Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-04 / 155. szám

79. évfolyam, 155. szám 1989. július 4., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Programunk: újra megtalálni a csatlakozást Európához Szakítani a kompromittáló tényekkel kell, és így a szocializmus megújítható. Az európai kultúrának és Magyarország Európába való visszatérésének a híve és szószólója vagyok. Az a programunk, hogy újra megtaláljuk a csatlakozást Európához. Ezt hangsúlyozta a Der Spiegel című hetilapnak nyilatkozva Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja. A magyar államférfi fenti kijelentésével a hamburgi hírmagazinnak arra a kérdésére válaszolt, hogy nem lehetne-e sok energiát és időt megtakarítani, ha teljesen lemondanának a lejáratott szocializmusról. A szocializmus — mondotta Pozsgay Imre —azért vallott kudarcot, mert a gyakorlatban az egyetlen és egyedül üdvözítő igazságnak, majd az egyetlen lehetséges célnak tüntették fel. Ha azonban sikerül a szocializmust megtisztítani ezektől a jelzőktől, akkor ismét emberi lehet. A jövő évi országgyűlési választások előkészületeiről szólva Kijelentette: a választóknak új programot adunk a kezébe, és a nép józan értelmére apellálva világossá tesszük, hogy a párt teremtett is, nemcsak megsemmisített értékeket. Pozsgay hangsúlyozta, hogy megítélése szerint a Következő kormány koalíciós kormány lesz, mivel aligha akad majd olyan párt, amely egyedül megszerezheti az abszolút többséget. Szerinte leginkább a Magyar Szociáldemokrata Párt és a Magyar Demokrata Fórum jön számításba. A Szabad Demokraták Szövetsége nagyon komoly értelmiségi erőt képvisel, ám úgy vélem, hogy ez a szervezet intellektuális bírálókedve okán nem fog tömegbázisra lelni, hanem mindig a klasszikus ellenPozsgay Imre nyilatkozata a Der Spiegelben zék szerepét játssza majd — mondotta. Az államminiszter — tanulságosnak minősítve azt a legutóbbi lengyelországi tapasztalatot, hogy ott a nép már nem legitimálta a pártot — rámutatott: ez a példa a magyar pártot nem félemlíti meg, inkább arra bátorítja, hogy kezdeményezően lépjen fel. A pártnak meg kell értenie, hogy nem bizhatja el magát, másfelől az MSZMP-ben mindig is volt egy sztálinizmusellenes és Rákosi-ellenes szárny, még a legsötétebb időkben is. Ezáltal a mi pártunk lényegileg különbözött KeletEurópa más uralkodó pártjaitól, s ezért volt képes már korán tisztázni viszonyát a nyugat-európai szociáldemokratákkal is. Az államminiszter a Központi Bizottság legutóbbi ülése kapcsán sajnálattal említette, hogy a KB-ban nem minden áramlat volt képviselve, legalábbis nem minden áramlat jelentkezett szólásra. Hallgatott az a kisebbség — jelentette ki —, amely a szocializmus építését változatlanul a korábbi diktatórikus formában tudja elképzelni. Így a vitában csak arról volt szó, hogy a reformokat inkább óvatosan vagy radikálisabban, viharosabban kell-e megvalósítani. Eltérő nézeteket elsősorban a jelenlegi helyzet elemzésekor hangoztattak. Pozsgay Imre az őszi pártkongresszus egyik fő feladataként jellemezte azt, hogy választ adjanak arra a kérdésre: egy párton belül megmaradhatnak-e egymást kizáró ellentétek. Ezért mindenekelőtt olyan markáns programra van szükség, amely kizár minden félreértést. Egy számszerűségét tekintve olyan nagy és erős párt, mint az MSZMP, sok áramlatból állhat, de a diktatúra és a demokratikus szocializmus nem hozható közös nevezőre. Szerinte nem lenne demokratikus eljárás egyszerűen kitaszítani a pártból a szektás, dogmatikus erőket, amelyek csak nehezen akarnák elhagyni a pártot. Mindenesetre dönteniük kell majd. Másrészt azonban most fel lehet ajánlani számukra tisztességes megoldást. A korábbi monopolisztikus és monolitikus hatalmi szerkezetbén a pártból való távozás egyenlő volt a kiközösítéssel. Arra a kérdésre, hogy mit nyerne a párt, ha ezek az erők előbb-utóbb távoznak, az MSZMP elnökségének tagja kijelentette: Ebben az esetben az így létrejövő reformpárt számára sokkal könnyebb lenne érintkezni, párbeszedet folytatni a néppel. Az MSZMP értékítélete és orientációja akkor egészen világos lenne. Emellett a párt ily módon túladna egy terhes történelmi nehezéken. Arra a megállapításra válaszolva, hogy a reformerek már többséget alkotnak a KB-ban, Pozsgay Imre kifejtette: inkább úgy fogalmazna, hogy a KB egyre jobban érzi a tagság nyomását, és az országban uralkodó hangulatot. Alulról, igen jelentékeny mozgalom indult ki. Ennek hatása alól (Folytatás a 2. oldalon.) Meghalt Gremike Meghalt Andrej Gromiko. A nyolcvanéves szovjet politikus vasárnap, hosszas betegség után hunyt el. Halálának. hírét hétfőn reggel jelentette be a legfelsőbb tanács ülésén a testület elnöke, Mihail Gorbacsov. Temetése szerdán lesz. Gromiko belorussziai faluban született, s a harmincas években kapcsolódott be a szovjet diplomáciai életbe. Nagykövetként egyik aláírója volt az ENSZ alapokmányának, majd 1957-től csaknem harminc éven át vezette a szovjet diplomáciát. Az átalakítás éveinek fiatalítási hulláma új minisztert hozott a moszkvai külügyminisztérium élére, de Gromiko nem tűnt el a politikai „süllyesztőben". Nagy diplomáciai, politikai tapasztalatát, egy ellentmondásos történelmi időszak összegyűjtött ismereteit elismerve megválasztották a legfelsőbb tanács elnökségének elnökévé. Erről a posztról akkor távozott — 79 éves korában —, amikor helyét Mihail Gorbacsovnak adta át. Budapesten Nemzetközi tanácskozás Megkezdődött az ENSZ Egyetemi Tanácsának 33. ülése hétfőn, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Az ENSZ autonóm szervezetének tanácsa a magyar kormány és az MTA meghívására ülésezik hazánkban — szocialista országban első ízben. Stiraub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte a résztvevőket. Beszédében vázolta a hazánkban végbemenő politikai, gazdasági. társadalmi átalakulást. Hangsúlyozta: a honvédelemre egyre kevesebb, a tudomány és a politika finanszírozására egyre több pénzt fordítanak országunkban. Hasznosítani kívánják a» ENSZ-egyetem kutatásainak eredményeit, amelyek segíthetnék a gazdasági, társadalmi átalakitast. Justin Thorens professzor, a2 ENSZ Egyetemi Tanácsának elnöke megnyitójában elmondta: az ENSZ-egyetem 1975-ben alakult, olyan tudás társaság, amely az egész emberiséget érintő problémákkal foglalkozik. Azt vallja: a tudománynak és a kultúrának túl kell lépnie a politikai és a gazdaság; rendszerek határait. Több nunt 30 ország kutatóintézetei, tudományos egyesületei . és tudósai vesznek részt az egyetem kutatásaiban. Éven. te 1500 fiatal kutatónak adnak ösztöndíjat. Heitor Gurgulino de Souza, az ENSZ-egyetem rektora arról beszélt, hogy céljuk elősegíteni a világ országainak gazdasági, társadalmi fejlődését. Kutatási témáik között szerepel egyebek mellett a világgazdaság és -fejlődes, a tudomány, a technika és a társadalom kölcsönhatásai, a táplálkozás és a biotechnológia. Láng István akadémikus, az MTA főtitkára a Magyar Tudományos Akadémia neveben köszöntötte az egyetem tanácsát. Ülést tartott az IPU magyar csoportja Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, az Interparlamentális' Unió (IPU) magyar csoportja Ideiglenes vezetőségének elnöke vezetésével hétfőn ülést tartott az IPU maa'ar csoportja. A tanácskozáson megválasztották Horváth Jenőt az IPU magyar csoportja ügyvezető alelnökének. Döntöttek az IPU londoni konferenciáján, az IPU madridi szimpóziumán, valamint a genfi emberi jogi bizottsági ülésén részt vevő magyar küldöttségek összetételéről. Határoztak arról, hogy az IPU magyar csoportiának közgyűlését szeptemberre összehívják. Valódi választási hangulat Spontán jelölés Tegnap megkezdődött a jtlologyülések sorozata: az l-es számú választókerület képviselőjelöltjeiről először Tápén döntöttek (mint szombati számunkban megírtuk, n ajd a három jelölőgyülés összesített adatai alapján kerülnek föl a listára a jelöltek.) A gyűlésen — amelyet Szendrei János vezetett — megjelent 215 választópolgár ss nagyszámú érdeklődő. A népfront által a három, jelölésre ajánlott — Dobozy Levente, Tóth József, Valastyán Pál —, valamint az MDF által ajánlott Raffay Ernő mellé Márton György ajánlotta a gyűlésen Molnár Sándor 36 éves algyői kisMondjuk azt, eseményektől és szenvedélyektől térben távolabb, nem vértanúság volt. Ha az lett volna, a Tiszatáj, mint folyóirat, meghal, végérvényesen megsemmisül. A „visszarendeződés" a napokban megtörtént, az újságos standokon már kapható a lap júliusi példánya, melynek borítóján ez olvasható: Az 1988 júliusában betiltott számunkkal jelentkezünk. Érteni vélem a szerkesztői szándékot e gyakorlatilag változatlan összeállítással. Ha a „Tiszatáj" pontosan ott és úgy folytatja, ahol három éve abbahagyatták vele, akkor a kényszerű és ostoba cezúra után valójában már semmi sem történt a lappal. Története megállt, megakadt. Létezett ugyan egy másik lap, de az egy állap volt, egy áltörténetben, nem volt köze az igazihoz, mely tetszhalott módjára dermedt meg a szerkesztői elképzelésben. A most felváltott formáció legalizáláA Tiszatáj júliusai sát a leghatározottabban tagadandó, a lapnak eme elkobzott, bezúzott számával kellett az olvasók elé állnia. Három év persze nagy idő. Írások jönnekmennek, elavulnak, megjelennek másutt. A folytatás eme módját egy kényszerű irodalom alatti gesztusnak vélem, mert határozottan taktikai, irodalompolitikai célokat szolgál. Nem tudom persze, lehet-e másképp újjáéleszteni, elindítani, egyáltalán: létrehozni irodalmi folyóiratot, de gyanítom, nemigen. A mű, tehát a lap, közben öregedett, vagy ha nem, akkor öregedett körüle a világ, de mindenképpen űj viszonyokba, másféle versenyszituációba ktrült. A szerkesztői jegyzet szerint, az alapelvek változatlanok, a lap továbbra is népben-nemzetben-közösségben gondolkodik, s kitüntetett figyelemmel néz a határon túli magyar irodalomra, a szomszéd népek kultúrájára. Az elmondottak ellenére, bármennyire is nem tehetem, mégis igyekeznék csak egy lapról beszélni, arról, hogy ez mit jelent nekem, az olvasónak, vagy a kritikusnak, hogy tetszik-e? Mert azért ez lenne a legfontosabb kérdés. Nos, tetszik is, meg nem is. Nem tetszik, hogy mindössze tizenkét név Jegyzi a számot. Kevés. Arra gondolok, nem lehetett volna-e a tisztán irodalmi szempontokat és az irodalom alatti kényszerűséget finomabban összebékíteni, a tizenkét frás mellé újabbakat, frissebbeket ls betenni, pusztán azért, hogy a lap jobb legyen, dinamikusabb és változatosabb. Egy-egy írás olykor hoszszúvá, nehézkessé válik. A szöveg saját magába fárad bele. Utassy József gyémántkeménységű, feszültségekkel teli versciklusa például, melyben a gyerekkor emlékképei villannak egymásra, így hosszú. Sütő András írása nagyon hasznos és jó, mert provokatív, mondjuk így, a szó nemesebb értelmében. Az alvó Csipkerózsika nála a méltatlanul parlagon hagyott nemzetiségi témák allegóriája. Határozottabb nemzeti elkötelezettséget kér számon Sütő a szövegközpontú avantgárdtól. Vz*. a tíz éve megjelent írást vitacikkek sorozata követte a marosvásárhelyi Igaz Szóban. Sütő ebből is ad egy csokorra valót, de sajnos, épp az igazi címzettek hozzászólását nem látom. Csoóri Sándor írása a Nagy László-emlékház avatásakor hangzott el, a tőle elvárható színvonalon. A folyóirat kétségtelenül legjobbja Lezsák Sándor versciklusa, A Csiki Névtelen jegyzései. A csiki névtelen egy orgonafújtat.') fiú, aki egy kolostorban élve, lírai krónikásként írja a világ dolgait. Finom archaizálás,. érzékeny szereplíra, eseményt jelentenek ezek a versek az utóbbi évek magyar költészetében. Ablonczjj László Pozsgay-interjűja kordokumentum, tehát nem évül el. Olvasatán akkoriban nyilván összeszorult illetékes elvtárs gyomra az idegességtől. Mara valószínűleg nem. Bólint a színházi élettel, a kultúra elnyomorításával foglalkozó interjúra, s legközelebbi felszólalásában megkontrázza. Ilyen világban élünk. Megújulások, pálfordulások korában. A Tiszatájjal „mindössze" annyi történt, dolgozhat újra. Működik. Van. Sokszor nem is kell ennél több. Darvasi László vállalkozót, aki röviden bemutatkozott. Mint mondta, n spontán jelölés váratlanul érte, ezért ezúttal nem kíván képviselői programról beszélni. A jelöltnek ajánlott személyiségek a bemutatkozó beszédek után számos kérdést kaptak a gyűlés résztvevőitől, illetve kortesbeszédek hangzottak el, A hangulat időnként éppen, olyannak tűnt, mint általában a demokráciákban, ahol politikai pártok versengenek a parlamenti mandátumokért. Máskor ellenkezőleg: mint a demokráciát sokáig nélkülöző társadalmakban. ahol végre mód nyílik a szabad véleménynyilvánításra, ám a demokratikus technikákban való járatlanság egyre-másra kiütközik. A gyűlés elnöke nem véletlenül volt kénytelen figyelmeztetni a jelenlevőket: a demokrácia idő- és türelemigényes. Mindazonáltal a „letapsolásokat", a türelmetlen közbekiabálásokat, a személyeskedő vádaskodásokat sem nélkülöző gyűlés néhányakat azok közül, akik — koruknál fogva — erre emlékezhetnek. a tobb mint négy évtizeddel ezelőtti választási hangulatra emlékeztette. A megjelent 215 választópolgár közül csak 175-en bírták a szavazásig, a többiek elmentek. Dobozy Levente 46. Molnár Sándor 16, Raffay Ernő 133. Tóth Józjfet 58. Valastyán Pál 63 szavazatot kapott. A következő jelölőgyülés ma délután 6 órakor Algyön, a Kosárfonó Utcai Altalános Iskolában lesz, amelyen ugyanúgy részt vehet mindenki, aki a jelöli választókörzetében lakik — akárcsak tegnap.