc. Természetesen. A volt munkatársaim az Alföldi Tüzépnél többségében jó kereskedők. Munkájukat azonban alapvetően befolyásolta, hogy ott nem tudtam számukra megfelelő keresetet biztosítani. Négy, négy és fél ezer forintos fizetés mellett nehéz mosolyogva kiszolgálni. Hiába kértem, mint vezető magasabb béreket, a szabályzók miatt erre nem volt lehetőség. bár az Alföldi Tüzép nem tartozott a rosszabb állami vállalatok közé. Végül is alacsony bérekért alacsony színvonalat kaptam és kapott a vevő is. — Mindig azt hallani, az építőanyag-kereskedelemben hiány van! Igy van ez a magánszférában is? — Nem vagyok butikos, hogy ha nem felel meg egy pulóver mintája, újat csináltassak. Az építőanyag-termelés nagyrészt ma is állami monopólium. Egy-két cég állítja elő a termékek többségét. Ok „versenyeznek" egymással. — Nehéz ma a magánkereskedőnek megélni ezen a páTván? Úgy gondolom, a tízéves vezetői összeköttetései nem jelentenek hátrányt... — Természetesen! Kamatoztatni szeretném a megszerzett anyagiakat éppúgy, mint a személyes ismeretségemet. Ennek a kuncsaftok látják hasznát. Jelenleg hárman vagyunk itt főállásban. Az alapozástól a befejezésig követjük egy-egy építkezés menetét, ingyenes szaktanácsadást is kínálunk. Ez például az állami szférában nincs. Mint magánvállalkozó, továbbra is függésben állok az állami vállalatoktól - pontosan úgy, mint tüzépes koromban... S. Z. Az ifjúsági evezős vb alkalmából a Magyar Posta augusztus l-jén 30 ezer példányban alkalmi levelezőlapot ad ki. A 3 forint benyomott értékű díjjegyet Forgách Miklós tervezte és ofszetnyomással az Állami Nyomda készítette. A posta előrejelzése szerint augusztus 14-én négy címletű, 30 forint névértékű. Magyarország legszebb barlangjait bemutató sorozat kerül forgalomba. Augusztus 24-én a fogathajtó vb alkalmából pedig 5 forint névértékű bélyeg jelenik meg. Szerdán Reformköri megbeszélés Szeptember 1 -3-án lesz Budapesten az MSZMP reformkörcinek és reform-alapszervezeteinek második országos találkozója. Célja a pártkongresszust megelőző véleményegyeztetés, a párion belüli reformmozgalom platformjának véglegesítése, a kongresszusi és a választási előkészületek megvitatása. A tanácskozás munkájában minden relormkörés reformalapszervezci képviselője részi vehet. A képviseletet megyénként kell egyeztetni. A Csongrád megyei képviselet kialakításáról, az országos tanácskozás tartalmi előkészítésében történő részvételről lesz szo azon a megbeszélésen, amelyet augusztus 2-án, szerdán délután 3 órakor rendeznek az MSZMP szegedi székházában (Komócsin Zoltán tér 1.). A szervezők ezúton kérik a megyében működő valamennyi reformkor és reformalapszervezet egy-egy képviselőjének részvételét. A keresztelők országa Igaza van-e annak a járókelő-gyászolónak, aki úgy nyilatkozott: Kádár Jánosnak nincs félnivalója - 30 év múlva ó is Nagy Imre sorsára jut. És vajon igaz-e általában: történelmünk pozitív és negatív hőseinek (e két jelző adott személyek neve előtt koronként felcserélődik), egyébként nem kell aggódniuk — felmenti őket. ha nem is a történelem, de az 'éppen aktuális politikai rendszer, mely az ót megelőzőnek mindig gyökeres ellentéte? Csak ki kell várni a megfelelő klikket, hatalmi csoportot, mely önmaga előzményeit keresi, mely éppen legitimációjával bajlódik, s akkor előbújhatnak: egyik periódusban a lágerlakók, a másikban az önjelölt rendcsinálók. Minden alkalommal féltve őrzött politikai nézetek, börtönbüntetések, internálások kerülnek napvilágra, s a történelemkönyvek rangos alakjai, utcák és intézmények névadói radirozódnak le a papírlapokról, hivatalos levelek fejléceiről, homlokzatokról. E nagy győzelmek és fényes rehabilitációk látványos kísérőjelenségei a keresztelők. Közterek, városok, úttörőcsapatok, főiskolák stb. kapnak ilyenkor új nevet. Szobrokat állítunk és döntünk. A nyitány mindenki számára ismerős: '56 őszén Sztálint küldte utcakóre a felhevült pesti nép. Darabjai ma politikai ereklyék a résztvevők és szemtanúk kertjében. otthonában. Adott korszak szimbólumának lerombolása és széthordása 200 éwei korábbi jelenség. A Bastille-al kezdődött. Lázadók, zendülök itt is ott is, akik akkor meg nem tudták: amit tesznek — világtörténelmi jelentőségű. A mindenkori jelen teljességét a nép vagy egy politikai vezetés hajlamos egyetlen tárgyba, épületbe, emberbe koncentrálni, azaz olyan jelképbe sűríteni, amelyet egyetlen csapással megsemmisíthet. Ezek a reflexek a szembenálló feleknél egyformán működnek: ilyen jelkép volt XVI. Lajos a forradalmi Párizsban. Nagy Imre a bolsevik tradicionalizmus restaurációjában. Haláluk egy egész korszak megállása, és valami egészen másnak a kezdete. Az új önmeghatározása mindiga máit totális tagadásával kezdődik. A felpergetett ritmusú '40-es és '50-es éveket viszonylag hosszabb konszodiláció. majd csendes agónia követte. Egy-egy periódus csak néhány esztendő, vagy csupán pár nap volt. Különös erővel jelentkezett hát a múlandóság érzése. Átmenetiségük baljós előrézete miatt voltak hajlamosak talán a diktatúrák és u demokráciák olyan könnyen és olyan sietve kijelenteni: „soha többé!" — mindig a másikra értve ezt. E gyors tagadás volt talán a legfőbb bizonyítéka annak, hogy az a másik igenis — realitás. Érezték: az idö sürget, emlékművek kellenek, s nevek, új nevek! Melyek továbbviszik az adott jelen szellemiségét. Kapkodva építkeztünk, bevakoltunk, eltüntettünk, lefestettünk, átfestettünk, átkereszteltünk. Az első bolsevik konszodiláció adta nekünk Sztálinvárost, a második Leninvárost. Az első kibontakozás ledöntötte Sztálin szobrát, a másefdik felállította Rajkét. Vigyázni kellene a jelképekkel. Sztálin a tradicionalisták számára az az ember, aki talpon tartotta a szocializmust egy országban, s létrehozta a szocialista világrendszert. Ellenzéke a róla elnevezett izmust, az emberi történelem egyik irracionális korszakanak jellemzésére használja. Lenin volt a legtovább érinthetetlen: izmusa a sztálini modell minden időben legális kritikája — ma a kelet-európai modernizáció egy lehetséges (egyesek szerint zsákutcás) útja. egy orosz kitörési. felzárkózási kísérlet, melyhez Magyarországnak nem sok köze van. (íme, egy alföldi város visszakönyörgi régi szép magyar nevét.) Nagy Imre mögé felsorakozott a radikális függetlenségi ellenzék, de a reformszocializmusa a legkitűnőbb álcaháló az átmenetileg engedő tradicionalisták számára. (Kié lesz a Nagy Imre sugárút?j Rajk a Rákosi-korszak mártírja, koncepciós per áldozata a bolsevik uralom első évében. De vajon nem ó törölte el keménykezű belügyminisztersége idején civil társadalmunk tekintélyes részét? (Melyik Rajknak állítottunk szobrot?) Ezek az emberek mind nevüket adták különféle szocializmusainkhoz. Mármost: meglesz-e a Nagy Imre sugárút? Mi a helyzet a Komócsin térrel? Visszalopakodhat-e Tisza Lajos a Belvárosba, hogy helyet cseréljen Leninnel? Vagy mi lesz a magyar falvak utcaneveivel? Mert ugye, ha egy falu három utcás, megosztozik rajta a Dózsa, Petőfi és a Vörös Hadsereg. Ha épül egy negyedik, versenyhelyzetbe kerül Kossuth Lajos és Lenin. Ne a névváltoztatás legyen a napi-, és hetipolitika barométere. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet semmiképpen nem fogható fel olyannak, amelyet érdemes lenne változatlanul hagyni. Folytatódjanak hát a keresztelők? Ördögi kör... Talán e politikai vigasságokat látta meg a pesti járókelő, aki oly optimistán beszélt Kádár János jövőjéről, meg azt, hogy uralkodása alatt volt november negyedike, gulyáskommunizmus, szocialista aranykor, látens pluralizmus stb. Igv hát, ha egyszer utcát nevezünk el róla. nem tudhatjuk: azok ragaszkodnak-e hozzá, akik az ellenforradalom leverőjének akartak tisztelegni, vagy azok, akik szerint nélküle ma nem lenne kibontakozás. Meganynyi rehabilitációs alap. Igazán történelmi neveinket sem kímélte a politikai érdem domborítgatás, jellemgyúrás, hogy szalonképessé váljanak a proletárdiktatúrában. 945 évet engedtünk át akkoriban a rostán, s bizony csak keveseknek sikerült átjutni. Ők aztán már minden további nélkül felfesthetők voltak különböző táblákra és körpecsétekre. De mégis: névadó örömünkben az ötvenes évek táján kit tiszteltünk Kossuthban? A magyar szabadság hősét, a nemzeti függetlenség deklarálóját, vagy benne és rajta keresztül magát Rákosi elvtársat, a népvezért? Melyik Petőfi, Ady volt sej, a mi lobogónk, Dózsa György unokái? Ez utóbbi is: ki volt? parasztvezér, vagy kiváltságos nemes? Tiszta őrület! Javaslom, hogy az utcák két végén a névtábla alatt helyezzünk cl egy-egy palatáblát, amelyre krétával felírjuk az aktuális érdemeket. Olcsó, gyors, egyértelmű. Meg aztán akármelyik járókelő ízlése szerint korrigálhatja, mielőtt végigmegy a maga választotta úton... BKEITNER JÓZ ÜLI Megszüntetve megőriz Az Ósz utcában társasházakat építőknek eszébe se jutott volna eme helyen új otthont választani, összeizzadott pénzüket egy fűrésztelep árnyékában befektetni. Akkor, amikor telket választottak, a fűrésztelepnek még híre-hamva sem volt, ígéret viszont igen, egy kis pihenóparkra, a tavaly még parlag telken. Az építést elkezdték, s mire a szép társasházak falai álltak, a szomszédban a Csomiép zajt és mocskot okádó telepe is. Á csendes és nyugodt élet reménye szertefoszlott, és a jövő egy soha véget nem érő pereskedéssel „kecsegtetett". Az aláírásokkal hosszúra duzzasztott levél annak rendje és módja szerint elindult hivatali útjára, legelőbb érkezett a tanács építési osztályára. Az elsó forduló a lakók győzelmével biztatott, hiszen az elsó fokú bíróság határozata kötelezte a Csomiépet az ósz utca 12. szám alatti fűrésztelep megszüntetésérc. Az ügyintéző Ravaszné Zsarkó Gabriella az építési engedély hiányára és a helyszíni szemlén szerzett tapasztalatára alapozva merészkedett meghozni az „ítéletet". Nem kérte ki a szakhatóságok véleményét, mert úgy ítélte meg, igazuk van a levélíróknak. A látottak fedték a bejelentők által leírtakat: zaj, por, gepkocsibúz, tűzveszély. Minden együtt volt tehát ahhoz, hogy az engedély nélkül idetelepített fűrésztelep felszámolásáról a főelőadónö meghozza a döntést. Csakhát amit az első fok jogtalannak és szabálytalannak talál, korántsem biztos, hogy másodfokon is úgy ítéltetik. Ebben bízott a Csomiép is. amikor fellebbezett. Sikerrel. A másodfokú építési hatóság ugyanis megszüntette az első fokon született döntést és az ügyintézőt arra utasította, hogy keresse meg a szakhatóságokát. Kérjen szakvéleményt a köjáltól, valamint a tűzoltóságtól. Míg az „első fok" felkérte az illetékeseket, addig a fűrésztelepből raktár varázsoltatott. Legalábbis az időre, míg a szakhatóságok képviselőinek látogatása volt. így a hivatalból szemrcvételezók mindent rendjén es helyénvalónak találtak. A köjál véleménye szerint: „a vizsgalat idején olyan zajhatást nem észleltem, ami zavarná a környezetet. Zajmérés a cég részéről nem történt, mert nem tartjuk indokoltnak a zajszint ismereteben." A tűzoltóság pedig ügy ítélte meg, nem folyik ipari tevékenység, a raktározást nem tartja zavarónak, sem veszélyesnek. így hát minden rendben, legalábbis a szakhatóságok szerint. A hatósági szemléket követő héten azonban minden folytatódott úgy. ahogyan egykoron elkezdődött Azzal az aprócska változással persze, hogy most már az utcára is terjeszkedett a telep. A teherautók ugyanis itt egyenesítik ki a villanypózna segítségével a többméteres huzalokat. A telepen pedig tarakásra lógatott tábla mellett — mely szerint nyílt láng használata tilos —, békésen hegesztik a reggelenként odazúdított vasrudakat. Mit ne mondjunk, folyik tovább az üzemi tevékenység. No és folytatódik tovább a kisemberek kálváriája, levelezós-fellebbezós küzdelme a nyugalmukért. Esélyük a győzelemre kevés, hiszen eleddig úgy túnik, a magánjog nem versenyezhet az állami jogtiprással. Jóllehet ebben a városban volt már példa az ellenkezőjére is. amikor is szigorúan magánérdekek okán — igaz, nagyobb emberek nyugalma érdekében — zárattak el utakat a zajosbúzös forgalom elől. Kalocsai Katalin